A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - A sommás eljárás (1893; XVIII. t.-c.) és fizetési meghagyás (1893: XIX. t.-c.) magyarázata

A J pedig a kockázat ellenértékét képezvén, annak hiányában a díj nem követelhető; azért a kereset elutasítandó volt. A budapesti kir. itólö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja, alperest 58 frt 71 kr. tökének, és jár. fizetésére kötelezi. Indokok: Alperesnek ez a kifogása, hogy miután az általa tett B) alatti ajánlatban az a feltétel foglaltatik, miszerint a biztosítási szerződés csak az első díjrészlet lefizetése által válik érvényessé, ö pedig az első díjrészletet nem fizette le, a biztosítási szerződés létre nem jött, a nélkül tehát a kereseti összeget megfizetni nem tartozik, figyelembe vehető nem volt, mert a keresk. törv. 507. §-a értelmében az életbiztosítási szerződésnek határozatai csak annyiban szolgálnak irányadóul a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire, a mennyiben azok a keresk. törv. 11. része VII. címének 3-ik fejezetében megállapítva nincsenek; már pedig a keresk. törvénynek az 506. §-a szerint az életbiztosításnál is alkalmazandó 468. §-a szerint a biztosítási szerződés azonnal létrejön, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította s igy a feleknek ezzel ellenkező megállapodása hatálytalan. Minthogy pedig alperes nem is állítja, hogy ajánlatát felperes annak vétele után 48 óra alatt visszautasította volna, a biztosítási szerződés tehát a felek között a törvény erejénél fogva s ellenkező kikötés dacára azonnal létrejött és felperes ehhez képest a kockázatot azonnal viselte, ennélfogva alperes a kockázat ellenértéke fejében az első évi díjrészletet megfizetni tartozik; miért is őt az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a mennyiségileg nem kifogásolt kereseti tökében, annak kamatában és mint pervesztes felet a prts. 251. §-a értelmében a perbeli és az azzal egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költségben marasztalni kellett. (1894. szept. 4. 582. sz.) Bün-ügy ékben. Házasságigéret és e címen pénzfelvétel akkor állapítja meg a csalás tényálladékát, ha a körülményekből következtethető, hogy az ígéret nem komoly, a mi már az által bizonyítottnak veendő, ha vádlott egymás után rövid időben többeknek tett házassági ígéretet. A budapesti kir. törvényszék: F. Andor a btkv. 369. §-ába ütköző és a 380. §-a szerint minősülő négyrendü csalás büntette és a btkv. 359. §-a alá eső sikkasztás vétsége miatt továbbrai szabadlábon hagyása mellett vád alá helyeztetik. Ellenben F. Audor ellen a V. Károly és E. Róza által panaszolt csalások miatt folyamatba tett eljárást a kir. törvényszék megszünteti. Indokok: I. Vádlott ellen Pécsett 1890. január 16-án A. János javára 187 frt 65 kr. 1890. május 13-án K. Marian javára 61 frt 80 kr. és járulékai erejéig kielégítési végrehajtás vezettetvén, az ez alkalommal lefoglalt ingók árverése 1890. június 24-én tartatott meg és ekkor kitűnt, hogy az első helyen megnevezett végrehajtató javára lefoglalt 37 frt 32 kr. értékű borra és az A. János javára lefoglalt ingók közül egy 30 frtos varrógép, 1 frt 20 kr. értékű tükör és egy 2 frtot érő éjjeli szekrény hiányzanak. Vádlott beismeri, hogy a lefoglalt borokat kimérte, a varrógépet eladta, a többi ingókra nézve azonban felvilágosítást adni nem tud. A varrógépre nézve azt adja elő, hogy azt azért adta el, mert A. János követelését kifizette. Ámbár az utóbbi körülményre nézve A. János kihallgatva nem lett, miután azonban vádlottat a btkv. 