A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 3. számához. Budapest, 1894. január hó 21-én. Köztörvényi ügyekben. Hagyatéki zárlat kérdésében harmadbirősághoz nincs helye felfolyamodásnak. A nagykárolyi kir. járásbíróság: Miután a Sz. János tasnádszántói, Cz. Alajos mezőterennei r. kath. lelkészek és T. Lajos szatmári református lelkészek által kiállított családi értesítővel igazolva lett, hogy P. Pál és neje B. Zsuzsanna egyedüli törvényes gyermeke P. Berta. tekintve, hogy a hagyatéktárgyalás rendjén örökösként jelentkezett P, Rozália özvegy Sch. Istvánné beismerte, hogy ö örökhagyónak törvénytelen gyermeke s miután az érvényben levő magyar törvények s az országbírói értekezlet 9. §-a szerint végrendelet nem létében örökhagyónak minden vagyona a töle leszármazó törvényes gyermeket illeti, s ennélfogva az örökösként fellépő P. Rozália özvegy Sch. Istvánné örökösnek nem tekinthető s mint ilyennek abbeli kérelme, hogy a hagyatéki vagyon zár alá vétessék, mint a törvényes örökös jogait sértő s törvényeinkkel ellentétes cselekmény teljesíthető nem volt. Minthogy azonban ellentétes igények támasztattak, az összes iratok a jelen végzés jogerőre emelkedése után a szatraárnémetii kir. törvényszékhez beterjesztetni rendeltetnek. (1892. dec. 20-án, 7,174. sz,)' A debreceni kir. itélő tábla: Az első bíróság végzésének az a nem neheztelt része, mely szerint a hagyatéki iratoknak a szatmárnémetii kir. törvényszékhez áttétele elrendeltetett, érintetlenül marad, ugyanannak a végzésnek zárlati kérelem felelt rendelkező felebbezett része pedig megsemmisíttetik. Indokok: Az 1868. évi L1V. t.-c. 588. §-ában foglalt abból a rendelkezésből, hogy a biróság csak a már peressé vált hagyaték biztosításáról tartozik gondoskodni, önként következik, hogy a hagyatéki zárlat elrendelésének csak a perre utasitó határozat meghozatala után van helye. A kir. járásbíróság tehát a zárlat kérdésében illetéktelenül határozott, a mennyiben ugy a perre utasitó határozat meghozatala, mint azzal kapcsolatban a hagyatéki zárlat elrendelése is már az illető kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Ennélfogva a kir. járásbíróságnak illetéktelenül hozott neheztelt végzése megsemmisítendő volt, annál is inkább, mert a kir. járásbíróság abban az érdekeltek között vita tárgyává tett oly jogkérdések felett is határozott, a melyek csak az örökösödési perben hozandó ítéletben lesznek megoldhatók. (1893. márc. 16-án, 931. sz.) A m. kir. Guria: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik. Indokok: Az örökösödési eljárás folyamában hozott másodbirósági végzések ellen további fel folyamodásnak csak az 1881. évi LIX. t.-c. 92. §. b) pontjában jelölt esetekben van helye, a hagyaték biztosítása, illetve az e célból kért zárlat elrendelése kérdésében hozott másodbirósági neheztelt végzés pedig az ottan kijelölt esetek közé nem tartozik. (1893. aug. 14-én, 7,850. sz.) Az atya gyermekeinek anyai osztályrészük végkielégítése fejében kötelezvén bizonyom összeget: a gyermekekjellenében az anyai hagyatékhoz tartozott és általuk a megállapodáshoz képest elvitt ingók értéke tekintetében az atya jogosan élhet beszámítással. Az önjogtialká vált gyermekek és örökösöknek a szülök által adott értékeket jogosultak ezek az osztályrészbe számítani, nehogy etryik örökös a másik rovására gazdagodjék, illetőleg valamelyik rövidséget szenvedjen. A muraszombati kir. járásbíróság N. János és nejének id. N. János ellen 512/891. sz. a. indított sommás perében, következően ilélt: felpereseket az elsőbiróság 75 frt 30 kr. iránti keresetükkel elutasítja. Indokok: Ámbár beismerte alperes, hogy a kereseti adóslevél alapján felpereseknek 100 frt osztályrész-tőkével adósukká vált s hogy azt nekik készpénzül vissza nem fizette ; mivel azonban másrészről felperesek is beismerték, hogy alperestől, mint apjuktól, a felsorolt értékeket kapták ; az alperes tanúi pedig igazolták, hogy ezen értékek a beszámíttatni kívánt 75 frt 30 krt képviselik: igy ezen összeg a 100 frtnyi osztályrész-tökéből levonandó és felperesek avval elutasitandók voltak ama jogszabálynál fogva, hogy az önjogúakká vált gyermekek és örökösöknek a szülők által adott értékeket jogosultak ezek az osztályrészbe számítani, nehogy esetleg egyik örökös a másik rovására gazdagodjék, illetőleg valamelyik rövidséget szenvedjen. A kiegyenlítetlen 24 frt 70 kr. töke és járulékaiban azonban alperest, saját beismerése alapján, el kellett marasztalni. Felpereseknek a beszámítás ellenében tett ama kifogása, hogy a kapott értékek az ő készpénzkövetelésükkel nem egyneműek és nem határozottak, figyelembe vehető nem volt épen azon okból, mivel alperes