A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

30 A JOG. való küzdelem versenyébeu való győzelem képezi az egyetlen jelszót, elvetendő volna. Csak azt akartam jelezni, hogy miért játszik a védőügyvéd szempontjából a »tárgyilagos jog védelem« csak másodrangú szerepet. Nem kis mértékben befolyásolja e viszonyokat azonfelül az esküdtszéki intézmény természete ís, és pedig, minden tartózkodás nélkül kimondom, nem a legjobb hatással, Az esküdtek előtt ugyanis a fődolog az, mit »törvényszéki szónoklatnak« nevezünk. Tartózkodni akarok, e gondolatot itt összes ágazataiban és következtetéseivel kifejteni. Elég; legyen, ha azt mondom, hogy a »népből való biróság« előtt logikai következtetésekkel és gondolatbeli ervelessel sohasem ertetheti meg magát annyira s sohasem érhet el oly hatást az ügyvéd, mint az ékesszólás összes ismert eszközeivel, pathossal, érzéssel, szellemességgel stb., szóval a rábeszéléssel többet érhet el az ember, mint a meggyőzéssel. Az esküdtek előtt való siker azonban, azaz felmentés ott, hol minden jogász elitélést várt volna, ez a győzelmes védőnek egy lépcsőfok a dicsőséghez s újabb sikerekhez. Mind e befolyásokkal szemben, melyek a védőség magatartását a legkülönbözőbb módon meghatározzák, az elnök, meglehetősen korlátolt hatalmi eszközeivé', csaknem tehetetlenül áll«. Bizonyára sok megszívlelendő van ezen itt ecsetelt jelenségekben a mi viszonyainkra nézve is. De hát meg is fogjuk-e szívlelni? ((-,5-_/2.) Nyilt kérdések, és feleletek. A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre. y (Felelet.) Tekintetes szerkesztőség! A »J o g« című heti lap mult évi 52. számában felvetett s ugyanazon lap következő számaiban vitatott azon kérdésre, hogy az elvont haszon iránti igény érvényesítése a sommás visszahelyezési pernek tárgyát képezheti-e, vagy nem ? bátor vagyok szerény nézetemnek adni kifejezést a következőkben : A sommás visszahelyezési per célja az előbbi állapotba való visszahelyezés levén, e visszahelyezésnek tárgyát csak oly dolog vagy jog képezheti, melynek a birtokháboritás idején a megháborított tényleges birtoklásában volt. Ezen elvből kifolyólag a tényleges kár megtérítése iránti igény kétségtelenül érvényesíthető a sommás visszahelyezési perben, mert a tényleges (positiv) kár (damnum emergens) épen abban áll, hogy a birtokos a már létezett vagyonából vesztett el valamit másnak jogtalan cselekménye folytán; ezen már létezett vagyonban szenvedett hátrány tehát mint sértett vagyonjogi érdek kiegyenlítendő, vagyis az előbbi állapotba váló visszahelyezés e tekintetben is a mennyire lehetséges, helyreállítandó, illetőleg a károsító a megfelelő egyeuérték megtérítésére a sommás visszahelyezési perben kötelezendő. A mi a vesztett (elmaradt) hasznot (lucrum cessans) vagyis a negatív kárt illeti, mely az események rendes folyama szerint várhatott vagyonjogi előny elvonásában áll, arra a fennérintett elv egyáltalán nem alkalmazna ó, mert ezen elvont reménybeli haszon a birtokháboritáskor még nem létezett s igy az az előbbi állapothoz nem tartozván, e tekintetben az előbbi állapotba való visszahelyezésről szó sem lehet; tehát ha a biró az elvont (reménybeli), vagyis a birtokháboritás után beállhatott hasznot is a sommás visszahelyezés keretébe vonná, túl menne a sommás visszahelyezési per korlátain, a mennyiben ezen per már létezett vagyont feltételez s nem terjedhet ki oly vagyonra illetve haszonra is, mely csak a birtokháboritás után