A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - A képviselői immunitás Austriában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 35. számához. Budapest, 1894. szeptember hó 2-án. Köztörvényi ügyekben. Az adós, hitelezőjének nála letiltott követelését a végrehajtást foganatosító bírósághoz vagy a llzetés helyének bíróságához csak akkor köteles letenni, ha a követelés a llzetés Iránti birói intézkedés megtétele előtt esedékessé válik; abban az esetben azonban) ha az esedékesség napja már bekövetkezett és a hovatízetés tekintetében már birói utasítási nyert, annak köteles űzetni, kinek részére a llzetés a birói intézkedés értelmében teljesitendö. A rékási kir. járásbíróság. (2,623/p. sz. 1892. július 28.): Dr. Szigeti Arnold ügyvéd által képviselt R. János felperesnek Lázár Szilárd ügyvéd által képviselt W. Sándor alperes elleni 100 frt töke és jár. iránti sommás perében következően i t é 11: Ha alperes föesküt tesz arra, hogy ő az engedményezésről csai akkor birt tudomással, a midőn a követelés nála letiltatott: felperes a 80 frtra nézve elutasittatik stb. Tartozik tehát alperes eskütétel iránti kérvényét jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt beadni és a kitűzendő határidőben az esküt letenni; mert ellenkező esetben tartozik felperesnek 80 frtot, ennek 1891. január 1-től számítandó 6°/o kamatjait stb. megfizetni. Indokok: Alperes tagadásával szemben s más bizonyítékok hiányában az eskü általi bizonyításnak helyt adni és a felperes által kínált s alperes által elfogadott esküt megítélni kellett. A temesvári kir. ítélő tábla (4,114/p. sz. 1893. jaruár 28.): az első bíróság ítéletét megváltoztatja; alperest feltétlenül és végrehajtás terhével kötelezi, hogy 80 frt tőkét, ennek 1891. január 1-től folyó 6% kamatát birói letétbe helyezzen stb. Indokok: Általános jogszabály, hogy az adós attól az időponttól kezdve, melyben tartozásának a hitelező által harmadik személyre történt átcngedményezéséröl kellően értesíttetett, hitelezőjének többé fizetést érvényesen nem teljesíthet, hanem a mennyiben az engedményezett követelés, de a követelési jog vitássá vált, vagy a hitelező egyéb tartozásáért lefoglaltatott volna : az adós a fizetési kötelezettség alul csak úgy szabadulhat, ha a követelési összeget birói letétbe hegyezi. Ebből folyólag, habár alperes a per folyamán igazolta, hogy ö a kereseti követelésnek hitelezője, K. Henrik, tartozásai fejében a 2. és 3. alatt becsatolt rendelvénvekkel letiltott 80 frtnyi részét a 4. alatti nyugta szerint Temes-Rékás község pénztárába 1891. január 31-én befizette, mégis, minthogy annak bizonyítása végett, hogy a kereseti követelésnek felperes részére történt átengedményezéséről alperes a hitelező K. Henrik utján 189o. juuius 9-én ajánlott levélben értesíttetett, minek folytán alperesnek a követelés átengedményezéséről nem csupán az l89l. január 31-én teljesített fizetés, hanem a 2. és 3. alatt csatolt rendelvényekből kitünőleg az 1890. évi október 2-án és 1890. évi december 20-án eszközölt letiltások idejében is már tudomással kellett bírnia, felperes alperest a tagadó főesküvel kínálta meg ; — minthogy alperes a kínált főeskünek az engedményezésről a letiltásokat és fizetést m egelőzö időben az engedményező utján történt értesülésére, mint ténykérd -ure vonatkozó részét el nem fogadta, ez ügydöntő ténykörülmény tekintetében tehát alperes a prts. 233. és 234. §§• értelmében pervesztesnek tekintendő : mindezeknél fogva alperest az első bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett a kereseti követelés 80 frtnyi részének és a lejárat nem kifogásolt időpontjától folyó 6°/0-tóli késedelmi kamatának birói letétbe helyezésére feltétlenül kötelezni azért kellett és lehetett, mert a követelési jog a letiltások folytán vitássá válván, a fizetés által a foglaltatok jogaiba lépő és ezeknek zálogjogát megszerző alperes nem zárható el attól, hogy ő zálogjogának hatályos voltát a kielégítési sorrend megállapítása végett az 1881. évi LX. t.-c. 126. §-a szerint az Ö3szes érdeklett felek (engedményező, engedményes és engedményezett) megidézésével megtartandó tárgyaláson felperesnek az engedményen alapuló követelési jogával szemben kimutathassa stb. A m. kir. Curia (5,251/P. sz. 1894. május 15.): A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 82, §-a értelmében az adós a hitelezőjének nála lefoglalt követelését, a végrehajtást foganatosító bírósághoz, vagy a fizetés helyének bíróságához csak akkor köteles letenni, ha a követelés a fizetés iránti birói intézkedés megtétele előtt esedékessé válik, abban az esetben azonban, ha az esedékesség napja már bekövetkezett és a hováfizetés tekinteben már birói utasítást nyert, annak köteles fizetni, kinek részére a fizetés a birói intézkedés értelmében teljesítendő, mert ellenesetben az esetleges büntető következményen felül akként marad kötelezve, mintha a fizetést nem teljesítette volna. Minthogy pedig a 2. és 3. alatt a periratokhoz mellékelt letiltások szerint alperesnek meghagyatott az is, hogy a letiltott összegeket hová fizette, ő az idézett §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően járt el akkor, midőn a fizetést a meghagyás értelmében teljesítette, sőt köteles volt ily módon eljárni, tekintet nélkül arra, hogy az engedményezésről magánúton volt értesítve vagy nem. Ily körülmények közt tehát felperes, kinek a végrehajtások hatálytalanságát igénykereset utján érvényteleníteni s esetleg a követelés hováfizetésére vagy bírói letétbe helyezésére nézve az előbbitől eltérő birói meghagyást a törvény utján kieszközölni állott volna érdekében, a követelésnek sem újból kifizetését, sem birói letétbe helyezését alperestől nem követelhetvén, keresetével feltétlenül lett volna elutasítandó. Minthogy azonban mindkét alsó bíróság ítélete alperesre nézve marasztaló s minthogy erre és az 1881: LIX. t.-c. 47. §-ának rendelkezésére, tekintettel az 500 frtot meg nem haladó készpénzkövetelés iránt folytatott és kártérítésre nem irányuló jelen sommás perben a keresetnek feltétlenül való elutasítása iránt alperes további felebbezést használni nem jogosult: a kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróságnak alperest csak a részére megítélt főeskütől feltételezetten marasztaló s így alperesre nézve a kir. itélő tábla Ítéleténél kedvezőbb ítélete hagyatott helyben. Oly esetben, midőn a munkás, a munkabéri szerződés felbontása után munkabérét követeli és ezzel szemben a volt munkaadófél kifogásul felhozza, hogy a munka hiányos, vagy hogy az véglegcsen be nem fejeztetett, nem annak lehet helye, hogy a munkás keresetével, mint időelőttivel elutasittassék, vagy a mnnka pótlására, illetve befejezésére utasittassék, hanem megállapítandó az állított hiány kijavítására, illetve pótmunkára szükséges költség és ennek összege a munkabér követeléséből levonandó. A gyöngyösi kir. járásbíróság (1892. évi január hó 16-án 70. sz. a.): dr. Kurcz Jakab ügyvéd által képviselt N. János felperesnek dr. Künstler Ignác ügyvéd által védett P. Mihály alperes ellen 113 frt 69 kr. és járulékai iránti sommás perében következőleg itélt: Feltétlen köteles alperes felperesnek 105 frt 53 kr. tökét stb. megfizetni. 5 frt 62 kr. fizetésének kötelezettsége alól alperes csak az esetre mentetik fel, ha felperes a 25 köbméter kőtörmeléket és 6 25 köbméter földhuladékot 8 uap alatt a bányából cl nem távolittatná, felperest 2 frt 40 kr. lőporkamra körüli kiadása címeni követelésével, alperes pedig 7 frt 50 krnyi mezei kártétel iránti viszonkeresetével elutasittatnak stb. Indokok: Alperes azt panaszolta, hogy felperes tőle 49 frt 71 kr. kiérdemelt munkadíját a leszámolásnál visszatartott és az ezután végzett munka 61 frt 50 kr. értékét pedig megfizetni nem akarja. Valamint lőporkamra elkészítése körüli kiadását sem. Alperes elismeri, hogy 49 frt 71 krt visszatartott, de arra jogosult volt, mert felperes a bányát tisztán tartozott volna elhagyni. Továbbá dolgozni jogosult nem volt, mert neki felmondva lett, azonban ha tényleg többet dolgozott, munkadíját megadni hajlandó, erre nézve azonban szükséges az egész általa mívelt bánya üregét felmérni és az eredményt igy megállapítani. Tagadja a 2 frt 40 kr. befektetését s annak szükségességét, miután felperes kukoricatermésében 7 frt 50 kr. kárt tett, ezt viszonkövetelésbe teszi. Az alperesi kérelemhez képest a bányaüreg a közös egyezéssel megnevezett szakértő által felméretvén, ennek eredménye az lett, hogy felperes 14 kros földmunkát 53V5, 25 kros 339Y2 és végre 50 köbméter sziklakifejtést 960 köbméterrel eszközölt többet mint mennyiért felperes fizetett, igy midőn a többletért csak 6 frt 50 krt tett követelésbe, jóval alul látszik lenni azon, a mi őt jogosan illetné, miből kifolyólag ez összeg részére az elismert 49 frt 71 krral megítélendő volt, ugy azonban, hogy ebből, miután a bányát tisztán tartozik kezelni, 25 köbméter kőtörmelék 18 írttal számított eltakarítási költsége és a 6 25 köbméter föld 1 frt 12 kr. költsége, összesen 5 frt 62 kr. alperes által visszatartható lesz, a mennyiben felperes 8 nap alatt azt el nem távolitaná. A 2 frt 40 kr. követelés jogosságát alperes tagadása ellenében igazolni nem tudta, azzal elutasítandó volt, ugy alperes a mezei kár címéni viszonkövetelésével is, mert ez nem egy jogalappal bír a keresetével, nem határozott és nem lejárt ; s annak együttes tárgyalásába felperes bele nem egyezett. A felmondás kérdése lényeggel nem bír, mert alperes kijelentette, hogy a tényleg teljesített munkát fizeti.