A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 37. szám - A németbirodalmi magánjogi codificatio 1894. évben.; Folytatás

A JOG. 263 adott elsőbbséget, melyszerint a férjhez menő leány irányában a szülök kiházasitási kötelme elismerendő, a mi peruton is legyen kiesz­közölhető. Ennek raegfelelőleg első sorban az apa legyen köteles leányának az illeiulö kiházasitást megadni, a mennyiben másuemíí kötelezései tekintetbe vételével, saját állásának megfelelő eltartásá­nak hátránya nélkül azt teheti és ha leányának arra nem lenne elégséges vagyona. Hasonló az anyának kötelezettsége, midőn az apa már meghalt vagy nem képes a kiházasitás teljesítésére. Az apa s anva ezen kötelezettsége nem áll elő, ha leányuk szülői beleegyezésük nélkül férjesül vagy a kötelezett fél irányában oly módon viselkedett, a mi a kötelesrész megtagadására jogosít. A szülök ezen kötelme akkor is megszűnik, ha a leányuk már előbbi férjhezmenetele alkalmával nyert kiházasitást. Továbbá megállapittatott az is, hogy ezen jogigény, a kiházasitást követel­hetni, házasságkötés utáni egy év alatt elévül és hogy ezen jog át nem ruházható. Megegyezés jött létre az iránt is, hogy ezen itt felsorolt új szabályokon kívül, melyek a szülőknek leányuk irányában kiháza­sitási kötelezettségükről szólnak, tárgyilag az 1,500 §§. rendel­kezései is fentartassauak, minthogy ezek még tekintetbe jönnek oly esetekben, melyekben kiházasitási kötelezettség nem létezik, vagv ezen kötelezettségen túlmenő kiházasitás biztosíttatott. Abból indultak ki a bizottságban különösen, hogy az 1,500 §. annyiban is alkalmazás nyer, hogy a leánynak nemcsak a háztartás első berendezéséhez, hanem azon túl, mint járulék a házassági költség fedezéséhez, az 1,500. §. korlátai közt létező kiházasitás is adatik. (Folyt, köv.) Dr. Szokolay István, budapesti ügyvid. Sérelem.* Irodai miseriák a pécsi kir. törvényszéknél. Már több izben volt alkalmunk — irja a »Pécsi J. K.« — a pécsi kir. törvényszék szánalmas irodai viszonyaival foglalkozni, a nélkül, hogy azok javítására célzó intézkedéseket tapasztalni szerencsénk lett volna. No, de ezen megütközni nincs is okunk, ha meggondoljuk, hogy a falra való borsóhányás nemes mester­ségét a pécsi ügyvédi kamara már régebben gyakorolja, mint mi, midőn már évek óta hasztalanul sürgeti az igazságügyminisz­teriumnál az irodák személyzetének szaporítását; eddig soha még válaszra sem méltatták felterjesztéseit. Ujabban ismét panaszosan emiitette egyik kartársunk, hogy egy ügyében már márc. hóban hozott Ítéletet a törvényszék s most — az ítélethozatal után egy félévvel — sürgetéssel tudta csak oda vinni, hogy az ítélet leirás végett kiosztatott. Egy másik jellemző eset a következő : Jul. hó 31-én lett beadva a 11,733. sz. rendes váltókereset, mely tárgyalást rendelő végzéssel már aug. 3 án nyert elintézést, de a tárgyalási határnap, dacára annak, hogy az alperes a törvényszék területén lakik, csak szept. hó 22-re lett kitűzve, mert az idéző végzés leírása még váltó-ügyben is hat hetet vesz igénybe, a mint hogy expediálva még máig sincs. Mégis csak türelmes publikum az a magyar jogkereső közönség! A'. J. Vegyesek. Az özvegy nőnek nem kell fejedelmi vagy hatósági engedély ahhoz, hogy kizárólag családi nevét használhassa. A belügyminiszternek 1891. évi 54 851. szám alatt kelt határo­zata : N. város polgármesterének. Özv. K. S., szül. gróf Z. L. b —i lakos ő cs. és apóst. kir. felségéhez benyújtott és a kabineti irodából »ab imperatore« jelzéssel hozzám küldött felségfolya­modványában annak megengedését kérelmezte, hogy férje nevé­nek, vagyis az »özv. K. S.« elnevezésnek elhagyása mellett magát ezentúl kizárólag családi nevén, mint »gróf Z. L.