A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Osztrák bíróságok átiratai

142 A JOÖ. indított sommás perében a kir. itélö tábla 1893. évi december hó 28-án 9,136. sz. alatt kelt végzése folytán megtartott folytatólagos tárgyalás után következőleg i t é 11: Alperes köteles felperes által az alperesi telken felépített markotányos épületen levő utcafelőli ajtónak befalazását 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett eltávolítani. Indokok: Felperes azon alapon indította sommás visszahelyezési keresetét, hogy alperes az általa előre megállapított terv szerint felépített katonai csapszéknek az utcafelöli ajtaját tiltakozása dacára befalaztatta. Alperes felperesnek azon állítását, hogy a katonai csapszéket a B) alatti szerződés értelmében mint kantinos birtokolta, hogy a kérdéses ajtót olyképcn használta, hogy ezen ajtón maga felperes és családbeli tagjai, nemkülönben ven dégei és pedig úgy a katonák, mint a polgári egyenek a korcsma helyiségébe jártak és a korcsmából eltávoztak, nem tagadván, ez által felperesnek birtokolása és használata bebizonyítva van. — Minthogy a szemle és alperes beismerése által beigazoltatott, hogy a kérdéses ajtót alperes befalaztatta, minthogy alperesnek ezen cselekménye birtokháboritást képez, felperes visszahelyezési keresetének hely adandó és alperes az előbbi birtok állapot helyreállítására kötelezendő volt. Alperesnek azon állítása, hogy a polgári egyéneknek tilos volt a csapszékbe járni, figyelembe vehető nem volt, mert ezt felperes tagadásával és a B) alatti szerződéssel szemben mivel sem igazol!a, de különösen azért, mert ily tilalom fennállása esetérc is annak áthágása által alperes az ajtónak befalaztatására jogosítottnak nem tekinthető. A budapesti kir. itélö tábla (2,163/1894. márc. 29.): A kir. járásbíróság ítélete helyben hagyatik indokai alapján és még azért is, mert jogkérdés megbirálása nem tartozik a sommás visszahelyezési per keretébe. A magyar kir. Curia: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával a felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az a markotányosi korcsmaépület, a melyben a panaszolt birtokháboritási cselekmény elkövettetett, a per adatai szerint a honvéd laktanya kiegészítő része s mint ilyen, a fennálló szabályzat értelmében a laktanya-parancsnokság intézkedésének s rendelkezésének éppen úgy alá van vetve, mint a hogy a elperes is a B) alatti szerződés 6 pontja szerint markotányosi korcsmáltatási jogának gyakorlása tekintetében a markotányosokra nézve a szolgálati szabályzatban előirt kötelezettségeket teljesíteni tartozik. — Ezek szerint a felperes úgy a jog gyakorlására, mint az épület használatára nézve a szolgálati szabályzat, illetve a laktanya-parancsnokság rendelkezéseinek alá van rendelve, birtokának terjedelme s tartalma tehát egyenesen az illetékes katonai hatóság intézkedésétől függ, ily birtok pedig a rendelkezésre jogosított katonai hatósággal szemben sommás visszahelyezéshez törvényes alapot nem nyújt. (1894. június 1-én 4,825. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kőfaragómester, mint a ki nyers köveknek feldolgozva továbbeladás céljából való megszerzésével vagy termelésével iparszerüleg foglalkozik, kereskedőnek tekintendő, s ügyletei a k. t. 258. §. 2. és 259. §. 6. pontja értelmében kereskedelmi ügyletek fogalma alá esnek, melyeknek ezen minőségén az a körülmény, hogy a kőfaragó a köveknek a megrendelő fél épületébe való elhelyezésére is vállalkozott, változást nem tesz. Keresetkövetelés leszállítása oly esetben, midőn a keresettel a tözsdebiróság illetékessége alá nem eső követelés is érvényesíttetett, a hatáskör kérdésére befolyást nem gyakorolhat. A tözsdebiróság (1892. jan. 26-án 132. sz. a.) leszállította illetékességét. A budapesti kir. itélö tábla (1892. márc. 30-án 1,075. sz. a.) következőleg végzett: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja s annak illetékességét megállapítja. Indokok: Felperes, mint kőfaragómester, nyers köveknek feldolgozva továbbeladás céljából való megszerzésével vagy termelésével iparszerííleg foglalkozván, egyrészt a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében kereskedőnek tekintendő, másrészt pedig ügyletei a hivatkozott törvény 258. §. 2. pontja és a 259. §. (i. pontja értelmében kereskedelmi ügyletek fogalma alá esnek, mert alperes azt nem is állította, hogy felperesnek ipara a kisipar körét meg nem haladná. Tekintve már most, hogy a C) alatti kötlevél szerint a peres felek között kövek szállítása, illetve elkészítése s azoknak alperes házában leendő alkalmazása iránt létrejött ügylet felperesre nézve a kereskedelmi törvény 259. §. b) pontja alá tartozó kereskedelmi ügyletet képez, melynek ebbeli minőségén az, hogy felperes a köveknek alperes épületébe való elhelyezésére is vállalkozott, változást nem tesz; tekintve, hogy a megkötött ügyletből felmerülhető, vitás kérdések tekintetében az érdekelt felek magukat a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának írásban kifejezetten