A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 2. [r.]. Büntettek bűntettesek és büntetések

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jogc 42. számához. Budapest, 1894. október hó 21-én. Köztörvényi ügyekben. Ipaság iránti perben egyéb bizonyíték hiányában felperes a közösülés ténykörülményét magában foglaló föesküvel alperest megkínálván s alperes azt elfogadván: a fó'eskü alperes részére megítélendő. Tekintve, hogy a gyermek eltartása első sorban az apát terheli és az a körülmény, hogy a gyermek időközben meghalt, az apának a gyermek születése idejétől teljesíteni köteles tartását meg nem szüntetheti: az anya követelheti a törvénytelen atyátóla gyermekükre annak életében fordított tartási költségei. A hatvani kir. járásbíróság (1892. dec. 2. 4,219. sz. a.) dr. Borossy János ügyvéd által képviselt M. Mária felperesnek Borhy Ferenc ügyvéd által képviselt B. Dániel törv. képviselője által képviselt B. Béla alperes ellen gyermektartás és járulékai iránti perében a kővetkező Ítéletet hozta : Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes tagadásával szemben felperes be nem bizonyította azt a per elbírálásánál döntő körülményül szolgáló állítását, hogy az 1888. évi július 17-én született és öt hónapos korában elhalt gyermeke, alperesnek Béla nevü fiától származott volna, ezen körülményre felajánlott eskü általi bizonyításnak a bíróság azért nem adott helyt, mert valószínűvé nem tette felperes állítását, abból pedig, hogy a gyermek fogamzása idejében I alperesnél szolgálatban állott, a kinél ugyanakkor több férfi cseléd is volt, okszerűen nem is következtethető, hogy a felperes gyermeke alperes fiától származott volna. Egyébként pedig felperes gvermeke már a kereset indítása előtt elhalván, tartásra szükség nincsen, azt a kiadásait, melyet felperes, mint szülő, gyermekére fordított, visszakövetelni nem jogosult, mert a tartás neki kötelessége volt. Ezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. május 16. 4,765. sz. a.) az első biróság ítélete megváltoztattatik, az alperes részére B. Béla személyében föeskü Ítéltetik és ha azt arra nézve leteszi, hogy az 1887. évi okt. 16. és 1S88. évi február 16. napja között eltek idő alatt felperessel nemileg nem közösült, felperes keresetével elutasitattik, ellenesetben köteles alperes 40 frt gyermektartási dijat, 20 frt gyermekágyi és 20 frt temetési költséget, stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Tekintve, hogy felperes az 1892. évi 3,932. sz. kérvény kapcsán bemutatott okirattal nagykorúságát hitelt érdemlően kimutatta és ennélfogva az 1877: évi XX. t.-c. 39. §. 4. pontja értelmében törvénytelen gyermekének gyámsága felperest megilleti s ebből folyóana hivatalból vizsgálandó kereseti jogosultság felperessel szemben megállapítandó; tekintve, hogy a nemi közösülés tényéröl mindkét félnek tudomással kell birnia és ennélfogva a jelen esetben az 1868. évi LIV. t.-c. 235. §. rendelkezése nem és csakis a most idézett törvény 232. §. intézkedése nyerhet alkalmazást; továbbá tekintve, hogy felperes egyéb bizonyíték hiányában alperest a perdöntési körülményt magában foglaló főesküvel megkínálta, (1868. évi LIV. t.-c. 250. §.) mely főesküt alperes elfogadott és tekintve, hogy az A. alatti keresztelési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a felperestől az 1888. évi július 16-án született M. Béla törvénytelen gyermeknek törvényesen vélelmezett fogamzás ideje az 1887. évi október 16. és 1888. évi február 16. napja között eltelt időre esik; mindezeknél fogva az első bírósági Ítélet megváltoztatásával a perdöntő ténykörülményt magában foglaló főesküt alperesnek megítélni (1868. évi LIV. tcz. 221. §.) és ennek az eskünek le, vagy le nem tételéről a per kimenetelét függővé tenni kellett. Az eskü le nem tétele esetén alperesnek vélelmezett apasága megállapítva lévén, ebből folyóan tekintve, hogy a gyermek eltartása első sorban az apát terheli és az a körülmény, hogy a gyermek időközben meghalt, nem szüntetheti meg alperesnek a gyermek születése idejétől teljesíteni köteles tartását és végül tekintve, hogy alperes a gyermekágyi tartási és temetési költséget csak mennyiségileg kifogásolta, magát pedig azt, hogy felperesnek e czímen valami megítéltessék, nem ellenezte, minthogy a közmegegyezéssel kihallgatott szakértő a gyermekágyi költséget 20 frtban, a gyermektartási díj havi részletét 8 frtban határozta meg és alperes nem állította, hogy a gyermek 5 hónapnál rövidebb ideig élt volna, mint a minőképpen felperes azt előadta és mert a gyermek elhalálozása folytán alperes a további tartási díj fizetési kötelezettsége alól menekül, a temetési költség pedig az azzal egybekötött mulhatlan kiadásokra való tekintettel 20 frtban túlmagasan felszámítottnak nem tekinthető, mindezeknél fogva, stb. A m. királyi Curia Í1894. szept. 13. 