A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894 / 43. szám - Házastársak közti birtokháboritás - Bányajogositvány-alkatrészek tartozékok és bánya-iparművek telekkönyvezése
A J OG. 307 Ezek után a fent idézett 147. §-ban előforduló »felebbetési határidő« kitételt tévesnek és a törvény dispositióival határozottan ellentétesnek kell kijelentenem, melyet még úgy sem lehet magyarázni, hogy az a 135. §-ban emiitett idézési végzés heli felhívás kézhezvételétől kezdődnék, mert a 135. §. rendelkezése szerint az idézési végzés kézbesítése és a tárgyalási határnap között 8 napi időtartam is lehetvén, az előkészítő iratra előirt időköz 4 napra rövidülhet, holott a 131. §. szerint a felebbezési határidő 15 nap. Mindezek után oda concludálok, hogy : Az 1893: XVIII. r.-c. 147. §-ban tévesesen használt »feleb; hezési határidő« alatt az ezen törvény 135. és 141. §-aiban körülírt ^idézési időköz első fele« értendő. ^Házastársak közti birtokháboritás. Irta: KOVÁCSY ALBERT, kir. tszéki biró, Erzsébetváros. Kzen lap idei 40-ik számában a fenti cím alatt dr. S c h u s t e r Rudolf alügyész ur által felvetett kérdésre nézve nem tartom lolöslegesnek észrevételeimet megtenni, miután azt hiszem, hogy rikkiró ur felelttet akart kinyerni adott nézeiuyilvánitására. Igaz, hogy a felvetett kérdés nem épen mindennapi s nem igen tárgyaltatik a jogi szaklapokban; de éu nem látok benne semmi rendkívüli nehezet s megoldását meglehetős könnyűnek is tartom. Egy speciális esettel állunk szemben, mely az erdélyi részekben merülvén fel, az osztrák polgári törvénykönyv szerint bírálandó el. Mielőtt azonban tovább mennék, szükségesnek tartom kiemelni (mit cikkiró ur nem tett), hogy a kérdéses birtokháboritási pernek tárgyát egy olyan ház képezte, melynek telekkönyvi tulajdonosa a feleség s me'y e szerint a feleség külön, szabad tulajdonát képezi. Cikkiró ur szerint a jogi »non seus« abból áll, hogy a leieség szabad tulajdonát képező házban a férj 30 évig lakott, azután odahagyta feleségét, egy évnél tovább külön és más házban lakott s ezen utóbbi idő lejárta után a feleség szabadtulajdonát képező házba behurcolkodott felesége határozott t iltakozása ellenére, mely tetteért egyik járásbíróság — a feleség panasza folytán — elmarasztalta birtokháboritásban a férjet, ki, megjegyzendő, nincs elválasztva feleségétől az erre illetékes hatóság által. Cikkíró ur csak az osztr. polg. törvénykönyv 91. §-át idézi, hol a férj kötelességeiről és jogairól vau szó s nem idézi egyszersmind a 92. §-t. mely körülírja a feleség jogait és kötelességeit. alább gyakran) önmérgezés által keletkezik, vagyis a testből származó anyagcsere-produktumoknak a vérbe való felvétele által. A legtöbb iró — s magam is hozzájuk csatlakozom — a leghatározottabban állást foglal az ellen, mintha volna speciális börtönben szerzett lelki betegség. Mindenkor a téboly rendes alakjairól van szó ; de természetesen a legtöbb bűntettes alacsony jelleme itt is érvényesül. Bocsássa meg az olvasó a psychiatria terére való letérésemet. Hisz ez csak a téboly és bűntettnek egymáshoz való közeli rokonságát van hivatva illusztrálni; de óvakodjunk e kettőt azonosítani. Szellemi gyengeség, mely oly gyakran fordul elő nagyszámú elfajulási jel társaságában, mindenesetre disponál a lelki betegségre vagy a bűntettre. De nézetem szerint mindenekelőtt a m i 1 i e u-től (környezeti