alávetették; tekintve, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. d) pontja értelmében a választott bíróság illetékessége joghatályosan köthető ki akkor is, ha az ügylet (mint fenforgó esetben] csak egyik szerződő félre nézve képez kereskedelmi ügyletet; végre tekintve, hogy a C) alatti okirat szerint az ügyletből felmerülhető bármely vitás kérdésre nézve történt kikötéssel szemben az a körülmény, hogy felperes keresetét leszállította s az amúgy is az ügy érdemére tartozó az a kérdés, hogy a teljesített fizetés által az A) alatti számla mely tételei tekinthetők törlesz tetteknek, tisztába nem hozatott, a bírói illetőség, illetve hatáskör kérdésére befolyást nem gyakorolhat, helytelenül rendelkezett az elsőbiróság, midőn alperes kifogásának helyt adott; ugyanazért végzését megváltoztatni, a tőzsde választott bíróságát jelen per elbírálására illetékesnek kimondani kellett. A m. kir. Curia (1892. évi június 1-én 565. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A közadós ellen a tözsdebiróság által hozott ítélet a csődtömeg ellen hatályba nein léphetvén, az ily ítéletet a tömeggondnok a tömeg képviseletében felfolyamodással megtámadni nem jogostill. Ilyen felfolyamodás tehát visszautasítandó s annak költségei a csődtömeget nem terhelhetik. A budapesti kir. itélö tábla (1894. február L3-án 352/894. sz. a.) visszautasította, díjat és költséget pedig a fel folyamodó csődtömeggondnok részére meg nem állapított. Indokok: A csődtörvény 3. §-a szerint a közadós a csődnyitás hatályának kezdetével csak a csődtömeghez tartozó vagyon felett veszti el a kezelési és rendelkezési jogot. Ugyanezen törvény 8. §-ának intézkedésénél fogva a közadós ellen azok a perek nem indíthatók meg, a melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik. A csődtörvény eme szakaszainak rendelkezései tehát nem érintik a közadósnak perbenállási képességét a személyes perbeidézésével indított azokban a perekben, a melyeknek tárgyát nem képezik a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok, önként értetvén, hogy az ily perekben hozott ítélet a csődhitelezőkkel szemben a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében joghatályossá nem válik. Ezek szerint a jelen perben a közadósnak, mint alperesnek, személyes perbeidézésével hozott és ő irányában jogerőre is emelkedett, a csődtömeg irányában azonban nem joghatályos ítélet ellen a csődtömeggondnok a tömeg képviseletében felfolyamodással élni jogosult nem lévén, a felfolyamodást vissza kellett utasítani. A perrendnovella 95. 'í. bekezdése. A tözsdebiróság elleni illetékességi kifogás a perrendnovella 95. §. 3. bekezdése értelmében a tárgyalás kezdetén szóbelileg lévén megteendő, a meg nem jelent alperes által levélben emelt azt a kifogást, hogy ő nem kereskedő, a tözsdebiróság helyesen hagyta ügyeimen kivül. (Budapesti kir. itélö tábla: 1891 nov. 21-én 4.4-S7. sz.) A vevő helyett és részére harmadik személy által vám-, fuvar- és szállítási költség fejében teljesített fizetés következtében az utóbbi és vevő közt létrejött jogviszony a keresk. tvkv. 258. §-ának 1. pontja alá cső feltétlen kereskedelmi ügylet kellékeivel nem bir, minthogy a fenti szakasz és pontban emiitett ügylet a vevővel szemben és ö reá nézve csakis az eladóval kötött adásvevési ügylet által állapittatik meg. Müfogaknak az anyagnak kézügyességgel történt feldolgozása után való előállítása egymagában véve még nem képezvén a keresk. tvkv. 259. §-a 1. pontja intézkedéséhez képest ingó dolgoknak felvagy átdolgozását, a fogtechnikus e minőségénél fogva a keresk. tvkv. •>. §-a értelmében kereskedőnek nem tekinthető, ennélfogva tehát a fentebb körülirt jogviszony a fogtechnikus mint vevőre nézve a keresk. tvkv. 260. és 2G1. §§-ai alapján sem minősíthető keresk. ügyletnek. Annak bizonyítása, hogy az ingó dolgok fel- vagy átdolgozását átvállalónak üzlete a kisipar körét meghaladja, az illető ügyletnek a keresk. tvkv. 259. §-a 1. pontja szerinti minőségét vitató félnek feladatát képezi. A budapesti V. kerületi járásbíróság mint keresk. hatóság (a bírói hatáskör kérdésében 1892. év augusztus 12-én 81,353. szám a. kelt végzéssel, az ügy érdemében pedig 1892. év november hó 29-én 121,351. sz. a.): Dr. Tolnai Lipót ügyvéd által képviselt K. Lipót felperesnek dr. Fuchs Bernát ügyvéd által képviselt A. József alperes ellen 23 frt 35 kr. tőke s jár. iránti sommás perében következőleg végzett: Ezen kir. járásbíróságnak miut keresk. bíróságnak tárgyi hatásköri illetékessége megállapíttatik s a per érdemleges tárgyalására f. é. október hó 13. napjának d. e. 8 órája kitüzetvén, akkor peres felek a törv. következmények terhe alatt rnegidéztetnek. Indokok: Alperes tagadásba vette, hogy ö mint fogtechnikus kereskedő lenne, tagadásba vette, hogy az általa űzött ipar a kisipar körét meghaladná — de nem vette tagadásba, hogy felperes oly áruk vételárát követeli rajta, a mik céljuknál fogva általa át- és feldolgozva, ismét továbbadásra lennének szánva s így a keresettárgy é.« a keresk. törv. 258. §-a 1. pontja szerint