állhat be s a mely nem is volt még a birtokos tényleges uralma alatt, miután a vagyonnak tényleges uralom alatti volta a sommás visszahelyezési pernek egyik lényeges alapfeltétele. Eltekintve az előadottaktól, teljes kártérítés, illetőleg a vesztett haszon megtérítése is közpolgári ügyekben (tehát ide nem értve a keresk. törvény 272. §-át) csak akkor követelhető, ha bebizonyittatik, hogy a kár roszakarat vagy gonosz szándék folytán származott; e vesztett haszon megítélésénél tehát mérlegelendő a vétkesség fokozata is ; már pedig a sommás visszahelyezés csupán ténykérdésekre szoritkozhatik s nem terjeszkedhetik ki subjectiv momentumokra is, melyek legtöbbnyire a sommás visszahelyezéssel össze nem köthető (1881: LIX. t.~c. 13. §. 1) pontja) tulajdonjog kérdésének vizsgálására is vezetnének. Ezen indokokból tehát a m. kir. Curiának 1893. évi július 26 áu 5,144. sz. a. hozott ítéletéhez csatlakozom, mely szerint a vesztett haszon megtérítése iránti igény sommás visszahelyezési perben nem érvényesíthető. Kövér Lajos, gyöngyösi kir. aljbiró. Vegyesek. A budapesti ügy véd vizsgáló bizottság Halmosy Endre elnöklete alatt tartott alakuló ülésén az elnök mindenekelőtt meleg szavakban emlékezett meg az ügyvédvizsgáló bizottság elhunyt elnökéről, Vajkay Károlyról. Azután az ötös és hetes bizottságot választották meg. Az ötös bizottság elnöke: Keresztszegi Lajos curiai biró; tagok: Antal Gyula, Havas Károly, Környei Ede, Burián Béla. A hetes bizottság elnöke: Halmosy Endre, akadályoztatása esetén Veszprémy János; tagok: Székely Ferencz, Mezey Albert, Tergovcsits István, Nagy Dezső, Kern Tivadar, Wolf Vilmos. Jogi szemiuárium. L a k y Kristóf szombathelyi törvényszéki és Eredits Ferenc ügyvédi kamarai elnök kezdeményezésére Szombathelyen a birák és ügyvédek már legközelebb jogi szemináriumokat fognak tartani az új perrendtartás alapos áttanulmányozása és megbeszélése céljából. Ugy tervezik, hogy felváltva egy biró és egy ügyvéd adjon elő egy-egy fejezetet a hetenként kétszer este megtartandó szemináriumokon. A soramás eljárásról szóló törvény — mint értesülünk 1894. évi május 1-én fog életbelépni. Az ügyviteli utasítás február folyamán jelenik meg. Az uj törvény életbeléptetésével járó kinevezések április hóban tétetnek közzé. A ház issági eljárásról szóló törvényjavaslatot dr. Plósz Sándor egyetemi tanár készítette. A magyar Jogászegyletben ismét tárgyalások folynak az iránt, hogy alakittassék az egylet kebelében egy magánjogi szakosztály, mely — ugy mint eddig a börtönügyi bizottság szép sikerrel tette — szervezett munkálkodást fejtene ki az illető szakmában. Talán most sikerülni fog az akadályok elhárítása. Először a házassági jogról fzóló törvényjavaslatot tenné a szakosztály kötetlen megbeszélés tárgyává. Ezen megbeszélések természetesen a javaslatnak tisztán juridikai szerkezetére vonatkoznának — a politikai szempontok teljes kizárásával. Felmentett kir. aljárásbiró. Marosvásárhelyi levelezőnk irja: Gál falvi Zoltán gyergyószentmiklósi kir. aljárásbirót, kit a csíkszeredai királyi törvényszék a mult év őszén vadászat közben egy embernek véletlenségből lett meglövéséért s ezen ténye által elkövetett »gondtalanság vétségeérU egy évi börtönre Ítélte el, a marosvásárhelyi kir. itélő tábla a folyó hó 17-én tartott ülésében egyhangúlag hozott ítélete által felmentette és bűntelennek nyilvánította. E fontos és a laikus, mint a jogászközönség által figyelemmel kisért bünfenyítő