A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 39. szám - A műbortörvény magyarázatához.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 39. számához. Budapest, 1894. szeptember hó 30-án Köztörvényi ügyekben. v telekkönyvi tulajdonos jogosítva van a bekeblezett tulajdonát képemi Ingatlannak birtokát is követelni, s ezen jogot mindaddig gyakorolhatja, a mig tulajdonjoga tekintetében a telekkönyvi állapot megváltoztatva nincs. A tulajdonból folyó jogoknak a telekkönyvi tulajdonos részére való megítélését ínég annak rosszhiszeműsége sem gátolhatja. A nem telekkönyvi tulajdonos az ingatlant jóhiszemüleg szerezvén, az ingatlannak a telekkönyvi tulajdonos részére leendő kibocsátására csak az általa jóhiszemüleg eszközölt beruházások értékének megtérítésének feltétele alatt kötelezhető. A debreceni Uir. törvényszék (10,110/P. sz. 1892. szept. 27.): Kovács Sándor ügyvéd által képviselt K. István felperesnek Sóvágó Gábor ügyvéd által képviselt S. B. Gábor alperes ellen ingatlan birtoka, elvont haszon és jár. iránt indított rendes perében következőleg i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében arra kéri alperest kötelezni, hogy utóbbi a h.-böszörményi 8,996. hd. hrsz. a. irt ingatlant, melyre nézve a tulajdonjog az A. alatti tkvi kivonat szerint a felperest illeti, az ö birtokába és használatába bocsássa vissza s egyszersmind neki annak elvont hasznát is térítse meg. Felperes beismeri, de a 2*/. a. csatolt anyakönyvi kivonattal igazolva is van, hogy jogelőde, B. Imre, a kitől a kereseti ingatlan tulajdonjogát megszerezte, az ő veje s az 1,812/92. P. sz. a. a h.-böszörményi kir. járásbíróság által felvett jegyzőkönyvben azt is beismeri felperes, hogy nevezett vejével 1883. évi július hó 18-tól 1888. évi április hó 8-ig közös háztartásban élt. Alperes a 2. sz. a. okmánynyal igazolta, hogy a kereseti ingatlant S. Mihálytól örökáron megvette, a ki azt a IX. pertári jegy alatt fekvő árvaszéki iratok szerint 1879. évben a még akkor kiskorú B. Imre gyámjától gyámhatósági jóváhagyás mellett szerezte meg és annak 45 frt vételárt a gyámpénztárba be is fizette, igy tehát alperes jogszerű és jóhiszemű úton jutott a kereseti ingatlan birtokába, a mely ingatlant jogelőde szőlővel és gyümölcsfákkal beültetvén, alperes annak vételárában már 270 frtot fizetett. Egyszersmind tanukra hivatkozott alperes, a kikkel azt kívánta bizonyítani, hogy felperes azon korábbi eladásról tudomással birt, sőt arra a saját vételét megelőzőleg figyelmeztetve is lett s igy a kereseti ingatlan megszerzésénél rosszhiszemüleg járt el. Ámbár a kihallgatott tanuk vallomásából az állapitható meg. hogy felperes a korábbi eladásra csak azután figyelmeztettetett a tanuk által, midőn már a vételt B. Imrével megkötötte, mindazonáltal figyelemmel a felperes és jogelőde, B. Imre közötti szoros családi összeköttetésre, és hogy vele majdnem öt éven át közös háztartásban élt: teljes bizonyossággal megállapítható, hogy felperes a gyámhatóság közbenjöttével eszközölt korábbi eladásról tudomással birt s igy a birtokszerzésnél rosszhiszemüleg járt el. Tekintve már most, hogy a tkvi tulajdonos a tulajdonát képező ingatlan birtoklását csak akkor követelheti, ha a tulajdonjog szerzésénél jóhiszemüleg járt el; tekintve, hogy azon körülmény, miszerint felperes jogelődével oly szoros családi viszonyban van, felperes birtokszerzését rosszhiszeművé teszi s felperes nem sorozható azon harmadik személyek közé, kiket fedez a nyilvános könyvekbe vetett jogszerű bizalom : felperest keresetével elutasítani kellett stb. A debreceni kir. itélö tábla (7,116/P. sz. 1891. márc. 15.): A kir. törvényszék Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. A m kir. Curia (6,071/P. sz. 1894. június 6-án): Mindkét a'sóbiróság Ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik a hajdúböszörményi 5,443. sz. tjkvben 8,996/d. hrsz. a. felvett ingatlant az általa beruházás címén támasztott és bíróilag megállapítandó viszonkereseti összegnek felperes részéről leendő lefizetésének feltétele mellett 15 nap alatt végrehajtás terhével felperes birtokába bocsátani, minek folytán a kir. törvényszék utasittatik, hogy a kérdéses ingatlan elvont haszna, továbbá alperes viszonkeresetének mennyisége stb. tekintetében hozzon határozatot'. Indokok: A telekkönyvi tulajdonos jogosítva van a bekeblezett tulajdonát képező ingatlannak birtokát is követelni s ezen jogát mindaddig gyakorolhatja, a mig tulajdonjoga tekintetében a telekkönyvi állapot megváltoztatva nincs. Minthogy pedig felperes az A •/' alatti telekkönyvi kivonat szerint a kereset tárgyává tett ingatlannak a tulajdonosa s alperes c-ak a beruházások értéke, az ingatlan tulajdona iránt azonban viszonkeresetet nem támasztott és igy a tulajdonból folyó jognak felperes részére való megítélését még felperes rosszhiszeműsége sem gátolhatja, alperest az ingatlan kiadására kötelezni kellett. Minthogy azunban az elsöbiróság indokaiban felhozott ténykörülményekkel bebizonyitottnak kell tekinteni, hogy alperes a kérdéses ingatlant jóhiszemüleg szerezte s igy az általa, illetve jogelőde által az ingatlanba tett beruházások megtérítését követelni jogosítva van, alperes az ingatlan kibocsátására, a beruházások értékének felperes által leendő megtérítésének feltétele alatt volt csak kötelezhető, minek folytán a viszonkereset menuyisége, valamint az ingatlan elvont haszna stb. iránti határozat hozatalára az elsőbiróságot utasítani kellett. Habár az 1S81 : LX. t.