A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - A sommás eljárás (1893; XVIII. t.-c.) és fizetési meghagyás (1893: XIX. t.-c.) magyarázata

158 A JOG. csatorna állítása, mely kerül 3 frtba és igy arra nézve, hogy alperes az eszközölt építkezése által felperesnek okozott kárra nézve felperest teljesen kárpótolja, szükséges 587 frt. A fentebb előadottakkal az, hogy felperesnek alperes az építkezés által a keresetbe vett 500 frtnyi kárt okozta, beigazoltatott. S tekintve pedig, hogy mindenki, a ki az ö tette által másnak kárt okoz, a károsultat kártalanítani tartozik, ennélfogva alperest a kereseti 500 frt töke s járulékainak megfizetésében itéletileg marasztalni kellett, stb. A szegedi kir. ítélő tábla (1893. ápr. 17. 9,645. p. sz.): ' Az elsöbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. A m. kir. Curia (1894. jun. 7. 6,624. p. sz.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A tulajdonjog feltétlen hatályából következik, hogy a tulajdonos telkét szabadon használhatja, arra tehát a fennálló rendszabályok megtartásával épületet emelhet. Felperes nem is állítja, hogy alperes a saját telkén levő épületet hatósági engedély nélkül, vagy annak ellenében emelte volna, de ennek ellenkezője a 2-/. alatt mellékelt építkezési engedélylyel bizonyítva van. Az ügy ez állásában alperes a felperes szomszédos épületében okozott kárért csak az esetben lehetne felelőssé tehető, ha a hatósági engedély rendelkezését meg nem tartotta, vagy az építkezésnél valamely elővigyázati szabálynak teljesítését elmulasztotta volna, a minek megtörténtét felperes sem panaszolja. Ezeknél fogva felperes keresetével annál inkább elutasítandó volt, stb. : Mert ha az alperes háza falához alkalmazott bádogtetőzetcsatorna a vizlevezetésre csakugyan nem alkalmas, annak a célra alkalmas módon elkészítésére az építkezési engedély alapján módjában áll felperesnek alperest közigazgatási uton köteleztetni. Kereskedelmi, csőd-' és váltóügyekben. A fuvarozás közben az árúban történt kár megállapítása a vasútnak nem pusztán belkezelési ügye, hanem az üzletszabályzat 71. §-ából s az üzletszabályzat alapján létrejött fuvarozási szerződésből folyó kötelesség-e; következőleg a nyomozalról felvett jegyzőkönyvek a maguk egészében, tehát a mennyiben a nyomozat folyamán kivett tanúvallomások nem magába a tényálladéki jegyzőkönyvbe, hanem külön jegyzökönyvekbe vezettettek, közös okiratokul ; tekintendők. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Sch. H., A. L., S. és J., mint a Sch. és társa alkalmi egyesülés tagjai felpereseknek, a m. kir. államvasutak cég alperes ellen 10,860 frt kárösszeg, valamint 799 frc. 15 centimes s jár. iránt folyamatba tett kereskedelmi rendes perében a felperesek által 1893. évi dec. hó 9-én 84,089. sz. alatt közös okiratok felmutatása iránt alkereset következtében s kir. törvényszék az alperes által NB) alatt becsatolt tényálladéki jegyzőkönyvet; valamint a tényállás kinyomozásakor R. F., Z. Gy., Sz. E. és M. S. kihallgatásáról felvett, de alperes részéről nem közölt jegyzőkönyveket, végre a 2. NB) alatt már becsatolt állatorvosi véleményt közös okiratoknak nyilvánitja. Ehhez képest utasítja alperest, hogy a tényállás kinyomozásakor R. F., Z. Gy., Sz. E. és M. S. kihallgatásáról felvett jegyzőkönyveket az ellenféllel a jelen végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül közölje, mert ellenkező esetben a jegyzőkönyveknek felperesi részről vitatott az a tartalma, hogy R. F. kocsis, a vonat megindítása előtt az eltörött mellvas helyett ép mellvasat kért, mire Sz. E. hivatalnok azt mondotta neki, hogy miután mellvas készletben nincs, csak induljon a lovakkal, majd kap KisKőrösön mellvasat; továbbá, hogy a vasúti személyzet tudta, hogy az R. F. kocsis őrizetére bizott hat csődör közül három a mellvas törése folytán fel van háborodva és hogy ezek féken tartása végett ment át Z. Gy. a másik kocsiba, bebizonyitottnak tekintetik. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy az a kérdés, vájjon az alkereset törvényes időben adatott-e be, a 84,089/1893. sz. a. kelt végzéssel az 1868: LIV. t.-c. 188. §-ának 2-ik bekezdése alapján már eldöntetett; továbbá, hogy az okirat közössége iránt kellő időben benyújtott kereset az idézett törvényszakasz utolsó bekezdése szerint a főügy tárgyalását felfüggeszti, a kir. törvényszék az alperes által NB) alatt bemutatott tényálladéki jegyzőkönyvet, valamint a 2. NB) alatt csatolt állatorvosi véleményt azért nyilvánította közös okiratoknak, mert ezek abból a célból készültek, hogy mind a két fél érdekében bizonyítékul szolgáljanak. Minthogy pedig alperes elismerte azt, hogy a tényállás kinyomozása végett mindazok kihallgattattak, kik a felmerült kár körülményeiről tudomással birhattak, u. m. R. F., Z., Gy. kocsisok, továbbá Sz. E. és M. S. hivatalnokok, annálfogva a most nevezettek kihallgatásáról felvett jegyzőkönyveket, mint a NB) alatti tényál'adéki jegyzőkönyv kiegészítő részeit, szintén közös okiratoknak nyilvánítani s a mennyiben ezeket alperes nem közölte, de azt, hogy e jegyzőkönyveknek birtokában ván, elismerte, annálfogva az 1868 : LIV. t.-c. 188. §-ában előirt s az adott esetben nem vitás körülményre vonatkozó eskü mellőzésével, alperest az idézett §-ban előirt közlésre záros idő alatt s törvényes következmény terhével kötelezni kellett. Alperest, mint ügyvesztest, a kir. törvényszék az 1868: LIV. t.-c. 251. S-a alapján marasztalta el a perköltségek megfizetésében. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság végzését helybenhagyja a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert a fuvarozás közben az árúban történt kár megállapítása a vasútnak nem pusztán belkezelési ügye, hanem az üzletszabályzat 71. §-ából s az üzletszabályzat alapján létrejött fuvarozási szerződésből folyó kötelessége; következőleg a nyomozatról ' felvett jegyzőkönyvek a maguk egészében, tehát a mennyiben a nyomozat folyamán kivett tanúvallomások nem magába a tényálladéki jegyzőkönyvbe, hanem külön jegyzőkönyvbe vezettettek, ez utóbbiak is az üzletszabályzat 73. §-a értelmében felszólamlásra jogosult félre nézve közös okiratokul tekintendők, ezen okiratok bizonyító erejének mérlegelése pedig s igy annak elbirálása is, hogy az azokban foglalt nyilatkozatok, illetve vallomások menynyiben fogadhatók el bizonyítékul, a per érdemére tartozik. (1894augusztus 28-án 2,769.) Érvényes a váltó szövegének utolsó sorába irt kibocsátói aláírás. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróságok Ítéletének megváltoztatásával az alperes a sommás végzés joghatályának feDtartása mellett köteles annak értelmében, mint elfogadó 63 frt tőkét és jár. felperesnek megfizetni. Indokok: Felperesnek névaláírása a váltón, az idegen váltónak lényeges tartalmát képező fizetési felhívást befejező szöveg alatt van s a váltó szövegének utolsó sora, melybe a felperes nevét bele irta, nem vonatkozván a fizetési felhívásra, váltójogi hatálylyal nem bir s igy a váltónak szövege kétségtelenül feltünteti, hogy felperesnek névaláírása a fizetési felhívásra vonatkozik. E szerint azt a másodbiróság helyesen tekintette a vt. 3. §. 5. pontja alapján érvényes kibocsátói névaláirásnak. A minden kellékekkel ellátott váltó alapján alperesnek, mint elfogadónak fizetési kötelezettsége a vt. 23. §-a alapján meg volt állapítandó. Nem lehetett súlyt fektetni a névaláírás valódiságának tagadására, mert alperes kifogásaiban, melyekben aláírását hamisnak állítja, utóbb maga is megengedi, hogy felperes olyan okirat alapján érvényesiti ő ellenében a kereseti követelést, a melyet aláirt és csupán azt tagadja, hogy aláírásával váltói kötelezettséget elvállalni szándékozott volna. Ily körülmények között tehát az aláírás valódiságának tagadása nem tekinthető határozottnak (prts. 159. §.), minélfogva ennek figyelmen kivül hagyásával az alperes névaláírása valódinak veendő. Ezeknél fogva, tekintettel arra, hogy alperes a váltó kiállítási és lejárati idejének megállapodásellenes kitöltésére, a váltó aláírásánál a váltói kötelezettség elvállalására irányuló akaratnak hiányára és végül az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított, különben is csak általánosságban érvényesített egyéb kifogásait bizonyítani meg sem kísérelte : mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperes a sommás végzés értelmében fizetésre kötelezendő volt. (1894. jun. 14. 1893. évi 634. váltószám.) Érvényes az óvás, habár az óvatoló személy névaláírása mellé hivatalos pecsétjét nem alkalmazta. Az óvásnak a vt. 99. §-ában felsorolt kellékek nem mindegyike képezi annak érvényességi feltételét, hanem minden egyes esetben az vizsgálandó, hogy valamely kellék hiánya befolyásolja-e az óvásnak érvényességét. (A m. kir. Curia, 1894. jun. 25. 492. sz.) A keresk. törv. 468. §-a szerint a biztosítási szerződés azonnal létrejön, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította s igy a feleknek ezzel ellenkező megállapodása hatálytalan. A budapesti IV. ker. kir. jrbság, mint kereskedelmi bíróság: A bíróság felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes azt a kifogást tette, hogy a kérdéses biztosítási szerződés véglegesen nem jött létre, mert a B) alatti biztosítási ajánlat szövegében alperes azt jelentette ki, hogy a biztosítási szerződés csak az első díj lefizetése által válik érvényessé, minthogy pedig alperes a díjat le nem fizette, a szerződés érvényessé nem vált, ekkép pedig felperes sem viselt kockázatot s alperes sem tartozik a biztosítási díjat megfizetni. Felperes ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a biztosítási ajánlatot könyveibe bevezette s igy a szerződés érvényesen létrejött; továbbá felperes kijelentette, hogy a szerződési kockázatot két hónapig viselte. Ehhez képest, ámbár a biztosítási szerződés létrejöttnek tekintendő a kt. 468. §-a s'.erint akkor, ha az ajánlatot a biztosító könyveibe bevezette, de a felek közös megegyezése első sorban veendő figyelembe, már pedig felperes °a biztosítási ajánlatot akkép tartozott voina könyveibe bevezetni a mint azt alperes megtette, mivel különben felperes abból jogokat nem származtathat, az ajánlat szövege szerint pedig felperes a kockázatot a díj befizetése előtt viselni nem tartozott; de nem is viselte, mert a biztosítási kötvényt felperes saját előadása szerint alperesnek a díjfizetés hiányában nem is volt hajlandó kiadni s igy még két hónapig sem viselte a kockázatot; a biztosítási díj