A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 2. [r.]. Büntettek bűntettesek és büntetések

A. J 167 A ki a tőzsdén iparszerüleg foglalkozik értékpapírok vételétől os eladásával, az, tekintet nélkül arra, hogy a cégjegyzékbe ke ran-e jegyem, Tagy a jogosított tőzsdeügynökök sorába fel van-e réve és tekintet nélkül arra is, hogy iparigazolránynyal bir-o. a k. t. 3. »S-a értőimében kereskedőnek tekintendő. A bíróság tudomása arról, hogy valaki a tőzsdén iparszerüleg foglalkozik értékpapírok vételével és eladásával, a kereskedői minőség megállapítására elegendő. M. M. budapesti kereskedő felperesnek M. F. budapesti lakos alperes ellen 6,185 irt s járulékai iránt 1894. március 8-án 579/94. sz. a. indított perében alperes kifogást emel a tözsdebiróság illetékessége ellen, minthogy felek egyike sem kereskedő. Alperes atyja üzletében van alkalmazva, felperes pedig nem kereskedő, nem ügynök, nincs bejegyezve, sőt iparigazolványa sincs. Felperes hivatkozással arra, hogy ő évek óta foglalkozik a tőzsdén értékpapírok vételével és eladásával, tehát kereskedő, kéri az illetékesség megállapítását. A tőzsdebiróság megállapította illetékességét. Indokolás: Minthogy felperes a bíróság tudomása szerint hosszú idő óta foglalkozik a tőzsdén tőzsdeügyletek megkötésével, tehát kereskedőnek tekintendő, a szóban forgó ügyletek pedig feltétlen kereskedelmi ügyletek, ennélfogva a perrendtartási nov. 94. §. d) pontja alapján az illetékességet meg kellett állapítani. A budapesti kir. itélő tábla alperes fel folyamodásának (1894. június 25-én 2,790. sz. a.) nem adott helyt. Indokolás: A tárgyalálási jegyzőkönyv szerint alperes felperesnek azt az előadását, hogy ő (felperes) évek óta iparszerüleg foglalkozik a tőzsdéu értékpapírok vételével és eladásával, kétségbe nem vonta, mely tény valóságát különben az elsőb íróság saját tudomása alapján is megállapította. Minthogy pedig felperes ezen foglalkozása alapján, tekintet nélkül arra, hogy a cégjegyzékbe be van-e jegyezve, vagy a jogosított tőzsdeügynökök sorába fel van-e véve és tekintet nélkül arra is, hogy iparjogositványnyal bir-e, a k. t. 3. §-a értelmében kereskedőnek tekintendő; s minthogy másrészt a B) és C) alatti okiratokban érintett ügyletek (350 darab osztrák és 250 darab magyar hitelrészvény eladása és vétele) a k. t. "258. §. 3. pontja értelmében kereskedelmi ügyletek s e szerint az 1881 : L1X. t. c. 94. §. d) pontjának kellékei fennforogván, a budnpesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának illetékessége az ezen ügyletből eredő perekre nézve a B) és C) alatti okiratokban érvényesen köttetett ki : az elsőbiróság helyesen állapította meg e perre nézve illetékességét s ugyanazért az 1881 : LIX. t.-c. 96. §. a) pontjára alapított felfolyamodásnak helyt adni nem lehetett. Bűnügyekben. Tádlott a vagyoni viszonyaira és egyéb körülményeire nézve előtte ismeretes személy szorultságát felhasználva, két hóra adandót 1 kétezer forintnyi kölcsönért nyolcszáz forintot, azaz 240°/o kamatot kötvén ki magának, ezen cselekményében az 1883 : XXV. t.-c. 1. S-ában meghatározott nzsoravétségének jelenségei fenforoznak. Tádlott saját pénzét adván kölcsön, a kamat címén követelt összegen túl szintén követelt provisio összege is valóságában épen ugy kamatnak tekintendő. A budapesti kir. törvényszék, mint büntető bíróság (1893. okt. 10. 