A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - A vizsgáló birói intézményünk

Tizenharmadik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1894. szeptember 2. Szerkesztőség : V.. Rndolf-rakpat-1 3. s*. Kiadóhivatal: v.. Rudolf-rakpart :*». sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 fit 50 kr. Fél » 8 » ,— » Egész » 6#» — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteser, po stautal Tá nynyal küldendők. TARTALOM : A vizsgálóbírói intézményünk. ívta : P á 1 f f y Mihály, ügyvéd Marosvásárhelytt. Észrevételek az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. Irta : C s e b i Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Az 1891. évi XVI. t.-c. 18. es 19. §-ainak alkalmazása a telekkönyvi helyesbítési eljárásban. Irta : K 1 á r Ede, segéd-telekkönyvvezetö Temesvárott. — Ausztria és külföld. (A képviselői immunitás Ausztriában.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Patronage. I. Közli : Csillag Hugó. Budapest. MKI I Í.KLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A vizsgáló birói intézményünk. Irta: PÁLFFY MIHÁLY ügyvéd Maros-Vásárhelytt. A vizsgáló birák intézményének első két évi ciklusa, e napokban járt le, mely két évi idő alatt ez intézmény igen életrevalónak, praktikusnak bizonyult be. Gyorsaság, egyöntetűség mutatkozott a vizsgálatoknál, nem ugy mint ezelőtt, midőn a vizsgálat hivatalból hivatalba vándorolt, mi gyakori megszakítás folytán időveszteséggel járt s minden fej máskép gondolkozván, az egyöntetűséget hiába keresték. Midőn ez új mód ellen csak elismerő sza vünk lehet, nem zárkózhatunk el egy meleg óhajtás elől, mely nem kizárólag a mienk, de mely a közvéleményé s mely általános. A két évi ciklus csak e napokban járván le, kívánatos és magára az ügyre üdvös volna, hacsak kiváló lelkiismeretű, prima, információnálismentes, csak jóakaratú gondolkozású, kiforrott tehetségű, megállapodott korú. kipróbált juris prudenciájú birák neveztetnének ki ezen igen fontos helyekre, a honnan az emberekneknem vagyonuk, hanem az erkölcsük, a személyes szabadságuk és életük felett dominálnak. Mi ugyan nem hódolunk azon hiedelemnek, hogy egyes vizsgáló birák juxból, magán boszúból barátaiknak, rokonaiknak kedvükbe járandó s valakit politikai vezérszereplésében vagy a megélhetésében lehetetlenné teendő, bárkit is vizsgálat alá erőszakolnának, vizsgálati fogságba hurcolnának vagy ártatlansága mellett valakit erkölcsileg megölni, személyes szabadságától, megélhetésétől megfosztani törekednének s egyáltalán, hogy vizsgáló bíráink sorában ilyes lelkületű egyén léteznék; de mert ily feltevések vannak egyes laikusokban, kell, hogy a jogszolgáltatás tisztasága érdekében eleje vétessék még az üres gyanúsításnak is. Ez pedig csak az itt felvetett módon lehetséges. Kit vizsgáló bírónak kineveznek, legyen kifo'rott tehetségű. Ez alatt a kriminális birói praxis bizonyos fokának elérését értjük. Számokban igy mondhatjuk: vizsgáló biró csak az lehet, ki legalább 10, mondva tiz évi folytonos birói praxissal már rendelkezik. Ám legyen ez a gyakorlat polgári birói széken szerzett. Ez nem baj. Csak bizonyos áttekintés, biztos látás, jogi érzék, tárgyilagos gondolkozás és minden s bárkivel szemben ellenszenvmentes legyen a végeredmény. A ki ezen tulajdonságokat 10 évi folytonos gyakorlat alatt el nem sajátítja, az céltévesztett pályán van. A vizsgáló biró kezébe e joggyakorlat a legnagyobb fegyvert, a legnagyobb hatalmat adta. Az ő lelkiismeretessége, igazságérzete és bölcsesége a bűnügyek kritériumai. Lapunk mai szama l'-£ oldalra terjed. Az ő eljárásától, helyesebben: eljárásainak mikéntességétől függ egy bűnügyben a tárgyilagos igazság kiderítése vagy a nép nyelvén szólva, fekete szerecsennek fehérre mosása vagy fehér hollónak feketére festése. A vizsgáló biró saját hatáskörében hallgatja ki a vádlottat és tanukat: ezek bevallásait jegyzőkönyvbe köteles venni és ezen jegyzőkönyvek tartalmai szerint szünteti be vagy hagyja fel a vizsgálati eljárást s folytattatja a végtárgyalás elrendeltetésével s az egész vizsgálat alatt a kir. ügyésznek, hogy ne mondjuk parancsa szerint, de az egyöntetűleg s minden kívánalma teljesítése mellett jár el s intézi a kezében levő bűnügyet. De az ügy maga és a vádlott ki van teljesen szolgáltatva a vizsgáló bírónak; mert ő tetszés szerint formulázza a kérdéseket, de ez mind csak hagyján, tetszése szerint veszi jegyzőkönyvre a vádlott és tanuk vallomását. Kérdéseket olyant intéz a vádlott, mint tanukhoz, a milyent akar, a milyent ő jónak lát s az arra kapott feleleteket is sok s legtöbb esetben az ö stylusa szerint veszi jegyzőkönyvre. Már pedig gondolkozási mód, életmód, értelmi fok, tájszólás vagy egyes szavaknak felcserélése egyiknek előbb, másiknak hátrább helyezése, mint a hogy mondva volt, mind oly tényezők, melyek épen ellenkező értelmet adhatnak, sőt legtöbb esetben adnak, mint a milyent a vallomást tevő annak adni akart s mint az a művelt társalgási nyelven kitesz. Néha egy vessző, egy vonásnak nem a maga helyéni alkalmazása az értelmet egészen megváltoztatja; hogy is van csak az a régi latin vers? ibis redibis, nunquam per bella peribis. Ha szó szerint vennék fel a jegyzőkönyveket, minden esetre azon komoly gondolatok közt, hogy ők is emberek s emlékében az »I r á s« azon szavainak, »a mint nem k ivánsz magadnak, ne tedd embertársadnak is«, kevesebb volna azon sajnálatos esetek száma, midőn hosszas meghurcoltatás után a végtárgyaláson ejti el a bíróság az egész vádat »tárgyi tényálladék hiányábók. Az ügyész nem érintkezik közvetlenül sem vádlottal, sem tanukkal a tárgyalás előtt. Javaslatát tisztán a vizsgáló bíró által felvett jegyzőkönyvek alapján teszi meg és legtöbbször a vallomások egyes szavaira, kifejezésére támaszkodik csak, pedig a vádlott vagy tanú a kérdéses kifejezést nem is használta talán. Igaz, hogy aláírják legtöbbször az ily alapon felvett jegyzőkönyveket is, de lélektani okból, kihallgatásnál a legintelligensebb ember is izgatott, még akkor is, ha csak tanuként lett is kihallgatva. Izgatottság és a kellemetlen helyzetből szabadulni vágyás okozza, hogy a jegyzőkönyvet aláírják, ha nem felel is meg bemondásuknak. A végtárgyaláson aztán előáll, hogy ő ezt, azt mondotta, igy és igy gondolta ; de akkor a jegyzőkönyvből ráolvassák, hogy ellenkezőleg vallott: az ügyész a vallomást aggályosnak tekinti, nem esketik meg a tanút és az egész herce-hurca hiában volt. Ez nem történhetik meg, ha a vallomások szó szerint vétetnek jegyzőkönyvre s a vizsgáló birák az idéztem »Irás« szavát leikökben mélyen viselik. Felelősségét hatványozza a vizsgálóbírónak azon ténye is, hogy fenyítő és bűnügyekben nem az idő által pótolható vagyonról van szó, mint más perekben, de az emberről magáról, az e r k ö 1 c sé r ő 1, exi s t e n t i á j á r ó 1, a személyes szabad ságról. Ha valakit ártatlanul hurcolnak meg, birói tévedés, még ha a rosszakarat lába láthatólag ki is lóg belőle, ha valakit