A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 42. szám - Ausztria bűnügyi statisztikája. 2. [r.]. Büntettek bűntettesek és büntetések

A JOQ. 301 a megítélését, vájjon a felmentő ítélet alapján a felfüggesztés megszüntettessék-e vagy sem ? természetesen úgy, hogy a fegyelmi bíróság e részbeni határozata ellen fenmaradjon a felebbezés orvoslata. A felebbezési jogorvoslat, úgy, mint azt a javaslat eontemplálja, igen kétes értékű és célszerűtlen. Mi különös haszna van a felebbezési jogorvoslatnak a felmentett ügyvédre nézve, ha a felmentő Ítélet a felebbezési határidő után megtartott végtárgyaláson hozatik ? Es miért kellene a felebbviteli bíróságnak fenntartani azt az orvoslást, midőn a felmentő Ítélet nyomban a vád alá helyezési határozat jogerössége után hozatik, a felfüggesztés még el nem rendeltetett és a felfüggesztés mellőzése indokoltnak mutatkozik? Ks miért kellene kényszeríteni a kamara fegyelmi bíróságát arra, hogy a felfüggesztést annak tudatában kimondja, hogy ezt a felsőbb bíróság hatályon kívül fogja helyezni ? Azt hiszem, hogy ebben az irányban kiigazításra szorul a javaslat. Ausztria és külföld. y Ausztria bűnügyi statisztikája. Büntettek, bűntettesek és büntetések. Az 1890. év folyamán Ausztriában jogerősen vádolt 1.078,560 egyénből csak 570,903, tehát 53°/o Ítéltetett el. Okait e feltűnő jelenségnek ismertetésünk már közölt részében iparkodtunk kikutatni. Itt csak azt fűzzük hozzá, hogy az osztrák rendőri hatóságok túlbuzgalmát az a tényező is élénken illusztrálja, hogy az elitélések 94 százaléka kihágás miatt történt. De az igazság kedvéért azt is hozzá kell tennünk, hogy nemcsak a nyomozásokkal foglalkozó közegek némi tekintetben kétes becsű buzgalma emelkedett, de ezzel szemben az igazságszolgáltató közegek tevékenysége és működése alaposságban nyert az 1873-iki eljárási reform óta. Mert ha az elitélések száma 1874. óta fokozatosan emelkedik, ezt nem lehet első sorban az osztrák népek erkölcsei sülyedésének betudnunk —- bár ennek is része van benne — de az uj bűnvádi eljárás helyességét s az igazságszolgáltató közegek lelkiismeretességét kell, még pedig első sorban, konstatálnunk. Elemezvén az elítélések számát, a következőket látjuk : 51°/o-a bűntett miatt 09°/o-a vétség miatt és 94°/o-a kihágások miatt elitéltek száma. Feltűnő a vétségek emelkedése 1881. óta; mert mig még 1880-ban csak 9,178 esetben Ítéltek el Ausztriában vétség miatt, addig már egy esztendővel később 18,482 a vétség miatt elitéltek száma. Az oka e jelenségnek az 1880. febr. 29-én életbeléptetett törvény, mely az állatjárványok és marhavészek okozásában és terjesztésében elkövetett leginkább meggondolatlanságból és a kellő elővigyázat hiányából származó vétségeket fenyíti. Azóta ugyan leapadt szinte harmadára a vétségek száma, de legutóbbi esztendőkben újból emelkedés konstatálható, melyet leginkább a sztrájkmozgalmakra vezethetni vissza. Sajnos, hogy az osztrák kriminálstatisztika mellőzi a deliktumok elkövetőinek származási helyére és nemzetiségére vonatkozó adatokat. Csak azt jegyzi föl, hogy hol Ítéltettek el az egyes delinkvensek, illetve hol követtettek el az egyes deliktumok. így aztán pontos következtetéseket vonni az egyes országok lakosainak bűnözési hajlamára csak igen vázlatosan lehet. Mégis az ilyenformán nem teljesen pontos adatokból azt olvashatni ki, hogy legnagyobb a bűnözési hajlam Kiajnában (10,000 lakosra esik 19 7 bűntett miatt elitélt) Karinthiában (l0,00ü lakosra 19-2) és .Sziléziában (10,000 lakosra 17 8); legkisebb pedig Csehországban (10,000 lakosra 8-9j. Csak kevéssé változnak ez adatok, ha nemcsak a bűntettek, de a vétségek és kihágások miatt elitéltek számát is tekintetbe vesszük. Azonban ha mutatkoznának is jelentős eltérések ez esetben — és Csehországnál mutatkoznak is, kiváltkép a kihágásokat tekintve — még ezt nem lehetne a bűnözési hajlam rovására írnunk, mivel a nép erkölcsi velleitásainak elbírálásánál épen a bűntettek, mint a legsúlyosabb erkölcsi beszámítás alá eső deliktumok, nyomnak legtöbbeta latban; mig ezzel szemben például a kihágások számának emelkedése vagy csökkenése inkább csak az igazságszolgáltató vagy nyomozó közegek nagyobb lelkiismeretességét, vagy tán rosszakaratát is, illusztrálja csak, a mit ép Csehország esete nem kis mértékben bizonyíthat is. Felette érdekesek azok az adatok, melyek azon deüktumokról szólanak, melyek miatt az elitélés bekövetkezett. Általában csak kevés deliktumnál észlelhetünk szaporodást az 1889-iki viszonyokhoz képest, sőt többeknél — a mint ezt következtetni is kell abból, hogy az elitélések száma 1890-ben megcsappant — apadás is észlelhető. Jelentékeny emelkedést a következő deliktumoknál észlelhetni: 1. nyilvános erőszak bűntette magánhelyiségbe törés által (száma emelkedett 10l"2 százalékkal), 2. nyilvános erőszak magánvagyonnak rosszakaratú megsértése által (+ 69'6°/o), 3. nyilvános erőszak egyének személyes szabadságának megszorítása által (+39-3°/o) és 4. csődület vétsége (+76-9°/o;. Ez adatok kétségbevonhatatlanul a munkásmozgalmakra, nevezetesen a sztrájkmozgalmakra vezethetők vissza s magyarázatuk inkább a társadalmi és gazdasági viszonyokban keresendő, semmint hogy belőlük Ausztria lakosságának nagyobb morál insanityjére következtetést lehetne vonni. Sokkal súlyosabb beszámítás alá esik az emelkedési tendencia a szemérem elleni és a súlyos és könnyű testi sértéseket illető deliktumoknál, annál is inkább, mivel e deliktumok közt leginkább a bűntetteknek minősítettek szaporodtak s legfeljebb csak a kihágásoknál észlelhető szinte számba se vehető apadás. A deliktumok számának apadása egyedül a vagabondagenál feltűnő. A. vagabondage miatt elitéltek száma az 1886-ban életbeléptetett u. n. Vagabundengesetz óta 23 százalékkal kevesbedett. Főrész jut ebből: Felső-Ausztriára (hol az e deliktumért elitéltek száma 72 9°/o kal apadt), Steiermarkra (— 64'37<>), Alsó-Ausztriára (— 44-4°/o), Morvaországra (— 43-9°/o) és Vorarlbergre (— 35'2»/o.) Oka pedig e jelenségnek az, hogy ép ez országokban az utolsó három esztendőben számos u. n. Natural-Verpílegsstatiókat állítottak fel, melyekben a munkaképes, de állást, alkalmaztatást vagy anyagi eszközöket nélkülöző egyének legföljebb 18 órára ingyenes ellátásban részesülnek. Ad a bevezetés egy érdekes összeállítást az egyes bűntények elöfordultáról az utolsó (1861 -90-ig terjedő) 30 évről. A gazdasági, társadalmi és politikai viszonyoknak s fordulatoknak az erkölcsi életre való hatásai leginkább e nagyarányú összehasonlításból figyelhetők meg. S bizony elég szomorú eredményekre vezetnek e megfigyelések. Mert összehasonlítván az egyes deliktumokat, azt látjuk, hogy mig a lopások száma csak 23,7°/o-al emelkedett, addig a sikkasztások száma 52,3°/o emelkedést mutat. És 1860. óta folytonosan emelkedett a szemérem elleni bűntettek, jelesen az erőszakos nemi közösülések és fajtalanságok száma. Ehhez járul még a csalárd bukások, csalások számának folytonos oly mérvű szaporodása, mely nem áll semmiképen arányba a lakosság szaporodásával. A munkásmozgalmaknak cikkünkben már annyiszor kifejtett hatása itt is világosan észlelhető abból, hogy mig a gyilkosság és szándékos emberölés esetei harminc év alatt csak 31-2°/o-kal