A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 33. szám - A közös hadsereg és bíróságaink

Tizenharmadik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1894. augusztus 19. V v.. Rudolf-rakpart 3. sz. V., Rudolf-rakpart 3. szKéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉBE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » » 6 > — » Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalyánynyal küldendők. TARTALOM : A közös hadsereg és bíróságaink. Irta : Ruttkay Aladár, alsó-kubini albiró. — A részletügyletek. Irta: Borovánszky Ede, nagy-szombati ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. (Quid consilii ? (A végrehajtási jogból.) I. Ina: dr. Rosenfeld Sándor, gödöllői ügyvéd. II. Dr. Blumenfeld Mór, Miskolcon. III. Dr. Gyarmathy Ernő, Nagy-Enyeden.) — A hitvestársi öröklés egy vitás esete. (I. Irta : Bánffay Simon, kir. tanácsos és közjegyző Pécsett. II. Horváth Fái, ügyvéd Muraszombaton. III. Dr. Gyarmathy Ernő, NagyEnyeden.) MELLÉKLET : Jogesetek tára. Fe'.söbirósági határozatok és döntvények. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Fályázatok.) — Hirdetések. * A közös hadsereg és bíróságaink. Irta: RUTTKAY ALADÁR, alsó-kubini albiró. Fenti cím alatt e szaklap 26-ik számában egy cikk jelent meg, a melynek célja megbeszélés tárgyává tenni: vájjon a kir. bíróságok a német nyelvű katonai levelezés tekintetében mily eljárást kövessenek, hogy az egyforma eljárás lehető legyen. A t. cikkíró ur értekezése elején azt mondja, hogy a közös hadsereg hatóságai és a közigazgatási hatóságok között a német levelezés tekintetében felmerült conflictus a kir. bíróságok között szintén fennáll, bár a kir. bíróságok nem foglalnak el azzal szemben oly mereven visszautasító álláspontot, mint a közigazgatási hatóságok, noha előfordulnak egyes esetek, midőn oly nyelvű beadványokat visszautasítják. Mondja pedig tovább, hogy a visszautasításnak eredménye az, hogy az igazságügyminiszterium minden egyes esetben — a delegatio és hadügyminiszter ismeretes pour parler-jára hivatkozással — a bíróságokat a német nyelvű beadványok elfogadására és elintézésére utasítja. Arról azonban nincs tudomása, hogy a bíróságok e kérdést a bírói meggyőződés terére vivén, a minisztérium utasításának teljesítését megtagadták volna. Miután a kérdés tisztázása iránt, mint a kir. bíróságok egyik szerény tagja, magam is érdeklődöm s hasonló esetek birói gyakorlatomban előfordultak, bátorkodom e tekintetben a kérdéshez röviden hozzászólni s szerény véleményemet az alábbiakban kifejezni ; de különösen pedig azért, mert a t. cikkíró ur sorai közül azt vélem kiolvasni, hogy a kir. bíróságok e kérdést illetőleg nem a kötelező birói meggyőződés alapján járnak el. Legelsőbben kijelentem, hogy a közigazgatási hatóságok mikénti eljárására nem terjeszkedem ki, hanem kizárólag c?ak a kir. bíróságok eljárására szorítkozom A kir. biróságok />a birói hatalom gyakorlásárók szóló 1869. évi IV. t.-c. 19. §-a értelmében a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartoznak eljárni és ítélni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem vehetik, de a rendeletek törvényessége felett egyes jogesetekben ítélhetnek. Ezen §. nyilvánvalólag a rendeletek kifejezése alatt azon rendeleteket érti, a melyek nem egyes alkalmi esetekre vonatkozólag adatnak ki s illetve tétetnek közé, hanem a melyek általános s maradandóság jelleggel bírván, a biróságok peres vagy perenkivüli valamely érdemlegesebb eljárására vonatkoznak, vagyis a melyek valamely törvény hézagait pótolni hivatva vannak. A hivatkozott törvényszakaszban a biróságok részére fentartott megítélési jog azonban semmiesetre sem alkalmazható azon igazságügyminiszteri egyes, az ügyvitelre vonatkozó rendeletekre, mondjuk utasításokra. A kérdéses esetek felmerülése alkalmából provocált igazságügyminiszteri rendeletek s helyesebben utasítások pedig kétségkívül ügyvitelre vonatkozó természettel Lapunk mai szama 8 oldalra terjed. birók. Hogy pedig ily jelleggel biró rendeleteket, utasításokat a legfelsőbb felügyeleti jogból kifolyólag az igazságügyi kormán)- kibocsáthat, illetve adhat, azt hiszem, oly világos és természetes, hogy az bővebb fejtegetést nem is igényelhet. A kir. biróságok pedig törvényesen és természetesen a leg. főbb felügyeleti hatóság ilynemű rendeleteit, utasításait tisztelettel fogadni s végrehajtani feltétlenül kötelesek. Ezek szerint az illető, a felmerült egyes esetekben veto-val élő kir. biróságok a vett törvényes rendelet, illetve utasítás feltétlen végrehajtására kötelezve lévén, a birói meggyőződés terére át sem léphettek. Azonban az a szerény véleményem, hogy nem is volt szükségük a birói meggyőződés terére lépni át, mert a vett utasítás bizonyára meggyőzte az eljárás nemcsak törvényességéről, hanem legalább ez időszerinti célszerűségéről is. Igaz, hogy az 1868. évi XLIV. t.-c. 13. §-a ezt mondja: »az államkormány által kinevezett minden biróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar.« De a későbbi »birói hatalom gyakorlásárók szóló 1869. évi IV. t.-c. 6. §-nak d) pontja pedig azt mondja : »az 1868. évi XLIV. t.-c. 13. §-a ezentúl is csak a felsőbb bíróságokra értetik.« És ugyanezen törvénycikk 1. §-a említést tesz, intézkedik arról, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik, mely a 2. §. szerint az ő felsége nevében gyakorlandó, a 3. §. szerint az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett általa kineve zendő itélöbirák által. Ezen §-ok egybevetéséből világos, hogy a hivatkozott 1868. évi XLIV. t.-c. 13. §-a kizárólag csak a felsőbb bíróságokra vonatkozik, nem pedig egyszersmind az 1869. évi IV. t.-c.-ben már tervezett elsőfolyamódású kir. bíróságokra is. Maga az elsőfolyamódású bíróságokat szervező 1871. évi XXXI. t.-c. pedig az 1869. évi IV. t.-c. kérdéses 6. §-nak d) pontjára változtatást nem tévén, az érvényben lévőnek tekintendő mai napig is. Ámde én a magam részéről az 1868. évi XLIV. t.-c. 13. §-nak, feltéve, hogy az az elsőfolyamódású kir. bíróságokra vonatkoznék is, nem tulajdonitok oly értelmet, hogy az elsőfolyamódású kir. biróságok a törvénykezési területükön dívó községi ügykezelési, vagy jegyzőkönyvi nyelven szerkesztett beadványokat azért, mert nem magyar nyelven fogalmazva vannak, elutasítani kötelesek. »A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában« hozott 1868. évi XLIV. t.-c. célja az volt, hogy az ország különböző ajkú nemzetiségei mindazon esetekben, a midőn igénybeveszik a törvény oltalmát és a biró segélyét, az igazaik könnyebb és célravezetőbb megvédése okából a saját anyanyelvüket használhassák. Ezt pedig biztosították a törvény 7 —11. §-ai. E törvény keletkezése idejében az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönítve nem lévén, a jogkereső felek természetesen az igazságszolgáltatást gyakorló elsőfolyamódású közigazgatási hatóságok előtt is a biztosított joggal élhettek. Az 1871. évi XXXI. t.-c. megszervezte, megvalósította a már 1869. évi IV. t.-cikkben tervbevett elsőfolyamódású kir. bíróságokat, a melyeknek tagjai legnagyobb részt a fennállott igazságszolgáltatást is gyakorlott közigazgatási hatóságoktól átvétettek, ő felsége által kineveztettek. Ez által azonban nem állott be a nemzetiségekben oly változás, hogy az 1868. évi XLIV. t.-c. keletkezésének indokául szolgált méltányos és célszerűségi elv célját, értelmét vesztette volna. És épen e tekintetben be nem állott s be sem állhatott változásra való tekintettel bölcsen intézkedik az 1869. évi IV. t.-c. 4. §-a, mely azt mondja: »a birói — királyi birói — állomások betöltésénél figyelem fordítandó, hogy a kinevezések az elsőfolyamódású törvényszékeknél és az egyes bíróságoknál a meghatározott képzettség mellett lehetőleg az elsőrolyamodású törvényszéki kerület kebeléből és az 1868. évi XLIV. t.-c. 27. §-a határozmányához képest az illető törvényszéki kerületben lakó külön-