A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele

10 A JOG. et Corap. S'áge\verk« cég, sem az alperesként perbe vont »H. . • et Comp.« cég nem létezik, de igenis egy »H et Comp. Holzgrosshándler« cég létesítését célzó szerződés felperes H József és M. Sámuel közt. Utóbbi cég azonban felperes és M. Sámnel kilépése folytán megszűnt, és az üzletbe fektetett kereseti váltó értéke a tagok között már elszámolás tárgyát képezett. Különben felperes mint társasági tag egy személyben hitelező és adós, miért is keresetével elutasitandó. Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 13. §-a szerint betéti társaságnál csak az lényeges, hogy a cég a beltagok közül leg­alább egyiknek nevét, a társasági viszonyra utaló valamely toldással foglalja magában ; a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgáló toldásokat pedig használni a feleknek szabadságukban áll, ezek tehát lényegeseknek nem tekinthetők, ennélfogva a felperes áhal a tárgyalási jegyzőkönyvhöz A) alatt eredetben csatolt szer­ződésnek úgy szövegezése (Commanditgesellschaft), mint teljes tar­talma szerint betéti társaságot képező »H et Comp « cég a váltón elfogadóként szereplő »H et Comp. Sage­M-erk, Karánsebes«, s e kifogásoló által létrejöttnek állított »H. . . . u. Corap. Holzgrosshándler« cégekkel lényegileg egy­értelmű és ugyanazonos, tekintve, hogy a kifogásoló a váltón a céglenyomat mellett elfogadóként szereplő »H és S. . . . « aláírások valódiságát nem tagadja s így kétségtelen, hogy ezen elfogadásból kifolyólag az elfogadóként szereplő, i társasági szerződés 3-ik pontja szerint 1891. év október hó 18-án kelet­kezett s így már ezen naptól is, de mindenesetre a tárgyalási jegyzőkönyvhöz B) alatti hiteles másolatban csatolt iparigazolvány tanúságaként 1892. év március hó 12-ik, mint az üzlet megkez­dése napjától a kereskedelmi törvény 138. §-a értelmében a bejegyzés kérdésétől függetlenül létezőnek tekintendő betéti tár­saság a váltótörvény 23. §-a értelmében felelős ; tekintve, hogy a társaság megszűnése ezen felelősség kimondását akadályozhatja, de a megszűnést felperes tagadásával szemben különben sem igazolta ; tekintve, hogy felperes az alperes társaságnak a szerződés világos tartalma szerint csak kültagja, mint ilyen pedig, ép ugy mint a részvényes a részvénytársasággal szemben, a társaság hitelezőjeként szerepelhet, s azt be is perelheti; tekintve, hogy azon kifogásbeli állítás, hogy a kereseti váltó a közös üzletbe befektetve s a tagok közt elszámolva lett, felperes tagadásával szemben, mivel sem nyert bizonyítást; tekintve, hogy a felperes által a D) alatti mérleg valódiságára nézve kinált s a kifogásoló által elfogadott főeskü nem vonatkozik perdöntő körülményre, s igy megítélése mellő­zendő volt; mindezeknél fogva a sommás végzést hatályában fen­tartani kellett. A temesvári kir. ítélő tábla (1893. évi június hó 28-án 2,249. sz. a.) : A kir. itélő tábla ; z első bíróság ítéletét megváltoz­tatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Be nem jegyzett betéti társaság beltagjait a társasági cég alatt harmadik személyek irányában vállalt kötelezett­ségekért a kereskedelmi törvény 125. §-a szerint korlátlan és egyetemleges felelősség terheli ugyan, de be nem jegyzett betéti társaság mint ilyen a használt közös cég alatt perbe nem idézhető, mert perbe csak természetes vagy jogi személy vonható, a betéti társaság pedig jogi személyiséggel csak akkor bir, ha az ennek elnyerése végett a törvény által megszabott feltételeket, melyek közé a kereskedelmi törvény 126. §-a értelmében a cég bejegy­zése is tartozik, teljesiti. Minthogy pedig felperes nem vonja kétségbe a védekező H Józsefnek azt az állítását, hogy a perbe idézett »H et Comp.