A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 4. szám - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

A J a megkövetést és pedig akképen, hogy a megkövetés megtörténtétől tette függővé az illető személynek hivatalviselési képességét.« E jogszokás ceremóniája abban állott, hogy a sértő fél a bíróság (városi tanács) tagjai jelenlétében, ünnepélyesen, a sértett félnek kezét megfogva, azt a bíróság által megállapított szöveg szerint megkövette : ezt hívták követségnek; a sértett pedig a megkövetést elfogadta, vagyis a jogszokás nyelvén szólva: a követséget felvette; és ha kölcsönös sérelem forgott fenn : az őt megkövetőt viszont megkövette. Súlya azonban ez eljárásnak abban domborodik ki, hogy a megkövető (az eset körülményeihez képest a megkövetett is) köteleztetett, illetőleg maga kötelezte magát a biróság előtt tett fogadalom megtartására azzal a feltétellel, hogy ellenesetben szigorú büntetés vagy pénzbírság alá fog vonatni. EÍ a kötelezés birói ítélet erejű, tehát végrehajtható volt ; miből következik, hogy a biróság előtti megkövetelési eljárás tulajdonképen feltételes ítélkezés természetű volt s jogtörténeti szempontból mint ilyen érdemelhet figyelmet. Régi magyar társadalmunk eredeti megnyilatkozása volt-e ezen alakjában eme jogszokás? A további kutatások fogják eldönteni. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár fentebb idézett példája azt gyanittatja, hogy aligha Franciaországból nem szivárgott hozzánk. E jogszokást Debrecen város tanácsjegyzőkönyveiből idézett példákkal illusztrálja Széli Farkas ur. A megkövetés fölemiitett esetei 1569, 157ö., 1627., 1634., 1637., 1640., (ez Szoboszló város jegyzökönyvéből való) 1612., 1690. és 1740. években történtek. A szegedi Ügyvédi kamara igen practikus módon törekszik megszerezni évi jelentésének egy részéhez az adatokat. Csak helyeselni tudjuk a*.t, mert az által több oldalú informatiot nyerhet a kamara, mint ha egyszerűen szorítkozik azon egyéni tapasztalatokra, melyeket egyedül a jelentést szerkesztő titkára tett. A kamara következő felhívást intézett tagjaihoz : Az ügyvédi kamarák az ügyv. rdts. 32. §. értelmében minden év elején a lefolyt év ügykezeléséről és főleg az ügyvédség és jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalataikról az igazságügyminisztériumhoz jelentést tenni tartoznak. Ez idő szerint, midőn az ügyvédség és igazságszolgáltatás terén megindult az általános mozgalom, különösen pedig az igazságszolgáltatás terén nigy és mélyreható átalakulások és reformok küszöbén állunk, az ügyvédi kamarák fokozottabb mérvben kötelezvék évi jelentéseikben a jelzett irányokban tapasztalataikat fölsorolni és a mutatkozó hiányok orvoslására vonatkozó előterjesztéseiket megtenni s igy közrehatni arra, hogy a tervbe vett reformok a közkívánatra megfelelők legyenek és hogy a tapasztalt viszszásságok és hiányok lehetőleg orvoslást nyerjenek. Hogy kamaránk e feladatának megfelelhessen és hogy évi jelentésében egész területére kiterjedőleg az igazságszolgáltatásra vonatkozó tapasztalatokat felölelhesse hogy továbbá kamaránk összes tagjainak mód adassék az évi jelentés anyagához adatataikkal hozzájárulni és hogy ekként az évi jelentés ugy tartalmasságában, mint kimentő adatok súlyában növekedjék, a kamara összes tagjai felhivatnak, hogy akár szóval, akár Írásban a jelzett iráryú adataikat és tapasztalataikat f. év végéig kamaránk titkári hivatalához juttatni szíveskedjenek. Szegeden, 1893. évi december hó 13-án. Dr. Végman Fcrencz Dr. Hósa Izsó titkár. elnök. A bélyegkötelezettségro való figyelmeztetés a tárgyalási jegyzőkönyv berekesztése alkalmával. Egyik kereskedelmi és iparkamara jelentést tett a kir. igazságügy-minisztériumhoz arról, hogy területén a kisebb polgári peres ügyekben szerkesztett tárgyalási jegyzökönyvek után a kir. bíróságoknál nagy számmal vétetnek föl bélyegrövidités miatt leletek, a minek okát