A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben.; Folytatás

262 A JOG, sággal, hogy a nö jövendőbeli vagyona nagy mérvben veszélyeztetve van és ily helyzetben s állapot mellett a férjet is ugyanazon jog megillesse. Az 1,373 — 1,380. §§. a vagyonközösség megszüntetése utáni jogviszonyukat szabályozzák. Az 1,373. §., mely azt az elvet állítja fel, hogy az összvagyoni viszony a vagyonközösség megszüntetése után is tovább tart, — a férj igazgatási joga helyébe azonban a házastársak közös kezelése lép, — nem kifogásoltatott a bizottságban. Azon szabálya, hogy a vagyonközösség megszűntével egyik házastársnak az összvagyonbani része, a házastárs hitelezője által lefoglalható, a perrendbe utaltatott, valamint az 1,374. §. is, mely az összvagyonra vonatkozó végrehajtási eljárást szabályozza; az 1,375. §. pedig — a felosztás előtti csődnyitásról — a csődrendbe. Az 1,376 — 1.379. §§. az összvagyon feletti felosztásról elfogadtattak. Hoszasb vitára vezetett a bizottságban azon indítvány, hogy a tervezet egészíttessék ki azzal a határozmánynyal, miszerint ha az összvagyon az összvagyoni kötelezettségek előzetes kiegyenlítése nélkül felosztatik, az a házastárs, a kinek jótállása valamely kiegyenlítetlenül maradt összvagyoni kötelezettségért az összvagyonra szorítkozik, azért személyileg is felelős legyen, de ezen jótállás csak a részére jutott vagyontárgyakra terjedhessen. Másrészről az vitattatott, hogy a jótállás csak oly összvagyoni kötelezettségekért legyen előírva, a melyek a házastársak egymás közti viszonyában az összvagyon terhére esnek. De dacára a hosszas fejtegetésnek, egyik indítvány sem nyerhetett többséget, tehát mellőztettek. Azonban a legközelebbi, január 22-iki ülésben ezen már előbb eldöntött kérdések újra tanácskozás alá vétettek s az első indítvány, mely arra vonatkozott, midőn az összvagyon felosztatik a nélkül, hogy előbb az összvagyoni kötelezettségek kiegyenlittettek volna, most elfogadtatott; a másik indítvány, mely szerint a jótállás csak az összvagyon terhére eső kötelezettségekre szoríttassák, ismét elvettetett. Egyszersmind kimondatott, hogy az »Örökjog« tárgyalása után visszatérnek azon kérdés megvitatására, vájjon a házastárs csak a részére jutott tárgyakkal, vagy azok értékéig összes vagyonával kezeskedik-e ? Az 1,380. §., mely a házastársak egymás közti viszonyában szabályozza a jótállást oly összvagyoni kötelezettségekért, a melyek a felosztásnál ki nem egyenlítettek, helybenhagyatott, azon jegyzőkönyvbe vett megjegyzéssel, miszerint feltételeztetik, hogy a kilátásba helyezett nem peres törvénykezési törvény intézkedni fog, hogy egyik házastárs kérelmére az illetékes bíróság, a házastársakkali tárgyalás folytán, az összvagyon felosztását eszközölni fogja. Az 1,381. §. meghatározza a házastársak között mily vagyoni állapot áll elő, ha a vagyonközösség házasszerzödés vagy bírói ítélet által megszüntettetik és ped'g akkép, hogy első esetben, — ha csak a házasszerződés mást nem rendel — a kezelési 8 haszonvételi állapot, a másik esetben pedig vagyoni elkülönítés — az 1,339—1,340. §§. szerint — áll elő; a mennyiben a nő nem kívánja s e szerint az ítéletben nem határoztatik, hogy a kezelési s haszonvételi állapot jöjjön létre. A bizottság ezeket nem fogadta el, hanem megállapította, hogy úgy az egyik, mint a másik esetben vagyonkülönités álljon elő, de a vagyonközösségnek házasszerződés általi megszüntetésénél csak akkor, ha a házassági szerződésben más vagyonállapot nem lett meghatározva. Az 1,382—1,409. §§. a vagyonközösségbeni örökösödésről rendelkeznek A tervezet abból indult ki, hogy ha a házasság egyik házastárs halála által felbontatik, az elhunytnak része az összvagyonban az ő hagyatékához tartozzék (1,382). És ha közös leszármazó nem lenne, az örökösödés az 1,383. §. 