is ezeket az átadott értékeket osztályrész címén tudta be felpereseknek s mivel kitett számszerű mennyiségük is a tanuk által igazolva lön; mert továbbá a csatolt hagyatéki leltárból kitetszöleg, az elhalt édes anya, mint alperes volt neje ut;'in ingó vagyon nem maradt, igy az átadottak alperes kizárólagos tulajdonai voltak, mikről fennálló jogelveink és gyakorlatunknál fogva, a házastársi vagyontól egészen függetlenül, szabadon rendelkezhetett, s azoknak az örökösök osztályrészébe való beszámítását, az anyai örökrész nem befolyásolta. A perköltségek kölcsönös megszüntetése, a prts. 251. §. alapján, a vérségi összeköttetésben, jóhiszemű és részben jogosult perlésben, valamint a pernek részben megnyerése, részben elvesztésében leli indokolását. (1891. évi 4,469. sz.) A győri kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az első biróság ítéletét nem felebbezett abban a részében, mely szerint alperest 24 frt 70 kr. tőkéuek és kamatának megfizetésére kötelezte, érintetlenül hagyja, ugyanazt az ítéletet felebbezett többi részében azonban megváltoztatja, alperest meg további 75 frt 30 kr. tőkének és ettől 1891. évi február hó 18-ik napjától számítandó 6°/o kamatának, 8 nap végrehajtás terhe alatt felperes részére leendő megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes beismerte, hogy az Aj alatt mellékelt adóslevél szerint felperesek részére osztályrész végkielégítéséül 100 frtot kötelezett, ebbe az összegbe azonban beszámíttatni kéri a per során felsorolt 5 darab tyúknak 2 frt 50 kr., egy darab tehénnek 60 frt, egy darab vánkos és dunnának 10 frt, egy kétakós hordónak 2 frt és egy teknőnek 80 kr., összesen 75 frt 30 kr. értékét, a mely ingókat felperesek a felhívott kötelezvény kiállítása után tőle elvittek. Minthogy felperesek azt állítják, hogy a szóban forgó és általuk elvitt dolgok anyai hagyatéki vagyont képeztek, a melyhez nekik jogos igényük volt. Minthogy ezzel szemben alperesnek azt az állítását, hogy a kérdéses ingók nem a néhai neje, O. Erzsébet hagyatékához tartozó, hanem az ő (alperes) tulajdonát tevő javak voltak: az a körülmény, hogy azok az ingók nevezett nejének e per mellett levő hagyatéki iratai közt elfekvő leltárban felvéve nincsenek nem bizonyítja; mert ez a leltár felperesek hozzájárulása nélkül vétetett fel ; és végül, minthogy alperes maga sem állítja, hogy a kérdéses ingókat a kereseti összegbe beszámítás feltétele alatt engedte át felpereseknek: mindezeknél fogva az első biróság Ítéletét felebbezett részében megváltoztatni s alperest még további 75 frt 30 kr. tőkének s nem kifogásolt kamatainak és mint pervesztest a perköltség megfizetésére az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján kötelezni kellett. (1892. évi október hó 25-én 5,100. sz.) A m. kir. Curia következő i t életet hozott : A kir. itélő táblának ítélete az alperes által felebbezett részében megváltoztattatik és e részben az első bíróságnak ítélete hagyatik helyben. Indokok: A keresethez mellékelt adóslevélnek címzett, a felek által minden tekintetben valódinak és valónak elismert, a felek megállapodását tartalmazó okirat szerint alperes az abban jelzett 100 frtot a felpereseknek anyai osztályrészük végkielégítése fejében kötelezte, ebből kétségtelenül kitűnik, hogy felpereseket az anyai hagyatékból e 100 frton felül már mi sem illette és ehhez képest az állításuk szerint az anyai hagyatékhoz tartozott és általuk a felek között létrejött megállapodás után elvitt ingók sem illették meg, a minél fogva alperes beszámítás iránti jogos kérelmének helyt adni, és a felperesek beismerése szerint általuk elvitt ingóknak igazolt értékét az alperes javára beszámítani, illetve felpereseket ez összeg erejéig keresetükkel elutasítani kellett. (Budapesten, 1893. augusztus 31-én 1,849. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Be nem jegyzett betéti társasági cég, ha csak a beperesitett váltó kiállítása előtt mint betéti társaság alakult meg és üzletét megkezdette, alperesként perbe idézhető. (Keresk. tv. 63., 125. és 138. §§.) A lugosi kir. törvényszék (1892. évi december hó 3-án t;,504 .sz. a.): Dr. Rosenthal Gyula ügyvéd által képviselt R. Izidor felperesnek H et Comp. cég alperes ellen 1,000 frt éjárulékai iránti váltóperében következőleg ítélt: A kir. törvényszék az 5,651/1892. sz. a. hozott sommás végzést hatályában fentartja, kötelezi »H et Comp.« céget, alperest, hogy fizessen 1000 frt tőkét és járulékait stbket. Indokok: »H József mint az alperesként perbe vont »H et Comp.« cégnek a kereset szerint tagja a hozott sommás végzés ellen kellő időben beadott kifogásaiban azt adja elő, hogy sem a váltón elfogadóként szereplő »H