« Írhassa. Ezen kérelmet részemről teljesíthetőnek nem tartom, illetőleg a kérelem legkegyesebb teljesítése végett előterjesztést tenni nem szándé­kozom. Mert nem létezik jogalap, melyre ilynemű kérelem teljesí­tése támasztható lenne, miután egy tényt, azt t. i, hogy folyamodó nő özvegy és hogy K. S. özvegye, megváltoztatni, illetőleg meg nem történtté tenni nem lehet. Azonfelül a kérelem teljesítésére a felhozott indokok dacára, nincs is szükség. A nőnek ugyanis volt férje nevének viselése inkább jogát, mint kötelességét képezi. Folyamodó nőnek tehát arra, hogy elhalt férje nevét ne viselje, semminemű hatósági vagy fejedelmi engedélyre nincs szüksége, mert férje nevének viselése vagy nem viselése kizárólag saját tetszésétől függ s mert ő mindaddig, mig magát — mások tév­útra vezetésének célzata nélkül — csupán családnevén nevezi vagy irja, semminemű tilos cselekményt nem követ el s hatósági beavatkozásra indokot nem szolgálhat. A váltó-iirlapok bélyege. A pénzügyminisztérium vezetésé­vel megbízott m. kir. miniszterelnök f. évi aug. hó 10-én vala­mennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, kir. adóhivatalhoz és a kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz következő rende­letet intézte: * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszűk, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Az 1871. évi LXIII. t.-c. 3. és 5. §-a, valamint a bélyeg- és jog­illetékekre vonatkozó törvények és szabályok hivatalos összeállításának 29. §-a szerint, abban az esetben, ha a váltó oly nagy összegről szól, hogy ennek a kincstári űrlapokon benyomva lévő legmagasabb bélyeg (15 frt) sem felel meg, az illeték hiányzó része a váltó aláírása után legkésőbb 8 nap alatt valamely adóhivatalnál készpénzben való fizetés által pótolandó. Ugyanennek a lerovásnak van helye azokban az esetekben is, midőn az I. fokozat szerint bélyegzett váltó-ürlapon eredetileg helyesen kiállított váltó illetékét a fennálló szabályokhoz képest utólag a II. fokozat szerint pótolni kell. A most idézett törvényes rendelkezések szerint készpénzben történő utólagos illetéklerovások véghetlen nehézségeket okoznak a forgalomnak, különösen abban az esetben, ha a váltón az I. fokozat szerint lerótt bélyeg­illeték a váltó tkvi biztosításánál a II. fokozat szerint kiegészítendő s ha a tkvi hatóság székhelyén adóhivatal nincsen, a melynél az illeték befizetése teljesíthető volna Tekintettel arra, hogy a készpénzben való lerovásra nézve érvényben álló rendelkezések által egyedül a kincstár érdekének kellő megóvása van célba véve s ez a célzat a közvetlen lerovás helyett felhasználandó bélyeg­jegyek szabályszerű felülbélyegzése mellett is elérhető ; valamint figyelemmel az 1887. évi XLV. t.-c. II. §-ára, mely az egészen hasonló illetékkiegészi­tést, bélyegjegyek használata által megengedi ; a törvényhozás utólagos jóvá hagyása mellett elrendelem, hogy általánosságban mindazokban az esetekben, melyekben az eddigi rendelkezésekhez képest a váltó-bélyegilletéknek kész­pénzben való lerovása kötelezőleg van előírva, ez a lerovás ezentúlra szabályszerűen felülbélyegzendő bélyegjegyek használata által is érvényesen teljesíthető. Különösen pedig a következőket rendelem : Ha a belföldi váltó kiállítására kincstári űrlap használtatik és a rajta kinyomatott bélyegjegy a szabályszerűen járó bélyegilletéket nem fedezi, vagy ha a váltó magán-ürlapon állíttatik ki, a bélyegilleték lerovása iránt kötelezettség olykép is teljesíthető, hogy a szabályszerűen járó bélyegilleték­nek megfelelő bélyegjegyek a váltó kiállítása előtt az űrlap hátlapján fel­ragasztatnak és az ezzel megbízott hivatal, vagy hivatalos közeg által felül­bélyegeztetnek. A felülbélyegzést nem szabad teljesíteni, ha a váltó a kiállító, el­fogadó vagy forgatmányos aláírásával, vagy egyáltalán valamely névaláírással már el van látva. Ugyancsak hivatalos felülbélyegzés mellett róvható le a bélyegilleték abban