A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 40. szám - Az 1895. érben Parisban tartandó hatodik nemzetközi börtönügyi congressuson

286 A J adassék minden egyes tagnak a törvényjavaslatot behatólag megismerni, csak ennek megtörténte után fogja aztán az állandó bizottság úgy magát a törvényjavaslatot, mint a Szilágyi Imre által irt véleményt beható kritika tárgyává tenni. A f. évi november l én életbe léptetni szándékolt 1893. XVIII. és XIX. t.-cikkek tárgyában az ügyvédi kamara állandó bizotisága beható tanácskozás után, melyben Márton Imre, Márton Kálmán, dr. F r c u n d Jenő, dr. Bakonyi Samu, dr. K e m é n y Mór, Takács Ferenc, Nagy Sándor és dr. Kardos Sámuel élénk részt vettek — kimondta, hogy a summás eljárásról irt törvénynek a gyakorlati életben való megismerése és alkalmazása céljából a kamara kebelében alakítandó alsó és felsőbb bíróság előtt, több külön önálló pert próbaképen le fog tárgyalni s a felebbezési és felülvizsgálati eljárásban is bemutatni. Az ehhez szükséges munkálatok előkészítése céljából a gyűlés ott nyomban egy Takáts Ferenc, Nagy Sándor és dr. Kardos Sámuelből álló háromtagú bizottságot küldött ki, mely bizottságnak feladata lészeti egyrészről a vita-jogkérdéseknek felállítása, másrészről pedig az egyes tagoknak az iránt való felkérési-, hogy a próbaképen letárgyalandó ügyekben birói felperes, alperes és beavatkozásra jogosult személyek képviseletére az egyes tagokat felkérjék, rábírják. Ki lett mondva ezen gyűlésben egyúttal az is, hogy később ilyen próbatárgyalást és eljárást felebbezés és felülvizsgálati fokban magának a kir. járásbíróság és kir. törvényszék segédkezése és elnöklése mellett szintén fog tartani az ügyvédi kar. — Mi az eszmét nemcsak helyesnek és üdvösnek, de úgy az ügyvédi, mint a bírói karra nézve hasznosnak tartjuk. Az igazságszolgáltatási kezelő-személyzet mozgalmához. A szegedi bírósági és ügyészségi kezelő-személyzet által a képviselőházhoz intézett feliratból átveszszük a következőket: Alig másfélév választ el attól, hogy hazánk ezredéves fennállásának évfordulóját ünnepli. Lázas munka folyik mindenütt, hogy ezen ünnepet nagy jelentőségéhez méltán üljük meg. Törvényhozás és társadalom vállvetve működik, hogy századok mulasztásait egy hatalmas lépéssel egyszerre pótolja. Korszakot alkotó reformokból fog ama határkő emelkedni, mely az első ezredévet a másodiktól elválasztja. Eme reformalkotások láncolatának egyik szerény láncszeme az 1893. évi IV. t.-c, mely az állami tisztviselők illetményének szabályozásáról rendelkezik. Mennyi hajótörött kísérlet és meddő törekvés előzte meg ezen törvény létrejöttét ! ? És most midőn az ezredéves ünnepnek mintegy előestéjén hálás szivünk egész melegével köszönetet rebegnénk, a törvényhozás bölcs és jóakaratú intézkedéseért, engedtessék meg nekünk, mint a kisebb javadalmazási! igazságügyi állami tisztviselőknek, kik névtelenül bár, de annál nagyobb odaadással, sőt önmegtagadással veszszük ki részünket a nemzet nagy munkájából, hogy , részt kérjünk — és pedig már most — a reformok áldásaiból is. Két évtizede már, hogy a viszonyok rosszabbra fordulása és anyagi helyzetünk ziláltsága dacára — változatlan kitartással és buzgalommal munkálkodtunk ; szorgalmunk nem csökkent; tevékenységünk nem lankadt és most, midőn az új ezredév hajnalhasadásánál, eme törvény alkotásában egy jobb és közeli jövő pirkadását véltük Játni — fájdalommal tapasztaljuk, hogy ama jobb jövő még a messze távolban lebeg és viszonyaink javulása még csak 5 —10 év múlva fog bekövetkezni. Az 1893. évi IV. t.