A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Osztrák bíróságok átiratai

A JOG. 143 absolut keresk. ügyletet képen, e bíróság hatásköri illetősége tehát a keresk. eljárás 5. §-a alapján megállapítandó volt, az idő előrehaladása folytán azonban a per érdemi tárgyalására ujabb határidőt kellett kitűzni, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1893. év szeptember hó 7-éu ő,007. sz. a.): A kir. Ítélőtábla az első bíróságnak kereskedelmi bírói hatásköre tárgyában 1892. évi augusztus hó 12-én 81,353. sz. a. kihirdetett végzését megváltoztatja, a keresetet az első biroság hatásköréhez nem tartozónak mondja ki, ennek folvtán a per érdemében 1892. év november 29-én 121,351. sz. a. hozott ítéletet az 1881. évi LIX. t.-e. 39. §-ának d) j ontja alapján megsemmisíti, stb. 1 n d o k o k: Felperes keresetében az alperes által megrendelt fogmüszerek után alperes helyett vám-, fuvardíjak és szálitási költségek fejében fizetett 23 frt 35 krt követeli alperestől. Még ha való is, hogy alperes azokat a fogműszereket, melyek után felmerült vám-, fuvar- és szállítási költségeket felperes kifizette, feldolgozott alakban való továbbadás céljából rendelte meg: a felperes által teljesített fizetés alperesre nézve a keresk. törv. 258. §-ának 1-ső pontja alá eső kereskedelmi ügyletet nem állapítja meg, mert alperessel szemben és ö reá nézve csakis a kérdéses fogmüszerek eladójával kötött ügylet képezhet az idézett törvényhely által meghatározott feltétlen keresk. ügyletet, a felperes által vám-, fuvar- és szállítási költség fejében alperes helyett és ennek részére teljesített fizetés következtében felperes és alperes közt létrejött jogviszony azonban a kereskedelmi törvénynek a feltétlen kereskedelmi ügyleteket meghatározó 258. §-ában felsorolt ügyletek kellékeivel nem bír. Minthogy pedig alperes, mint fogtechnikus, e minőségénél fogva kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg nem foglalkozik és Így a keresk. törvény 260. és 261. §§-ai alapján sem minősíthető kereskedelmi ügyletnek, de a kereseti ügylet a keresk. törv. 259. §-ában meghatározott feltételes kereskedelmi ügyletek közé sem tartozik, minthogy ekként nincs alap arra, hogy a keresetre az első bíróság kereskedelmi hatásköre a kereskedelmi ügyekben követendő eljárást szabályozó 3,269/81. I. M. k. sz. rendelet alapján megállapittassék és minthogy végül a kereset a követelés összegére való tekintettel az 1881. évi L1V. t.-c. 13. §-a és az 1887. évi XXII. t.-c. 11. §-a értelmében a kisebb polgári peres eljárásra tartozik, tehát az elsőbiróság, mint köztörvényi sommás bíróság sem birt a kereset fölött hatáskörrel: alperes kifogásának helyt adva, az elsöbiróságnak hatáskörét megállapító végzését megváltoztatni, a keresetet az elsőbiróság hatáskörébe nem tartozónak kimondani, ennek folyományaképen az 1881. évi LIX. t. c. 39. §-ának idézett pontja alapján a per érdemében hozott itt létet megsemmisíteni stb. kellett, stb. A ni. királyi Curia (1894. év augusztus hó 14-én 1,731. sz. a.): A budapesti kir. ítélőtáblának végzése az abban felhozott indokokból annyival is inkább helyben hagyatik, mert a felperes az alperesnek azon tagadásával szemben, hogy kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkoznék, csupán azt hozta fel, hogy az alperes, mint fogtechnikus, árúkat szerez meg a végből, hogy azokat át- vagy feldolgozva, mint kész fogakat és fogsorokat tovább eladja, minthogy azonban a keresk. törv. 259. §-a 1. pontja értelmében ingó dolgok fel- vagy átdolgozásának elvállalása mások részére, ha iparszerüleg gyakoroltatik is, kereskedelmi ügyletet csak akkor