359. §-a szerinti sikkasztás vétsége (a borok eli-mert eladása miatt) egyébként is terheli, a vizsgálat ezen hiánya a végtárgyalás során lesz pótolható. II. Vádlott Budapesten 1882. március havában B. Andor név alatt megismerkedett özvegy M. Lajosnéval, kinek csakhamar házassági ígéretet tett és az ekként tévedésbe ejtettet 170 frt készpénznek kölcsönzésére bírta rá. III. Ugyanígy járt el özvegy R. Józsefnével és leánya R. Ilonával. Nevezettekkel 1892. közepe táján, júniusban megismerkedvén, a házhoz járatos lett és azt az Ígéretet tette, hogy R. Ilonát elveszi. Az ezen ígéret folytán előlegezett bizalmat azonban arra használta fel, hogy R. Józsefnétől 28 frtot, R. Ilonától pedig 50 frtot csalt ki s ez utóbbitól ennek 10 frt értékű óráját is elvitte csináltatás ürügye alatt. IV. B. Józsefnével 1893. január havában ismerkedett meg vádlott, ennek is házassági ígéretet tett és ezen ürügygyei 75 frt készpénzbeli kölcsönt csalt ki, még V. L. Anna 1893. március havában hasonló tévedésbe ejtés folytán adta át vádlottnak 336 frt készpénzét. Miután e tényállás sértettek és a tanuk vallomásával igazoltnak jelentkezik és mivel nem lehet kétség az iránt, hogy vádlottnak komoly nősülési szándéka nem volt és nem is lehetett, lehetetlen lévén négy nőnek tett házassági igérelet beváltani, kiket aztán, mikor a tévedésbe ejtést hangzatos címekkel is előmozditá fcs. kir. mozdonyvezető és futár, a szabadalmazott kazánkö elleni óvszer egyedüli feltalálója stb.) vádlottnak készpénzüket átadták, vádlott cserbenhagyott. Miután tehát nyilvánvaló, hogy vádlott célja kizárólag sértettek pénzének kicsalása volt és a házassági Ígéret a jelen esetben a részletezett körülmények között ravasz fondorlat megállapítására alkalmas és mivel vádlott magáig Gr. 159 nak jogtalan vagyoni hasznot szerzett, sértetteknek pedig kárt okozott, ellene a négyrendbeli csalás bűntette miatt emelt vád indokolt. R. Józsefné vádlottat sikkasztással is terheli azon okból, mert vádlott a neki kölcsön adott kézi táskát oly rossz állapotban hozta vissza, hogy sértettnek a kijavítás körül költségei voltaL Ez azonban büntetendő cselekményt nem képezvén, vád tárgyává tehető nem volt. A V. Károly által panaszolt csalást illetőleg az eljárás megszüntetendő volt, mert vádlottnak ez a ténye, hogy 10 frt részletfizetésre egy 270 frt értékű cimbalmot vásárolt és erre ez ideig csak 10 frtot fizetett, még ha magát udvari mozdonyvezetőnek mondta is és érdemjeleit mutogatta, ravasz fondorlat hiányában, mint egyszerű adásvételi ügylet tekintendő, csalásnak nem tekinthető. Az E. Róza kárára elkövetett csalást illetőleg az eljárást szintén megszüntetni kellett, mert sértett a panaszát visszavonta. (1893. június 26-án, 28,339. sz.) A budapesti kir. itélíí tábla: A kir. törvényszék végzésének azt a részét, melylyel vádlottat a btkv. 359. §-a alapján sikkasztás vétsége miatt vád alá helyezte, helybenhagyja; a négyrendbeli csalás vádját illetőleg azonban részben megváltoztatja akként, hogy vádlott ellen a R. Józsefné, illetve R. Ilona, B. Józsefné, özv. M. Lajosné és L. Anna által panaszolt csalások miatt a további eljárást megszünteti s vádlottat egyedül R. Ilonától átvett óra eltulajdonítása által elkövetett, a btkv. 355. §-ába ütköző sikkasztás vétsége miatt helyezi vád alá. Indokok: A btkv. 359. §-ára alapított vádat a kir. ítélő tábla a kir. törvényszék által felhozott indokok alapján hagyta helyben. A panaszolt csalásokat illetőleg bizonyítható ugyan, hogy vádlott a panaszos nőknek házasságot ígért s tőlük sanyarú