A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A műbortörvény magyarázatához

A J O Gt. Ha u ügyletből kifolyó poros kérdésekre a budapesti árú-és ertektö/sde választott bírósága előtti eljárás van kikötve, attól egyoldalúkig egyik fél sem állhat el. (A budapesti kir. tábla 1894. jul. 5-én 2,881. sz.) V tömeggondnok jogosítva van a csődtömeghez tartozó váHó 5ssies Lényeges kellékeit kitölteni s e szerint a hiányzó kibocsátói aláírást saját kibocsát Hiányával pótolni. (Magy. kir. Curia 181)4. jan. 31-én 1,74^. 1893. v. sz. a. hozott Ítélet.) Bűnügyekben. Minthogy a csalás büntette a btkv. 37!>. §-a szerint csak a megkárosítás tényével nyer befejezést, az. a ki hamis okiratok készítésében reszt vesz. s ezek felhasználásával álnév alatt hatósági megbízást színlelt azzal a célzattal, hogy a sertett féltől pénzt csaljon ki. ezen cél nem sikerülte esetén csak a csalás kísérletében >álik bűnössé. A szegzárdi kir. törvényszék 1893. évi március hó 14-éu 716/B. szám alatt B. Ferenc és és társa elleu csalás miatt folyamatba tett bűnügyben következő Ítéletet hozott: 13. Ferenc 1. r. és Sz. Ferenc II. r. vádlottak a btkv 37!). §-ába ütköző s a btkv. 380. és 381. §. I. pontja szerint minősülő csalás bűntettében a btkv 70. §-a értelmében mint tettestársak bűnösöknek kimondatnak s ezért a btkv. 383. és 388. §. alapján az ítélet foganatba vétele napjától számitva B. Ferenc két évi börtönre, Sz. Ferenc pedig egy évi börtönre s az 1887 : VIII. t.-c, illetve az 1892 évi XXVII. t-e. céljaira fordítandó s behajthatlanság esetén a btkv. 53. §-a alapján további tiz-tiz napi börtönre átváltoztatandó 100—100 frt pénzbüntetésre és 3—3 évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyauily tartamú felfüggesztésére Ítéltetnek. Indokok: A vizsgálat és vég árgyahis adatai szerint I. r. vádlott, B. Ferenc 1892. évi november 22-én id. K Antal mözsi lakos házánál megjelenvén, azt adta elő, hogy ő F. Gy. ügyészségi hivatalnok s mint ilyen, segíteni tudna a szegzárdi kir. törvényszék fogházában testvérének megöletése miatt elzárt fián. ifj. K. Antalon, annál is inkább, mert a kir. itélö tábla ez ügyben fe'oidó határozatot hozott s elrendelte a hulla exhumálását s a vizsgálattal dr. D. egyetemi tanárt bizta meg, ki neki jó ismerőse, sőt rokona, kinél ki tudná tszközölni, hogy a halál okául véletlen baleset konstatáltassék. Id. K. Aulai az ajánlatot - fia sorsán óhajtván segíteni — elfogadta s mindjárt B. Ferenc rábeszélése folytán másnap egy hordó bort szállított be 30 frt értékben Szegzári Ira s átadta B.-nek, hogy azt az állítólagos dr. D. egyetemi tanárnak küldje el. Majd egy hét múlva ismét megjelent B. Ferenc Mözsön s egy távirat felmutatása mellett azon címen, hogy az összes iratokat le kellett másoltatni és Budapestre küldeni, ismét 10 frtot csalt ki id. K. Antaltól. Egy más alkalommal meg Szegzárdon csalt ki B. id. K. Antaltól 10 frtot azon ürügy alatt, hogy dr. D. fia ügyében bélyegre kér 13 frtot. Végre 1893. évi január 6-án ismét megjelent B. Ferenc id. K. Antal lakásán s ekkor már vele jött Sz. Ferenc II. r. vádlott is, ki dr. D. egyetemi tanárnak adta ki magát s ott egy hamisitott kir. ítélő táblai végzést és orvosi véleményes jelentést produkált, id. K. Antalban azonban azon körülmény, hogy B. sehogysem akart beleegyezni, hogy a községi jegyző is meghivassék, gyanút keltett, másnap a szegzárdi szolgabirósági hivatalnál jelentést tett, mire vádlottak elfogattak. B. Ferenc I. r. vádlott a végtárgyaláson is fentartott s a vizsgáló biró előtt tett 3. n. sz. alatti vallomásában beismerte, hogy kiszabadulása után felkereste a Mözsön lakó id. K. Antalt s neki fia ügyében