A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 33. szám - A részletügyletek

A J O G 235 az eunek megfelelő összeget fizesse meg. De itt is a siker csak a véletlennek volt köszönhető. Most már épenséggel ugy tették az eladó cégek, hogy holmi Strohmann-bizományost tartanak egyes városokban, a kik ügynökök által eladatják a gépeket, hogy a váltóperben azt mondhassa az eladó cég: nekem a vevő kifogásához semmi közöm, végezze azzal, a kitől a váltót kaptam, én harmadik személy vagyok. így néznek ki a részletügyletek. Ezen segíteni a törvényhozásnak elutasithatlan feladata. Két szempont irányadó. Egyfelől az, hogy a részletügyletek, mint e cikkem bevezetésében emiitettem, nemcsak nem káros ügyletek, hanem ellenkezőleg a szegényebb sorsú ember szükségletének kielégítésére céloznak és ép azért előnyösek. A másik szempont, a melyből a törvényhozásnak a részletügyletek szabályozása körül kiindulnia kell, a szegényebb sorsú és tapasztalatlan embernek megvédése a lelkiismeretlen speeulatio ellen. A törvényhozásnak tehát nem az lehet a feladata, hogy a részletügyleteket lehetetlenekké tegye, hanem az, hogy ártalmas elfajulásukat akadályozza. Az eladónak és a vevőnek érdekét szem előtt kell tartani. Az eladó érdekében fekszik a pactum reservati dominii. Hazai jogszolgáltatásunk ezt jogérvényesnek amúgy is elismeri. Nálunk, a mennyire tapasztaltam, ily mellékkikötéssel nem igen találkozunk. Többnyire csak a közforgalom tárgyát képező értékpapíroknak részletfizetésekre való eladásánál fordul elő, árúk eladásánál ritkán. Németországban ez a kikötés oly általános, hogy Ofner J. szerint »kiválö irók a részletügylet fogalmába felveszik, holott nem abba való.« Nézetem szerint ép ennek a kikötésnek mellőzése idézi elő azt,hogy az eladó, a ki ily kikötés nélkül igen nagy rizikót vállal, ezt a rizikót jó drágán megfizetteti a vevővel. Eien kikötés érvényének megtagadása elriasztja a szolid kereskedőt a részletügyletektől és ilyformán lesznek a részletügyletekből valóságos uzsorás-ügyletek. Elismerve találjuk a tulajdonjog fentartásának kikötését a német javaslatban és a magyar kormánytervezetben, mig az osztrák javaslat abból az elvből kiindulni látszik, hogy a tulajdonjog fentartásának kikötése törvényellenes és azért részletügyletek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatban ily intézkedést nem találunk. Ezt helyeselni nem lehet, mert a magánjogi alapelvek szerint sem lehet tiltottnak tekinteni az olyan kikötést, mely szerint az eladott tárgy csak akkor megy át a vevő tulajdonába, ha ez maga részéről szerződési kötelességének eleget tett. Erre a kikötésre különösen a vevővel szemben van szüksége az eladónak, mert a vevőnek más hitelezőivel szemben esetleg zálogjogi elsőbbség is védené. A bécsi legfőbb Ítélőszék egyik tavalyi büntetőjogi döntvényében a hitelre eladott tárgyakat, melyekre vonatkozólag eladó a tulajdonjogot magának fentartotta, a vevőre bizott tárgyaknak kijelentette és vádlottat sikkasztásban mondotta ki bűnösnek. A tulajdonjog fentartásának azon további mellékkikötése, hogy az esetre, ha vevő a szerződést nem teljesiti, a már megfizetett részletek is az eladónak megmaradjanak, meg nem engedhető. Ilyen esetben vevő a megvett tárgynak visszaadása mellett az eladót az ingóságnak használásáért kárpótolni tartozik, valamint kárpótlással tartozik a tárgynak vevő hibájából okozott rongálásáért ; eladó pedig a megfizetett vételári részleteket tartozik kiadni. A német birodalmi gyűlés által elfogadott javaslat szövege lényegileg abban tér el az előttem lévő magyar törvénytervezettől, hogy a német szerint vevő az