helyzetére hivatkozva, kölcsönöket kért és kapott, melyeket vissza nem fizetett. Minthogy azonban a házassági ígéret önmagában ravasz fondorlatot nem képez, vádlott ellen a panaszolt csalások miatt a további eljárást ezért, B. Jozefin panaszából kifolyó esetben pedig még azért is meg kellett szüntetni, mert ez a panaszos 22. naplószám alatti vallomásában maga is azt vallja, hogy a házassági Ígérettől eltekintve is szándéka volt vádlottat kisegíteni. A mi a R. Ilona óráját illeti, minthogy a felek összhangzó vallomásából az tűnik ki, hogy az órát'R. Ilona önként adta át vádlottnak azzal a megbízással, hogy javíttassa ki s vádlott az órát ily megbízással átvette, minthogy vádlott beismeri, hogy az órát sem ki nem javíttatta, sem vissza nem adta, mentsége pedig, hogy nem tudja, hogy az óra hova lett s hogy meglehet, hogy ellopták tőle, elegendő mentségül el nem fogadható; minthogy ekként vádlottat nyomatékos gyanúja terheli annak, hogy a meghatározott célból átvett órát jogtalanul eltulajdonította, ez a cselekménye vádlottnak pedig nem csalást, hanem sikkasztást képez, vádlottat csalás helyett sikkasztás vétsége miatt vád alá helyezni kellett. (2,803. szept. 26-án, 8,245. sz.) ' % A magy. kir. Curia: A kir. ítélő táblának a végzése a btkv. 359. §-ara alapított vádról rendelkező nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik; a négyrendbeli csalás vádját tárgyazó és ezzel kapcsolatban a R. Ilonától átvett óra eltulajdonításáról szóló, külön egyrendbeli sikkasztás vétségét megállapító részében azonban megváltoztattatik és e tekintetben az elsőfokú bíróság végzése, mely szerint F. Andor négyrendbeli csalás bűntette miatt helyeztetett vád alá, helybenhagyatik indokaiból és azért, mert a vádlott által követett ama eljárásban, hogy többeknek tett házassági ígéretet és ily ígéretek mellett eszközölte ki a panaszolt kölcsönöket, gyanuokok foglaltatnak arra nézve, hogy vádlott a sértettnek megkárosításával nyert vagyoni hasznot, a sértetteknek a házassági ígéretek alkalmazásából megállapítható ravasz fondorlattal tett megtévesztésével szerezte meg; de mert R. Honának az a vallomása, hogy vádlott az ő beleegyezésével akasztotta le a kérdéses órát a falról, nem áll ellentétben özvegy R. Józsefnének előadásával, ki vallja, hogy vádlott az óra javításának szükségét, illetőleg ez iránt ajánlott közbenjárását csak ürügyül használta fel arra, hogy az órát birtokába szerezhesse és azt jogtalanul eltulajdoníthassa. Különben is a végtárgyalás egyik feladatát fogja képezni a R. Ilona tulajdonát képező óra tekintetében vádlottat terhe'ő cselekménynek a végleges minősítése. (1894. május 31-én 2,179. sz.) J A védő ügyvédet védencének a marasztaló ítéletben megnyugvása esetében is általán megilleti az önálló felebbezési jog a bíróság ítélete ellen, nem csupán annak a bűnösséget és a büntettet, hanem az egyébként a felek szabad rendelkezése alá eső magánjogi elégtétel kérdéseit tárgyazó rendelkezései ellen is. A pécsi kir. itélő tábla (1891. ápril 30., 1,273. sz. a.): Hivatali ^sikkasztás és közokirathamisitás bűntettével vádolt T. Vilma elleni bűnügyben a következő végzést hozta : Tekintettel arra, hogy a védőt védencének a marasztaló ítéletben megnyugvása esetében is megillető felebbezési jog azon alapszik, hogy bűnvádi ügyekben a védő nem csupán a vádlott egyéni érdekeit, hanem a közérdeket is képviseli, e közérdek megóvására irányuló hivatásszerű kötelességének meggyőződése szerint való teljesítésében pedig őt védencének szenvedőleges magatartása nem akadályozhatja ;