A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 39. szám - A műbortörvény magyarázatához.

A JOG. 155 szerződés 3-ik pontjában átvettnek elismert 15,0ÜU frt készpénzbeli hozomány veszély esetében nevezett panaszos által azonnal visszakövetelhető, tehát a hozománynak a házasság tartama alatt visszaköveteihetése szerződésileg megállapittatott és igy a nevezett panaszos készpénzbeli hozományára nézve a kifejlődött joggyakorlatnak megfelelőleg panaszlott hitelezőjének tekintendő ; minthogy a B) alatti közokirattal szemben panaszlottnak az a kitogása, hogy ö a hozományt kézhez nem vette, a csődnyitás kérdésében tartott tárgyalás keretében elbírálás tárgyát nem képezheti és a nevezett panaszos hitelezői minőségét a alatti közokirattal igazoltnak kell tekinteni és minthogy annak a kérdésnek, vájjon a kérdéses hozomány visszakövetelhetésének felvétele bekövetkezett-e már vagy sem, a csöduyitás kérelmezhetésének jogosultságára befolyással nincs, mert a csöduyitást a csödtörv. 84 §-a értelmében le nem járt követeiéi alapján is lehet kérni, az elsöbiróság végzésének e részben megváltoztatása mellett B. K.-né szül. S. J. panaszosnak a csöduyitás kérelmezésére való jogosultságát meg kellett állapítani és az elsöbiróságot, tekintettel arra, hogy ezzel a panaszossal szemben a csöduyitás iránt előterjesztett kérelem érdemében nem határozott, érdemi határozatra kellett utasítani : S. M. panaszosra nézve az elsöbiróság végzését póteljárás elrendelése mellett fel kellett oldani, mert panaszlott ingatlan vagyona, becsértékének ismerete, illetve a panaszlott által ez irányban kért és ez okból az általa előlegezendő költség mellett eszközlendő birói szakértői becsű foganatosítása nélkül a csödnyitás kérdésében alapos határozat nem hozható. A kereskedő által hereit helyiség üzlete folytatásához tartozónak es Így az arra vonatkozó szerződés kereskedelmi Ügyletnek tekintendő. A budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságai A bíróság magát ez ügyben illetéktelennek mondván ki, felperest keresetével illetékesség hiányából elutasítja. Indokok: Az A) alatti bérleti szerződés ingatlanra vonatkozván, miután ingatlanok tekintetében létesült szerződések a kt. 262. §-a értelmében keresk. ügyleteket nem képeznek ; ezen kivételes bíróság hatáskörébe pedig csupán kereskedelmi ügyletekből keletkezett peres kérdések utalvák. jogalap hiányában az illetékességet leszállítani kellett. A budapesti kir itélö tábla (1891 július 25-én 3,222. sz.): Az elsöbiróság végzését megváltoztatja, a jelen pert ha áskörébe tartozónak kimondja és az elsöbiróságot a per érdemének tárgyalására utasítja. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt alperesi levél szer.'nt létrejött és kereset alapját képező bérleti szerződés nem valamely ingatlannak állaga, hanem annak használata iránt köttetvén, ez a szerződés a kt. 262. §-a alá nem esik, hanem az a kereskedő felperesre nézve a kt. 260. és 261. §-a alapján kereskedelmi ügyletet képez, mert a szerződés tárgyát képező helyiségek bérlése az idézett törvényszakaszok szerint felperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozónak és igy az arra vonatkozó szerződés is a felperesre nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Minthogy pedig alperes cég is kereskedő és az A) alatti okiratban alperes az abban foglalt bérleti szerződésből felmerülő keresetekre magát az elsöbiróság előtti eljárásnak alávetette; minthogy a m. kir. Curiának 53. számú polg. teljes ülési döntvénye szerint az 1881. évi L1X. t.