9,777. szám alatt) a másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Habár a vételárt követelő felperes arra kötelezte magát) hogy az eladott ingatlanokra bekebelezett terheket saját költségén töröltetni fogja, a tehertörlés tekintetében azonban semmiféle lépéseket nem tett: mégis a magát a vételárnak 14 napalatti megfizetésére kötelező alueres a vételárnak bírói letétbe helyezésében elmarasztalandó, ha az általa megvett ingatlanokat {birtokba vette és tényleg használja is, ha a telekkönyvi tehertörlés lehetetlenné nem vált és ha a szerződésnek ez utóbbi esetben kikötött hatálytalanítását viszonkeresetileg nem is követelte. Ha az eladó a telekkönyvi elkülönítésnek csakis költségeit vállalta magára, a megfelelő joglépések, a midőn a telekkönyvi átírás meg van engedve, vevő szerződési teendői közé tartoznak. Felperesnek a fizetésre irányuló kérelmében a birói kézhez leendő fizetés, mint kevesebb, benfoglaltatikA kalocsai kir. törvényszék v3,781/P. sz. 1891. dec. 1-én). Dr. Farkas Emil ügyvéd által képviselt K. Etelka férj. ifj. K. Gy. Ferencné felperesnek, Berky Antal ügyvéd által védett K. Gy. Ferenc és t. gyám által képviselt K. Gy. Illés alperes ellen 1,000 frt vételárhátralék és jár. iránt indított rendes perében a következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A keresethez A. alatt bemellékelt, Halason 1889. évi szeptember 1-én kelt adásvevési szerződés szerint, mely a kiskorú alperes érdekében Halas város árvaszéke, mint gyámhatóságnak 1893. évi július 12-én 688. sz. a. kelt végzése által jóváhagyatott, felperes szavatosság terhe mellett örökre és visszavonhatatlanul eladván a halasi 7,611. sz. tjkvben A.+ l., 2., 3., 4., 5., 7. sor 14,601., 14,403., 14,411., 14,414., 14,251. és 14,253. hrsz. a. felvett ingatlanoknak őtet illető Vc-részét, továbbá a halasi 4,868. sz. tjkvből a halasi 9,645. sz. tjkvbe átvitt A + 1. sor, 14,412. hrsz. a. felvett ingatlannak őtet illető '/6-részét, valamint a K. Gy. Mária nevén álló 6/ia részből őtet illető 1/& rész alperesnek 1,500 frt vételárért, jóllehet a szerződés 1. pontja szerint alperes a szerződés kiállításakor fizetett 50 frton túl arra kötelezte magát, miszerint a vételárból a szerződés létrejöttétől számított 14 nap alatt 1,350 frtot 8°/0-os kamataival fizetend s az összes vételárból 400 frtot fizetett felperesnek, mindezen kötelezettséggel szemben felperest keresetével elutasítani kellett, mert a szerződés 15. pontja szerint felperes nemcsak azt fogadta el, hogy az általa eladott birtokon zálogjoggal bekebelezett tartozások továbbra is őtet, az eladó felperest terhelik, de kötelezte magát vevővel szemben arra is, hogy a birtokon fekvő minden terheket is saját költségén kitörölteti. Mert habár eme vállalt kötelezettsége felperesnek időhöz nem is volt kötve, a vállalt kötelezettség természetéből folyik, hogy a szerződésnek teljesítését csak az van jogosítva követelni, a ki a szerződési kötelezettségét maga is teljesiti: ezen az anyagi igazságnak megfelelő jogelvet a m. kir. Curia 1887. évi április 19-én 39. sz. t. ü. elvi határozatában követve kimondotta, hogy a ki ingatlanát tehermentesen eladta, mindaddig nem követelhet vételárt, a mig a tehermentesítést nem eszközölte. Mert az ellenirathoz 1. sz. és 2. sz. alatt csatolt hiteles tkvi kivonatok 6. lapja kellő tanúságot nyújt arra nézve, hogy az eladott birtokon 8,580 frt betáblázott teher fekszik s minthogy azt felperes sem vonja kétségbe, hogy a terhek ezen összege a vételárt jóval meghaladja s igy alperes még azon esetben is, ha a vételárak birói kézbe való lefizetésére köteleztetnék, azon esélynek lenne kitéve, hogy a vételár az ingatlant terhelő adósságok fizetésére köteleztetnék, a vételárt meghaladó terhek törlesztése végett pedig a megvett ingatlanra további birói végrehajtás intéztetnék ; minthogy továbbá felperes az eladott ingatlanoknak tehermentesitése végett az adás-vevési szerződés kötése óta egyáltalán semmi lépést nem tett, azon téves nézetből indulva ki, hogy előbb vevő alperes köteles az 1,350 frtot megfizetni; de tekintve, hogy az anyagi igazsággal is ellenkeznék, hogy addig, mig a veszélyrek valószínűsége fenforog, alperesre a fizetési kötelezettsége bíróilag kimondatnék és habár alperes a megvett ingatlant tényleg birtokolja, még sem volt arra sem kötelezhető, hogy az 1,000 frtot birói kézbe letegye, egyrészt azért, mert felperes nem kérte, másrészt azért, mert a birói végrehajtás elől az esetleg lefizetendő 1,000 frt vételár nem volna megmenthető, stb. A budapesti kir. itélő tábla (4,005/P. sz. 1892. okt. 25.): az elsőbiróságnak a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatja és végrehajtás terhével kötelezi alperes K. Gy. Illést, hogy kk. K. Gy. Ferenc képviselőjét, hogy a kereseti 1,000 frt tőkét, ennek 1889. szept. 1-től járó 8°/0 kamatát felperes K. Etelka férj, ifj. K. Gy. Ferencné javára a perbíróságnál birói letétbe helyezze, stb.