képezhet, ha az a kisipar körét túlhaladja, ezt pedig a felperes az alperes irányában nem bizonyította, de különben is müfogaknak, anyaga tartalmának kézügyességgel történt feldolgozás után való puszta előállítása egymagában véve még nem is képezi a keresk. törv. 259. §-a 1. pontja intézkedéséhez képest ingó dolgoknak fel- vagy átdolgozását, ennélfogva az alperesnek kereskedői' minősége a keresk. törv. 3. §-a alapján meg nem állapithatván, az az ügylet, melyből kifolyólag a felperes követelési igényét származtatja, nem eshetik a keresk. törvény 260. §-a intézkedése alá. A főnők és üzletvezetője közt fennálló szolgálati szerződésből felmerülő peres kérdésekre a tőzsdebiróság hatásköre hatályosan ki nem köthető. A tőzsdebiróság (1893. augusztus 16-án 1,122. sz. a.) leszállította illetékességét, mert a kereseti szerződés világos szavai szerint alperes felperes cég üzletvezetője volt; mint ilyen, kereskedőnek tekinthető nem lévén, az A) alatti szolgálati szerződésből eredő peres kérdésekre e biróság hatásköre ki nem terjed, minthogy a szolgálati szerződés az 1881 : LIX. t.-c. 91. §-ának d) pontjában felsorolt ügyletek közé nem tartozik. A budapesti kir. itélö tábla (1893. október 2ő-én 4,209. sz. a.) következőleg végzett: A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Habár alperes a birói illetékesség elleni kifogását, a nélkül, hogy ehhez való jogát fentartotta volna, csak a későbbi tárgyaláson s igy elkésetten hozta fel, az elsőbiróság végzését mégis helyben kellett hagyni, mert a kereset alapjául vett A) alatti szerződés szerint kétségtelen, hogy alperes felperesnek üzletvezetője s igy oly alkalmazottja volt, a ki a kereskedői segédszemélyek közé sorolandó ; mert felperes kereseti követelését a közte és alperes mint kereskedői személy közt fennállott szolgálati viszonyból származtatja ; és mert az ily viszonyból származtatott követelés az 1884 : XVII. t.-c. 176. §-a értelmében a szolgálati viszony megszűnte után is első sorban az illetékes iparhatóság előtt érvényesítendő s a rendes biróság előtt csak akkor érvényesíthető, ha valamelyik fél az iparhatóság határozatával meg nem elégednék ; végül, mert a törvk. rendts. 52. §-ában megengedett szabad birói választási jog nem vonatkozik a törvény által valamely határozottan kijelölt bíróságra is, hanem a. törvk. rendis. 52. §-ában foglalt korlátozással csak a rendes polgári bíróságokra; az A) alatti szerződés X. pontjában foglalt ezzel ellenkező értelmű kikötés tehát figyelembe nem vétethetvén, a felperesi követelésre nézve a törvény által határozottan kijelölt biróság illetékességétől az 1881: LIX. t.-c. 96. §-a értelmében eltérésnek helye nincs. Bürv-ügyekben. Tekintve, hogy a csalás büntette a Btkv. 379. §-a szerint csak a megkárosítás télijével fejeztetik be, az, a ki hamis kirtáblai végzés és szakértői vélemény készítésében részt vett és magái bizonyos nevű egyetemi tanárnak adván ki, mint ilyen hatósági megbízást színlelt azzal a célzattal, hogy a sértett féltől három egyetemi tanár szakértői dijai fejében nagyobb pénzösszeget csaljon ki, ezen cél nem sikerülése esetében csak a csalás kísérletében válik bűnössé. Vádlott ama ténye, hogy sértettnek tényleges megkárosítása után II. rendű vádlott társaságában még több pénzt akart sértettől kicsalni, a korábbi cselekményével egy bűncselekményt képez. A bűncselekmény azon veszélyes jellege, hogy egy, a gyermekének sorsa felett kétségbeeső szerencsétlen ember apai érzelmei voltak annak megkárosítására, illétve vádlott saját jogtalan vagyoni hasznára kiaknázandók, súlyosító körülményt képez. A szegszárűi kir. törvényszék mint büntető biróság 716/B. sz. 1893. márc. 14.) : B. Ferenc I. r. és Sz. Ferenc II. r. vádlottak a btkv. 379. §-ába ütköző s a btkv. 380., 381. §. 