a fentebb leirt ajánlatotot tette; beismerte, hogy id. K. Antal tévedésbe ejtésére a 8. n. sz. alatti bűnjelek közt fekvő táblai végzést és orvosi jelentést ö szerkesztette s nehogy Írását felösmerjék, azokat Sz. Ferenc II. r. vádlottal iemásoltatta; beismerte, hogy a bűnjelként szereplő leveleket ő Irta id. K. Antalnak, hogy az orvosi jelentés alá dr. D. nevet Sz. Ferenc irta alá, kit utóbb magával hozott Mözsre s ott mint dr. D. egyetemi tanárt mutatott be; beismerte végül, hogy hároin izben fordult meg Mözsön s összesen 20 frt készpénzt s egy hordó bort csalt ki, tagadja azonban, hogy ügyészségi tisztviselőnek adta volna ki magát, azt azonban beismerte, hogy S. Gyula álnevet használt. II. r. vádlott Sz. Ferenc úgy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy B. Ferenc felhívása folytán egy táblai végzést és orvosi véleményt másolt le s az utóbbi alá dr. D. nevet ő irta, ezért neki B. 3 frtot igért; beismerte, hogy midőn B.-vel id. K. Antal lakásán megjelent, eltűrte, hogy őt dr. D.-nek szólítsák, tagadja azonban, hogy B. céljáról tudomása lett volna s védelmére azt hozza fel, hogy ő B.-vel tulajdonképen azért utazott el Budapestről, hogy annak mérnöki munkálatoknál segítségére legyen. Tekintve azonban, hogy az eskü alatt kihallgatott id. K. Antal károsnak határozott vallomását; tekintve a tanuként kihallgatott ifj. K. Antalnak eskü alatt tett azon vallomását, hogy ő B. Ferencnek semmiféle megbízást nem adott; tekintve továbbá I. és II. r. vádlottak beismerő vallomását, tekintve végül, hogy B. Ferenc I. r. vádlottnak a saját ténye tekintetében teljesen beismerő vallomása szerint II. r. vádlott Sz. Ferenc jól tudta, hogy az orvosi véleményt és táblai végzést, melynek tartalmát a leirás alkalmával úgyis megismerhette, milyen célra irta : kétségtelenül bizonyítottnak veendő, hogy I. r. vádlott a hivatalnoki minőség színlelése, II. r. vádlott pedig az egyetemi tanár mint kiküldött szakértő színlelése által id. K. Antalt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették azon célból, hogy vagyoni hasznot szerezzenek és miután panaszosnak eskü alatt tett vallomása szerint neki tényleg 55 frt kárt okoztak, ezen cselekményük a btkv. 379. §-ába ütköző s a 380. és 381. §. I. pontja szerint minősülő csalás tényálladékát állapítja meg, miért abban bűnösöknek voltak kimondandók stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1893. évi május hó 23-án 238/B. szám alatt) következő ítéletet hozta: Sz. Ferenc II. r. vádlottat a btkv. 379. §-ába ütköző s a 380. és 381. §. I. pontja szerint minősülő csalás befejezett büntette helyett annak a btkv. 65. §-a szerint megkisérlett bűntettében nyilvánítja bűnösnek, büntetésének megállapítására vonatkozóan a btkv. 66. §-át is felhívja, az elsöbiróságilag reá főbüntetésül kiszabott börtönbüntetést nyolc hónapra, továbbá a mellékbüntetéskép erre a vádlottra alkalmazott pénzbüntetést 50 frtra, az ezt behajthatlanság esetén helyettesítendő további börtönbüntetés tartamát pedig öt napra leszállítja s ezekkel a változtatásokkal egyebekben az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyja. Indokok: Id. K. Antal sértett félnek, úgy a vádlottaknak e tekintetben megegyező vallomásai szerint kétségtelen, hogy a nevezett sértett félnek tényleges megkárosítását egyedül B. Ferenc vádlott idézte elő a bornak s a pénznek ravasz fondorlattal történt kicsalása által, mig Sz. Ferenc vádlott közreműködése csak ezután kezdődött és abból állott, hogy a hamis táblai végzés és szakértői vélemény készítésében résztvett, továbbá, hogy B. Ferenc vádlott társaságában Mözsön a sértett fél lakásán megjelenvén, ott magát dr. D. A. egyetemi tanárnak adta ki, mint ilyen, hatósági megbízást színlelt, a 8. és 9. alatti hamisítványokat felolvasta, tette pedig ezt a vádbeli eset körülményeiből, különösen pedig az emiitett hamisítványok tartalmából kétségtelen biztossággal megállapítható azzal a célzattal, hogy a sértett féltől három egyetemi tanár szakértői dijai fejében nagyobb pénzösszeget csaljon ki, mi azonban a sértett félben keletkezeit gyanakvás miatt nem sikerült. Tekintettel arra, hogy az előadottak szerint Sz. Feren." a sértett fél tényleges megkárosításában közre nem működött; tekintettel továbbá arra, hogy a bizonyítási eljárás nem szolgáltat adatokat annak megállapítására sem, hogy ez a vádlott tudomással birt ^olna arról, miszerint B. Ferenc már előbb, mintsem őt a közreműködésre felszólította, bort és pénzt csalt ki a sértett féltől, mihez képest ez a körülmény a btkv. 82. §-a értelmében Sz. Ferenc cselekményének elbírálásánál figyelembe nem jöhet. Tekintettel arra, hogy a csalás büntette a btkv. 379. §-a szerint csak a megkárosítás tényével fejeztetik be s ekkép Sz. Ferencet, ki az előadottak szerint a sértett fél tényleg felmerült kárának előidézésében közre nem működött, a csalás befejezett bűntettében bűnösnek nyilvánítani nem lehet ; tekintettel azonban arra, hogy Sz. Ferencnek a fentiek szerint bizonyított ama cselekménye, hogy a saját részéről hatósági megbízást színlelve s a magát közhivatalnoknak állító B. Ferenc társaságában, hamis okiratok használatával, a sértett felet ravasz fondorlattat t-védésbe ejteni s ez által annak érzékeny kára által magának és bűntársának jogtalan hasznot szerezni megkisérlette, a btkv. 379. §-ában körülirt s a 380. és 381. §. 1. pontja szerint minősülő csalásnak a btkv. 65. §-a szerint megkisérlett bűntettét képezi ; mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla az elsőbirósági ítélet e részben való megváltoztatásával Sz. Ferenc vádlottat a fentebb körül irt csalás befejezett büntette helyett annak kísérletében nyilvánította bűnösnek stb. A m. kir. Curia (1894. évi július hó 14-én 9,140/B. szám j alatt) következő Ítéletet hozta: Tekintve, hogy a vagyonellenes cselekmények miatt ismételten megbüntetett B. Ferenc az 1892. november 21-én lejárt büntetésének tartama alatt készült I elő a most ítélés tárgyát képező cselekményhez az által, hogy a a szintén fogva volt ifj. K. Antal körülményeit kipuhatolta, a cselekmény célba vett folytatásához Sz. Ferencet is ő szerezte meg, gonoszságának tehát feltűnő bizonyítékát szolgáltatta ; tekintve mindkét vádlottra kiterjedően a cselekménynek azt a veszélyes jellegét, hogy egy, a gyermekének sorsa felett kétségbeeső szerencsétlen ember apai érzelmeit akarták megkárosítani, illetve saját jogtalan vagyoni hasznukra kiaknázni; tekintve, hogy ezek szerint mindkét vádlott cselekménye szigorúbb beszámítás alá esik: ezeknél fogva a kir. ítélő tábla ítélete részben megváltoztatik akképen, hogy B. Ferenc börtönbüntetése a btkv. 90. §-ának alkalmazásával három évre és Sz. Ferenc börtönbüntetése egy évre felemeltetik ; egyebekben pedig az eddigiekkel nem érintett alsóbirósági indokoknak e helyütt is elfogadásával a kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. Vádlottnö háza hátulsó részén egy kis gödörben tüzet rakott, azután 8, 3 és 1 éves gyermekeit magukra hagyva a szomszédba vízért ment; mire hazajött, az egy éves gyermek a tűzhöz csúszván, égési sebeket szenvedett, melyek következtében másnap meghalt. Tekintve, hogy a szegény sorban levő vádlott anya a töle kitelhető közönséges figyelmet megtette, mikor 1 éves gyermekét 8 éves korú gyermeke gondozására bizta, annyival is inkább, mert