A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben.; Folytatás

146 A. J oa. tólagos adás-vevési jogügylet létre nem jött s már nem is lehetséges és így a beügyelt 1,617/90. k. ig. felebbezési beadványra vezetett magánegyesség nem valósult, a hozott 1,617/93. kig. számú az engedélyt tartalmazó határozat jogerősnek nem tekinthető, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1894. évi április hó 12-én 1,441. sz. a.) Az elsőbiróságnak Ítéletét a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részében helybenhagyja, a kereset főtárgyára vonatkozó rendelkezésében azonban megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja, stb Indokok: A per adatai szerint az a terület, a melyre alperesek trágyát hordottak s melynek birtoklásába felperes magát sommás úton visszahelyeztetni kéri, a peres felek közös tulajdonát tevő ház közös udvarán van és felperes nem is állította, még kevésbbé bizonyitotta azt, hogy az alperesekkel közös udvar területnek használatára és birtoklására nézve oly megállapodás jött volna létre, hogy a keresetben érintett peres területet kizárólag felperesek fogják használni. Az osztatlan közösségből kifolyólag tehát alperesek az által, hogy a meg nem osztott közös udvarterület bármely részére is trágyát hordattak, nem követtek el oly önhatalmú és sommás visszahelyezés alapjául szolgáló tényt, mely birtok háboritásnak volna tekinthető, minek folytán az ítélet megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani, stb. A in. kir. Guria (1894. július hó 25-én 6,862. sz. a.) A kir. ítélőtábla Ítélete a perköltségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntető részében helybeuhagyatik, egyebekben azonban megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azzal a módosítással, hogy alperesek a kérdéses udvarrészt felperesnek velők közös birtoklásába tartoznak bocsájtani. stb. Indokok: A közös tulajdonostársak egyike sincs jogosítva a közösen bírt ingatlannak valamely részét önhatalmúan kizárólagos birtokába venni. Ennélfogva, miután alperesek beismerték, hogy az általok felperessel közösen birt udvarterületnek a felvett térrajzon A)-va) jelölt részét, melyet megelőzően kizárólag nem használtak, sőt felperes használt falerakásra 1893. évi szeptemher hóban trágyájuk elhelyezésére elfoglalták és mivel az alperesek által bemutatott szolgabírói épitési engedély csak közrendészeti szempontból hatályos, de a felek magánjogi viszonyaira hatással nem bir; felperes visszahelyezési kérelmének oly értelemben, hogy alperesek felperest a kérdéses udvarrésznek velők közös birtoklásába tartoznak bocsájtani, helyt kellett adni. stb. Bizonyos évszaknak megfelelő ruházat iránti megrendelés külön kikötés nélkül is olyan időben teljesítendő, hogy a ruházat ugyanazon évszakban használatba vétethessék. A nyitrai kir. járásbíróság (1893. évi november hó 30-án 9,930. sz. a.) Dr. Jelinek Miksa ügyvéd által képviselt B. Fülöp felperesnek dr. Radó Gyula ügyvéd által képviselt T. Cajetán alperes ellen 65 frt és járulékai iránti sommás perében ítélt: Alperes köteles felperesnek fellebbezésére való tekintet nélkül 65 frt tőkét stb. megfizetni stb. Indokok: Alperes tagadásba nem vette, hogy felperesnek 65 frt árban az A. a. szerinti ruhát készítette, tagadásba nem vette, hogy felperes eme ruhát neki elkészítette és átküldte ; miután pedig felperes tagadásba vette, hogy ama ruha hibás és használhatatlan volt és ennek folytán alperes jogosult lett volna azt neki visszaküldeni, alperes a kereset értelmében marasztalandó volt, mert alperes