szaporodtak, addig az ezekkel való fenyegetés esetei 293-í°/o-kal. Ugyancsak erre vallanak azon körülmények is, hogy mig a lopások száma csak 23 7 százalékkal emelkedett, az idegen tulajdon ellen elkövetett erőszakoké 343-3o/0-kal és hogy a csődület miatt történt elitélések az 1861 — 65 kvinkvennium 574 esetéről az 1886—90 kvinkvennium 1,165 esetére szállottak fel, tehát mintegy Ü0 °/o-kal emelkedtek. Az elkövetett deliktumokért kiszabott büntetéseket illetőleg a következőket tartjuk felemlitésre méltóknak. Halálbüntetés az esküdtszékek által 80 esetben szabatott ki az 1890. évben, mely büntetés azonban csak két esetben hajtatott végre. A többi 78 esetben, tehát az elitélések 97-4 százalékánál a delinkvens császári kegyelem folytán menekült a büntetéstől, helyette megkezdvén a halál helyébe kiszabott 8—20 évig terjedő fegyházbüntetést. A halálra Ítélések száma az esküdtszékek 1873. évi instituálása óta jelentékenyen szaporodtak. 1857—1874. terjedő 17 évi ciklusban 702 esetben mérték ki, mig 1874—1890-ig terjedő, ugyancsak 17 évi időközben 1,581 esetben. Az emelkedés tehát l25°/o. Ezt a bevezetés annak tudja be, hogy az első ciklus alatt a bírákat túlságosan megkötötték a bűnvádi eljárás szabályai, mig az esküdtszékek a dolgok alapos mérlegeléséből Ítélnek. Azonban ugy véljük, hogy nem annyira az esküdtek alaposságát, .mint szigorát kell okolnunk, mit az is igazol, hogy ugyancsak az 1874—90 periódus alatt az életfogytiglani fegyházra való Ítélések száma az azt megelőző 17 éves ciklushoz képest 78"7%>-al apadt. Bizonyára ez apadás nem a kisebb tartamú fegyházbüntetések, hanem az óriásilag felszaporodott halálos ítéletek számát gyarapította. A kiszabott szabadságvesztésre vonatkozó amúgy sem túlságosan bő adattárból csak annyit hozunk fel, hogy a hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztések száma jelentékeny emelkedést mutat, mi kétségtelenül nem előnyös jelenség, — köztudomású lévén a rövid szabadságvesztési büntetések haszon nélkül való, sőt ártalmas volta. Ugyancsak óriásilag emelkedtek folytonosan az utóbbi évek, de legkiváltkép az 1890-iki alatt a pénzbüntetések. 116,456 egyént ítéltek el kihágásért pénzbüntetésre. (E számba a pénzbüntetés, mint mellékbüntetés, nincs beleértve.) Ezek közt leginkább szerepelnek a nyilvános verekedésért, a becsületsértéséit, (marhavész körül elkövetett kihágásért), magántulajdon sértéseért és szemérem ellen elkövetett kihágásért büntetettek. Az összegek megjölését, melyekre az elítélés történt, nélkülözzük az adatok közt, pedig felette érdekes volna annak kimutatása, mennyiben mily vagyoni osztályúakat sújtanak a pénzbüntetések, melyek utóbbi időben a teória részéről annyi támadásoknak vannak kitéve ép aránytalanságuk miatt. Mellékbüntetésként kiszabtak Ausztriában egyebek közt: eltoloncolást is. De csak a külföldiek eltoloncolása illetőleg kiutasítása mutattatik ki. 1890-ben 438 külföldi egyént utasítottak ki Ausztriából, köztük 75 nőt. E számokban magyar alattvaló 141 férfival és 28 nővel van képviselve; német birodalmi alattvaló 100 férfival és 31 nő\el; orosz alattvaló 63 férfival és 11 nővel. Az eseteknek mintegy egyharmad részénél az egyének minősített lopás miatt utasíttattak ki. Más alkalomra hagyván az Ausztria javítóintézeteire vonatkozó adatoknak ismertetését áttérünk az elitéltek személyes viszonyainak illusztrálására. Az idevonatkozó táblázatok és kimutatások leggyöngébb része az osztrák statistikának. Maga a felvétel, a már idejét mult tabelláris szisztémával történik, az egyéni lapok becsesebb rendszere helyett. így aztán meg kell vallania a jelentésnek, hogy: