A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 2. [r.]. Büntettek bűntettesek és büntetések

302 A JOG. »die Tabellen können nur tine, allerdings nur beschrankte Auskunft über jene individuellen und gesellschaftlichen Verhállnisse gebén, unter welchen die vorgekommenen schweren Gesetzverletzuugen begangen worden sind.« Nem szerint az elitéltek közt 8ó"4°/o férfi, 14 G°/o nő volt. Az évek hosszú során át ez aránytól alig tapasztalhatni eltérést. Kor tekintetében az osztrák statisztika is igazolja azon általános tapasztalator, hogy a bűnözési hajlam fokozatosan emelkedik a 30. életévig s innen kezdve ismét fokozatosan csökken Meglepőbb és jellemzőbb adat ennél, hogy Ausztriában az elitélt húsz éven alóliak száma egyre szaporodik. Mig 188lben száz. elitéltre csak 17'5 husz éven alóli eset, addig 1890-ben a folytonos emelkedés folytán 100 elitélt közt már 226 ilyen korú mutatható ki. E tételben egyforma arányban szerepelnek a 10—14 évesek s a 14 — 20 évesek. A jelenségnek okát a nevelés hiányában, az anyagi létért való küzdelmekben véli a bevezetés fellelhetni. Azonkívül a sztrájkok és egyéb munkásmozgalmakban is keres magyarázatot. Ez utóbbi azonban merész magyarázat volna, mert a munkásmozgalmakban a húsz éven alóliak csak kevéssé vesznek részt, mit bizonyít az is, hogy a nyilvános rendháboritásért elitéltek száma közt e korosztály csak 16T°/o-kals a sztrájkokat különösen jellemző veszedelmes fenyegetéseknél csak 91"/o-kal van képviselve. Leginkább részes a 14 — 20 évesig terjedő korosztály az állami távírók és vasutak rongálásának bűntettében ('>9°/o-a az összes e deliktum miatt elitélteknek), másodsorban pedig a .szemérem ellen elkövetett bűntettekbeu (30'6'Vo-a az összes e miatt elitélteknek). Ez utóbbi annál sajnosabb ielenség, mivel más államokban e korosztály a szemérem elleni büutetteknél jóval kisebb mértékben szerepel. A házas élet áldásos hatása az osztrák krimiuálstatistikából is észlelhető. Ugy a nőtlen férfiak, mint a férjezetlen nők a saját nemük házas állapotban levő egyéneinél jóval nagyobb — s egyre emelkedő — arányban vesznek részt a kriminalitásban. Vallásra nézve érdekes adat, hogy az izraeliták a bűntetteknél csak 3"6 százalékkal vannak képviselve, mig a vétségeknél már 6 8 százalékkal. Ez emelkedés annak tudható be, hogy a vétkes bukásoknál az izraeliták rendkívüli arányban szerepelnek. 776 vétkes bukás alanya közül 197 izraelita. (Persze ez adatokból, valamint a személyes viszonyokra vonatkozó többi adatokból vont következtetések egész máskép világíttatnának meg, ha egybevelhetnök őket a népesség általános statistikájával; csak hogy erre nélkülözzük a kellő teret.) Még csak a visszaesőkre vonatkozó néhány megjegyzést akarunk elmondani, ép mivel a krimiuál-statisztikának a visszaesőkre vonatkozó adatai rendkívüli horderejűek, minthogy ez adatok következtetni engednek a büntető-codex és eljárás erkölcsi eredményeire. A bűntettekre vonatkozó idevágó adatokból azt kellene következtetnünk, hogy a viszonyok kedvezők. Mivel 1866. óta az elitéltek számában mind kisebb százalékkal képviselvék a visszaesők. Nevezetesen, mig az 1866—70. ciklusban az elitéltek 27%>-je volt visszaeső (egyszer vagy többször már elitélt), addig az 1886 — 90. periódus alatt 23'8%-je az elitélteknek. Ámde ez adatot magában véve tekinteni teljesen visszás volna. Egy másik jelentős adathalmaz ép az ellenkezőjét bizonyítja, mint ez adatok. Tudniillik azt, hogy a visszaesők száma Ausztriában óriásilag emelkedett. Ugyanis nemcsak a bűntettekért elitéltek közt kell a visszaesők után kutatnunk, hanem a vétségért és a kihágásokért elitéltek közt is. Mivel a visszaeső, vagy máskép tán morál iusanityban szenvedő lelki romlottsága nemcsak a büntettek ismétlésében nyilatkozik, hanem egyúttal a mindenféle vétségek és kihágások elkövetésében. A nagyobb büntettek elkövetésében a külkörülmények inkább meggátolhatják, mint a kisebb szabású delictumok elkövetésében. Az oly deliquensek száma, kik már előbb vétségért vagy kihágásért el voltak ítélve, 1866. óta 13lT°/o-tel emelkedett; a már vétségben vagy kihágásban egyszer elmarasztalt büntettet elkövetők száma a bűntettesek összes számában 19'2%-ról 27 9°/o-re szökött. Ugyancsak a visszaesésre vonatkozó kedvezőtlen viszonyokat illusztrálja az a körülmény is, hogy mig 1866 —1870-ben a büntettet elkövetők 54'3%-a büntetlen előéletű volt, addig az 1886- 90. periódusban már csak 48-3°/o dicsekedhetett büntetlen előélettel. A visszaesők tekintetében egyedül a nőkre vonatkozó adatok vigasztalók. Ugyanis a visszaesők közt a nők csak 12'4°/o-kal vannak képviselve, pedig a bűntettesek közt 14"6 százalékkal tüntetvék föl. Még kedvezőbbnek tűnik fel ez arány, ha megemlítjük, hogy Ausztria népességi statisztikájában minden 1,000 férfire 1,044 nő esik. Egyedül a kihágásoknál észlelhetjük a nők részvétele arányának emelkedését. A kihágásoknál elitéltek közt ugyanis a nők — az évek folytán egyre fokozódván — 20-3%-kaI szerepelnek (a büutetteknél való 14-6" o-kal s a vétségeknél való 13'2%-kaI szemben.) Ezt a feltűnő arányt bizonyára az egyre fokozódó prosdtutióval járó kihágási delictumok okozzák. Szálai Emil, Budapest, Sérelem.* Adalék a sommás eljárási törvénycikk szövegezéséhez. A sommás eljárásról szóló törvény szövegezése több helyt különösnek és a rendes írásmódtól eltérőnek mutatkozik.^ Ilyen p. o. a 81. §-bau előforduló »fel tartozik mutatni« kifejezés. De teljesen érthetetlennek mutatkozik a 201. §-nak 1-ső bekezdése a következő és a hivatalos kiadásban is előforduló alakban : »k felülvizsgálati kérelem elintézése után az iratok a határozatrak az iratokhoz csatolandó (?), valamint« stb. E szakaszból vagy kimaradt valami, vagy pedig elvétett valamit a szedő valamelyik könyvnyomdában és feltűnő, hogy i 11 etékes helyről e tévedés mostanig még helyreigazítva nincsen. Nézetem szerint e szakasznak értelme, illetve akart szövegezése ez: »A felülvizsgálati kérelem elintézése után az iratok, a határozatnak az iratokhoz történt csatolása után és a felek részére szóló kiadmányaival együtt . . az elsőbiróságnak megküldendők.« Ha netalán egyébként hangzik az eredeti i r o 11 szöveg, nem bánom, csak kívánatos mindenesetre, ha a jelenleg a törvény szövegében előforduló érthetetlen szövegezés minél előbb kiigazittatik. Dr. Wagner Albert, ügyved, Beszterce. Irodalom. Az új sommás eljárás, valamint a fizetési meghagyásokról szóló törvények (1893 :XVIII. és XIX. t.-c.) magyarázata és az összes perrend tartási szabályoknak egybeállítása a vonatkozó felsőbb bírói határozatokkal; irta: dr. Ragályi Lajos, budapesti gyakorló-ügyvéd, országgyűlési képviselő. Második átdolgozott és bővített kiadás, I. kötet. Budapest, 1894. Az Athenaeum részv íny-társulat kiadása. (A két kötet ára 6 frt.) Nem gyakori eset jogirodalmunkban, hogy két kiadás oly gyorsan kövesse egymást, mint a milyet ért lapunk munkatársának: Ragályinak fenti műve, melynek első kiadásáról ezelőtt egy évvel számoltunk itt be. E gyors egymásután, tekintve, hogy e commentár nem egyedül, de a Márkus, Fodor-féle commentár és az Imiin g-féle jegyzetes törvéuykiadást követőleg jelent meg, a melynek sorát azóta a Herczegh Mihály és a Knorr Alajos törvénymagyarázatai egészítik ki, élénken mutatja azon szükségérzetet, mely ki van fejlődve jogászközönségünknél az iránt, hogy legalább elméletileg kellő tájékozottságot szerezzen magának az új törvény által életbeléptéim kivánt szóbeliség és közvetlenség felől, a melyeknek számos elemük meg volt ugyan eddigi törvényeinkben is, de csak papíron, a nélkül, hogy a gyakorlati életbe átment volna. Ezen ilykép merőben idegeneknek maradt intézményeknek szellemébe pusztán az új törvények szövege alapján behatolni nehéz, fáradságos, sőt kissé elfoglaltabb jogászra nézve csaknem lehetetlen is. Ragályi műve — mint ezt már az első kiadás ismertetése alkalmával is kiemeltük — eme feladatot jelentékenyen megkönnyíti s ezzel a jogászközönségnek nem csekély szolgálatot tesz. Szerző felismerte, hogy a gyakorlati jogásznak két irányban lesz szüksége segítségre a legközelebbi időkben. Egyrészről meg kell ismerkednie az új intézmények szellemével, fel kell fognia az új törvény szövegének helyes értelmét. E célra szolgál a mű első része, mely a sommás eljárási és a fizetési meghagyási törvények magyarázatát tartalmazza s mely a különböző tárgymutatókon kivül az egyes szakaszok mellé beosztott új sommás ügyviteli szabályokkal kiegészítve képezi a könyv első kötetét. Másrészről a gyakorlatban minduntalan fel fog merülni a kérdés, vájjon az eddig érvényben volt perrendtartási törvények valamely §-a az új törvények által hatályon kivül lett-e helyezve, vagy még érvényes? és ha érvényes, mindkét eljárásban, vagy csupán a rendes eljárásban alkalmazandó-e ezentúl? ha pedig hatályon kivül van helyezve, vájjon mily intézkedés lép az új törvény szerint helyébe? Végül, hogy az új törvénynek bizonyos szakasza csak a sommás eljárásban alkalmazandó-e, vagy érvénye kiterjed a rendes eljárásra is? Ezen kérdéseknek igen gyakorlati alakban való megválaszolására szolgál Ragályi müvének második része, a mely az új töivény életbeléptétől kezdve érvényes perrendtartási szakaszok egybeállítását tartalmazza s az előszó szerint az első kiadásban már szintén meg volt és az újabbakkal kiegészített felsőbb birói hatájozatokon, nemkülönben a kereskedelmi, a váltó- és a kis. polgári eljáráson kivül az átmeneti intézkedések tárgyában kibocsátott miniszteri rendelettel s az új bélyeg- és illeték-törvénynyel megbővitve fogja képezni a műnek második kötetét. A tulajdonképeni coramentárt tartalmazó, 549 lapra bővült első kötetben szerző bevezetésként az új sommás eljárási törvény általános méltatását — a mi a legtöbb jogászra nézve, ki az új intézményekkel eddig elméletileg sem foglalkozott, csaknem pótolhatatlan — az új eljárás főbb elveinek rövid, de kellő informátiót nyújtó ismertetését adja. A közvetlenség, a szóbeliség, a tárgyalás egysége, a pervesztés, a bizonyítékok szabad mérlegelése, a jogorvoslati rendszer, a költségkérdés stb. egyenként pregnáns ismertetésre lelnek.