47.634. b. sz.): Csalás büntette és uzsoravétsége miatt vádolt St. Károly és L Mátyás elleni egyesitett bűnügyben a további eljárást, ugy a W. Fülöpnek L. Mátyás és St. Károly ellen, mint R. Rezsőnek St. Károly ellen emelt panasza tekintetében megszünteti. Az I. alnapló 12. sz. a. őrzött váltók és levelek ezen végzés jogerőre emelkedése után St. Károlynak kiadatni rendeltetnek, stb. Indokok: I.) A W. Fülöp, mint kiskorú R. Sándor herceg term. és törv. gyámja, L. Lajos hercegnek meghatalmazottja által L. Mátyás és St. Károly ellen csalás büntette miatt tett feljelentését visszavonta ugyan, ugy W. Fülöp, mint R. Sándor herceg. De a btkv. 390. és 116. §-ai alapján ez esetben az eljárás meg nem szüntethető, mert W. Fülöp az indítvány előterjesztése tekintetében különleges meghatalmazással nem bírván, a visszavonásának sem lehet joghatálya, a kiskorú R. Sándor herceg helyett pedig a btkv. 113. §. második bekezdése szerint az indítványtételre atyja : R. Lajos herceg jogosult, ki az eljárás folytatását kivánja. De megszüntetendő volt mégis az eljárás, mert L. Mátyást illetőleg számbavehető adat nem lett szolgáltatva arra nézve, hogy R. Sándortól ravasz fondorlattal egy 4,000 frtos váltót csalt volna ki, melyre értéket nem adott, a mennyiben R. Sándornak 4'/. alatti levele igazolni látszik terhelt ama védekezését, hogy a váltóra 2,500 frtot adott s ennyi követelése áll fenn. Szintúgy nem merültek fel a vád alá helyezésre alapul szolgálható terhelő adatok arra nézve sem, hogy St. Károly csekély összeg ellenében ravasz fondorlattal való tévedésbeejtés utján nagy összegű váltókat Íratott volna alá R. Sándorral, a mennyiben utóbbinak becsatolt elismervénye és levelei támogatni látszanak ! terhelt amá védekezését, hogy a váltók értéke leszámitoltatott s bár gyanuokok merültek fel arra nézve, hogy a váltókkal visszaélés történt, ezek azonban, szemben R. Sándor herceg nyilatkozatával, hogy a panasz támogatására bizonyítékokkal nem rendelkezik, vád alá helyezésre alapul nem szolgálhatnak. II.) A mi R. Rezsőnek St. Károly elleni panaszát illeti, erre vonatkozólag a vizsgálat következő tényállást derített ki: R. Rezső cs. és kir. huszárhadnagy panaszolja, hogy 1892. évi szeptember elején, a pécsi hadgyakorlatok előtt pénzre lévén szüksége, felkereste szeptember 5-én St. Károly pénzügynököt 2,000 frt kölcsön szerzése végett St. Károly késznek nyilatkozott arra, hogy a pénzt két havi 600 frt kamat és 200 frt provisio ellenében gr. Z. Károly és gr. B. Gábor girojára megszerzi. A józseftéri Wagner kávéházból panaszos és St. Károly az utóbbinak lakására menvén, panaszos átadott R. nek egy, a nevezett jótállók aláírásával is ellátott, panaszos által elfogadott 1892. évi szeptember 5-én kelt, 1892. november 5-én lejáró 2,800 frtos váltót, ez összegben 600 irt és a 200 frt provisio is benfoglaltatván. Erre St. 500 frtot átadott panaszosnak, a hátralévő 1,500 forintra pedig azon intézkedés történt, hogy ez összegből 200 frt panaszosnak Budapesten lévő kisebb adósságaira fordíttassák, a többi 1,240 frt pedig panaszosnak Pécsre megkühlessék, mielőtt azonban panaszos az 500 frtot megkapta volna, ő St. Károlynak tollba mondása után egy elismervényt állított ki, melyre St Károlynak a dolog egyszerűsítése végett szüksége volt s a melyben panaszos elismerte, hogy a 2,800 frtos váltóra 1,560 frtot felvett (ebben 500 frt tényleg adott összeg, 600 frt kamat, 200 frt provisio s a kisebb adósságok 260 frt összege volt állítólag összefoglalva.) Miután St. Károly az 1,240 frtot nem küldötte, a panaszos szeptember 16-án feljött Budapestre és Sch. Károly társaságában felkereste St. Károlyt, ki azt adván elő, hogy a giransok tekintetében aggályai vannak, a 2,800 frtos váltót a tényleg adott 500 frt lefizetése ellenében kiadni hajlandónak nyilatkozott, a kamat és provisio meghatározását panaszosra bizván. Midőn azonban panaszos megbízásából L. Gyula ügyvéd St.