a kamara abban találta, hogy a peres fél a biróság előtt megjelenvén, ha még a tárgyalási jegyzőkönyvek bélyegkötelezettségéről tudomása van is, a tárgyalás fordulatainak s eredményének behatása alatt elfelejti a jegyzőkönyv berekesztése alkalmával a szükséges bélyegjegyet felragasztás végett átadni; különösen áll ez, a bagatelleljárást leginkább igénybe vevő s a bélyegszabályokban kevésbé jártas kisebb kereskedőkre és iparosokra nézve, noha kétséget sem szenved, hogy a bélyegilletéket a biró figyelmeztetésére ezek is lerónák. A kir. igazságügymíniszterium méltányosnak tartja, hogy a biróság a peres feleket a jegyzőkönyv berekesztése alkalmával bélyegkötelezettségükre figyelmeztesse. (16,208/1893. I. M. sz.) Román nyelven szerkesztett beadványokat elfogadhat-e a magyar biróság? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a napokban a m. kir. Curia. R. Rúzsának G. Juon elleni sommás perében alperes román nyelven szerkesztett felebbezést adott be a járásbírósághoz. A temesvári kir. Ítélőtábla azt visszautasította : Tekintve, hogy az 1868. évi XL1V. t.-c. 13. §-a értelmében a kir. bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar s ennélfogva bárminemű beadványok a kir. bíróságokhoz csakis az állam hivatalos nyelvén, vagyis magyar nyelven szerkesztve adhatók be, a mely általános szabály alól az 1872. évi október hó 8-án 31,720. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet ideiglenesen csakis a volt határőrvidéken működő azokra az ügyvédekre nézve tesz kivételt, a kik ügyvédi jogosultságukat a határőrvidéki intézmény fennállásának idejében szerezték, kiknek megengedi, hogy a bíróságokhoz intézendő beadványaikban annak a törvényhatóságnak jegyzőO Gh 31 kör.yvi nyelvét is használhassák, a melyhez az illető biróság tartozik. A kir. ítélőtábla az alperes által ügyvédi ellenjegyzés nélkül saját személyében román nyelven beadott felebbezést hivatalból visszautasította s alperesnek visszaadatni rendelte. Alperes újabb felebbezésére a m. kir. Curia igy végzett: A másodbiróság végzése megváltoztatásával a kir. ítélőtábla a 831/1892. számú felebbezés elfogadása s annak érdemlegas elintézésére utasittatik, mert az ügyvéd közbejövetele nélkül a fél által a törvényhatóságban divó egyik, e nyelven szerkesztett felebbezés külalakjára nézve az 1881. évi 59. t. cikk 11. §-a szabályainak megfelelvén, annak visszautasítására elfogadható ok fenn nem forog. (1893. nov. 9-én 8,059.) Ausztriai biróság megkeresésére hivatalból foganatosítandó végrehajtás költségeinek előlegezéséről. Egyik kir. járásbíróság a 26,952/1875.. I. M. számú ieazságiigyminiszteri rendeletet irt. 264. 1.) ugy értelmezte, hogy annak alapján az ausztriai bíróságok megkeresésére hivatalból foganatosítandó végrehajtási ügyekben csak a bíróilag megállapított költségek előlegezendők. Tekintettel azonban arra, hogy az idézett igazságügyminiszteri rendelet az előlegezendő költségek tekintetében különbséget nem tesz : annak értelmében ausztriai bíróságtól származó megkeresés folytán hivatalból foganatosítandó végrehajtás foganatosításához szükségelt minden költség a bírósági irodaátalányból előlegezendő. Ha tehát a bírósági kiküldött nem helyben foganatosítandó végrehajtás esetén az 1881 : LX. t.-c. 20. §-a értelmében a végrehajtás foganatosítása előtt a végrehajtási költségek előlegezését kivánja, ezen költségeket a 26,952/1875. I. M. sz. a. kelt igazságügy' miniszteri rendelet értelmében szintén a megkereső ausztriai biróság, illetve a végrehajtató fél helyett a bírósági irodaátalányból kell előlegezni. (29,445/1893. I. M. sz.) Fegyenc, mint ápoló. Rendkívül érdekes kártérítési perben határozott a napokban a budapesti kir. Ítélőtábla. A tényállás a következő : H. József könnyű testi sértés vétsége miatt egy havi fogházra Ítéltetvén, e büntetésének kiállása végett a kir. ügyész felügyelete alatti nagykanizsai fogházban tartatott, de ez