A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 2. [r.]. Büntettek bűntettesek és büntetések

1G6 A JO Q. Indokok: Alperes a keresethez A. alatt csatolt vételi szerződés valódiságát beismervén, annak 2. pontja értelmében a felperestőt megvett ingatlanok vételára vagyis 1,500 írtból ugyancsak a vételárból 1,350 frtot a szerződés keltétől számított 14 nap alatt 8°/o kamatjával együtt, 100 frtot pedig kamat nélkül felperesnek kifizetni, midőn a vétel tárgyát képező ingatlanság az általa képviselt kiskorú nevére elkülönítve tehermentesen átirva lesz. Nem tagadta továbbá, hogy a vételárra eddig csak 400 frtot fizetett. A fent hivatkozott szerződés 2. pontjából kétségtelen megállapítható, hogy alperes az általa képviselt kiskorú nevében a megvett ingatlanra a zálogjoggal bekebelezett tartozásokra való tekintet nélkül feltétlenül kötelezte a vételárból a 1,350 frtot felperesnek megfizetni és hogy a megvett ingatlan tehermentesítéséig csakis 100 frtot volt jogosítva visszatartani és igy alperes nem élhet azon kifogással, hogy az általa megvett ingatlan egy része még az eladó nevén nem áll, hogy az ingatlanok még a mai ! napig is osztatlan telekkönyvi közösségben állanak felperes és j tulajdonostársai nevén, hogy az ingatlanokat K. Gy. János özvegye K. Gy. Mária javára bekebelezett haszonélvezeti jog és ezenfelül | 6,586 frt és járadék zálogjoga terheli és ennek folytán ezúttal még fizetési kötelezettség nem terheli, tekintve azonban, hogy az alperes által 1. szám alatt becsatolt hiteles tkvi kivonat szerint a halasi 7,611 sz. betétbe felvett ingatlanok C./G. alatt az 1890. évi november 5-én kelt 2,215. sz. a. végzéssel, tehát az A. alatti szerződés kelte után özv. K. Gy. Pálné, szül. V. Borbála javára 1,200 frt töke és járulékai erejéig jelzálogilag terheltettek és igy ezen tehertétel a szerződés tárgyát nem képezte, tekintve azonban, hogy a vevő a megvett ingatlant már tényleg birtokolja, mig viszont felperesnek a fizetésre irányuló kérelmében a kevesebb, t. i. hogy alperes a megvett ingatlan tehermentesítéséig a fizetni kötelezett vételárnak birói kézhez leendő fizetésére köteleztessék, benfoglaltatik, az elsőbirósági Ítélet megváltoztatása mellett alperest a kereseti összegnek birói kézbe leendő lefizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1,385/P. sz. 1894. június 21.) A kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Való ugyan, hogy alperes az 1889. szeptember 1-én kelt és a keresethez A. alatt mellékelt adásvételi szerződés 2. pontjában magát arra kötelezte, hogy a vételárnak 1,350 frt részletét 14 nap alatt 8°/o kamataival együtt megfizetendi; minthogy azonban felperes az 5. pontban magát viszont arra kötelezte, hogy az eladott ingatlanokra bekebelezett terheket saját költségén töröltetni fogja és egyrészt e terhek törlésére a szerződésben határidő megszabva nem lett, tehát azonnal foganatba veendő volt, másrészt pedig a szerződésben világosan az sem köttetett ki, hogy a kereseti vételár a tehertörlés kötelezettségére tekintet nélkül, vagyis merő személyes bizalomnál fogva lesz fizetendő, a midőn a per adatai által megállapítva van, hogy felperes a tehertörlés tekintetében eddigelé semmiféle lépéseket nem tett, alperest arra, hogy a hátralevő vételárt az utolsó 100 frt kivételével saját biztonságának kockáztatásával felperes kezéhez fizesse, kötelezni nem lehet. Minthogy azonban alperes nem- tagadta, hogy ő az általa megvett ingatlan vagyont birtokba vette és tényleg használja is, minthogy továbbá nem is állította, hogy az az ymész, a melyet