« cég bejegyezve nem volt, alperesnek kellett azt a kifogást elismerni, hogy felperesnek állítólagos váltó­követeléseért a nevezett cég szabálytalanul idéztetett perbe. Mindezeknél fogva az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Guria (1893. évi december hó 6-án 1,463. sz. a.): A másod bíróság ítélete megváltoztatik, alperes »H et Comp.« be nem jegyzett cégnek alpereskénti perelhetősége meg­állapíttatik és a másodbiróság utasittatik, hogy a per érdemében hozzon határozatot stb. Indokok: Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 138. §-a éltelmében, a betéti társaságnál a társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában már azon időponttal is kezdődik, midőn a társaság üzletét megkezdte, a perhez A) alatt csatolt, sem valódiság, sem tartalom tekintetében nem kifogásolt szerződés és B) alatt mellékelt szintén nem kifogásolt iparhatósági engedély tanúságára pedig alperes cég már a beperesitett váltó kiállítása előtt mint betéti társaság megalakult és üzletét magkezdette. Tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 125. §-a szerint a betéti társaság jogi fennállásának előfeltételét cégének bejegyez­tetése nem képezi. És tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 63. §-a szerint a kereskedelmi társaságok, a cég bejegyeztetésére való tekintet nélkül, alperesi minőségben perben állhatnak, a másodbiróság ítélete meg­változtandó, alperes be nem jegyzett cégnek alperesi minőségben való perelhetősége megállapítandó és miután a másodbiróság a per érdemében nem határozott, ez iránvbani határozathozatalra utasítandó volt. Az eredeti hitelezővel, a váltónak átadásékor ennek bizonyos meghatározott tartalommal leendő kitöltése iránt történt meg­állapodáshiányában, a váltóbirtokos a birtokába jutott váltót jog­elődjének jogán a hiányzó lényeges kellékekkel és a saját váltó­birtokosi minőségével kitölteni a váltótörvénynek 93. §-a szerint jogosítottnak tartandó. A pécsi kir. törvényszók, mint váltó bíróság (1892. év január 22-én 535. sz. a.) : Dr. Nick Alajos ügyvéd által képviselt 1 G. Lipót felperesnek, Lévay Lajos ügyvéd által képviselt E. Mihály és S. István alperesek ellen 50 frt tőke és járulékai iránti váltó perében következőleg ítélt: Az 1891. évi október hó 23. napján 14,794. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentar­tása mellett tartoznak alperesek a Pécsett 1890. évi október hó 20. napján Ötven (50) frtról kiállított váltó alapján mint elfoga­] dók a kereseti 50 frt váltóösszeget stb. megfizetni. Indokok: Miután alperesek a minden lényeges kellék; kel ellátott s aggálytalan váltón látható elfogadói névaláírásuk valódiságát, valamint azt, hogy ezen váltót néhai S. Mórnak csak is a váltóösszeg kiírása mellett, de egyébb lényeges kellékekre vonatkozólag teljesen kitöltetlenül elfogadva adták át, ^ s miután az ily váltóürlap eredeti birtokosának ellenkező kikötés s meg­; állapodás nélkül az 1876. évi XXVII. t.