A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 39. szám - Az uj sommás eljárás 168 §-áról

A Jü GL 275 A 6. §. első bekezdésében emiitett egyéneken kivül a második bekezdésben felsorolt italnemek kivételével mindenkinek tiltva van bármily csekély, vagy nagymennyiségű égetett szeszes folyadékot valamely beszedési körzetből nyilt helyre az italmérési adó szedésére jogosított egyén engedélye nélkül bevinni. A második bekezdésben felsorolt kivételes italnemek is csak előleges bejelentés s előleges törvény szerinti dijtétel lefizetés mellett van megengedve s még ekkor is csak 100 literen alóli mennyiségben. A mi némelyek azon megjegyzését illeti, hogy a 6. §. b evitelröl s a 9. §. beszerzésről szólván, ez nem volna a törvény szellemét és speciális jellegét tekintve itt synouim fogalom, azt tagadom- Mert mi a bevitel s mi a beszerzés, mindig a törvényt tartva szem előtt ? Kereskedők tehetnek arról tanúságot, hogy ha azt mondják : behoztam ennyi s ennyi árut, vagy beszereztem ennyi s ennyi italt, az egy és ugyanaz, mert igaz ugyan, hogy a szót legscrupulosusabb értelmében véve, lehet ugy is magyarázui, hogy raig a beszerzés a vétel első stádiumát, a bevitel ennek már második stádiumát képezi, de a kereskedői világ, mint a melyre a törvény kell, hogy első legyen és tényleg van is lekiutettel, ezt nem ily, hanem a fentebb megjelölt értelemben veszi. De egyébkent ez a dolog nincs döntő befolyással az alább elöadandókra, hanem csakis az összhang megzavarását teszi elkerülhetővé, melyre bizony az alábbiak tekintetében nagy szükség van. Ne keressünk tehát akarattal ellentéteket ! >n. Térjünk most át a valódi kérdésre: a 9. §. d) pontja mikép büntetendő ? Először is tekintetbe veendőnek tartom — a mi pedig eddig mindenki figyelmét elkerülte — hogy a 9. §. d) pontja csak a saját számára engedély nélkül beszerzőket sorolja azok közé, kiket az utolsó pontban foglalt büntetéssel akarja sújtani a törvény. Azon kérdésre, hogy ki követheti el a jövedéki kihágást a 9. §. d) pontja esetén, szintén meg van adva már a felelet; ugyanis: a ki a 6. §. első bekezdésében emiitett egyéneken kivül, az italmérési adó szedésére jogosított engedélye nélkül saját számára szerez be égetett szeszes folyadékot, mert a ki nem a saját, de más számára hozna be, az a 9. §. a) pontja értelmében követi el a kihágást, mert a ki más számára hoz, az ezen dologra nézve elárusítónak tekintendő. Az a tétel, hogy jövedéki kihágást csak az az egyén követhet el, a ki adó fizetésére van kötelezve, szintén nem áll, hiszen a 6. §. első bekezdésében emiitett egyéneken kivül mások nem adót tartoznak fizetni (a törvény által jelzett kivételes esetekben is), hanem csak engedélyt nyerni a bevitelre, már pedig a 9. §. dj pontja ezeket is azok közé sorolja, a kik jövedéki kihágást követhetnek el ezen behozatali engedély elmulasztásának esetén. Ugy a nagyváradi, mint a kolozsvári itélő táblának igaza van abban, hogy a 6. §. első bekezdésében felsorolt egyéneken kivül mások adót fizetni nem kötelesek, hanem csak az adó szedésére jogosított egyén engedélyét kell megnyerniük, azonban másrészt a törvényben az sehol sem áll, hogy ő ezen engedélyt megadni tartoznék s igy az adózás alóli felmentvény problematikussá válik; viszont nincs igazuk a két táblai döntvénynek abban, hogy a 6. §. első bekezdésében felsorolt egyének nem tartoznának fizetni italadót, mert erre már igenis van más §., mely azt megállapítja, csupán beviteli engedélyre nem szorulnak. Hát miből fizetné a regalebérlő az adót, ha sem a kimérő, sem a kis mértékbeni elárusító nem fizetne ? ! Olyan véleményt is olvastam, hogy az italmérési adó megrövidítve, vagy a megrövidítés veszélyének kitéve még abban az esetben sincs, ha az égetett szeszes folyadék az italmérési adó beszedésére jogositottnak engedélye nélkül vitetik be egyik beszedési körzetből a másikba s ezt azzal indokolja, hogy az illető beszerző az italmérési adót már ugy is lerótta a vevőnél. Kérdés azonban, vájjon azon körzet bérlője, melybe az ital bevitetik, megelégedhet-e azzal, hogy a behozó a másik körzetben már kifizette az adót ? Bizonyára nem ! / III. Ezek után lássuk a kérdés meritumát. Mikor vetendő ki a birság 10-20-szoros adótétellel s mikor 1—100 frtnyi pénzbüntetéssel ? Erre szintén megadja a feleletet a törvény: előbbi áll, ha az adó a pénzbüntetés alapjául vehető, az utóbbi, ha ez alapul nem vehető. Alapul vehető az adó akkor, ha erre a fél kötelezve van j s ezt elmulasztja és az égetett szeszmennyiség ismeretes; nem i vehető alapul ott, hol ugyan fizetni nem tartozik, de az égetett szeszmennyiséget előleges engedély mellett hozhatja be s ezen engedélyt be nem szerzi; továbbá nem vehető alapul ott, hol bár tartozik fizetni, de a behozott mennyiség nem ismeretes és ki nem kutatható. Ahhoz tehát, hogy a birság kiszabásánál az adó alapul vehető legyen, három dolog kívántatik : 1. a behozó adófizetésre kötelezve legyen ; 2. ezen kötelezettségének eleget ne tegyen ; 3. az adó alól elvont szeszmennyiség ismeretes, vagy legalább kipuhatolható legyen. IV. Mint már az eddigiekből is látható, nem tarthatom a kir. Curiának idézett döntvényét teljesnek s a kérdést kimerítőnek, sőt némelyekben, különösen az indokolásban foglaltakkal szemben határozottan ellentétes véleményen vagyok. Azzal érvel a hivatkozott döntvény, hogy »a közönséges szesznek s az abból készült pálinkának bármely mennyiségben történő csempészeteért egyenlőképen 1 - 100 frtig terjedhető pénzbüntetés volna alkalmazandó, a mi az osztó igazsággal ellenkeznék.* Úgyde a törvény 9. § ának utolsó pontja szerint az ital is elkobzandó, a mi, minél nagyobb mennyiségben történvén a csempészet, annál nagyobb kár is lesz s igy arányban lesz az okozott maiura a dolussal. Ugyanez a feleletem a következő érvelésre is : »Hasonlóképen ellenkeznék az osztó igazsággal, hogy 100 liternyi, sőt ezt meghaladó bármely mennyiségű különleges szesznek, p. o. cognacnak engedély nélküli behozatala csak 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel volna sújtandó, mig 99 liternek hasonló behozataláért 12 krnyi adótétel alapján 118 frt 80 krtól 237 frt 60 krig terjedhető összeg volna fizetendő-« Azt pedig csak nem vehetjük jogi érvelésnek a dolog mellett, hogy »e felfogás mellett eme jövedéki kihágások legveszélyesebb és legfontosabb eseteinek elintézése a pénzügyi hatóságok hatáskörébe menne át.« Végül a Curia következő érvelése is önmagától megdől az általam kifejtettekkel szemben, ugyanis: » Továbbá e szerint az adó lefizetésétől függő behozatal feltételeinek megsértése még akkor is az adótétel sokszorosával volna büntetendő, ha a behozott szeszes folyadék mennyisége és minősége meghatározható nem volna« ; megdől pedig azért, mert ez esetben, habár kötelezve is van az illető az adó fizetésére, ha a minőség s mennyiség ki nem puhatolható, az adó alapul nem vehető, mint azt fentebb már részletesen kifejtettem . Belföld. Az uj biztosítási törvényjavaslat kidolgozásával — mint értesülünk az igaz^ágügyminister Beck Hugó curiai bjrót, a biztositási jog terén elsőrangú tekintélyt bizta meg még a nyár folyamán. A curia elnöksége e végből hosszabb idejű szabadságot adott nevezett curiai bírónak, ki mint értesülünk a javaslatot már elkészitette. Magyar kir. járásid rák tanulmányúton. Az igazságügyminister — mint értesülüuk az ország egyes vidékeiről több járásbirót tanulmány útra küldött a végből, hogy a sommás eljárást a gyakorlatban tanulmányozzák. Az igazságügyi közegek statistikája. Magyarországon összesen 2,129 biró van. Ezek közül az első fokon egyesbiró 1,119, társasbiróságnál 691; a másodfokon 215, a harmadfokon 74. Kir. ügyész van 66, a I ü g y é s z 113. A mi az ügyforgalmat illeti, az utolsó évek egészen jelentékeny emelkedést tüntetnek fel, mely mintegy 20°/o-ot ér el az első <bkon és l00/o körül jár a felebbviteli bíróságoknál. A mi a hátralékokat illeti, elsőfolyamodású bíróságaink kimutatott hátralékai jelentéktelenek, úgy hogy nem múlják felül a mintegy 5 6 napi időközben átlagosan beérkező ügydarabok számát. Kiválóan érdekes a jogorvoslati kimutatás. Polgári ügyekben az 1882-86. időszakban 64°/° v°lt a helybenhagyás, 1891-ben már csak 6l°/o. — Ellenben a bűnügyekre nézve az 1882-86. időszakban 69°/o, 1891-ben pedig 73'6°/o. Ez arra mutat, hogy a bűnügyi gyakorlat mindinkább consolidálódik, a polgári ellenben ma épp úgy vergődésnek van kitéve, mint volt tíz évvel ezelőtt. Az ügyvédek száma még mindig emelkedőben van. 1875-ben . . 4,245 1890-ben . . 4,487 1885-ben . . 4,325 1891-ben . . 4,532 Az ügyvédjelöltek száma szintén emelkedést mutat, de kisebbet mint az ügyvédeké; sőt, ha a régibb éveket is figyelembe veszszük, csökkenés mutatkozik. 1875-ben . . 1,603 1890-ben . . 1,431 1885-ben . . 1,590 1891-ben . . 1,468 A közjegyzők száma 1891-ben 236-ra rúgott, mely számba be vannak foglalva a fiumei közjegyzők is (2), hol a magyar közjegyzői intézmény 1890 március l-évtl lépett hatályba. | Az 1891-re vonatkozólag rendelkezésünkre álló adatokból e helyen i felhozzuk, hogy a közjegyzők 9,274 oly szerződést vettek fel, melyeknek érvényét a törvény közjegyző közreműködésétől teszi függővé, ellenben 46,130 oly szerződést foglaltak okiratba, hol a közjegyző bevonása a felek tetszésétől függött. Ezenkívül 5,584 végrendelet készült közjegyzők előtt és 561 tétetett le náluk. Tanúsítványt 170,825-öt állítottak ki, melyek között 62,505 váltóóvás foglaltatik; ezek közül a legtöbb a budapesti kamara területére esik. — 10,015 — melyet a debreceni kamara 11,720 óvással még megelőz, mig a legkisebb számot a szombathelyi kerület mutatja fel 2,280 óvással.