fog függeni, hogy vájjon a physikai vagy morális tönk bekövetkezik-e? Hogy másrészt lelki betegek vétségekre s bűntettekre hajlamot mutatnak, az tudvalevő dolog. Láttuk tehát, hogy ha mindmáig nincs is a »született« bűntettes és a bűntettes-typus létele beigazolva s erre nézve rossz kilátás forog fenn, mégis a büntetö-anthropologia hatalmasat lendített akkor, midőn arra tanított, hogy ne a tettet vegyük vizsgálat alá, mint eddig a legtöbb esetben, hanem a tettest, de egyszersmind utalt arra is, hogy a visszaesők és bűntettes-természetűek mily nagy része visel magán külsőleges nagyszámú elfajulási jelet, mely jelek kiválóan figyelmeztetnek az egyéni tényezőre, az egyéni agyszervezetre. A psychiater megmutatta aztán, hogy mily sok köztük a lelki és idegbeteg s mily soknak az állapota foglal az egészség s betegség között helyet. Végre a sociologus megtanított arra, hogy mily óriási befolyása van a miüeiinek a bűntettek előidézésére, különösen ha előzőleg megvan a hajlam. Ujabban a bűntett inditó okaként két kórtani mozzanatot hoznak fel és pedig a kényszerképzeteket és a suggestiót. Mindkettőért erősen sorompóba léptek az 1893-iki brüsseli congressuson; de alapos kételyek merülnek fel e tekintetben. A tapasz'alt B e n c d i k t határozottan tagadja a suggestió folytán elkövetett bűntett lehetőségét és tapasztalt fegyházorvosok (Baer, Leppmaiin stb.) egyenesen visszautasítják azt, hogy kényszerképzetek inditó okul szolgálhatnának a bűntettre. A dolog tehát még sub lite fekszik, mindenesetre a jelenségek komplikált voltáuál fogva csak a psychiater határozhat e tekintetben, a jogász csak az esetben, ha egyszersmind ügyes psychiater is. (Vége következik.) Ez utóbbi szakasz szerint a nő köteles férjét lakhelyére követni, a háztartásban és keresetben erejéhez képest segítségéül lenni stb. Nem köteles tehát a feleség (a 92. §. szerint) férjének lakást adni, hanem köteles arra, hogy a férjet lakhelyére (a férj ' lakhelyére) kövesse s csak személyes tevékenységével köteles férjének segítségére lenni. Nem azért hozom fel mindezeket, mintha ezeken fordulna meg a fenforgó kérdés eldöntése, hanem csak azért, hogy kimutassam, miszerint a 91. §. idézése nem elég a házastársak jogai és kötelességei megvilágítására. Ha a férj bennlakott a felesége szabadtulajdonát képező házban 30 évig — persze feleségével együtt — ezen körülmény reá nézve jogokat nem állapit meg, mert az felesége beleegyezése, engedélyével, ellenkötelezettség nélküli szívességből történt, mely engedélyét a feleség bármikor megvonhatja s a törvénynek nem lehet célja egy, a kérdésben levő álbirtokot (optk. 345— 346- § ai) a férj javára biztosítani. Kétségtelen, hogy az optk. 1,237—1,240. szakaszai szeriut a. házastárs a saját nevén álló telekkönyvi ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi jogát s ebből kifolyólag azok birtok- és haszonélvezeti jogát a másik házastárs ellenében a házasság tartama alatt is érvényesítheti. Miből önként folyik, hogy e birtokjogát meg is védheti s ha valaki abban háborgatja, azt — legyen az bár maga, az el nem vált férj is — birtokháboritási per utján a háboritástól el is tilthatja. , Tegyük fel már most, hogy a kérdéses ház igazgatását a feleség hallgatag beleegyezésével a férj 30 éven keresztül gyakorolta. Ez a körülmény sem ad jogot a férjnek a jelen esetben, mert ha egy évnél tovább külön élt