A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 38. szám - A műbortörvény magyarázatához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a .Jog< 38. számához Budapest, 1894. szeptember hó 23-án. Köztörvényi ügyekben. Ha a kötelezvényben nem is Foglaltatik, hogy az abban megnevezett két hitelező közül bármelyik, vagy valamelyik az euész tőkét jogosítva volna felvenni, mégis adós a kötvényben tőkét a kötelezvény felmutatása és a fizetésnek arra való rávezettetése nélkül is a hitelezők bármelyikének joghatálylyal fizetheti, tekintve, hogy a hitelezők közős háztartásban éltek, közös üzletet folytattak es az adósság is fizletheli volt. A puchói kir. járásbíróság. (551/]'. sz. 1891. dec. 31): Nitnausz Ármin ügyvéd által képviselt Sch. Ábrahám felperesnek Dr. Káczer Nándor ügyvéd által képviselt H. András és István alperesek elleni S7 frt és jár. iránti perében következőleg i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik stb. Ue csak azon esetre, ha I. rendű alperes K. András leteszi a következő pótesküt: »En, K. András esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy én és néhai K. István N. Mózesnek csak egy 174 frtos kötelezvényt állítottunk ki, hogy ezen általunk aláirt 174 frtos kötelezvény azonos az A. alatti kötelezvénynyel és hogy ez azon kötelezvény, mely K. Salamonra átruházva és ez utóbbinak kifizetve lett. Isten engernúgy segéljen.« Erdekében áll I. r. alperesnek az itélet jogerőre emelkedé sétöl számított 15 napon belül az eskü letételéhez készségét bejelenteni és az e célra kitűzendő határnapon az esküt letenni, mert ellenkező esetben kötelesek alperesek felperesnek 87 frt tőkét, ennek az ]^S7. évi május 15-től járó 8% kamatait stb. megfizetni, még pedig I. r. alperes saját személyében, II. r. alperes azonban csak a néhai K. István u:áu örökölt vagyon értékének erejéig stb. Indokok: Felperes keresetét az A. alatt csatolt, az 1877. évi július 14-én K. András I. r. alperes és néhai K. István, II. r. alperes édes atyja által kiállított kötelezvényre alapítja. Alperesek az A. alatti kötelezvény valódiságát lényegében nem tagadják és védelmükre azt hozzák fel, hogy az egész kötvénybeli 174 frt már kifizettetett és hogy az összeget K. Salamon mint X. Mózes engedményese vette át, továbbá hogy Sch. József engedményezőnek neve csak pótlólag Íratott be a kötelezvénybe és hogy alperesek különösen is jogosítva voltak K. Salamonnak az egész kötvénybeli összeget fizetni. K. Salamon tanú azt vallja, hogy- neki azon 174 frt lett kifizetve, melyet N. Mózesra ruházott, de nem mondja, vájjon nem létezett-e két 174 frtos kötelezvény, mert — úgymond — az eredeti kötelezvény neki átadva nem lett. N. Mózes tanú azt állítja, hogy K. András és néhai K. István ellen összes követeléseit K. Salamonra ruházta át, de Sch. Józsefnek követelését át nem ruházta. Tekintve, hogy K. Salamon vallomása szerint ő az egész 174 frtot vette fel I. rendű alperestől, nem szenvedhet kétséget, hogy azon esetre, ha két 174 frtos kötelezvény nem létezett, N. Mózesnek egész és K. Salamonra átruházott követelése I. rendű alperes által kifizetve lett. Azon kérdés, vájjon N. Mózes jogosítva volt-e az egész 174 frtos követelését másra átruházni, jelen perbea el nem dönthető, hanem csak az, vájjon alperesek joghatálylyal fizethették-e az egész 174 frtot K. Salamonnak és vájjon kötelesek-e felperesnek az ő részét megtéríteni. Alperesek minden esetre joghatálylyal teljesítették K. Salamonnak kezeihez az egész 174 frtnak fizetését azon esetre, ha arról, hogy a kötelezvény N. Mózes és Sch. József javára kiállítva lett, tudomással nem birtak. Különben jogosítva voltak a fizetést teljesíteni akkor is, ha tudtukkal a szereplő két hitelező lett a kötvénybe beirva, mert ezen két hitelező épen akkor, midőn ezen tartozás keletkezett, közös háztartásban élt, közös üzletet folytatott és az adósság is üzletbeli, e mellett tanúskodik N. Mózesnek abbeli cselekménye, hogy ez egész 174 frtot ruházta át K. Salamonra. Habár K. Salamon és N. Mózes tanuk azt vallják, hogy arra határozottan már nem emlékeznek, vájjon I. r. alperes és néhai K. István csak egy 174 frtos kötelezvényt állítottak ki, illetve N. Mózes csakis egyre emlékszik, tekintetbe véve K. Salamonnak azon határozott vallomását, mely szerint N. Mózes összes követeléseit, s így a K.-féle 174 frtos követelését is reá átruházta, tekintetbe véve, hogy azon időben Sch. József és N. Mózes közös üzletet folytattak s tekintetbe véve, hogy az eredeti kötelezvényen Sch. József neve más tentával hozzá írottnak látszik s végre tekintetbe véve K. Salamon abbeli vallomását, hogy az egész 174 frtot felvette, K. Salamonnak abbeli vallomását, kiegészítve N. Mózes vallomása által, félbizonyitéknak tekinteni és annak kiegészitésére I. r. alperesnek a pótesküt megítélni kellett stb. A pozsonyi kir. itólő tábla (3,9l4/P. sz. 1893. február 24.) az első bíróságnak ítéletét megváltoztathatja és alpereseket arra kötelezi, hogy felperesnek 87 frt tökét s kamatait stb. feltétlenül megfizessenek. Indokok: Habár az a körülmény, hogy a kötelezvényben második hitelezőként előforduló Sch. Józsefnek a neve más tentával beirottnak látszik, némileg támogatja alpereseknek azt a védelmét, hogy ez a hitelező utólag íratott be a kötelezvénybe ; mégis ez egymagában nem elegendő az alperesi állítás beigazolására ; minthogy pedig alperesek egyébként nem bizonyították azt, hogy felperes engedményezőjének neve tudtuk és hozzájárulások nélkül utóbb íratott be a kötelezvénybe, ennélfogva a különben a prts. 167. §-a kellékeinek mindenben megfelelő okmánynyal bebizonyítottnak veendő, hogy a kötelező irat kiállításakor Sch. József, mint második hitelező szerepelt. Ily tényállás mellett és figyelemmel arra, hogy a kötvényben nem foglaltatik, hogy bármelyik hitelező vagy azok közül valamelyik az egész tőkét jogosítva volna felvenni, alperesek a kötvénybéli tökét a kötelezvény felmutatása és a fizetésnek arra való reávezettetése nélkül csak mindkét hitelező kezéhez vagy mindegyik hitelezőnek csak fele részben voltak jogosítva fizetni; a mennyiben pedig azt egészben csak az egyik hitelezőnek fizették ki, ez a másik hitelező jogait nem sértheti. Tekintve, hogy az alperesek saját állításuk szerint is N. Mózes a kötvénybeli első hitelező meghatalmazottjának kezéhez fizették ki erre a kötvényre az egész 174 frtot, azt pedig, hogy N. Mózes jogosítva lett volna a másik hitelező nevében is a pénzt felvenni, nem igazolták ; tekintve továbbá, hogy ehhez képest egy másik hason összegű kötelezőnek fenléte vagy fen nem léte a jelen per lényegére befolyással nem birhat: az első bíróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket a kereseti követelésnek stb. fizetésére feltétlenül kellett kötelezni A m. kir. Curia (6159/P. sz. 1894. június 14.) A másodbíróság ítélete megváltoztattatik és indokolásánál fogva az első b í óság ítélete hagyatik helyben Ha valaki a bíróilag megállapított költségen felül önként fizette a bíróságon kívüli költségeket, ezeket tartozatlan fizetés címen vissza nem követelheti. Oly fizetést, melyről a teljesítés alkalmával a fizető tudta, hogy azzal nem tartozik, tartozatlan fizetés címén visszakövetelni nem lehet. A vaáli királyi járásbíróság dr. Schönstein Lajos által képviselt ifj. Falusi Gábor és társa felpereseknek dr. Biró Kálmán ügyvéd által védett- martonvásári pénztár-részvénytársaság alperes ellen a székesfehérvári kir. járásbíróságnál 1891. évi május 29-én 5,405. sz. alatti keresettel 41 frt 73 kr. tőkét ennek 1891. évi május hó 29-től járó 6°/o kamatait és 14 frt 30 kr. perköltséget I. r. felperesnek 8 nap különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Ezen itélet fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható. Indokok: Alperes beismeri, hogy felperesnek neki a C. alattiban felszámított 91 frt 51 kr. költséget megfizették, azt pedig, hogy az ebben felszámított költségekből csak 58 frt 75 kr. volt bíróilag felperesek ellen megállapítva, tagadásba nem vette. Azon védekezése alperesnek, hogy felperesnek az egész felszámított összeget birói közbejövetel nélkül önként csupán azért fizették, hogy a takarékpénztár ne károsodjék, nem jöhet figyelembe ; meri itt csak az a kérdés, hogy jogosítva volt-e alperes felperesektől oly költségeket követelni, melyben azok marasztalva nem lettek, azt alperes maga sem állítja. így tehát kétségtelen, hogy alperes minden jogosultság nélkül 41 frt 73 krnál többet kapott felperesektől, mint a minek felvételére jogosult lett volna, tehát ezen összegnek, II. r. felperes a pert letévén, I. r. felperes részére leendő megfizetésében, ennek a kereset kiadásától járó 6°/o kamataiban marasztalandó volt. A budapesti kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, elsőrendű felperest keresetével elutasítja. Indokok: Tartozatlan fizetés címén csak abban az esetben támasztható jogosan követelés, ha a fizetés tévedésből teljesíttetett, ellenben az oly összegnek a visszafizetése, melyről a fizető a fizetéskor tudta, hogy vele nem tartozik, jogosan nem követelhető. Elsőrendű felperes beismeri, hogy akkor, midőn a C. alatti költségjegyzéket kiegyenlítette, annak tartalmából tudta, hogy az abban felszámított egész összeg ellene bíróilag meg nem állapíttatott, ha tehát ennek dacára a biróilág megállapított összegnél, melynek mennyiségére nézve tévedésben saját előadása szerint