-c. 19. §-a szerint ugyanis fokozatos előléptetés csakis a törvény életbeléptetésétől számított 5 —10 év múlva nyerne alkalmazást, a mi azt jelenti, hogy azoknak is, a kik már több mint 15 20 év óta kitartással és buzgalommal működnek, még tovább 5 — 10 évig kell dolgozniok, hogy a már régen megérdemlett fizetésjavitásban részesüljenek. Pedig a szükségletek folyton fokozódnak, az életviszonyok napról-napra drágábbak és a gyermekek neveltetése mindig újabb és újabb igényekkel lép fel. Ily körülmények között elviselhetlenül hosszú az az idő, a mikor a fizetésemelések tényleg életbelépnek. Megragadjuk tehát az alkalmat, hogy most, a nagy nemzeti ünnep előestéjén a fizetésfelemeléseknek a millenáris év első napján, vagyis 1896. évi jan. 1-én leendő kegyes életbeléptetését s illetve a fenthivatkozott törvénynek már ez alkalommal leendő végrehajtását — mindazonáltal oly módosítással, hogy az 500 frtos alapfizetés teljesen megszüntettetvén a Xt. fizetés osztálybeli tisztviselők fizetése 3 fizetési fokban 600, 700 és 800 frt, a X. fizetés osztálybelieké 900, 1,000 és 1,100 frt, a IX. fizetés osztálybelieké 1.200, 1,30U és 1,400 frtban, a VIII. fizetés osztálybeliek alapfizetése pedig 1.500 frtban állapíttassák meg és minden fizetés osztálybeli tisztviselők a töivény intentiójának megfelelő fizetési fokozatba három egyenlő részben beosztassanak — alázatosan kérelmezzük. Ausztria és külföld. ^ Az 1895. érben Parisban tartandó hatodik nemzetközi börtönügyi congressuson tárgyalandó alanti kérdések megküldetlek az igazságügyminiszterium utján a magyar jogászegyletnek is, melyek a congressuson képviselve lesznek. A magyar jogászegylet tagjai által a kérdésekre adandó szakvélemények az egyleti titkárság által rendeltetésük helyére továbbittatni fognak. A titkárság a szükséges felvilágosításokat meg fogja adni. I. szakasz. Büntető törvényhozás. 1. Csak azon esetben tekintendő-e visszaesőnek a bűntettes, ha ugyanazon bűncselekményt követte el újból ? Fokozatosan súlyosbitandó-e a büntetés minden újabb visszaesés alkalmával ? 2. Felvehető e valamely észszerű büntető rendszerbe a számkivetés (transportation) legtágabb értelmében s ha igen, mily különös feladata lehetne ? 3. Van-e hatásuk a külföldön hozott büntető Ítéleteknek ? 4. A modern törvények a sértett félnek elégséges eszközöket szolgáltatnak-e azon célra, hogy a bűntettes részéről kártérítésben részesüljön? OQ. 5. A bűntett, vétség és kihágás hármas felosztása fentartandó-e ? Ha nem tartandó fenn, hogyan egyszerűsítendő ez a felosztás ? 6. Melyek azon különös ténykörülmények, melyek a csavargás és a koldulás vétségét megállapítják ? Mily határokon belül és milyen eszközök segélyével nyomandók cl az ilyféle csclekvényck ? 7. Miként büntetendők azok, a kik csalárd fogásokkal fiatal leányokat kivándorlásra bírnak, azon célból, hogy őket a prostitutiónak szolgáltassák ki ? 8. Mily bűncselekményeknél, mily körülmények között és mily mértékben volnának alkalmazhatók : a) A tetteshez intézett birói intés vagy feddés a teljes elítélés helyett ? b) A feltételes elitélés akár a bírság, akár szabadságvesztés, akár bármi más büntetésnem helyett ; ugy, hogy a kihirdetett birói ítélet végrehajtása mindaddig fölfüggesztessék, míg a bűnös új büntetést nem von magára ? II. szakasz. Börtönügyi kérdések. 1. Ajánlatos-e az anthropomélriával összefüggő eljárások általánosítása s egységesítése? Tanulmányozandó-e, hogy mily föltételek mellett lehet e szempontnak jelentőséget tulajdonítani ? 2. Ilelyes-e a női börtönökben oly különös szabályzatokat alkalmazni, a melyek a férfi börtönök szabályzataitól ugy a munka, mint a legyelem és az élelmezés tekintetében lényegesen eltérnek ? Vagy épen a nőkkel szemben külön büntetöreudszert nem kell-e alkalmazni ? 3. Alkalmazhatók-e oly szabadságvesztéssel járó büntetések, a melyek tartama alatt a tettes munkára nem kötelezendő ? Nem szükséges-e feltétlenül a munka minden börtönben, mint eleme a rendnek, az őrizetnek (préservation) az erkölcsi javításnak és az egészségügynek ? 4. Vau e joguk a letartóztatottaknak munkabérhez. Vagy inkább az egy osztályba sorolt összes elitéltek fentartási költségeinek fedezésére kell-e fordítani a munka jövedelmét, azon meghatározott egyenlő részletek kivételével, a melyek minden egyes elitéltnek juttatandók, valamint azon kedvezmények kivételével, melyekkel azokat kell megjutalmazni, a kik legtöbbet érdemelnek ? 5. Célszerű e a jutalmazásokat a végett növelni, hogy a rabokra ne egyedül a félelem, hanem a remény által is hathassunk? 6. Mily formában és mily föltételek mellett alkalmazandók a fegyelmi büntetések ? 7. Az elitéltek általános fegyelmezése s javulása érdekében a legjobbak vagy a leggonoszabbak elkülönítése célszerübL-e ? 8. Melyik elv legyen irányadó az elmebetegek büntetési tartamának megszabásánál : a) hogy a börtönügyi igazgatás körébe tartozó külön intézetekben tartassanak fogva ? b) vagy tébolydába vitessenek-e ? 9. Eléggé számba vétetett-e ez ideig a börtönszei vezetben a testgyakorlatok fontossága, az elitéltek kiszabadulásának idejére való tekintettel ? Ha nem, mily eszközök volnának ajánlatosak ? III. szakasz. Praeventiv eszközök. 1. Mily rendszabályokkal lehetne megakadályozni, hogy a rabok kiszabadulásukkor el ne pazarolják pénzüket s így minden segédforrás híján mintegy végzetszerűleg ne kényszerüljenek a visszaesésre ? 2. Hogyan kell szervezni a börtönök iskoláit és könyvtárait a végből, hogy valóban hasznára váljanak ugy a vizsgálati, mint az elitélt foglyoknak ? Van-e helye kiváltképen annak, hogy kezükbe külön az ő számukra szerkesztett folyóiratokat s egyéb kiadványokat adjunk ? 3. Hogyan kell védekezni a társadalom biztonsága érdekében a beszámíthatatlan bűntettesek, vagy azok ellen, a kiknek felelőssége a bűntett vagy vétség pillanatában megcsökkent ? (szellemi gyöngeség, elmebeteg ség stb.) 4. Nem volna c célszerűbb a visszaesésben felnőtt csavargókat közigazgatási úton határozatlan időre dologházban tartani, mint őket meghatározott időre elitélni ? 5. Mily előnyei vannak praeventiv szempontból az iszákosok gyógykezelésére alkotott intézeteknek s melyek lehetnek az ily intézmények eredményei ? IV. szakasz. A gyermekekre és a kiskorúakra vonatkozó kérdések. 1. Nem volna-e helyes a büntetőjogi kiskorúságot a hadkötelezettség évéig kiterjeszteni ? (Büntetőjogi kiskorúság alatt azon életkor értendő, melynek idejében a biró a beszámithalóság hiánya miatt felmentő ítéletet vagy javító-intézetet alkalmazhat ) 2. Mily esetekben helyettesíthető előnyösen a hiányzó atyai halalom az állam felügyeleti jogával ? Minden körülmények között a büntető bíróságokra kell-e biz d ezen felügyeleti jog kezelését ? 3. Nem kell-e a javító intézet egyetlen neme helyett többféle intézetet berendezni, a kiskorúak különböző osztályainak megfelelő elnevezések alatt ? Nem kell-e különösen a közönséges koldusok és csavargók számára elsőfokú intézet gyanánt őrző iskolát (école de préservation) fentartani ?) Hogy lehetne leghathatósabban elejét venni a kiskorúak koldulásának és csavargásának ? 4. Mely hatóság intézkedjék a vétkes vagy bűntettes gyermekek sorsa felett ? Mily körülmények alapján és mily elvek szerint kell határozni, ha a gyermekek bűncselekményei : a) büntető Ítéletet és bebörtönöztetést ; b) bűnös vagy neveletlen gyermekek számára berendezett javító intézetekbe való elzárást ; vagy c) közhatósági gyámság alatt állók számára rendelt nevelő-intézetekben való elhelyezést vonnak maguk után.