eladónak megtéríteni tartozik azoknak a beruházásoknak az értékét is, a melyeket eladó a szerződés következtében tett, mig ezt a magyar törvénytervezetben nem találjuk, nézetem szerint helyesen, mert azokat a beruházásokat a vételár meghatározásánál már is tekintetbe veszi az eladó A magyar tervezetben ellenben nem tartom sikerültnek a vevő felelősségének megállapítására vonatkozó szövegezést, mely szerint vevő felelős a szerződés okozta károkért és a vásárok tárgyak értékének oly csökkenéseért, mely az ő hibájából eredt. Részben túlszigorú ez az intézkedés, részben nem eléggé szabatos. Igazság szerint csak annak a megtérítésére lehet a vevőt kötelezni, a mivel hibája folytán rongálódott a tárgy. A német javaslat szerint az ingó tárgy használásáért fizetendő összegnek előleges kikötése érvénytelen, ellenben kötbér kiköthető, melynek birói mérséklését kérheti a vevő ; a magyar tervezet szerint vevő köteles a használás értékét megtéríteni, nem tiltja ennek előzetes meghatározását, hanem azt rendeli, hogy »ezen túl terjedő egyezkedés vagy esetleges birság megállapítása érvénytelen. Latjuk, hogy ez sincs kifogástalanul szövegezve. En részemről a használás értékének előzetes megállapítását gyakorlati szempontból nem tartom elvetendőnek a vevő részére, azon jognak fentartása mellett, hogy annak birói mérséklését kérhesse. Mert ha az az eset bekövetkezik, hogy vevő a szerződést nem teljesiti és eladó ennek következtében a szerződéstől visszalép, utóbbi a megfizetett részleteket visszaadni tartozik. Azt vélem, hogy az eladó ilyenkor jogosan tartja vissza a tárgy használásáért fölszámitható összeget, annál is inkább, mivel ellenkező esetben az eladó, tekintettel arra, hogy a vevő rendszerint szegény ember, gyakran kárt vallunk, mig a vevőt az emiitett clausula mellett kár nem érheti. Kötbért kizárandónak tartok. A törvénytervezet 1. §-át is helyesebben szövegezen dönek és a tulajdonjog fentartásának praecisebb megállapítását célszerűnek tartauám. Az előttem fekvő szöveg kételyt enged meg az iránt, vájjon az eladó szabad elhatározásától függ-e a szerződéstől való visszalépés és a pactum r. d. érvényesítése. Megfelelőbbnek tartanék ily szövegezést: Ha részletfizetésre eladott ingóságnak eladója azt a jogot fentartotta, hogy a szerződésnek be nem tartása esetén a szerződéstől visszaléphet, a vevőnek átadott tárgy tulajdona mindaddig az eladónak marad fentartva, mig vevő a szerződést nem teljesítette. Eladónak a szerződéstől való visszalépése esetén vevő az átvett tárgyat, eladó ellenben a fizetett vételári részleteket visszaadni tartozik. Itt legyen szabad néhány szóval illustrálnom a vevő más hitelezőjének helyzetét az adós birtokában lévő, részletfizetésre vett tárgyra vonatkozólag a ki nem elégített eladóval szemben, különösen az oly hitelezőét, a ki végrehajtási zálogjogot szerzett arra a tárgyra. Az eladó cég igényének a pactum reservati dominii alapján természetesen helyt kell adni, de felveendőnek tartanék oly intézkedést, hogy abban az esetben, midőn a vevőnek valamelyik hitelezője a részletfizetésre vett tárgyra végrehajtási zálogjogot szerzett és eladó igénye folytán ezek a tárgyak a birói zár alól föloldatnak, eladó a visszatérítendő vételárrészleteket az őt megillető követelésnek levonása mellett birói kezekbc letenni tartozzék. Megfontolandó volna még az is, vájjon nem kellene-e vevőnek megengedni, hogy a tárgynak tényleges visszaadása előtt perbeli ítélethozatalig a késedelemnek ezen következményét az által elháríthassa, hogy a lejárt vételári részleteket, ennek késedelmi kamatait és a perköltségeket megfizeti. Megintés előrebocsátása nélkül semmiesetre se volna szabad a fentartott jogot é-vényesiteni. A részletügyleteknél — úgyszólván — kivétel nélküli mellékkikötés a részletfizetési kedvezmény elvesztése arra az esetre, hogy ha a vevő a részleteket pontosan nem fizetné. Igaz, hogy az ilyen kikötés folytán az eladó, a ki a vételár meghatározásánál azzal a körülménynyel számit, hogy a vételárt csak részletekben kapja, gyakran indokolatlan vagyoni előnyben részesül az által, hogy az egész vételárt egyszerre és sokkal előbb kapja meg. Ezt a kikötést mindazonáltal egészen mellőzni még sem lehet. A magyar törvénytervezet a német javaslatot követve, az egész hátralékos vételárt csak arra az esetre mondja esedékesnek, ha a vevő már három részlettel (a német javaslat szerint kettővel) hátralékban maradt és ha az esedékes részletek az egész vételár egy tizedrészét teszik ki Nézetem szerint egy izben azt is meg lehetne engedni, hogy vevő Ítélethozatalig a részletfizetési kedvezménynek elvesztését az által elháríthassa, hogy a lejárt részleteket, ezeknek késedelmi kamatait és a felmerült költségeket megfizeti. Célszerű az az intézkedés is, hogy a részletügyletről kiállított okirat egy példánya a vevőnek kiadandó. A most előadott korlátozások által gondolja a kormány a részletügyeket helyes irányban szabályozhatni és ezek hátrányait megszüntetni. A kinek gyakorlati tapasztalása van e téren, kénytelen lesz bevallani, hogy a mi viszonyaink között az nem elegendő. A törvénynek, a mennyire csak lehetséges, meg kell akadályoznia azt, hogy a részletügyletek uzsorásügyletekké legyenek. Már pedig ez a részletügyleteknek tervezett szabályozása által nem lesz elérhető. Ez a szabályozás inkább arra való, hogy helyes irányba terelje a részletügyleteket, védelmet az uzsorás eladók ellen nem igen nyújt. A vevőt az eladóval szemben abban az irányban kell védeni, hogy az uzsorás természetű ügyletből kifolyólag elvállalt kötelezettséget teljesítenie ne kelljen, hogy e szerint ne kelljen neki a vételből kifolyólag olyan tárgyat átvennie, a melynek valódi értéke és az igért ellenszolgáltatás között szembetűnő aránytalanság mutatkozik. Gondoskodni kell arról is, hogy eladó a törvénynek a vevő érdekében tett intézkedéseit ki ne játszhassa. E célból: 1. Részletügyletekből eredő követelésnek váltóval való biztosítása eltiltandó, ugy mint ezt az 1883. évi XXXI. t.-c. 4. §. a közforgalom tárgyát képező értékpapírokra vonatkozó részletügyletek tekintetében rendeli. 2. A kereskedelmi törvénynek az átküldött árú hiányairól való azonnali értesítést és a rendelkezésre bocsátást szabályozó intézkedései a részletügyletekre vonatkozólag módositandók. 3. A törvényes birói illetőségtől eltérésnek helye ne legyen. Az osztrák javaslat a következő intézkedést tartalmazza a 4. §-ban : »Der Gerichtsstand des Vertrages oder der freiwilligen Unterwerfung ist ausgeschlossen, wenu der Erwerber in Oesterreich wohnt und die Klage auf nicht mehr als 500 fl. sammt Nebengebühren gerichtet ist. Die Unzust'ándigkeit ist nur durch positive Einlassung in den Streit zu beheben, von Amtswegen zu untersuchen und seibst nach erfolgter Urtheilsschöpfung zu berücksichtigen.« A bíróság tehát hivatalból nyomozza illetőségét. Módot kell nyújtani az adósnak, hogy ama rendelkezés figyelmen kivül hagyása mellett hozott külföldi ítéletek végrehajtását megakadályozza, például személyes bírósága előtt beadandó kifogások által, melyek fölött mindkét félnek meghallgatása után határoz a bíróság. 4. Az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezés kifejezetten a részletügyletekre is terjesztessék ki, illetve hasonló