feleségétől s nem folyt be a feleség tulajdonát képező ház igazgatásába s abban nem lakott,. .. ö úgy tekintendő, mint a ki saját akaratából lemondott az igazgatásról s különösen, ha a feleség ettől el is tiltotta: jogtalanul és önhatalmúlag háborította feleségét a ház birtokában, midőn abba erőszakkal beköltözött ismét s ha a kérdéses járásbíróság ily körülmények között birtokháboritásban elmarasztalta a férjet,.. . nem látok benne semmi jogi absurdumot, sőt csak helyeselni tudom az Ítéletet. Igaz, hogy az optk. a férjnek több jogot enged, mint a nőnek, de ez utóbbit sem fosztja meg minden jogától s pláne a jelen speciális esetben határozottan intézkedik a feleség joga megvédésére nézve. A férj az optk. 91. §-ában irt jogait érvényesítheti a nélkül is, hogy. az általa elhagyott lakásba visszatérjen, mert a 92. §-ban körülirt kötelesség teljesítését követelheti a feleségétől s nem ütközik össze az említett cikkben felhozott két végrehajtó, midőn egyik a férjet kitelepíti egy jogtalanul s önhatalmúlag birtokba vett házból s a másik a teleséget kényszeríti a férj lakására menni. A mi a kérdéses járásbirósági ítéletnek az erkölcsi törvényekbe ütközését illeti, . . . szintén nem értek egyet cikkiró úrral, mert nem hiszem, hogy olyan erkölcsi törvény létezne a világon, mely szerint elitélendő lehetne egy oly feleség, ki férjét a saját házába nem engedi vissza lakni akkor, mikor ez őt egy évig el hanyagolta s elhagyta! Hol van itt erkölcsellenes dolog a feleség részéről ? Vájjon a férj erkölcsösebb, mint a feleség s vájjon a feleség hasonló körülmények között erkölcsi alapon kötelezhető-e egy hasonló magaviseletű férjét saját szabadtulajdonát képező házában lakással ellátni, mig az a férj nem nyomorék és munka: ! képes ? . . . Hát csak a nőnek vannak kötelességei s a férjnek j nem ? . . Könnyűnek tartom a feleletet. A kérdéses járásbirósági Ítélet tehát — nézetem szeiiut — sem nem jogi »non sensc, sem nem ütközik az erkölcsi törvényekbe. VBányajogositvány-alkatrészek, tartozékok és bánya-iparművek telekkönyvezése. Irta : SIMON ENDRE, nyug. kir. tszéki biró. Midőn az illető szakminiszterek áltafl a »Bányatörvény« és valószínűleg a »Bányatelekkönyvi törvényjavaslatok is legközelebb ismét szaktanácskozmány tárgyaivá tétetni terveztetnek, — helyén lévőnek vélem megbeszélés tárgyává tenni a bányajogositványok gyakorlására szükséges, avagy a birtokos által e célra rendelt, a ! bányaművel egy egészet képező, a föld felszínén lévő területek, épületek, iparművek stb. telekkönyvezésére vonatkozó eljárást és annak szabályozását.- Helyén lévőnek vélem annál is inkább, mivel j a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886: XXIX., 1889: j XXVIII. és 1891. évi XVI. t.-cikkek végrehajtása tárgyában a bányatartozék-területek és épületeknek, önálló bányaiparműveknek a hiteltelekkönyvi betétekben való kezelésére vonatkozó rendeletnek gyakorlatilag miként való alkalmazására vonatkozólag eltérő nézetek kerültek nyilvánosságra. A 19,665/1. M. 1893. számú igazságügyi miniszteri rendelet 20. §-ának 4. pontja és a 128. §. 5. pontja foglalkozik az emiitett bányatartozéki ingatlanok telekkönyvezésével. A 20. §. szerint azon szabály végrehajtásául, mely szerint minden ingatlan annak a I községnek telekkönyvi betéteibe veendő fel, a mely községhez az J ingatlan közigazgatási beosztás szerint tartozik, a 4. pontban