ügyet a legnagyobb részletességig Kozma Gyula kir. táblai elismert kitűnő biró referálta. Kozma kir. táblai biró ur, ki hosszasan volt kir. ügyész is és kir. táblai 11 évi bírósága alatt folyton s legnagyobb részben bünfenyitő perek előadásával foglalkozott, ezekben ismert kiváló tehetségének s ritka igazságérzetének oly szép jelét adta, hogy a jogkereső közönség, sőt birótársai előtt is egész tekintély lett, s mint ilyennek nézeteit, véleményeit megszokta tisztelni. Ezen körülmények megfontolásával a marosvásárhelyi jogász és laikus közönség a kir. tábla fennebbi ítéletét egész nyugalommal, sőt többel ennél, egész örömmel fogadta. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt is, hogy Kozma táblabíró ur, mint nagy vadász s következve szakértőileg is tudott bíráskodni azon egyedüli ügydöntő körülmény fölött: hogy a Gálfalvi aljárásbiró ur vadászpuskájának elsülése alkalmából őtet gondatlanság terheli-e vagy nem. S talán legnagyobb részben ezen körülménynek is köszönhető a közönség által kimondhatatlan jól fogadott kir. itélő táblai Ítélet. A budapesti V. ker. kir. járásbíróságnál alkalmazott végrehajtók — mint egyik laptársunk irja — egynémelyike az általa kitűzött árverésekről szóló árverési hirdetményeket oly fővárosi ügyvédeknek is kézbesitteti, kik az árverés körül semmiképen nem érdekelvék, miután az illető végrehajtást szenvedett ellen soha semmiféle követelést nem érvényesítettek. Úgyszintén nem tartozik a ritkaságok közé az sem, hogy akkor, ha az ingóságok egy részét csak néhány hitelező foglalta felül, a végrehajtó az összes, a végrehajtást szenvedett ellen eljárt hitelezőknek kézbesíted az ingóknak csak ezen része tekintetében kitűzött átverésről szóló hirdetményt, gyakran pusztán azért, mert kényelemből az ezen végrehajtási tömegnél érdekelt hitelezőket kikeresni nincs kedve. Ezen kárhoztatandó eljárás célja eléggé szembeötlő. Reméljük, hogy elegendő a nevezett bíróság erélyes vezetőjének figyelmét ezen anomáliára felhivnuuk, hogy e rendellenesség mihamarább beszüntettessék. A végrehajtási eljárás nálunk amúgy is drága s nem tűrhető, hogy akár kényelemszeretetből, akár más okból az a jogkereső közönség vagy a végrehajtásokkal üldözöttek rovására még inkább megdrágittassék. Egy régi magyar bíráskodási intézmény. Széli Farkas debreceni kir. táblai tanácselnök a »J. K.«-ben ismét egy régi magyar jogintézményt ösmertet Debrecen város régi tanács jegyzökönyveinek az alapján, t. i. a bíróság előtt való megkövetést, másként követség-felvételt. Az ismertetésből kiemeljük a következőket: »A magyarság ősi városa, Debrecen régi jegyzőkönyvei tanúsítása szerint, a XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig (lehet hogy még azon tul is) az a jogszokás állott fenn Debrecenben, hogy a versengések megszüntetésére, a gyűlölség eloszlatására, különösen akkor, midőn az egyéni becsület volt megtámadva, a »szép békeség« helyreállítására eszközül szolgált a bíróság előtti megkövetés. Tehát a nyelvtörténeti adatnak igaza van, a megkövetés a magyar régi bíráskodás keretében feltalálható és pedig akként, hogy azt, van-e helye a megkövetésnek, a bíróság döntötte el vagy a már folyamatba tett peres járásban, vagy azonkívül; oly esetekben tudniillik, midőn a gyűlölködő felek raegbekeltetése céljából a város előkelő férfiai léptek közbe, minden előzetes eljárás nélkül foganatosíttatott a megkövetés. Nyoma van annak is, hogy hivatalból rendelte el a felső bíróság