A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben.; Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 37. számához. Budapest, 1894. szeptember hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. A kérkedés jogi fogalmához a nyilvánosság nem igényeltetik, hanoin elégséges, ha felhivónak Felhívott ellen fennálló követelésének kiegyenlítését tárgyazó kérelmére ama/ az utóbbinak azt a válaszát nyerte, hogy felhivónak nemcsak követelése nincs, hanem még ő tartozik felhívottnak. Ép oly kevéssé szükséges a felhívási jog megállapításához annak a követelési összegnek megnevezése, melynek per utján való érvényesítésére felhívott kötelezendő lenne, mivel ezúttal csak a kérkedés fön vagy fön nem forgása Képezi a határozat tárgyát. A szegedi kir. törvényszék (24,510/P. sz. 1893. dec. 14.): Kalmár István ügyvéd által képviselt H. Sándor felhívó felperesnek Dr. Barna Ignáez ügyvéd által védett br. Podmaniczky Frigyes mint »a cs. kir. szab. Adria biztosító társasága magyarországi oszlálvának képviselője alperes ellen követelési joggal való kérkedés iránt indított felhívási perében következőleg végzett: A felhívási kérelemnek hely adatik, és br. Podmanicky Frigyes, mint »a cs. kir. szab. Adria biztosító társaság* magyarországi osztályának képviselője felhivatik, hogy a társulatnak szegedi vezérügynöksége részéről 1893. évi július 22-én 6,618. sz. a. felhív óhoz intézett levelében érintett, állítólag felhívó ellen 1893. évi július 22éig fennálló követelésének érvényesítése végett 45 nap alatt keresetet indítson, mert ellen esetben a kérdéses levélben érintett követelési joga örökre érvénytelennek fog nyilváníttatni stb. Mert a felhivó által a keresethez csatolt és alperes által nem kifogásolt A. alatti levél tartalma sz.-rint felhivó arról lett értesítve, hogy a társaság, illetve felhívottnak tartozik és tokintve, hogy a felhivó a társaság ellen fennálló követeléseinek kiegyenlítését tárgvazó kérelmére az A. alatti szerint válaszul azt nyerte, hogy felhivónak nemcsak követelése nincs, hanem még a felhivó tartozik a felhívott társaságnak, kétségtelen, hogy a társaság a felhivó ellen bizonyos követelés fennállását állítja és vele szemben a szegedi vezérügyuökség a társaságtól nyert informatio következtében követelési joggal kérkedik. Minthogy pedig a társaság védelmére adott feleletében maga állítja, hogy a szegedi vezérügynökség a társaság egyik alkotó részét képezi és ennek tényeért következményeiben a társaság felelősséggel tartozik, ugyanezért az 1868: LIV. t.-c. 513. §-ának a) pontja értelmében a kereseti kérelemnek helye lévén, felhívottat keresetének a hivatkozott törvény ölő. §-ában foglalt következmények terhével leendő megindítására kötelezni stb. kellett. Felhívottnak a kérkedés nyilvánosságára alapított kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kérkedés jogi fogalmához a'peres által vitatott nyilvánosság nem igényeltetik és annak megállapithatásához a jelen esetben követett módon kibocsátott A. alattiban foglalt értesítés önmagában véve elégséges. Ugyancsak mellőzendő volt a felhívottnak a prts 243. §-ára fektetett kifogása is, mert annak elbírálásához, hogy valaki bizonyos joggal kérkedik-e vagy sem, ez alapon követelhető összeg mennyiségének ismerete nem szükséges, mivel ezúttal csupán a kérkedés fönn vagy fönn nem állása képezi a határozat tárgyát. A szegedi kir. itélö tábla (1,050/P. sz. 1894. márczius 6.): Az első bíróság végzése megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset alapjául vett A. alatti levél azt bizonyítja, hogy előzően felhivó felperes fordult az alperes társulathoz, oíyan tartalmú levéllel, melyben ellene követelést támasztott és hogy alperes csak arra a levélre válaszolva nyilvánította ki az A. alattiban azt, hogy nemcsak felperesnek nincsen ellene követelése, haüem inkább ő tartozik alperes társulatnak. El is tekintve tehát attól, hogy sem az A. alattiban, sem a keresetben nincsen felemlítve az a követelési összeg, melynek per utján való érvényesítésére felhívott kötelezendő lenne és hogy ennélfogva el nem bírálható, vájjon a kereset a hatáskör tekintetében illetékes hatóságnál lett-e folyamatba téve, a fent leirt körülmények között keletkezett és csupán választ képező levél a kérkedés fogalmának megállapítására nem alkalmas. De felhívási ke-esetnek ezen esetben szüksége nem forog fenn, mert módjában áll felhivó felperesnek az, hogy az alperes társulat ellen az ügynöki minőségben érdembe hozott, a fennállónak vitatott sperativ jutalékokból álló követeléseit szükség esetében per útján érvényesítse és ekkép felhívottat netáni ellenköveteléseinek érvényesítésére szintén szorítsa, már ped g a felhívási pernek csak az a célja, hogy az, a ki a felhivó ellen fennálló joggal kérkedik, ennek érvényesítésére épen az uton kényszeríttethessék akkor, ha erre a felhivónak másutt is áll mód rendelkezésére. Ezen okból kellett felperest keresetével elutasítani etb. A m. kir. Curia (5,144/P. sz. 1894. június 12.) A kir. itélö tábla végzése megváltoztatik és az első bíróság végzése hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert felhívott a tárgyalás rendűn sem vonta kétségbe a kereset alapjául felhozott azt az állítást, hogy felhivó irányában követelésre igényt tart. A közös tulajdonostársak egyike sincs jogosítva a közösen birt ingatlannak valamely részét önhatalmúan kizárólagos birtokába venni. A közigazgatási hatóság által adott építési engedély csak liözrendészeti szemponthói hatályos, de a felek magánjogi viszonyaira hatással nem bír. Az alsó kubini kir. járásbíróság (1894. év február hó 6-án 259. sz. a.) Ország József ügyvéti által képviselt K. István felperesnek személyesen védekezett H., András I. és H. szül. N. Mária Il-od r. alperesek ellen ingatlan birtokába való visszahelyezés iráuti sommás perében következőleg itélt: Alperesek kötelesek a lehotai 22. és 23. számú házak melletti udvar részén a helyszínén talált és felvett térrajzon A)-val megjelölt trágyát 8 nap, kiilömbeni végrehajtás terhe alatt elhordatni és azon területet felperesnek birtokába és használatába kibocsájtani. stb. Indokok: Alperesek beismerték a tárgyalás folyamán, hogy a helyszinéu megtekintett és a térrajzon A)-val jelzett két lépésnyi kiterjedésű és gömbölyű területen talált trágyát 1893. évi szeptember havában elhelyezték, továbbá beösmertetett az alperesek által az is, hogy a felperesileg keresett s trágyájuk által elfoglalt A) területet 1892. évben, valamint az azt megelőző években nem használták s birtokolták, ennélfogva, tekintettel arra, hogy alperesek nem is állították, miszerint a kérdéses területei használták és tagadásba nem vették felperesnek abbeli kereseti perdöntő téuyálladékát, hogy azon 1892. és azt megelőző években fát és ösztöröt tartott és szekérrel kanyarodott: felperest az A) alatti terület elöbbeni békés birtokába és használatába visszahelyezni, illetőleg alpereseket a trágya elhordatására kötelezni kellett. A felmerült perbeli költségeket azonban kölcsönösen szüntette az eljáró bíróság az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a értelmében, mert a per során hit alatt kihallgatott B. József vallomása szerint thurdossini szolgabiróság részéről utasíttattak az alperesek a keletkezett kolera járványra való tekintetből a házuk előtt elhelyezve volt kérdéses trágyájuk elhordatására, mert a hivatkozott s jelen volt tanú határozott állítása szerint alperesek részére az eljárt szolgabíró által egyenesen a kérdéses A) alatti terület jelöltetett meg a trágya elhelyezésére, mert az alperesek védekezéséből nyilvánvaló, miszerint a kérdéses A) alatti területet a trágya elhelyeztetése folytán nem is szándékoztak trágyadombnak továbbra j is felhasználni, vagyis az állandóság jellegével elfoglalni, mert felperesnek módjában állott a kolerajárvány megszűntével közigazgatásilag a trágya eltávolítása tekintetében a kereset beadását megelőzőleg szorgalmazni; mert végül alperesek az engedély megadása nélkül is jogosnak vélelmezhettek a trágyának az A) alatti elhelyeztetését annak következtében, hogy miként a felhívott IS. József tanú vallotta és a beügyelt 1,617/93. k. ig. számú épitési engedélyt nyerték és mert a járványos betegség esetén engedély hiányában is a gyorsintézkedés szükséges s a kérdéses trágyának az A) alatti a gazdasági épületek mögötti elhelyeztetése közérdekből s igy tőszomszédos felperes érdekében is elhelyezettnek veendő s igy alpereseknek a tekintetbeni ténykedése jóhiszemünek tekintendő, mert felperes eddigi károsodásával nem járt s felperes maga is elismeri, miként II-od rendű alperes a 44., 46. és 48. hr. sz. beltelkek és 21 összeirási számú ház 11/20-ad részben tulajdonosa, mindezekből pedig alperesek teljes jóhiszeműsége nyilvánvaló. Minthogy a sommás visszahelyezési kereset jogalapját csak az egy évi s napi birtoklás s abban történt megháboritás képezi, felperesnek a megejtett tárgyalás után 2,552/94. számú külön beadott kérvényben a kereset további jogalapjáúl vett »adásvevési« jogügyletre vonatkozólag előadott és különben is tagadott s perrendszerüen be sem igazolt állításai figyelembe vehetők nem voltak és annál is inkább, miután felperes nem is állította azt, hogy alperesek által építkezés folytán megháborittatott volna, maga az építkezési engedély tárgyában hozott I. fokú közigazgatási határozat ellen pedig a felsőbb közigazgatási hatósághoz intézendő jogorvoslata nyitva áll és sommás visszahelyezési per utján nem sikeresithetö a netalán annak folytán sértett jog. Nem vétethetett végül figyelembe az alperesek abbeli a kereset érdemébeni elutasítását célzó védekezése sem hogy az A) alatti területre, sőt nagyobb terjedelműre épitkezési engedélyt nyertek, miután a kifejtettek szerint s különösen arra való tekintettel, hogy az álli-