-cz. 119. §-a szerinti meghallgatás alkalmával a törvényes zálogjog .alapján érvényseiteni szándékolt, követelésnek nemcsak valódisága, hanem elöbbsége tekintetében is kifogás emelhető, a perre utasítás egyedül a vonatkozó követelés valódisága és fennállásának kérdésére vonatkozik, minthogy maga az elöbbség iránti kérdés az idézett törvény 111., 114., lls. és ll'J. §§-ainak kapcsolatos rendelkezéseiből folyván, a 47., 11., 8C. és 87. SS-ok rendelkezéseinek figyelembe vétele mellett maga a végrehajtást foganatosító bíróság által döntendö el. Az idézett törvény llt>. S-a zárpontjának rendelkezése szerint a törvényes zálogjog alapján érvényesített, de kifogás alá vett követelés iránti per nem az összes érdekeltek, hanem ezek beavatkozási jogának épségben maradása mellett végrehajtást szenvedő ellen indítandó. Az V. ker. kir. járásbíróság (27,326/p. sz. 1892. március 16.) D. Ignác és fia cégnek K. Ákos elleni 5.007 frt 20 kr. iránti árverési ügyében befolyt 537 frt 43 kr. vételára 51,067/91. sz. végzéssel kitűzött elsőbbségi tárgyalás alapján a kielégítési sorrend következőleg állapittatik meg: 1. Árvereltetunek 9 frt árverési díja és 5 frt 50 kr. bélyegköltsége első sorban kifizettetik. 2. Lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaságnak 539 frt 80 kr. követelése az esetre, ha ezen végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt perrel érvényesiti és a perindítást bejelenti, a vételárhátralék és letéti kamatokból törlesztetik, ellenkező esetben ugyanez D. Ignác és tsa követelésének résztörlesztésére fordittatik stb. Indokok: Az elárverezett lovak elsőbbséget igénylő társaság birlatába foglaltattak le s ugyanonnan adattak el. C. •/. a'att részletezett követelését a neki átadott lovak tartása és ellátására alapítja, minthogy pedig igénylő társaság részvénytársaság s az E /. alatt bemutatott alapszabályok 2. N e) pontja szerint elhelyezéssel és ellátással foglalkozik ; a kereskedelmi törvény 4., 377. és 379. §§-ai értelmében szükségkép vagy hasznosan tett kiadásai erejéig törvényes zálogjoggal bir, mely vhajtató irányában is hatályos ; ennélfogva igénylő elsőbbségét törvényes zálogjog alapján és pedig az egész követelésre elismerni kellett, mert azo:i, hogy az igénylőnek átadott lovak harmadika még a foglalás előtt eladatott, a zálogjog oszthatlauságánál fogva a követelés valódisága kifogásoltatváu, igénylőt az 1881 : 60. t.-c. 119. §-ához képest perre utasítani kellett stb. Ezen végzés 2. pontja ellen D. Ignác és fiai cég felfolyamodást jelentett be. A budapesti kir. itélö tábla (9,017/p. sz. 1893. évi szeptember 29-én.) az elsöbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, azt a neheztelt részét pedig, a mely szerint a lótenyésztésre alakult részvénytársaság 539 frt 80 krból álló követelését sorozta amaz esetre, ha a részvénytársaság azt a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt érvényesiti s a per indítását bejelenti s ennek a követelésnek a fedezetére a vételármaradékot letétben tartotta; a per meg nem indítása esetében pedig a követelés sorozását mellőzte, helyben hagyja azzal a változtatással, hogy a nevezett részvénytársaság köteles a keresetet nemcsak a követelés valódiságának, hanem zálogjogi elsőbbségének igazolása végett az illetékes biróságnál az első bíróság végzésében kitűzött határidő éj az ugyanott megszabott jogkövetkezmények terhe alatt az összes érdekeltek ellen megindítani. Indokok: D. Ignác és fia cég végrehajtató a lótenyésztésre alakult részvénytársaság 539 frt 80 krból álló követelésének nemcsak valódiságát vonta kétségbe, hanem azt is, hogy a részvénytársaság és a végrehajtást szenvedő közt oly jogviszony létezett volna, a melynek alapján a részvénytársaság követelés tekintetében zálogjogi elsőbbséggel birna az elárverezett ingóságok vételárára. Minthogy pedig a sorrendi tárgyalásnál peres eljárásnak helye nincs és a mennyiben valamely bejelentett követelésnek mind valódisága, mind zálogjogi elsőbbsége vitássá válik, a megfelelő összeg letétbe tartása mellett a bejelentő nem csak a követelés valódiságának, hanem zálogjogi elsőbbségének igazolása végett is perre utasítandó : ennélfogva az elsöbiróság végzését a rendelkező részben foglalt változtatással kellett helyben hagyni.