idő alatt megbetegedvén, a kórházba szállíttatott. E betegség ideje alatt H. József a fogház kórszobájában K. János elitélt fegyencnek ápolására bízatott, ki gondatlanságból a H. Józsefnek orvosilag rendelt belső gyógyszer helyett az ugyanazon kórszobában ápolt másik beteg számára orvosilag rendek s külsőleg használandó gyógyszert, karbolsavat adta be, a mi által H. József halála okoztatott s ezen emberölés vétsége miatt K. János betegápolásra használt fegyenc el is ítéltetett. Most H. József özvegye kártérítést, illetve tartás iránti pert indított a kir. kincstár ellen. A budapesti tszék elutasító határozatot hozott, a budapesti kir. Ítélőtábla azonban az özvegy asszonynak annak újbóli férjhezmeneteléig, illetve esetleg élte fogytáig évi 40 frtot ítélt meg, indokul a többi között a következőt hozván fel: Kétségtelen, hogy H. József, a ki felett az állam büntető hatalmát gyakorolta, kénytelen voltszabadságvesztés büntetésének kiállása ideje alatt magát az oda rendelt K. János fegyenc ápolásának alávetni. De kétségtelen az is, hogy az állam a szabadságvesztésre ítélteknek megbetegedése esetében ezeknek ápolására ahhoz értő egyéneket alkalmazni tartozik és alperes kötelessége lett volna bizonyítani, hogy az állam a fenforgó esetben ily alkalmas egyént alkalmazott. E bizonyítást azonban alperes meg sem kísérelte, mig az itt fenforgó eset épen azt mutatja, hogy K. János, elitélt fegyenc, a betegápolásra kellő képességgel nem birt. Azou egyedüli körülmény, a mely az alperes kir. kincstár részéről becsatolt okiratokból kivehető, hogy t. i. K. János, a ki foglalkozására nézve napszámos és a ki életének nagy részét börtönökben töltötte, irni és olvasni tudott és igy a gyógyszeres üvegeken levő felírást olvasni tudván, ez által módjában állott a gyógyszerek elcserélését elkerülni és hogy már 15 hónap óta a fogházi kórszobában betegápolásra használtatott, e szolgálatra való alkalmas voltát nem bizonyítja és ez másként sem bizonyittatott. Az állam tehát, a mely a felperes férjének ápolásánál erre nem alkalmas egyént alkalmazott, ez utóbbinak gondatlanságából származott kárért vagyoni felelősséggel tartozik és kártérítésre kötelezhető. Ez indokokból alperesnek kártérítési kötelezettsége megállapítandó volt. A dévai kir. jiirásbiróság: 1893. évi ügyforgalma. Közönséges polgári beadvány az 1892. évről hátralékban maradt 172, 1893. évben érkezett 5,552, tehát elintézendő volt 5,724, a melyekből elintéztetett 5,679 és hátralékban maradt 45. Bűnvádi beadvány az 1892. évről hátralékban maradt 140, 1893. évben érkezett 6,000, tehát elintézendő volt 6,140, melyekből elintéztetett 5,960, és hátralékban maradt 180. Elnöki beadvány 1892. évről hátralékban maradt í, 1893. évben érkezeit 298, elintéztetett 296, maradt elintézetlen 3. A kézbesítési jegyzékek adatai szerint biroi határozat más hatóságok által kézbesítendő volt 14.434, és más hatóságok, részére kézbesítendő volt 9,621 ügyfélnek. Sommás per 1892. évről folyamatban maradt 58, 1893. évben érkezett 242, közönséges és 119 kereskedelmi per, tehát elintézendő volt 419, a melyekből elintéztetett 374, folyamatban maradt 45. Örökösödési ügy 1892. évről folyamatban maradt 145, 1893. évben érkezett 203, tehát elintézendő volt 348, ezekből elintéztetett 136, és folyamatban maradt 212. Egyéb polgári ügy 1892. évről folyamatban maradt 4, lb93. évben érkezett 791, tehát elintézendő volt 795, ezek elintéztettek. Vétség és kihágás 1892. évről folyamatban maradt 425, 1893. évben érkezett 1,407, tehát elintézendő volt 1,832, ezekből elintéztetett 1,2 0, folyamatban maradt 612. Egyéb fenyitö ügy 1892. évről folyamatban maradt 13, 1893. évben érkezett 240, tehát elintézendő volt 253, elintéztetett 247, folyamatban maradt 6. Kisebb polgári peres ügyekből 1892. évről folyamatban maradt 63, 1893. évben érkezett 762, tehát elintézendő volt 825, elintéztetett 795, folyamatban maradt 30.