A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 36. szám - Osztrák bíróságok átiratai

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 36. számához. Budapest, 1894. szeptember hó 9-én. Köztörvényi ügyekben. V tartozatlan fizetés csak akkor lévén visszakövetelhető, ha a Hzetö tévedést igazol, vagy azt bizonyltja, hogy a lízetett összeg fennállását a fizetéskor el nem ismerte és risszakövetelési jogát fentartotta: ilyennek nem tekinthető valakinek a tulajdonát képező ingatlanra zálogjogi előjegyzéssel biztosított tartozásra eszközölt fizetése, a mennyiben telekkönyvi betekintés által módjában állott meggyőződést szerezni, vájjon a fenti tartozás az ingatlanát terhelte-e vagy nem. A iluiiaszenlahelyi kir. járásbíróság (1,490./P. sz. 1892. május 17.): Pethö Pál ügyvéd által képviselt H. Károly és neje H. Teréz felpereseknek dr. Zipser Náthán ügyvéd által képviselt St. Náthán alperes elleni 100 frt s jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti 100 frt tökét 1892 március 5-töl járó 6% kamataival stb. megfizetni, stb. Indokok: Alperes beismeri, hogy felperesektől, mint dologi adósoktól vette fel a kereseti 100 frtot, azt pedig, hogy felperes tudta, hogy a B. alattiak 2. tétele alatti zálogjog bekebelezése ugyan a B. alatti B. 5., 6. tétele alatt előjegyzett tulajdonjog igazolásától feltételeztetik, fizették le a 100 frtot és hogy ezen követelés engedményezéssel ruháztatott reájuk, alperes uem bizonyította, holott ez a jelzett tkvi bejegyzésekkel szemben általa lett volna bizonyítandó, ezeknél fogva felpereseknek azon állítása, hogy alperes által a zálogjog bekebelezését illetőleg tévedésbe ejtettek, valónak elismerendő és alperes a kereseti 10* I frt s kamatainak stb. megfizetésére kötelezendő volt stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (3,475/P. sz. 1893. február 3.): az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: A felperes a keresetben érintett 100 frt mint állítólag tartozatlanul fizetett összeget követeli vissza az alperestől. A tartozatlan fizetés azonban csak akkor követelhető vissza, ha a fizető tévedést igazol vagy azt bizonyítja, hogy a fizetett összeg fennállását a fizetéskor el nem ismerte és visszakövetelési jogát fentartotta, mert ellenkező esetben a fizetést, mint kölcsönös megállapodás eredményét kell tekinteni s ily esetekben a teljesített fizetésnek utóbbi megbánása a fizetési összeg visszaköveteléséhez jogot nem ad. Tekintve, miszerint a felperes az általa teljesített fizetés tekintetében, az alperes általi tévedésbe ejtéssel avagy valamely jogi tévedés fenforgásával sikeresen nem védekezhetik, a menynyiben telekkönyvi betekintés által módjában állott meggyőződést szerezni arról, vijjon terhelte-e öt vagy sem a tulajdonát tevő ingatlanra zálogjogi előjegyzéssel biztosított tartozás ; Tekintve továbbá, hogy felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy a fizetéskor a tartozás fennállását el nem ismerte és jogát a visszakövetelésre fentartotta, mert ezen körülménynek igazolására a felperesileg kínált eskü általi bizonyíték ki sem terjed : Az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával a felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia Í4,618/P. sz. 1891. június 19.): A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik stb. A házassági összeköttetés egymagában a házasfelek között vagyonközösséget nem állapit ineg. A polg. tkv 1,237. t?-a értelmében a házasság tartama alatt vásárolt tárgyak a férj által szerzetteknek vélelmezendök, ezen vélelemmel szemben a közszerzöi minőséget a nö tartozik bizonyítani. A sepsi-szentgyörgyi kir. jrbság (1892. aug. -50. 2,603. p. sz.) : Dr. Szász Izsák ügyvéd által képviselt Gy. Borbála felperesnek, dr. Bodor Tivadar ügyvéd által képviselt B. György alperes ellen 98 frt 80 kr. töke és jár. iránt indított sommás perében következőleg itélt: Alperes feltétlen köteles a kereseti összegből a kút, a kertelés és törökbúzakas értékének felerészét, 33 frt 25 krt felperesnek 8 nap s végrehajtás terhe alatt megfizetni. Ha alperes leteszi a főesküt, hogy a kereset szerinti egy tehenet, egy sertést, egy ércfütőt, egy lúgzó-üstöt, egy fali órát, két darab ércfazekat, három darab tekenőt, négy darab érckasztrolyt, egy darab lúgzó-kádat, két darab itató-csebret nem felperessel s együttlétük ideje alatt vásároltak s ezek felperesnő vele megkülönzéskor nálam nem maradtak, isten engem ugy segéljen; akkor felperes ezek iránti keresetével elutasittatik. Ha pedig alperes ezen esküt csak részben s illetve csak egynémely tárgyra teszi le, az eskü által nem érintett tárgyak értékének csak felét köteles felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Felperes a B. Gy., B. János és P. Mihály tanuk vallomásával perrendszerü bizonyítékot nyújtott arra, hogy az alperes tulajdonát képező belső telken lévő kútat, törökbúzakosarat és kertet alperesseli együttélésük ideje alatt közösen építtettek, minélfogva ezen építményeknek a szakértők által megállapított érték felerészének megfizetésében aiperest feltétlenül marasztalni kellett. Elhalt B. Györgyné hagyatéki iratai által igazolva van ugyan, hogy alperes egy tehenet 40 írttal, egy kádat 1 frt ól krral és egy lúgzó-üstöt 3 frt 57 krral első neje, B. Györgyné hagyatéki ingóságaiból ő maga vásárolt, az azonban bizonyítást nem nyert, hogy ezeket felperesseli együttélése előtt vásárolta volna. Úgyszintén felperes más bizonyítékot nem nyújtott arra, hogy ugy a tehén, a kád és lúgzó-üst, mint a keresetben felsorolt egy sertés, egy ércfütő és fali óra, két ércfazék, három tekonö, négy érckasztrolyt, két itató-cseber az alperesseli együtt é'és alatt közösen szereztettek s azok a különválás idejében alperes birtokában megmaradtak, mint a felperesnek felajánlott s általa elfogadott főesküt, tekintve, hogy alperes azoknak a házasság tartama alatti meglétét nem tagadta, ugy azt is beismerte, hogy felperestől jogerejüleg elválasztott, miután a házasság tartama alatt szerzett ingóságok a házasfelek közös tulajdonainak tartandók, a főeskü alkalmazása indokolt. A keresetileg követelt tehén, kád és lúgzó-üst értéke a B. Györgyné hagyatéki iratainál lévő árverési jkönyvvel igazolva lévén, ezen érték alapul veendő. A többi ingóságok értékének megállapítása a felperesi becslő esküjétől volt feltételezendő, nem lehetvén azokra más bizonyítást alkalmazni, stb. A marosvásárhelyi kir. itólő tábla (1892. dec. 13.3,796. p. sz.): Az elsöbiróság Ítélete megváltó'.tátik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét csupán arra alapította s a kereset tárgyává tett ingóságok értékét egyedül azért kívánta közös szerzemény címén felerészben a tőle véglegesen elválasztott volt férje ellenében megítéltetni, mivel peresfelek ezen ingók szerzése idejében egymással házassági viszonyban voltak. Minthogy azonban a ptkv. 1,233. §-a értelmében a házassági összeköttetés egymagában a házasfelek között vagyonközölséget nem állapit meg, felperes pedig a ptkv 1,237. § ában kifejezett azon vélelemmel szemben, hogy a szerzés a férjtől származik, a maga részéről semmi különös szerzési módot elő nem adott, nevezetesen azt, hogy a szerzéshez nem bizonyította és így a közszerzői jogcímre törvényesen nem hivatkozhatik, közszerzői minőségét tehát ki nem mutatván, követelési jogát megállapítani nem lehetett, miért is az elsőbirói ítéletnek megváltoztatása mellett keresetével jogalap hiánya miatt el kellett utasítani, stb. A m. kir. Curia (1894. máj. 26. 4,373. p. sz.): A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik annyival is inkább : mert az osztr. polg. törv. 1,237. §-a értelmében a házasság tartama alatt vásárolt tárgyak a férj által szerzetteknek vélelmezendök, ezzel a vélelemmel pedig felperes közszerzői minőségét sem bizonyította, az idézett törvény 1,233. §-a szerint pedig a házassági összeköttetés egymagában a házasfelek között vagyonközösséget nem állapit meg; a felhozottaknál fogva tehát felperes részéről kínált és alperes részéről szükség esetére elfogadott főeskübizonyiték alkalmazást nem nyerhet, nem pedig annál kevésbé, mert P. Sámuel és A. Maris tanuk vallomása szerint felperes ingóságainak alperes házától történt elszállíttatásakor ki is jelentette, hogy egyéb ingó iránt nincs követelési joga. Szerződésileg elvállalt markotányosi üzletnél, a markotányosi épület használatára nézve, a vonatkozó szolgálati szabályzatok, illetve a laktanyai parancsnokság rendelkezései a mérvadók; — minélfogva a markotányosi épület s az abban gyakorolt katonai ellátás birtokának terjedelme s tartalma egyenesen az illetékes katonai hatóság intézkedésétől függő s a markotányosi üzlet birtoka a rendelkezésre jogosított katonai hatósággal szemben sommás visszahelyezéshez törvényes alapot nem nyújt. A besztercebányai kir. járásbíróság (393/894. sz. febr. 7.): Dr. Rippély Ede ügyvéd által képviselt Wágner Károly felperesnek, a budapesti m. kir. kincst. jogügyi igazgatóság képviseletében a besztercebányai m. kir. kincstári ügyészség által védett m. kir. kincstár alperes ellen, befalazott bejáratnak régi állapotba visszahelyezése iránt 1893. évi június hó 18-án 2,458/p. 1893. sz. alatt