az esetben is, midőn az eredetileg alacsonyabb illetékmérv alá eső váltón szabályszerűen lerótt bélyegilleték a szabályszerű magasabb illeték­mérvre kiegészítendő ; vagy a szabályszerű bélyegilleték a váltó meghosszab­bítása esetében ujolag fizetendő. Ily esetben az illeték-kiegészítésnek megfelelő bélyegjegyek az illeték lerovását megállapító körülmény beálltakor, illetve az azt megállapító használat előtt, a váltó hátlapjára felragasztandók s a fentiek értelmében hivatalosan felülbélyegzendő. Tekintettel továbbá azon felmerült panaszra, hogy az I. fokozat szerinti váltó-bélyegnek a váltó telekkönyvi biztosításánál a II. fokozat szerint tör­ténő kiegészítése különös nehézséget okoz oly esetben, ha a telekkönyvi hatóság székhelyén adóhivatal nincsen, ezennel megengedem, hogy ily bélyeglerovásoknál a hivatalos felülbélyegzést maga az a bíróság, illetve telekkönyvi hatóság teljesíthesse, melynél a váltó telekkönyvi biztosítás végett benyuj tátik. Oly külföldi születésű magyar állampolgárok, kik magyar honosságukat nem honosítás, hanem közvetlenül az 1879. évi L. t.-c. életbelépte előtt 5 évi itt tartózkodásuk által szerezték meg, idegen állampolgári jogukat fenn nem tarthatják. (A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 38,460. sz. határozata.) Községi közlekedési utakon épített hidaknál első sorban az döntendő el, hogy a fentartási kötelezettség mely községeket terheli s ha ez tisztáztatott s az érdekeltség a hídépítés és fen­tartás által érintett vizi érdekek bevonását is szándékolja, a be­vonás az 1885. évi XXIII. t.-c. értelmében eszközlendő. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1894. évi 28,366. sz. határozata.) Felfüggesztett közigazgatási tisztviselőnek illetményei mindaddig nem szüntethetők be, mig állásától jogerős fegyelmi határozattal vagy birói Ítélettel el nem mozdittatott. (A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 67,438. sz. határozata.) Alapítványi helyekre történt pályázat alkalmával a törvény­hatóság kijelölő, illetőleg állandó választmánya nem zárhat ki egyes pályázókat, hanem a közgyűlésnek csupán javaslatot tehet bemutatási jogának mikénti gyakorlására. (A m. kir. belügyminisz­ternek 1894. évi 54,442. sz. a. kelt határozata.) Értesítés A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a beiratások szept. hó 1-én veszik kezdetüket s bezárólag 8-áig, a vizsgálatok pedig szept. 1—15-ig tartatnak. Félévi tandíj 15 frt, beiktatási díj 4 frt 50 kr., tápintézeti díj havonkiut 7 frt. Bővebb értesí­téssel szívesen szolgál dr. Kovács Pál, jogakadémiai igazgató. Meghívás. A magyarországi bírósági végrehajtók országos egyesületének t. tagjai a f. évi szept. 23-án (vasárnap) délelőtt 10 órakor Budapesten, az V. ker. kir. járásbíróság végrehajtói termében megtartandó alakuló közgyűlésre ezennel tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Az egyleti tagok beiktatása. 2. Az alapszabályok előterjesztése és végleges meg­állapítása. 3. A tisztviselők megválasztása az alapszabályok IX. szakasz 7. pontja, illetve X. szakasz A) pontja értelmében. Buda­pest, 1894. szept. 3-án. A szervező-bizottság nevében : Fábián Ferenc s. k., Somlyói V. Ignác s. k. Miután az alapszabályok IX. szakasz D) pontjának utolsó bekezdése szerint csak oly tagok vehetnek részt a közgyűlésen, a kik tagsági díjukat befizették, felkéretnek a t. tagok, hogy a félévi 5 (alapító), illetve 3 frt (rendes) tagsági dijakat Somlyói V. Ignác kartársunk elmére Komá­romba »Félévi tagsági díj« jelzéssel, a közgyűlést megelőzőleg 3 nappal, vagyis folyó évi szeptember 20-i g beküldeni szíveskedjenek. A tag­sági dijak az egyesület hivatalos közlönyében fognak nyugtatványoztatni. Az Írásbeli szavazatok ezúttal szintén nevezett kartársunk címére küldendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom