A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 33. szám - A részletügyletek

23G Ajoa intézkedés vétessék fel a részletügyleteket szabályozó törvénybe. Azért tartanám ezt szükségesnek, mivel az mégis csak vitás dolog, vájjon az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-a az emiitett részletügyletekre alkalmazható-e ? Én ugyan alkalmazhatónak tartom, mert az idézett törvényszakasz mindennemű hitelügyletre alkalmazandó, melynél a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik. Azon voltam, hogy ez úton segítsek egyikmásik rászedett kis gazdának, de a jogsegély végett megkeresett bíróságok az én nézetemet egyszerűen jogi tévedésnek qualificálták. Az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezéshez hasonlót közvetlen vonatkozással a részletügyletekre, találunk az osztrák és a német javaslatban is. Végre megjegyzem, hogy helyesnek tartom azt az intézkedést, mely szerint a törvény oly üzletekre nem terjed ki, melyeknél a vevő bejegyzett kereskedő. Nyilt kérdések és feleletek. Quid consilii? (A végrehajtási jogból.) (Felelet.) I. Dr. R. L. kartárs ur a Jog 32. számában előadja, hogy ingatlanra foganatosított árverés ellen beadott szabályszerű utóajánlat folytán megtartott ujabbi árverésen az utóajánlattevő az első árverésen 740 frtért eladott ingatlant nem 10°/0-al drágábban, vagyis 814 frért, hanem csak 742 frtért vette meg azért, mivel az ujabb árverési feltételekben a kikiáltási ár 740 frtban lett megállapítva és azt a kérdést veti föl, mi módon volna a végrehajtatónak jogos érdeke megóvható ? Első sorban is meg kell jegyezni, hogy a kikiáltási ár az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverésnél is a régi marad, mert ezen ujabb árverésre nézve a végrehajtási törvény 187. §-a nem tartalmaz a kikiáltási ár tekintetében a rendestől eltérő intézkedést. És eltérő intézkedésre nincs is szükség. Mert az első árverésen az ingatlan a kikiáltási áron alul is eladható és megtörténhetik, hogy még a 10%-al magasabb utóajánlat sem éri el a kikiáltási árt. Azonban az utóajánlat folytán kibocsátott ujabb árverési feltételek már eltérők a korábbi feltételektől, a mennyiben az ujabb árverésen az ingatlan a korábbi vételárt 10%-al meghaladó vételáron alul el nem adható. De ha ezen intézkedést nem is tartalmaznák az ujabb árverési feltételek, a végrehajtási törvény 187. §-a minden esetre irányadó. Ha tehát az első árverésen 740 frtért eladott ingatlant az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverésnél a kiküldött 814 frcoá alul, 742 frtért bárki által megvettnek jelentette ki, törvényellenesen járt el, a mi ellen a végrehajtási törvény 34. §-a alapján előterjesztéssel lehet élni. De ha ez nem történt meg és a bíróság a végrehajtó eljárását helybenhagyva, szintén 742 frt vételár mellett jelenti ki az ingatlant megvettnek, ezen bírósági végzés ellen felfolyamodásnak van helye. A törvényt meg kell tartani a bíróságnak is, a végrehajtónak is. Es ha bármi okból nem tartják meg és a jogaiban sértett fél a törvény által előirt jogorvoslattal nem él, panaszra nem lehet oka. Dr. Rosenfeld Sándor gödötloi ügyvéd. II. Nagyrabecsült lapjuk 1894. évi augusztus 12-iki számában »Quid consilii ?« czím alatt közölt jogi kérdésre szerény nézeteimet az alábbiakban bátorkodom közölni: Az utóajánlattevő a végrehajtási törvény 187. §-ának megfelelöleg az előző árverésen tett legmagasabb — 740 frtot tevő — Ígéretet yio-ed részével meghaladó ajánlatot adott be, a mi összesen : 814 frtot tesz ki. A bíróság azonban elnézésből a 740 frthoz ennek 1/io-eá részét nem számította hozzá és az árverési hirdetményben a kikiáltási árt 740 frtban állapította meg. A hibás árverési hirdetmény ellen az érdekeltek felfolyamodással vagy előterjesztéssel nem éltek és a kikiáltási árnak, mint becsúszott tollhibának kijavítását senkisem kérte, minek következtében az árverési hirdetmény jogerőre emelkedett és az árverés a hibás árverési feltételek mellett tartatott meg, s adatott el az ingatlan 742 forint vételárban. Ha ezen összegben harmadik személy vette volna meg az ingatlant s a végrehajtó javára ezen összegben ütötte volna le, minthogy ő az előre közölt és jogerőre emelkedett feltételek mellett árverezett, — ellene az árverést azon okból, hogy az elért vételár az utóajánlati összegnél kisebb, megsemmisíteni nem lehet, és a jogérvényesen megkötött adásvételi jogügylet ily címen akarata ellenére fel nem bontható. Más elbírálás alá esik az az eset, a melynél az utóajánlattevő egyszersmind az új árverési vevő. Az utóajánlattevőre ugyanis nem az árverési hirdetményben kitett kikiáltási ár az irányadó, hanem őt már megtett ígérete köti. így intézkedik a végrehajtási törvény is a 187. §. második bekezdésében, mely szerint: »a'z utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül kötelező«. Addig tehát mig az utóajánlatot meghaladó ígéret nem tétetik, az árverést befejezni nem szabad. Ha pedig az utóajánlatot meghaladó ígéretet egyáltalában senki sem tesz, »az ingatlan — az utóajánlattevő által — megvettnek tekintetik« természetszerűleg az utóajánlati összegben. A törvény ily határozott kijelentésével szemben, mindeu más intézkedés, — mely a törvénynyel ellenkezik, — nézetem szerint eo ipso semmis s véleményem az adott esetben oda irányul, hogy az ingatlan vételára nem 742, hanem 814 frt. A végrehajtó eljárása ellen jogorvoslattal, és pedig előterjesztéssel, a végrehajtási törvény 178. §-a alapján a 179. §. /) pontjában említett azon okból lehetne élni, hogy az árverésnek — a 187. §. szerinti befejezésére vonatkozó szabályai megsértettek. Dr. R. L. ügyvéd ur által felemiitett esetben is — nézetem szerint — a bíróság helyesebben járna el, ha szemben a végrehajtó eljárásával a törvény szavaihoz híven a beadott 814 frtos ajánlatot az utóajánlattevőre kötelezőnek tartaná, mert ezen összegen alul az ingatlant újonnan eladni illetve elárverezni nem is lett volna szabad, mert az ilyen árverés nem is tartható utóajánlati árverésnek. Dr. Blumenfeld Mór Miskolczon. III. A végrehajtási törvény 187. §-a értelmében az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül s még akkor is kötelező, ha az árverésre meg nem jelent is. Az utóajánlat folytán megtartott árverésen tehát már az árverés megkezdésekor egy 814 frtos ígéret létezett a kérdésben fejtegetett esetben. A 170. §. értelmében ha egyszer ígéret tétetett az árverés csak fokozatosan emelkedő ígéretek mellett folytatható, de kisebb igéret már a dolog természete szerint sem fogadható el. A kérdésben leirt esetben tehát, ha mindjárt az árverési hirdetményben 740 frt kikiáltási ár Íratott is, a végrehajtó a már létező 814 frtos Ígéretet tartozott volna kikiáltani s csak ennél magasabb ujabbígéretet fogadhatott volna el. Minthogy pedig nem így járt el, megsértette a 170. §-nak a fokozatos ígéretekre vonatkozó rendelkezését, a miért a 179. §. f) pontja értelmében az árverés 8 napon belül beadandott előterjesztéssel bármely érdekelt részéről beadott előterjesztéssel megsemmisíthető lett volna. Ha az előterjesztés nem adatott be, a dolog, nézetem szerint, nem orvosolható. Dr. Gyarmathy Erna Nagy-En} 'eden. A hitvestársi öröklés egy vitás esete. (Felelet.) I. A »J o g« legutóbbi számában egy ügyvéd ur intéz kérdést az osztr. p. t. 7ő8. §. értelmezése iránt. Nézetem szerint a felhozott eset nem a 758., de a 757. §. szerint Ítélendő meg, t. i. az özvegy a vagyon 1/i részének haszonélvezetét nyeri, a tulajdon a gyermekre száll. Mert a törvény mindig az örökhagyó viszonyairól szól és nem az özvegyéről; mikor tehát azt mondja »ha gyermek létezik«, vagy »ha gyermek nincs« mindig az örökhagyó gyermekeit érti és nem az özvegyéit, s ha ezt szem elől nem tévesztjük, a kérdés igen egyszerűvé válik. Csak tessék megfordítani az esetet, az örökhagyónak egy gyermeke se legyen, de az özvegynek van három, vagy kevesebb ; kérdem minő jogi viszony létezik e gyermekek száma és az örökhagyó vagyona közt, hogy első esetben anyjok egy gyermekrészt tulajdonul kapjon, a másodikban a hagyaték l/i részének haszonélvezetét ? Csak ezen nézet oldja meg azt a kérdést is, ha az örökhagyónak három gyermeke van, de egyik az első nejével volt házasságából származott. Bánffay Simon kir. tanácsos és közjegyző Pécsett, II. A »J o g« f. é. 32. számában B. L. ügyvéd által az osztrák polg. tvkv. 758. szakaszára vonatkozólag tett kérdésre igennel felelek, vagyis : az életben maradt házastárs, — ha az örökhagyónak első házasságából származó gyermekei vannak, — a hagyatékból tulajdonul mit sem örököl. Mert a mint egyrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy az idézett törvényszakaszban az örökhagyó gyermekeiről van szó, — mialatt az első házasságból származó egyenes utódok is értendők ; ugy másrészről nem szabad az illető szakasznak oly értelmet tulajdonítani, mely annak elég szabatos szövegében nem foglaltatik. ^ Ennélfogva, — s mert a 758. §. az első vagy második házasságból eredő gyermekekre nézve megkülönböztetést nem tesz: az ily eset az altalános elv alá esik, — miként ez az előző 730 - 732. szakaszokból is kétségtelenül megállapitrntó. Horvátit Pál ügyvéd Muraszombaton. III. Az OPTK. 730. §-a szerint a törvényes örökösök mindenekelőtt azok, kik az örökhagyóhoz házassági leszármazás utján legközelebbi ágbeli rokonok«, a 732. §. szerint pedig, »ha, az örökhagyónak első izbeli házassági gyermekei vannak, ezekre': száll az egész örökség«. Azt hiszem, ez eléggé világosan kimondja,- hogy ha örökhagyó után bármely házasságból származott leszármazó maradott, örökhagyó özvegyét osztályrész nem illeti, s csak a 757. §-ban körülirt haszonélvezetre van joga. Dr. Gyarmathy Ernő Nagy-Enyedcn. A vegyesek, curiai és táblai értesitések és hirdetések. a lapnak mellékletén vannak. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)