1. pontja szerint minősülő csalás bűntettében a btkv. 70. §-a érte! mében mint tettestársak bűnösöknek kimondatnak s ezért a btkv. 383. és 388. §. alapján az ítélet foganatba vétele napjától számítva B. Ferenc két évi börtönre, Sz. Ferenc pedig egy évi börtönre s az 1887 : VIII. t.-c, illetve az 1892 : XXVII. t.-c. céljaira fordítandó s behajthatlanság esetén a btkv. 53. §-a alapjáD további tiz-tiz napi börtönre átváltoztatandó 100—100 frt pénzbüntetésre és három-három évi hivatalvesztésre s politikai jogaik gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéltetnek stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint 1. r. vádlott B. Fereuc 1892. évi november 22-én id. K. Antal mözsi lakos házánál megjelenvén, azt adta elő, hogy ő F. Gyula ügyészségi hivatalnok s mint ilyen segíteni tudna a szegszárdi kir. törvényszék fogházában testvérének megöletése miatt elzárt fián, ifj. Iv. Antalon, annál is inkább, mert a kir. itélő tábla ez ügyben feloldó határozatot hozott s elrendelte a hulla exhumálását s a vizsgálattal dr. D. egyetemi tanárt bizta meg, ki neki jó ismerőse, sőt rokona, kinél ki tudná eszközölni, hogy a halál okául véletlen baleset konstatáltassék. Id. K. Antal ez ajánlatot — fia sorsán óhajtván segíteni — elfogadta s mindjárt B. rábeszélése folytán másnap egy hordó bort szállított be 30 frt értékben Szegszárdra, sőt átadta B-nek, hogy azt az állítólagos dr. D. egyetemi tanárnak küldje el. Majd egy hét múlva ismét megjelent B. Mözsön s egy távirat felmutatása mellett azon címen, hogy az összes iratokat le kellett másoltatni és Budapestre elküldeni, ismét 10 frtot csalt ki id. K. Antaltól. Egy más alkalommal meg Szegszárdon csalt ki B. id. K. Antaltól 10 frtot azon ürügy alatt, hogy dr. D. fia ügyében bélyegre kér 13 frtot. Végre 1893. évi január fi-án ismét megjelent B. Ferenc id. K. Antal lakásán s ekkor már vele jött Sz. Ferenc II. r. vádlott is, ki dr. D. egyetemi tanárnak adta ki magát s ott egy hamisított kir. itélő táblai végzést és orvosi véleményes jelentést produkált, id. K. Antalban azonban azon körülmény, hogy B. sehogy sem akart abba beleegyezni, hogy a községi jegyző is meghivassék, gyanút keltett, másnap a szegszárdi szolgabirósági hivatalnál jelentést tett, mire vádlottak elfogattak. B. Ferenc I. r. vádlott a végtárgyaláson is fentartott s a vizsgálóbíró előtt tett 3. n. sz. alatti vallomásában beismerte, hogy kiszabadulása után felkereste a Mözsön lakó id. K. Antalt s neki fia ügyében a fentebb leirt ajánlatot tette, beismerte, hogy id. K. Antal tévedésbe ejtésére a 8. n. sz. alatti bűnjelek közt fekvő táblai végzést és orvosi jelentést ő szerkesztette s nehogy irását felösmerjék, azokat Sz. Ferenc II. r. vádlottal lemásoltatta, beismerte, hogy a bűnjelként szereplő leveleket ő irta id. K. Antalnak, hogy az orvosi jelentés alá dr. D. nevet Sz. Ferenc irta alá, kit utóbb magával hozott Mözsre s ott mint dr. D. egyetemi tanárt mutatott be, beismerte végül, hogy három izben fordult meg Mözsön s összesen 20 frt készpénzt s egy hordó bort csalt ki, tagadja azonban, hogy ügyészségi tisztviselőnek adta volna ki magát, azt azonban beismerte, hogy S. Gyula álnevet használt. II. r. vádlott Sz. Ferenc ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy B. Ferenc felhívása folytán egy táblai végzést és orvosi véleményt másolt le s az utóbbi alá dr. D. nevet ő irta, ezért neki B. három frtot ígért, beismerte, hogy midőn B. Ferenccel id. K. Antal lakásán megjelent, el-