ő a halasi 14,402 hrsz. ingatlannak még K. Gy. Mária nevén álló 6/i2 részéből szintén megvett, felperes, illetve ennek jogán az ö nevére telekkönyvileg átiratható nem volna, valamint azt sem állitotta, hogy a szerződés 4. pontja által biztosított tényleges elkülönítés lehetetlenné vált, de a szerződésnek ez utóbbi esetben kikötött hatálytalanítását viszontkeresetileg nem is követelte, egyáltalában nem lehet joga arra, hogy a kötelezett vételárt is visszatarthassa. A kir. itélő táblának Ítélete tehát a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból hagyatott helyben, annyival inkább, mert felperes az elkülönítésnek csakis a költségeit vállalta magára, a megfelelő joglépések azonban, a midőn a telekkönyvi átirás is meg van engedve, alperes szerződési teendői közé tartozik. A leteendő vételár felvételére való jogosultság tekintetében már most intézkedni nem lehet, mert egyrészt ilyen intézkedés iránya a perben megvitatva nem lett, de másrészt a szerződés tartalmából származható esélyek ez idő szerint meg sem határozhatók stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A spekulatív eladási ügyletnél, a mennyiben az eladó az árút nem szállítja, a vevő fel van jogosítva azt máshonnan szerezni be; az ezen vételből származó követelésre az eladásnál kikötött bíróság illetékessége fennáll. Gebrüder S. berlini kereskedő cégnek S. Gyula budapesti akos ellen 1891. november 18-án 8,038 márka és 30 fillér s jár. iránt 1,958/91. sz. a. indított perében 1891. december 1-én a tőzsde bíróság megállapította illetékességét, mert alperes magát e bíróság illetékességének a kereseti kötlevé) szerint, melylyel felperesnek 10,000 métermázsa búzát adott el, kifejezetten alávetette s mert ezen ügylet a kereskedő felperesre nézve a keresk. törv. 258. §. 1. pontja alá eső ügyletet képez, melyre a perrendnovella 94. §. d) pontja értelmében a tőzsdebiróság illetékessége hatályosan volt kiköthető. Alperes abbeli ellenvetése, hogy ő csupán az eladási, nem pedig a vételi ügyletre nézve vetette alá magát e bíróságnak, figyelembe nem vehető, mert a spekulatív eladási ügyletnél, a mennyiben az eladó az árút nem szállítja, a vevő fel van jogositva azt máshonnan szerezni be s ez az ügylet természetes lebonyolításának tekintendő, melyre nézve tehát az eladásnál kikötött bíróság illetékessége kétségtelenül fennáll. A budapesti kir. itélő tábla alperes fel folyamodásának 1892. március 1-én 735. sz. a. helyt nem adott, a következő okokból: Alperesnek nem a tárgyalásnál, hanem csak a fel folyamodásban s igy elkésetten felhozott az a kifogása, hogy a kereset alapját képező ügylet, mint nem tényleges szállításra irányzott, nem volna a k. t. 258. §-a értelmében kereskedelmi ügyletnak minősithető, annál kevésbé vehető figyelembe, mert az A) alatti kötlevél tartalma szerint az alperes által felperesnek eladott búza valóságos szállítása a szerződő felek részéről eleve kizártnak nem tekinthető; mert e szerint az A) alattiban foglalt ügylet a kereskedő felperesre nézve kétségtelenül a k. t. 258. §. 1. pontja szerint minősülő kereskedelmi ügyletet képez ; továbbá, mert a kereseti követelés az A) alatti szerint létrejött ügyletnek lebonyolítására van alapítva s igy alperesnek, ki az A) alattiból eredő peres kérdésekre nézve magát az A) alattiban az eljáró bíróság illetékességének alávetette, az a kifogása, hogy a C) alattiban említett vételre, mely az A) alatti eladási ügyletnek csak lebonyolítását képezi, az eljáró bíróság illetékességének való alávetés ki nem terjed, teljesen alaptalan ; végül, mert az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. d) pontja alapján az illetékesség megállapít hatásához elégséges, ha a kereset alapját képező ügylet csupán az egyik szerződő félre és pedig azok bármelyikére nézve képez a k. t. 258. §. 