beismerte, hogy felperes ama ruhát ismételten küldte a célból, hogy annak esetleges hibáiról tudomást szerezve azt kellőleg helyreállítsa, alperes azonban a próbáitatást megtagadva, a ruhát mereven visszautasította s így módot sem nyújtott felperesnek szerződése pontos betartására. Továbbá mert alperesnek amaz érvelése, hogy a ruha hozzá későn lett átküldve, a ruha visszautasítására nem kellő indok, a mennyiben annak szállítására kötött határnap megállapítva nem lett és alperes előadása szerint az idő is egészen és egyátalán elkésettnek nem vehető őszi ruhaviselésre. Mindezeknél fogva, miután alperes alaptalan kifogása és eljárása akadályozta a szerződésnek felperes által akart betartását, alperes a kereset értelmében az általa kialkudott vételár kifizetésére kötelezni kellett stb. A pozsonyi kir. ítélő tábla (1894 évi január hó 12-én 6,499. sz. a.) Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes beismerte, hogy a ruhát állítólag hibás volta miatt az alperes azonnal rendelkezésére bocsájtotta s azt a felperes meg is tartotta; ezzel szemben a fetperest terhelte annak a bizonyítása, hogy az alperes részére készített ruha a célnak megfelelő volt és azt kellő időben elkészítette, illetve, hogy a ruha hiányos voltát pótolni is akarta. Minthogy pedig a felperes ez irányban bizonyítékot nem szolgáltatott, sőt a bizonyítást meg sem kísérelte, a felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A ni. kir. Curia (1894. évi augusztus hó 1-én 3,996 sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagvatik. Indokok: A per főtárgyára nézve azért hagyatott helyben a másodbiróság ítélete, mert felperes beismervén, hogy az alperes által nála megrendelt őszi ruhát ez utóbbi, mint hibásan készültet azonnal visszaküldötte, nem igazolta azt, hogy a hibák helyreállítását olyan időben szándékozott eszközölni, miszerint a ruha kellő időben használható is lett volna, holott ezen körülményt azon .-zabászára való hivatkozással, a kivel a ruhát állítólag alpereshez küldte, bizonyíthatta volna. Habár a megrendelt ruhának időpontja, a per adatai szerint nem volt előre kikötve, felperesnek csupán a felebbezésben erre fektetett érvelése nem volt elfogadható, mert az évszaknak megfelelő ruházat iránti megrendelés külön kikötés nélkül is, olyan időben teljesítendő, hogy a ruházat ugyanazon évszakban vétethessék stb. Markotányosi korcsináltatási jog gyakorlásánál, katonai hatóság által befalazott ajtónak sommás visszahelyezéssel való kifalazása iránti keresetek polgári bíróságok hatásköréhez tartoznak. A besztercebányai kir. járásbíróság (2,816/1893. jul. 15.): Dr. Rippély Ede ügyvéd által képviselt Wágner Károly felperesnek, a besztercebányai m. kir. kincst. ügyészség által védett m. kir. kincstár alperes elleni sommás visszahelyezési perében. Végzés. Tekintve, hogy felperes mint kantinos és a B) alatt csatolt szerződés szerint kizárólag a markotányosi korcsmáltatási jog gyakorlása céljából és a honvédelmi államkincstár tulajdonát képező telken építette fel a kérdéses csapszéket (kantint); tekintve, hogy a kérdéses csapszék a B) alatti szerződés szerint a honvéd laktanya kiegészítő részét képezi; — tekintve, hogy valamint a laktanya, úgy a kérdéses csapszék felett csak az illető honvéd-parancsnokság rendelkezik, mindezekből következik, hogy a honvéd-parancsnokságnak azon intézkedése, melynek folytán a csapszéknek utca felőli ajtaja befalaztatott, sommás visszahelyezés tárgyát nem képezhetvén, alperes ezen bíróság hatásköre elleni kifogásának hely adatik és felperesnek keresete hatáskör hiányából visszautasittatik. A budapesti kir. itélő tábla (1893. dec. 28.): A kir. járásbíróság neheztelt végzése megváltoztatik, a kir. járásbíróságnak hatásköre és illetékessége megállapíttatik és a kir. járásbíróság szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Felperes békés birtoklás alapján kérte magát a keresetben kijelölt ajtó használata birtokába visszahelyeztetni, már pedig a sommás visszahelyezés miatti kereset iránti határozás a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik. A kir. járásbíróságnak helyi illetékessége tekintetében pedig nem tétetett kifogás. Az özvegyi haszonélvezési jog kitörlésére egymagában véve a halotti anyakönyvi kivonat csak akkor elegendő, ha a jogosított elhalálozása napjától 3 év eltelt. Szoboszlói kir.járásbíróság mint telekkönyvi hatóság: Hajdú vármegye árvaszékének 3,G77/lb94. á. ü. számú végzésében foglalt megkeresés elutasittassék és az elutasítást a kabai 690. sz. jegyzőkönyvben feljegyeztetni rendeltetik, — mert az 1893. március 1-én életbe lépett 44,987/1892. I. M. számú igazságügyministeri rendelet 6. §-a alapján, az özvegyi haszonélvezeti jog kitörlésére egymagában véve a halotti anyakönyvi kivonat csak akkor elegendő, ha a jogosított elhalálozása napjától 3 év már eltelt. — Karsay Józsefné, Bajti Rebeka pedig 1893. június ó én halt meg. (1894. április 28. 1,605 tk. sz.) A debreceni kir. itélő tábla: Helvbenhagyja. (1894. jun. 26. 2,339/P.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. (Tőzsdei judicatura.) A közkereseti társaság tagjai hatályosan kiköthetik, hogy a társasági cégjegyzés csak ugy legyen érvényes, ha azt az egyik társasági tag s a cégvezető írják alá. Ily kikötés mellett a csupán egyik társasági tagtól származó cégaláírás a céget nem kötelezi s a tőzsdebiróság illetékességének kikötését tartalmazó kötlevélnek ily módon történt aláírása a cég ellenében a tőzsdebiróság illetékességét még akkor sem állapítja meg, ha a szóban forgó ügyletet a cég részben teljesítette is. (Kir. Curia 1,130/93. sz. a.) Az a kereskedelmi meghatalmazott, kit főnöke ügyletek kötésével bizott meg, nincs feljogosítva főnökét a tőzsdebiróság Ítéletének alávetni még akkor sem, ha igazoltatnék, hogy a meghatalmazott a tőzsdebiróság illetékességének kikötését tartalmazó nyomtatott kötlevélürlapokat főnökétől kapta. (Kir. tábla 2,364/9:1. sz. a.) Ha a tőzsdeügynök által közvetített ügyletről kiállított s a tőzsdebiróság illetékességének kikötését tartalmazó ügynöki kötjegyet a felek egyike el nem fogadja, a másik fél által ez ellen indított perben nem állapitható meg a tőzsdebiróság illetékessége a perrend-novella 94. §. a) pontja szerint azon az alapon, hogy a tőzsdeügynök az ügyletet a gabonacsarnokban közvetítette. (Kir. tábla 4,552/93. sz. a.) Tőzsdebiróság előtt folyamatban lévő perben megítélt eskületételi határnap elmulasztása miatt még akkor sincs igazolásnak helye, ha a megítélt eskü nem a tőzsdebiróságnál, hanem megkeresés utján rendes biróság előtt volt leteendő. (Kir. Curia 1,198/93. sz. a.) A kereskedelmi meghatalmazottnak ahhoz, hogy az általa az ügyletnél képviselt céget a tőzsdei választott biróság illetékességének alávethesse, külön meghatalmazásra nincs szüksége. (Kir. tábla 2,354/94. sz. a.) V Az ügyvéd a tőzsdebiróság előtt lefolyt perben már megállapított dijat es költséget a még meg nem áílapitottakkal együtt egy , költségjegyzékbe foglalni és mint az utóbbiakkal egy jogalapból eredő követelést egy keresettel érvényesíteni, az 1868 : LIT. t.-c. <;<». S. :i) pontja értelmében joirosult.