-c. 94. §-ának b). c) és d) pontjaiban foglalt rendelkezések abban az esetben is alkalmazandók, ha az e pontokban emiitett valamely kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá irás ban az elsöbiróságként eljárt kivételes bíróságnak és minthogy a bérleti szerződésekből felmerülő perek az 1868. LV. t.-c. 53. §-ában felsorolt amaz ügyek közé. melyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs, nem tartoznak, az elsöbiróság birói hatásköre tehát az A) alatti szerint kereskedők között létrejött és kereskedelmi ügyletet képező bérleti szerződésből folyó peres kérdésekre az 1881. évi LIX. t.-c. 94. § ának b) pontja értelmében érvényesen ki volt köthető. Fogad ásszeríí szerencsejátékról csak oly ügyleteknél lehet szó, melyeknél a tényleges teljesités követelhetése a felek megállapodása szerint eleve ki van zárva. A bizományos a keresk. törv. 381. §-a értelmében önszerzödö félként csak oly ügyletnél léphet lel, a melyre megbízást kapott; ha ellenben a bizományi árut a keresk. törv. 372. tj. vagy 380. §-a alapján utasítás nélkül a megbízó rovására akarja eladni, akkor nincs jogosítva az árút eladás helyett tőzsdei árban megtartani, hanem tényleg el kell adnia, s ennek megtörténtét igazolnia. (A m. kir. Curia 1894. ápr. 27-én 52,912.) Bün^ügyekben. Valamely korcsma kis ivószobájában jelen volt gyülekezethez intézett azon felhívás, hogy tüzzel-vassal tartsanak össze, hogy azt a földet Magyarországtól elszakítsák és Komániához csatolhassák, a btkv. 127. g. pontja szerint minősült felségsértés elkövetésére való egyenes felhívásnak, mint azt a btkv. 134. §-a megkívánja, még nem tekinthető, hanem csak a magyar államot képező országok közötti államközösség ellen való lázítás által elkövetett s a btkv. 17:{. §-ában meghatározott izgatás vétségének minősül. A marosvásárhelyi kir. törvényszék mint bűnfeiiyitő bíróság (1894. május hó 2-án, 2357 sz. a.). Felségsértés bűntetté miatt vádolt A. Juon elleni bűnügyben hozta a következő ítéletet : A. Juon vádlottat (ki bulzesdi születésű, 32 éves, gör. keleti vallású, nőtlen, néptanító, valeabrádi lakos, vagyontalan, írástudó, büntetlen), az 1894. évi január hó 14-én elkövetett, a btkv. 134. §-ában irt és minősített felségsértés vétségében a btkv. 140. §-ának első tételében irt és minősített királysértés vétségében és a btkv. 190. §-ában irt és minősített vallás elleni vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a btkv. 20. és 101. §-aira tekintettel a btkv. 140. §-ának első tétele alapján a btkv. 96. és 97. §§-ai szem előtt tartásával egy (1) évi fogházbüntetésre, a btkv. 190. §-a alapján stb. 30 (harminc) forint pénzbüntetésre és a btkv. 138. §-a alapján 2 (két) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanoly időtartamú felfüggesztésére itéli stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai alapján megállapított tényállás szerint A. Juon vádlott idei jan. hó 14-én a Pollák Lajosné valeabrádi korcsmájában 8-9 jelenlevő előtt a következő felhívást tette : »Igaz, hogy esküt tettem a királynak, de látom, hogy minket megcsal, hogy ő egy csaló, de látom azt is, hogy csak pár napom vau hátra, de ezen napok éveket tesznek, mig édes hazánk Romániába mehetünk. Tűzzel és vassal tartsunk össze, hogy a magyaroktól elszakadhassunk, hogy ezen vidéket Romániához csatolhassuk«, ugyanakkor azt is mondta a vádlott, hogy : csaló és tolvaj az Isten is. Vádlott beismeri, hogy idei január hó 14-én többedruagáva! a Pollák Lajosné korcsmájában mulatott, tagadja azonban, hogy a fennebb irt beszédnt tartotta, az iránt azonban beismerésben van, hogy az Istent