-t az 500 frttal megkínálta, az utóbbi az elismervényre hivatkozva, 1,560 frt, mint tényleg adott összeg visszafizetését követelte, noha panaszos téuyleg csak 500 frtot kapott. Ezzel szemben St. Károly terhelt a vizsgálat során azt adta elő, hogy István-úti lakásának a verándáról nyiló kis szobájában 1892. szeptember 5-én tényleg 1,560 frtot adott át panaszosnak s ennek igazolására hivatkozik St. Rezső és F. Márton tanukra. Ezen tanuk közül F. Márton a kérdéses körülményt egyáltalán nem látta, St. Rezső tanú abbeli vallomása pedig, hogy az 1,560 frtnak panaszos részére történt átadását látta, szemben a megtartott birói szemle adataival, bizonyítékul el nem fogadható. Tekintve azonban, hogy a vád tárgyát képező kölcsönügylet panaszos és terhelt között magánjogi elszámolás tárgyává tétetett s a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék előtt terhelt által folyamatba tett váltóper a 21. nsz. a. bemutatott ítélettel el I is döntetett, arra nézve pedig, hogy St. Károly terhelt a fentebb emiitett 1,560 frtos elismervény kiállításakor panaszost ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette volna, bizonyítékok fel nem merültek : ennélfogva a btkv. 379. §-ába ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás büntette miatt folyamatba tett eljárás megszüntetendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1894. febr. 6. 8,527. b. sz.): A kir. törvényszék végzésének nem felebbezett részét nem érintve, annak felebbezett részét indokainál fogva s még azért is helybenhagyja : m e r t a Sch. Károly tanú vallomásával bizonyítottnak elfogadott tényállás alapján St. Károly jogszerűen nem terhelhető mással, mint azzal, hogy a birtokában lévő váltót az őt tényleg megilletőuél nagyobb összeg erejéig beperelte, tehát őt nem illető követelést biróilag érvényesített. Ez pedig önmagában sem csalást, sem más bűncselekményt nem képez. A m. kir. Curia (1891. máj. 31. 4,367. b. sz.): Mindkét alsóbirósági végzés felebbezett részének megváltoztatásával St. Károly, R. Rezső esetében az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §-aiban meghatározott uzsoravétség miatt vád alá helyeztetik és az eljáró kir. törvényszék ennek a határozatnak megfelelő törvényes intézkedések tételére utasittatik. Indokok: Tekintve, hogy a teljesített, illetve teljesítésre elvállalt szolgáltatás és az ezért kikötött ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság miatt az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározott uzsoravétség jelenségei forognak fenn, mert vádlott a vagyoni viszonyaira és egyéb körülményeire nézve előtte ismeretes R. Rezső tettleges állományú huszárhadnagynak szorultságát felhasználva, két hóra adandott kétezer forint kölcsönért nyolcszáz forintot, azaz 240°/o kamatot kötött ki; ugyanis saját pénzét adván, illetve ajánlván kölcsön, a kamat címén követelt 600 frton túl szintén követelt 200 frt provisio is valójában épen ugy kamat volt, mint a 600 frt. Tekintve, hogy R. Rezső előadása az eljárás eddigi eredménye szerint támogatva van; mert egyáltalában nincs ok feltenni, hogy a pénzügylet a vádlottra néző vagyoni haszon kikötése nélkül jött létre; már pedig R. Rezső felfejti, hogy mi volt a