1. pontja szerint minősülő kereskedelmi ügyletet; már pedig a fentebbiek szerint ezúttal felperesre nézve ez az eset kétségtelenül íenforog s ugyanazért az eljáró biróság a fentebb idézett d) pont alapján helyesen állapította meg illetékességét. A tőzsdeügynök kereskedő. Alperes nem tagadván, sőt felfolyamodásában nyiltan is beismervén azt, hogy felperesek tőzsdei ügynökök s hogymint ilyenek, kereskedelmi-ügyletek közvetítésével iparszerüleg foglalkoznak, felperesek a k. t. 3. §-a értelmében kétségtelenül kereskedőknek tekintendők ; mert a kereskedelmi ügyletek közvetítése, a mennyiben az iparszerüleg folytattatik, a k. t. 259. §. 7. pontja értelmében maga is kereskedelmi ügylet, a közvetítésnek iparszerű folytatása tehát a közvetítőt kereskedővé minősiti. Az elsőbiróság tehát a most előadott és az általa a birói illetékességre vonatkozólag felhozott egyéb indokok alapján helyesen állapította meg birói illetékességét. (Kir. tábla: 951/94. a 28/94. sz. perben.) Ha valamely kereskedelmi ügyletből felmerülő peres kérdésekre nézre a szerződő felek a tözsdebiróságnak vetették alá magukat, ezen kikötés a feleknek nem csak jogot ad arra, hogy keresetöket a kikötött kivételes biróság előtt érvényesíthessék, hanem kölcsönös kötelességet is állapit meg e kivételes biróság igénybevételére, melytől egyoldalülag egyik fél sem állhat el. A pécsi kir. járásbíróság 1894. évi március hó 17-én 5,633/p. szám alatt az »Első gőzmalom részvénytársaság Ujvidéken« cég felperesnek G. és H. alperes ellen 166 frt 60 kr. tőke és járulékai iránt indított sommás kereskedelmi perében következőleg végzett: A kir. járásbíróság, mint kereskedelmi biróság hatásköri illetékességét leszállítja. Indokok: A felek egyező előadása szerint alperes felperestől a 2. szám alattival 40 zsák lisztet vásárolt, melyből felperes állítása szerint a B) alattiban augusztus 9-ről bevezetett 20 zsák liszt ára képezi a per tárgyát. Továbbá a 2. szám alatti szerződés szerint, melyhez hasonlót alperes is aláirt, a felek magukat a szerződésből származó peres kérdésekre nézve a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának kifejezetten alávetették. Tekintettel pedig arra, hogy úgy fel-, mint alperes bejegyzett kereskedő lévén, az 1881: LIX. t.-c. 94. §-a b) pontjának esete forog fenn s ekként a jelen per tárgyát képező ügylet tőzsdebiróság hatásköréhez van a 2. sz. kötjegy értelmében utalva s tekintve, hogy a perrendtartás 52. §-a b) pontja értelmében a rendes birói illetőségtől eltérésnek van helye, ha a felek valamely perkérdés eldöntését választott bíróságra bizták, tekintve továbbá, hogy a szerződésileg kikötött kivételes biróság hatásköre a jelen per tárgyát képező vételárra is kiterjed, végül tekintve, hogy az ily szerződéses kikötés a feleknek nemcsak jogot ad arra, hogy a kikötött kivételes biróság előtt érvényesíthessék keresetöket, hanem, mint a szerződés lényeges feltétele, egyúttal kölcsönös kötelezettséget is állapit meg, melytől egyoldalülag egyik fél sem állhat el: az eljáró biróság tárgyi illetékességét le kellett szállítani s felperest a perrendtartás 251. §-ánál fogva a költségben marasztalni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. április hó 25-én 2,05 l/p. sz. a.) következő végzést hozott : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja.