A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A műbortörvény magyarázatához

150 sem volt, többet fizetett a többlet visszafizetését jogosan nem követelheti. Ennélfogva és annak megjegyzése mellett, hogy a felperes előadása szerint fizetett 9 frt 50 krból a jogosnak felperes áltai is elismert 58 frt 77 kr. levonása után különben is nem a kereseti 41 frt 73 kr., hanem csak 31 frt 73 kr. marad fenn. Elsőrendű felperest az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett 41 frt 73 kr. visszafizetése iránt indított keresetéve! elutasítani és őt, annak megjegyzése mellett, hogy a fellebbezés ben alperes a pertől elálott II. r. felperesnek a költségben marasztalását nem kérte, a p. t. r. 251. §-a alapján a perbeli és ezzel egy tekintetben alá eső fellebbezési költség fizetésére köteleznie kellett. (Budapesten, 1893. február hó 22-én. 2,264/1892.) A m. kir. Curia következő i t é 1 e t hozott: A budapesti kir. itt lő táblának Ítélete, az abban felhozott indokokból annyival inkább helybeuhagyatik, mert I. r. felperes saját perbeli előadása szerint a C. ./• a. jegyzékben kitüntetett költséget az alperesnek azért fizette ki, mert alperes csakis ezen feltétel alatt volt hajlandó az első r. felperes ellenében is indított váltópertől elállani; nyilvánvaló tehát, hogy ily módon felperes a C. ./• a. költségjegyzéknek való kiegyenlítésével arra vonatkozó fizetési kötelezettséget önként vállalta magára s azt elismerte s igy annak teljesítésénél tévedésben nem lehetett. Elsőrendű felperes képviselőjének felebbezési dija és költsége 5 frt 65 krban állapittatik meg saját fele irányában. (Budapesten, 1894. március hó 2. napján. 819/893. sz.) Ha az előjegyzés igazolása iránt a per már folyamatba tétetett a tkvi hatóságnál, az, a ki előjegyzés által magát jogaiban sértve érzi, addig nem indíthat birtokbiróságnál törlési keresetet, mig az előző igazolási per folyamatban van. (M. kir. Curia 1894. máj. 22-én 6,111/1893. sz.) Ha a hitelező az adósa vagyonát átvevő megajándékozott elleni perében azon okból lett pervesztes, mert nem bizonyította az ajándékozó adós vagyontalanságát, ezen pert perujitás nélkül is jogosítva van újból megindítani, ha az adós vagyontalanságát sikertelen végrehajtással igazolni tudja. Az átvett ingatlanra bekebelezett lakás és tartási jog az átvevő által teljesítendő visszterhet képez s azért ennek értéke az átvétel fejében járó ellenszolgáltatások értékéhez hozzászámítandó. (A pécsi kir. tábla 1894. évi június hó 12-én 2,919. sz. Oly kereset, melylyel egy perben nem álló harmadik személy javára bekebelezett és 500 frt értéket meg nem haladó dologi jog törlésére alkalmas okirat kiadatása, esetleg pedig az ellenérték letétbe helyezése céloztatik, az 1881: LIX. t.-c. 13. §. 1. pontja értelmében a sommás eljárás alá tartozik. (A pécsi kir. kélő tábla 1894. május 21-én 2,629. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Azon kifogás, hogy váltóérték nem adatott, mellőzendő, ha nem bizonyittatik, hogy a váltóügylet érvénye az érték megkapásától tétetett függővé. A keresk. törv. 51. §-ának 2. bekezdésében foglalt amaz intézkedése tekintetében, hogy a kereskedelmi meghatalmazás csak akkor szűnik meg a főnök halálával, ha világosan ennek életére adatott, nem tesz különbséget, hogy a kereskedelmi meghatalmazott csupán a ker. törv. 43. §-ában meghatározott rendszerinti, avagy ezen túlmenő kivételes hatáskörrel ruháztatott fel az elhalt főnök által. A zombori kir. törvényszék mint váltóbiróság (1892. évi június hó 9-én 5,133. sz. a.) Dr. Strasser Lajos ügyvéd által képviselt B. Henrik felperesnek Dr. Goldstein Ignácz ügyvéd által képviselt s Dávid, mint S. Flóra, Jenő, Riza, Lipót, Janka és Emil törvényes képviselője és gyámhatóságilag is megerősített gyámja, az utóbbiak mint néhai S. szül. K. Ceciliának ismert és ugyancsak a nevezett ügyvéd által képviselt ismeretlen örökösei alperesek ellen 270 frt s jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A keresethez B. alatt csatolt közhitelességű haláleset-felvétellel bizonyítást nyert azon ténykörülmény, hogy az A. alatti kereseti váltón olvasható elfogadó cég birtokosa S. Dávidné szül. K. Cecil még 1893. évi okt. 24-én elhunyt. Minthogy pedig az A. alatti kereseti váltó annak kelte szerint csakis 1890. november 30-án állíttatott ki, nyilvánvaló, hogy e váljon látható elfogadói cég birtokosa az elfogadó cégaláírást a kereseti váltóra nem vezethette, helyesebben a kereseti váltót el nem fogadhatta és minthogy igy ezen elfogadói minőségben váltói kötelezettség sem ő reá, sem pedig elhalálozása folytán örököseire sem származhatík, felperes ezen váltóra alapított keresetével elutasítandó volt stb. A szegedi kir. itélő tábla (1893. január 30. 6,482. sz. a.) az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik stb. indokainál fogva és még azért is, mert jóllehet, hogy a kereskedelmi meghatalmazott a ker. törvény 43. §-a szerint külön megbízás nélkül is jogosított az üzlet körébe eső ügyletek megkötésére, ugyancsak az idézett törvény második bekezdése szerint azonban váltókötelezettség elvállalására a kereskedelmi meghatalmazott csak különös felhatalmazás alapján jogosított. A törvénynek most idézett rendelkezéseit egybevetve a ker. törv. 289. §-ának azzal az intézkedésével, hogy a kereskedőtől a kereskedelmi üzlet körében adott megbízás a kereékedő halálával visszavontnak nem tekinthető, önként következik, hogy a ker. törv. a kereskedő halála esetére a kereskedelmi meghatalmazottnak csak azon általános megbízását kívánta fentartani, a mely megbízás alapján az üzlet körében való ténykedésre a kereskedelmi meghatalmazott jogosított. Ellenben az idézett törvény második bekezdésében foglalt különös meghatalmazásra nézve a személyhez kötött jogügyletre nézve irányadó, ama szabály szolgál zsinórmértékül, mely szerint az ilyen megbízás a megbízó halálával megszűntnek tekintendő, jóllehet tehát, hogy H. Dávid a B. alatti közjegyzői okiratban foglalt meghatalmazás alapján váltó elfogadására jogosítva volt, ezen meghatalmazásánál fogva a cégtulajdonos elhalálozása után a cégtulajdonos örököseire nézve is kötelezőleg váltókötelezettséget érvényesen nem vállalhatott. A m. királyi Curia (1894. aug. 28.615. sz. a.) mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával alperesnek, mint S. Dávinné szül. K. Cecília örökösei a D. alatt csatolt hagyatéki leltárban felsorolt hagyatéki ingóságokra, valamint az ujverbászi 269. és az ó-verbászi 1,593. és 496. sz. telekjegyzőkönyvekbea jegyzett hagyatéki ingatlanokra vezetendő végrehajtás terhe mellett köteleztetnek arra, hogy felperesnek három nap alatt 270 frt tőkét stb. az esetben fizessenek, ha S. Dávid az esküt le nem teszi arra, hogy a keresethez A. alatt csatolt váltón levő »Sam. St.'s Sohn's Nachfolger« elfogadói cégaláírás nem tőle származik ; ellen esetben felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alpereseknek azt a kifogását, hogy jogelődjük a váltóra értéket nem kapott, mellőzni kellett, mert nem is állították, hogy a váltóügylet érvénye az érték megkapásától tétetett függővé. Az a kifogásuk sem volt figyelembe vehető, hogy a NB. alatt csatolt közhitelű meghatalmazás, melynél fogva S. Dávid, az I örökhagyó, mint a »Sam. St.'s Sohn's Nachfolger« cégtulajdonosa által a cég ügyeinek vitelével megbízatott s a cég nevében a céget terhelő váltónyilatkozatok kiállítására is felhatalmaztatott, a fenforgó váltókövetelésre nem vouatkozhatik; mert habár a váltó kiállítása a cégtulajdonos elhalálozása után történt, ez a cégtulajdonost, illetőleg annak örököseit a cég nevében a meghatalmazott által a meghatalmazás korlátain belül vállalt kötelezettség alól nem menti fel, mert a ker törvény 51. §-ának 2: bekezdése értelmében a kereskedelmi meghatalmazás a főnök halálával csak akkor szűnik meg, ha világosan ennek életére adatott, erről azonban a NB. alatti okiratban szó sincsen, nem tévén különbséget, hogy a kereskedelmi meghatalmazott csupán a ker. törv. 43. §-ában meghatározott rend szerint, avagy ezen túlmenő kivételes hatáskörrel ruháztatott fel az elhalt főnök által. Minthogy azonban alperesek azt is tagadták, hogy az aláírás S. Dávidtól származik s e tekintetben felperes alpereseket S. Dávid személyében a prts. 172. §-ában szabályozott esküvel kinálta meg s alperesek ezen eskü megítélése ellen, bár azt ellenezték, de határozottan nem tiltakoztak, feltétlenül nem voltak marasztalhatók, hanem a per kimenetele, figyelemmel a prts. 251. §-ának rendelkezésére is, a részükre S. Dávid személyében megítélt eskütől tétetett függővé. A tőzsdebiróság illetékessége ügyvédi díjak iránti perekben. Az ügyvéd a tőzsdebiróság előtt lefolyt perben már megállapított díjat és költséget a még nem állapitottakkal együtt egy költségjegyzékbe foglalni és mint az utóbbiakkal egy jogalapból eredő követelést egy keresettel érvényesíteni, az 1S68: LIV. t.-c. 66. §. a) pontja értelmében jogosult. A tőzsdebiróság illetékessége nem áll fenn az ügyvédi dijak erejéig kezességet vállalt személyijei szemben. (A budapesti kir. itélő tábla 1894. máj. 23-án 892. sz.) Az 1881: LIX. t.-c. hatályba lépte óta állandóan követett bírói gyakorlattal meg lévén állapítva, hogy az idézett törvény 94. §-ában emiitett tözsdebiróságok eljárásaikban általában, különösen pedig az illetőségüket megállapító tények bizonyítása tekintetében is jogositvák az eskü általi bizonyítást belátásuk szerint alkalmazni, ebből, a törvény ellenkező rendelkezésének hiányában, okszerüleg következik, hogy a felebbviteli bíróságok is kell, hogy jogosítva legyenek, azokban az esetekben, melyekben az idézett t.-c. 95. és 90. §-ai értelmében bíráskodni hivatvák, a bizonyításnak ezt a módját alkalmazni, a nélkül, hogy e tekintetben a perjognak a rendes bíróságok előtti eljárásra vonatkozólag megállapított szabályaihoz kötve volnának. (M. kir. Curia 1894. március 14-én290. sz.)