csalónak, tolvajnak mondotta, de csak feltételesen, a mennyiben H. József, ki vádlott tulajdonát képezett 2 forintot nem akarta visszaadni, meg nem büntetné, állítja továbbá vádlott, hogy egy betört ablakával kapcsolatosan szóba, hozta Györgyöt és a jelenlevők az Imperatu nevet az uralkodó személyére értve tettek terhelő vallomást ellene. Vádlott ezen védekezésével szemben S. Ádám, P. Lina és i H. Márta egybehangzó és eskü alatt tett vallomásával bizonyítva j van, hogy vádlott ezen szavaival, tűzzel-vassal tartsunk össze azon czélból, hogy a magyaroktól elszakadjunk és ezen országot (vidéI ket) Romániához csatolhassuk, az állam integritása ellen felhívást tett közé; ezen tanuk, valamint H. Juon tanú eskü alatti vallój másával bizonyítva van, hogy vádlott ezen szavakat mondta: »a ! király megcsalt minket, ő egy csaló«, mi által a király személye | iránti tiszteletet megsértette ; az eddig megnevezett tanuk, vala! mint M. Juon és M. Flurie tanuk eskü alatt tett vallomásával bizonyítva van, hogy úgy nyilatkozott vádlott, mikép az Isten is j csaló, az Isten is tolvaj, a mit egyébiránt vádlott is részben ! beismer. Ezek alapján tekintettel arra, hogy vádlott a tanuk közül , M. Juon és M. Flurie kivételével miudeniké ellen emelt azon ki; fogását, hogy azok ellenségei volnának, elfogadható okokkal nem ! támogatta, miután vádlott az ellene bizonyító t cselekményeket 8—9 emberből, tehát kettőnél több tagból álló társaságbau, tehát gyülekezet előtt követte el ; miután az elkövetés színhelyéül a korcsmárosné által bár hálószobának használt és csak válogatott mulatóközönség előtt nyitva álló, mindazonáltal korcsmahelyiségül használt szoba szolgált, mely körülmény által a nyilvánosság fogalma ki van merítve és miután vádlott azon védekezése, hogy istenkáromló kifejezését csak feltételesen használta, helyet nem foghat, mert használt kifejezései a bűncselekményt feltétlenül meg! alkotják, vádlott a btkv. 134. §-ának utótételéhez képest a felségsértés vétségében, a btkv. 14. §-ában irt és minősített királysértés vétségében és a btkv. 190. §-ában irt és minősített vallás elleni vétségben bűnösnek volt kimondandó és ezen cselekmények, miután a beszámítást kizáró körülmény nem forog fenn, beszámitandók voltak. A büntetés mértékének megállapításánál vádlott mellett enyhítő körülményül vétetett büntetlen előélete, italtól felhevült állapota, ellenben súlyosító körülményképen tekintetbe vétetett a bűnhalmazat. A fogházbüntetés alkalmazása a btkv. 101. §-án alapszik. A vizsgálati fogságnak a kiszabott szabadságvesztés időtartamába való beszámítása a vizsgálati fogság aránylag rövid tartamára és arra való tekintetből, hogy azt ujabb tanuk felhívása által ép vádlott növesztette, a btkv. 94. §-a alapján mellőzendő volt, stb. A marosvásárhelyi kir. itólő tábla (1894. évi június hó 4-én 1,071 sz. a.). A kir. törvényszék ítélete megváltoztatik, A. Juon a btkv. 140. és 19. §§-ban meghatározott vétségek mellett, nem a 134. §. szerint minősült felségsértés vétségben, hanem a 173. §. szerint minősült izgatás vétségében mondatik ki bűnösnek és a btkv. 101., 94. és 76. §-aira való tekintettel a 110. §. alapján két (2) évi fegyházra és három (3) évi hivatalvesztésre ítéltetik, a btkv. 140. és 190. §§-bau meghatározott vétségben való bűnösség a 190. §. alapján kimért pénzbüntetés és a bűnügyi költségek tekintetében pedig az első birói Ítélet helybenhagyatik. Vádlott szabadságvesztés büntetéséből azonban 1894. évi február 15 tői mai napig tartott vizsgálati fogsága által három hó kitöltöttnek nyilvánittatik.