A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - A képviselői immunitás Austriában

138 A JOG. A szakértői kimutatás elleui kifogás figyelembe vehető azért nem volt, mert a kezdő vonalakat peres felek a helyszínén egyetértőleg jelelték meg. A további eljárást mellőzni kellett, mert alperes nyolc nap alatt tanujának nevét nem jelentette be stb. A budapesti kir. itclo tábla (1893. évi február hó 10-én 1,912. sz. a.) : A királyi itélő tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint felperes keresetének 2 frt 40 krnyi részével elutasittatott, mint nem felebbezettet .nem érinti, azt a részét, mely szerint alperes 7 frt 50 kr. viszonkeresetével elutasittatott, oly értelemben hagyja helyben, hogy alperes azt külön peruton érvényesítheti, egyéb felebbezett részét azonban megváltoztatja, felperest keresetével ezúttal elutasítja stb. Indokok: Habár alperes a per során beismerte, hogy felperes munkadíjából 49 frt 71 krt visszatartott s a kihallgatott szakértő által a többletmunka is megállapittatott, mégis felperest keresetével el kellett utasítani, mert felperes beismerte, hogy ö a szerződésük értelmében a bányát a föíd és kőtörmeléktől tisztítani tartozott, de hogy ezt megtette, nem is állította, a szakértői szemle szerint pedig a bányában felperes eltávozása után jelentékeny mennyiségű kőtörmelék találtatott. Ily körülmények között s különösen arra tekintettel, hogy az általánosan elfogadott jogszabály értelmében kétoldalú szerződés teljesítését csak az van jogosítva követelni, ki annak maga részéről is megfelelt, a fentiek szerint pedig felperes szerződési kötelezettségének mindaddig eleget nem tett, az alperes elleni követelése elutasítandó: a viszonkeresetre nézve az elsőbiróság ítélete annak indokaiban kifejezetteknek megfelelően az 1881. évi. LIX t.-c. 8. §-a alapján ezzel az értelemben csak helybenhagyandó, hogy alperes ezt külön peruton érvényesítheti. A magyar kir. Curia (1894. évi május hó 4-én 10,807. sz. a.): A másodbiróság ítélete megváltoztatik, a per érdemben elbirálandónak kimondatik és utasittatik a másodbiróság, hogy a felperes által felebbezett rész tekintetében hozzon érdemleges határozatot. Indokok: Oly esetben, midőn a munkás a munkabéri szerződés felbontása után munkabérét követeli és ezzel szemben a volt munkaadó fél kifogásul felhozza, hogy a munka hiányos, vagy hogy az véglegesen be nem fejeztetett, nem annak lehet helye, hogy a munkás keresetével, mint időelőttivel elutasitcassék, vagy a munka pótlására, illetve befejezésére utasittassék, hanem megállapítandó az állított hiány kijavítására, illetve pótmunkára szükséges költség és ennek összege a munkabér követeléséből levonandó. E szerint a kereset, mint idöelötti, el nem utasítható és pedig annál kevésbbé, mert alperes, mint munkaadó fél, midőn a munkaszerződést felmondotta, felperest a bánya elhagyására utasítván, felperes nem kényszeríthető arra, hogy a bányába visszatérjen és ott a munkát folytassa, és mert a szerződés felbontása óta a másodbirósági Ítélet hozataláig egy év és négy hó eltelvén, nincs kizárva, hogy a bányai munka folytatása következtében a felperes által eltávolítandó föld és kőtörmelék időközben más munkás által kihordatott vagy más anyag feltöltése folytán többé meg nem állapitható. Ehhez képest a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával érdemleges határozat hozatalára volt utasítandó stb. Telekkönyvi bejegyzések a követelések fennállását nem bizonyítják s a kamatok elévülését nem akadályozzák. Az 1883. évi ' XXV. t.-c. 19. §-ának az elévülésre vonatkozó joghatálya a bíróilag megállapított kamatokra is kiterjed. Az újvidéki kir. törvényszék: Alperesek mint a bácsfÖldvári 2,364. számú telekjegyzőkönyvben 1,965. és 2,579/a/d) helyrajzi szám alatt foglalt, valamint a bácsföldvári 2,365. számú telekjegyzőkönyvben 113/a) és 2,549/a/i alatt foglalt ingatlanok telekkönyv szerinti tulajdonosai kötelesek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett tűrni, hogy D. Ábel és F. Rozália a fent körülirt ingatlanokból 8S2 frt tőke, ennek 1889. évi május hó 19-étől járó 4°/o kamatai és 49 frt 49 kr. bekeblezett per és végrehajtási költségek erejéig kielégítést szerezzenek ; megjegyeztetvén, hogy miután felperesek követelésére a végrehajtási zálogjog C) 3. alatt előjegyeztetett, a marasztalási összeg bírói letétbe lesz helyezendő. Indokok: Azon körülmény, hogy másodrendű felperes V. Rozália 1889. február 2l-én, tehát a keresetnek 1891. május 19-én történt beadása előtt elhalt, nem képez okot a kereset elutasítására, mert felperesi ügyvéd jogosítva van F. Rozália örököseit is képviselni és azokat joggal képviseli mindaddig, mig azok az örökhagyó által adott meghatalmazást szabályszerűen vissza nem vonják és azon körülmény, hogy F. Rozália elhalálozott csakis azon következménynyel lehet, hogy a netán F. Rozáliának jutandó összeg örököseinek jelentkezéséig birói letétbe helyeztetik. Mellőzendő volt azon alperesi kifogás is, hogy felperesnek követelésére a végrehajtási zálogjog F. György javára elöjegyeztetvén, felperesek kereseti joggal nem bírnának, mert a F. György javára eszközölt végrehajtási előjegyzés csakis azt eredményezi, hogy F. György igényének eldöntéséig a marasztalási összeg birói letétbe lesz helyezendő. Miután pedig a telekkönyvi állapot bizonyítja, de alperesek nem is tagadják, hogy felperesek követelése az alperesek telekkönyv szerint tulajdoüát képező ingatlanokra bekebelezve van, az elévülés tekintetében felhozott alperesi kifogások pedig merőben alaptalanok, alperesek mint telekkönyvi tulajdonosok jelen jelzálogi kereset értelmében, jelen Ítélet rendelkezése szerint marasztalandók voltak annyival is inkább, mert a jelzálogi követelés végérvényes birói Ítélet alapján végrehajtásilag bekebeleztetvéu, a közvetlen, vagyis személyes adósoKnak perbe idéztetésének szüksége fenn nem forgoti. A kamatok azonban csak a kereset beadását megelőzőit 3 évi időtartamra voltak megítélhetők, mert az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-a be vagy be nem kebelezett kamatok között különbséget nem tesz, felperesek nem is állítják, annál kevésbbé bizonyítják, hogy a régibb kamatok elévülése bármi által félbeszakadt volna. (1892. február hó 15-én, 644. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: Az első bíróság ítélete azzal a megjegyzéssel, hogy a jelen per a másodrendű felperes F. Rozália által meginditottnak nem tekintetik, a kamatokra vonatkozó részében megváltoztatik annyiban, hogy alperesek a megítélt 882 frt tőke után az 1859. évi július hó 4-től járó 4% kamat kielégítésének tűrésére köteleztetnek, egyéb részében azonban az első bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az ellenirathoz csatolt anyakönyvi kivonat szerint másodrendű felperes még a kereset megindítása előtt elhulálozván, a jelen per az ő nevében meginditottnak nem volt tekinthető. Mindamellett alperes marasztalandó volt, mert első rendű felperes egymaga is jogosítva van a peres követelés érvényesítésére keresetileg fellépni, az a körülmény pedig, hogy a követelés F György javára zálogjogi előjegyzéssel terheltetett meg, nem szolgálhat indokul felperes elutasítására, hanem csak arra, hogy a marasztalási összeg birói letétbe helyezése rendeltessék el, mely intézkedés egyébiránt azért is szükséges, mert a követelés nem egyedül felperest illeti meg. Alpereseknek a követelés elévülésére vonatkozó kifogásai mellőzendők voltak azért, mert ez a követelés az A) alatti Ítélet szerint 1860. július hó 3-án jogérvényesen megítéltetett elsőrendű felperes részére és mert a B) alatti végzés szerint felperes a neki megítélt főesküt 1876. évi január hó 29-én letette és igy a követelés a rendes magánjogi elévülési időn belül lett érvényesítve. Ezekből az indokokból az Ítéletet az alpereseket marasztaló részében helyben kellett hagyni, Azonban a megítélt tőke után a kamatokat a felebbezett ítélet ebbeli rendelkezésének megváltoztatásával a rendelkező részben kitett időtől fogva kellett megítélni azért, mert a kamatok ez időtől fogva felperesek javára a csatolt ítélet szerint bíróilag már megállapittattak és a kielégítés tárgyát képező ingatlanokra ezen Ítélet alapján be is kebleztettek; a bíróilag megítélt kamatokra pedig az 1883. évi XXV. t.-c. 19. íjának az elévülésre vonatkozó hatálya ki nem terjed. (1892. május 25 én, 3,938. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete a keresetbe vett tőkekövetelés és költség iránt rendelkező részében felhozott és felhívott indokai alapján helybenhagyatik, a kamatokra vonatkozóan azonban megváltoztatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatik helyben, mindazonáltal azzal a helyesbítéssel és illetve változtatással, hogy alperesek 882 frt tőke után az 1888. évi május hó 19. napjától folyó 4°/o kamatoknak lefizetésére s illetve birói letétbe helyezésére köteleztetnek. Indokok: A másodbiróság ítéletének a kamatokra vonatkozó rendelkezését megváltoztatni s felperest az 1852. évi július 4. napjától kezdve a kereset beadását 3 évvel megelőző időig, vagyis az 1888. évi május hó 19. napjáig terjedő kamatkövetelésével elutasítani, illetve az első bíróság ítéletét ebben az értelemben helybenhagyni kellett, ez utóbbi részéről felhozott indokok alapján és azért: mert a telekkönyvi bejegyzések az azoknak tárgyait tevő jogoknak csak nyilvánkönyvi biztosítására szolgálnak, magában véve a bejegyzések azonban sem a követelések fennállását nem bizonyítják, sem a kamatoknak elévülését nem akadályozhatják; mert az 1883. évi XXV. t.-c. az iránt külön nem rendelkezik, hogy birói Ítélettel megállapított kamatok egyáltalán el nem évülhetnek, a mennyiben tehát felperes az idézett törvénycikk életbeléptetésétől számítva 3 év alatt, vagyis az 1886. év végéig az előzően lejárt kamatok iránt ezzel a törvénynyel fentartott követeléseket nem érvényesitette, eme határidő letelte után az idézett törvénycikk 19. §-a szerint csak a kereset beadását 3 évvel megelőző időtől kezdve követelhet kamatokat. Ezek szerint, minthogy felperes 1891. évi május 19. napján adta be keresetét, az első bíróság pedig nyilvánvaló tévedésből alperest az 1889. évi május hó 19. napjától kezdve s igy a kereset beadását megelőzően csak két évre kötelezte kamatok fizetésére; felperes javára az 1888. évi május hó 19. napjától folyó 4ü/o kamatok voltak megítélendők. (1893. április 25-én, 10,089/892 sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A csődtörvény 99. §-a értelmében megválasztott külön vagyonkezelőnek a birtokba és tényleges kezelésbe való bevezetése, a dologi bíróság hatáskörébe tartozik. A debreceni kir. itélő tábla: Az elsőfokú bíróság végzése megváltoztattatik és a kir. törvényszék arra utasittatik, hogy a hatásköréhez tartozó kérvényben foglalt kérelem felett érdemlegesen intézkedjék.