1. pontja szerint az örökjogi elvek szerint történik. De ha közös leszármazó maradt hátra, akkor ismét vagyonközösség álljon elő (1,384. s köv. §§.) az életben maradt házastárs s a leszármazó örökös közt. A bizottság a tervezet mellett határozott és pedig a részben is, hogy vagyonközösség folytattassék házassági örökös lételében is, ha azt a házasszerződés ki nem zárja; elvettetvén azon indítvány, hogy folytatólagos vagyonközösségnek helye csak akkor legyen, ha az a házasszerződésben kiköttetett. Hosszabb vitára adott alkalmat a folytatólagos vagyonközösségnek a tervezetben alapul vett alakítása. A tervezet azt akkép szabályozta, hogyha mindkét házastársnak csak közös leszármazóik vannak, az életben maradt házastárs legyen az elhunytnak egyedüli örököse. Az életben maradt házastársnak örökjoga kiterjedjen ugy az elhunytnak a házassági vagyonközösség összvagyonábani birtok részére, mint az az által hátrahagyott fentartott vagyonra. Egyszersmind azonban a törvény erejénél fogva az örökség megszerzésével, a túlélő házastárs s a közös leszármazók közt, az összvagyon tekintetében előáll a jogközösség viszonya épen oly módon, mint volt a házassági vagyonközösség tartama alatt; de azon változattal, miszerint a túlélő házastárs lényegileg a férj állását, a közös leszármazók pedig a lényegben a nő jogi állását foglalják el. Az elhalt férj fentartott vagyonára nézve, a túlélő házastárs azt a végrendelkezés szabályai szerint, kell, hogy azoknak adja ki, a kikre az az általános örökjogi szabályok értelmében szállana (1,384., l,-i95. §§.). Ha pedig az elhalt házastárs után közös leszármazókon kívül nem közös is maradt volna, ennek örökjoga szintén az általános örökjogi elvek szerint határoztatnék meg. A tervezetnek ezen rendszere ellenében a bizottságban többrészröl sürgettetett, hogy a folytatólagos vagyonközösség a német jogrendszer alapján, mint valódi folytatása a házassági vagyonközösségnek, akkép alakittassek, hogy a közös leszármazók nem az örökjog, hanem a vagyouközösségi jog erejénél fogva lépjenek mint részesek a közösségbe az elhunyt házastárs helyébe, tehát az elhunyt házastársnak összvagyoni része nem tartoznék az elhunyt hagyatékához és ^ a folytatólagos vagyonközösség alakulása nem tétetik függővé attól, hogy a túlélő házastárs s a közös leszármazók egyszersmind az elhalt házastárs örökösei legyenek. Különben ezen rendszer szerint az örökösödésre nézve az általános örökjogi szabályok érvényesülnének, különösen az elhunyt házastárstól hátrahagyott fentartott vagyon tekintetében is. Hasonlóan ha az elhunyt közös leszármazókon kivül nem közösöket is hagyott hátra, azok örökjoga, nevezetesen az elhunytnak az összvagyout illetett részére nézve is, az általános örökjog intézkedései alapján határoztatnék meg. A bizottság többsége ezekhez hozzájárult s elhatározta, hogy az 1,358. §.2. kikezdés 1. pontja s az 1,384. §. helyettesittessenek a következő szabályok által: »Ha az elhalt házastárs közös leszármazókat hagyott hátra, a mennyiben annak törvényes örököseiül veendők, közöttük és az életben maradt házastárs között a vagyonközösség (1,396 - 1,409. §§. szerint) folytattatik. Az elhunytnak része az összvagyonban ezen esetben nem tartozik ezen házastárs hagyatékához. De ha azok mellett az elhunytnak nem közös leszármazói is lennének, akkor azok örökjoga az 1,382. §. alapján határoztatik meg. Az örökösödésre nézve különben, a folytatólagos vagyonközösség beálltával is, az általános örökjogi szabályok érvényesek. És az elhunyt házastárs után maradt fentartott vagyon annak hagyatékához tartozik«. Az 1,383. §. 2. pont 2. tétele ellen nem emeltetett kifogás, a melyben megengedhetőknek nyilváníttatnak a házastársaknak a folytatólagos vagyonközösség iránti intézkedéseik, akár házassági szerződés, akár végrendelkezés utján. Az l,38r>. §., mely az életben maradt házastárs vagyonközösségi örökjogának szerződéses jellegét állapította meg, tekintettel az 1,384. §-nál tett módosításokra, töröltetett. Az 1,386. §. helyébe pedig a szabály fogadtatott el, hogy az életben maradt házastárs a folytatólagos vagyonközösséget visszautasíthatja, a mire az örökség visszautasításáról szóló szabályok (2,0^8., 2,029 — 2,033., 2,035., 2,036., 2,039., 2,041., 2,043. §§.) megfelelően alkalmazandók. Visszautasítás esetén az elhunyt házastárs utáni örökösödés az általános örökjogi szabályokat követi. Az 1,387. §. szabályai a házastársnak jogosultságáról a folytatólagos vagyonközösséget kizárhatni, csekélyebb változatokkal elfogadtatott. Az 1,388 — 1,390. §§, melyek meghatározzák, hogy a házastársak a közös leszármazónak a folytatólagos vagyonközösségbeni részesülésének jogát végrendelkezés által mennyiben zárhatják ki vagy korlátolhatják, azon eltéréssel hagyattak helyben, hogy a házastársaknak megengedve legyen, a mennyibsn az 1,389. §. szerint a leszármazó jogát kizárhatják vagy korlátolhatják, annak összvagyoni része felett oly harmadik személyek javára is rendelkezhessenek, a kik a folytatólagos vagyonközösségben nem részesek. És a tervezet kiegészíttetett azzal, hogy a jó szándékból eredő kitagadásról szóló 2,002. §. szabályai megfelelöleg szintén alkalmazandók a leszármazónak az összvagyonbóli részére a folytatólagos vagyonközösségnél. Az 1,391—1,393. §§. a rendkívüli kötelesrészről, örökösi méltatlanság nyilvánításáról s az örökösi lemondásnak a leszármazók részérei átviteléről, ellenvetés nélkül maradtak. Megegyezés volt az iránt is, hogy az 1,894 — 95. §§. kü'önös szabályai a közös s nem közös leszármazói közt az elhunyt házastársnak az előzőleg kapottnak kiegyenlítéséről és az utódlásról az elhunyt házastárs által hátrahagyott fentartott vagyonban az 1,384. szakaszhoz hozott új határozatok folytán nélkülözhetőkké váltak. Az 1,398. §. szabályozza a leszármazó lemondását összvagyoni részéről, különösen azon esetben (4. pont), ha a lemondás ellen kielégítés biztosíttatott. Különben ezen szakasz körül többrendbeli vita fejlődött ki. Nevezetesen a szervezetben a leszármazónak nem adatott jog arra, hogy nagykorúságának elértével vagy megházasodásával vagy bármikép önálló háztartás megalapításával, a folytatólagos vagyonközösségböli kilépése ellenéber, az összvagyonbeli részét képviselő pénzösszeg kifizetését követelhesse. Ennek ellenében inditványoztatott a bizottságban az 1,398. §-t oly szabályokkal helyettesíteni, a melyek azon jogot megadják a leszármazónak. Másrészről ezen szakasznak kiegészítése javasoltatott akkép, hogy házasuláskor vagy máskép önálló háztartás-alapításakor a leszármazó az összvagyonból illő kiházasitást igényelhessen. Ezen tárgy s reá vonatkozott indítványok összeköttetésben állnak azon általános kérdéssel: vájjon és mennyiben legyenek kötelesek a szülök a gyermekeiknek kiházasitást adni; ennélfogva abban állapodtak meg, hogy ezen, az 1,500. §-ban szabályozott kérdést fogják előzetesen megvitatni s eldönteni. A tervezetben a szülők jogi kötelme gyermekeik kiházasitására nem lett elismerve. Az 1,500. §-ban azonban határoztatott, hogy az apa vagy anya által gyermekének a házasodásakor vagy önálló háztartás alapításakor adott vagy igért kiházasitás, ha az apa yagy^ anya körülményeinek, főleg vagyoni viszonyainak megfelelő, ajándékozásnak nem tekintetik. A többség azon nézetnek