-c. 93. §-ából kifolyólag i jogában állott az alperesektől átvett űrlapot az abban hiányzott váltói lényeges kellékekkel ellátni, vagy pedig ily kitöltés nélkül 1 hasonló joggal egy harmadik személyre átruházni és miután alperesek sem azt, hogy a váltó rendelvényese, avagy egyéb lényeges kellékek a megállapodás ellenére lettek volna kitöltve, ' sem azt, hogy felperesnek tudomása lett vólna arról, miként a I váltói jogügylet létre jötte a S. . . Mór által részükre kieszköz­! lendő kölcsön tényleges megszerzésének feltételéhez volt kötve, , nem igazolták, s minthogy továbbá az aláírás valódiságára vonat­kozó eskün kívül a váltóeljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 26. §-a értelmében az ellenfél bele nem egyezése ese­I tében ily sommás váltóperekben egyéb ténykörülményeknek esküvel való bizonyítása meg nem engedhető s igy alperesek az érték meg nem kapásából kifolyó kifogásukkal a váltótörvény 72. §-a értelmében sikerrel nem védekezhetnek ; ugyanazért őket kifogásukkal elutasítani s a kereseti váltótöke, kamatai, úgy a prts. 251. §-a alapján a perköltségek megfizetésére, mint elfogadó­kat, kötelezni kellett. Büntethető cselekméay jelenségei fel nem merülvén, az ira­toknak a büntető bírósághoz leendő áttételét mellőzni kellett. A pécsi kir. itélő tábla (1892. évi augusztus hó 31-én i 4,198. sz. a.): A királyi itélő tábla az első bíróság ítéletét meg­j változtatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes kezdetben tagadja ugyan, hogy al­; peresek az A) alatti váltót néhai S. Mórnak adták, a tárgyalás i folyamán azonban ettől a tagadástól mindinkább eltért, úgy, hogy az, tekintve felperes egész előadását, határozottságát any­nyira elvesztette, hogy annak ellenében bizonyítás szüksége fenn | nem forog, hallgatag beismertnek kellvén tekinteni alperesek­nek ebbeli előadását. Azt pedig, hogy alperesek néhai S. Mórnak több váltót is adtak, felperes maga sem állította. Tekintve már most, hogy felperes nem váltónyilatkozat útján jutott a váltó birtokába: alperesek mindazokkal a kifogások­kal élhetnek ellene, mely őket néhai S. Mór ellen illette. Az A) 2. alatt csatolt valódisága tekintetében nem kifogá­solt nyilatkozat szerint pedig néhai S. Mór csak abban az eset­ben támaszthatott vólna követelést az A) alatti váltó alapján, ha alperesnek kölcsönt csakugyan szerzett. Ezek szerint néhai S. Mór nem lévén jogosítva az A) alatti váltót alperesek ellen érvényesíteni, azt a vele egy személvnek tekintendő felperes nem érvényesítheti stb. A m. kir. Curia (1893. évi december hó 6-án 1,531. sz. a.): A pécsi királyi itélő tábla ítélete megváltoztatik s az első biró­í ság ítélete hagyatik helyben. I n d o k o k : Alperesek maguk is azt adták elő, hogy a I kereseti váltót néhai S. Mórnak, az ez által az ő részökre kiesz­közlendő kölcsön megszerzésének feltétele alatt, erre az esetre ígért jutalom biztositásáúl állították ki olyképen, hogy azon kibocsátói aláirás nem volt és a rendelvényes nem jelölte­tett meg. Ennélfogva azt a kifogásukat, hogy felperes a S. Mór halála után az ő birtokába jutott váltót a maga kibocsátói aláírásával ellátni és azt saját rendeletére kitölteni s oly módon a váltót, mint a tartalom szerint igazolt váltóbirtokos ellenök érvénye­síteni jogosítva nem volt, csak is abban az esetben érvényesíthet­nék sikeresen, ha a váltó aláírásával elvállalt feltétlen fizetési ! kötelezettség alapján őket terhelő bizonyítás folytán azt is kimutat­ták volna, hogy a váltót ellenök S. Mór sem lett volna jogosítva érvényesíteni, azért, mert nem következett be az a feltétel, mely­től függött a váltónak érvényesithetése a vele létrejött megálla­podás szerint. Ezt azonban az alperesek nem bizonyították be, mert a ! perben ennek puszta tagadására szorítkoztak és a felperesnek ellenkező állításával szemben azt, hogy S. Mór a kölcsönt az ő részükre meg nem szerezte, bizonyítani nem is ajánlkoztak. E szerint annak a feltételnek be nem következtét, a mely­től függött saját védekezésök szerint a váltónak, az eredeti hitelező

Next

/
Oldalképek
Tartalom