A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 32. szám - Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. (Vége) - A perrendtartás 32. §-ához

126 A JOG. tekintve, hogy ilykép felperesek az alperest akár községi birói minőségben, akár mint a kérdéses legelő és erdei illetőségek kezelésével megbízott közeget a jelen perbe nem foghatták ; felpereseket az alperesség tekintetében helytelenül irányított keresetükkel elutasítani stb. kellett. A pozsonyi kir. itélő tábla (1,359/P. sz. 1893. augusztus 8.) : Az elsőbiróság ítéletét indokain felül még azért is helyben hagyja, mert az úrbéri birtokrendezés után a per tárgyát képező közös legelő és erdő a jogosítottaknak meghatározott arányban és a per adatai szerint nyilvánkönyvileg is kitüntetett tulajdonát képezi és mert tekintve, hogy ezzel a perrel nemcsak a már megállapított tulajdoni joguk van megtámadva, hanem mint a per tárgyának eddigi haszonélvezőinek marasztalása is céloztatik ; az ellenérdekű jogosítottaknak személyes perbe vonása nélkül a jelen per érdemében határozat annál kevésbbé hozható, minthogy a perbe vont községi bírónak, mint a közös legelő és erdő állítólagos kezelőjének képviseleti jogosultsága a fenti körülmények közt és az első bíróságilag felhozottak figyelembe vétele mellett törvényes alappal nem bír stb. A m. kir. Curia (11,089/P. sz. 1894. jun, 14.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, Bixárd község volt úrbéres közönsége a községbirája által helyesen perbeidézettnek kimondatik és az első bíróság a keresetnek érdemi megbirálására utasittatik. Indokok: Felperesek keresetüket a volt úrbéresek részére közösen kiosztott legelő és erdőnek zsellértelkeik arányában leendő használata iránt a volt úrbéresek összessége ellen indították; a volt úrbéresek részére közösen kiosztott legelő és erdő használata kérdésében pedig a községi bíró a volt úrbéresek összeségének képviseletére törvényes gyakorlat szerint hivatva van. Az első végzés kézbesítése. Nem tekinthető törvényszerűen idézettnek az az alperes, kinek ajtajára a kézbesítő az idéző végzést két tanú jelenlétében kifüggesztette ugyan, de erről a házbelieket nem értesítette. (A budapesti kir. itélő tábla 1894. június 6-án 22,241. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A vtv. 3. §. 5. pontja alapján érvényes kibocsátói névaláírásnak tekintendő, ha az a váltón az idegen váltónak lényeges tartalmát képező fizetési felhívást befejező szöveg alatt van, habár a név a váltó szövegének utolsó sorába, mely azonban a fizetési felhívásra nem vonatkozván, váltójogi hatálylyal nem bir, beleíratott. Alperes azon védekezése, hogy felperes olyan okirat alapján érvényesiti ugyan ő ellenében a kereseti követelést, a melyet aláirt, ö azonban aláírásával váltói kötelezettséget elvállalni nem szándékozott, nem tekinthető az aláírása valódiságának határozott (mis. 159. §-a.) tagadásának, ennélfogva figyelmen kívül hagyandó. A pozsonyi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1892. évi augusztus hó 17-én 8,031. sz. a.): dr. Kardos Jakab ügyvéd által képviselt »P. . . és L. . . .« cég felperesnek dr. Sinkó Miklós ügyvéd által képviselt P. György alperes ellen 63 forint tőke és járulékai iránti váltó perében következőleg itélt: Az 1881. évi november hó 2-ik napján 11,772. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyeztetik stb. Indokok: A kereset alapjául szolgáló váltón a felperes neve a váltó szövegében ekként van bevezetve: »und stellen solchea auf Rechnung P. . und L. ohne Bericht«. Minthogy felperes aláírása a váltón más helyen elő nem fordul, ámde a jelzett helyen való aláírása kibocsátói aláírásnak azért nem tekinthető, mert a váltótörvény értelmében megkívántatik, hogy a kibocsájtó névaláírása a váltó szövege alatt, vagy legalább a szöveg befejezését képezve annak a végén álljon s igy a váltó maga feltüntesse azt, hogy a névaláírás az intézvényezésre vonatkozik s mert ilykép a fenti szövegből nem az intézvényezés, hanem annak megállapítása következtetendő, a kinek a számlájára a váltóösszeg fizetendő. Minthogy a kereseti váltón ilyképpen a váltó lényeges kelléke hiányzik s igy abból váltójogi kötelezettség nem származhatik ; S végre miután a váltó lényeges kellékeinek fenforgása a váltóper bármely, tehát ezen, már fensőbb bírósági határozat közbeesése utáni állásában is bírálat tárgyát képezheti: a kibocsájtói névaláírásnak fentebb megállapított hiánya miatt felperes elutasítandó volt. De elutasítandó volna felperes azon esetben is, ha a kibocsájtó névaláírás fenforogna is, mert alperes a kereseti váltón lévő elfogadói névaláírásának valódiságát tagadásba hozván, az e tekintetben felperes által vezetett bizonyítás eredményre azért nem vezetett, mert a felperes tanuja ezen aláírásról mit sem tud, továbbá mert a névaláírás valódiságának megállapítására kért szakértői szemléhez szüksígelt összehasonlítási aláírásokat felperes a per során elő nem terjesztette s végre mert az e tekintetben felajánlott egyoldalú föeskünek azért nincs helye, mert felperes tartozott volna a főesküt alperesnek kínálni arra, hogy az aláírás tőle nem származik, sem arra mást meg nem bizott s mert az egyoldalú főeskü általi bizonyításnak a prts. által megállapított feltételei fenn nem forognak stb. A pozsonyi kir. itélő tábla (1893. évi február hó 22-én, 4,669. sz. a.) : Az első bíróságnak Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Kétségtelen, hogy a váltó kibocsátója aláírásának az idegen váltó tartalmához képest a harmadik személyhez a fizetés teljesítése iránt felszólítást tartalmazó váltó szövege alá kell írva lennie. Tekintve, hogy a kereset alapját képező váltón a kibocsájtó aláírása, az utolsó sornak végén ugyan, azonban az intézvények szövege alá van írva, ugy tehát a jelen esetben ez aláírás jelentősége tekintetében kétség fenn nem foroghat; a kir. itélő tábla az első bíróságnak a váltón levő kibocsájtó névaláírás szabálytalanságára vonatkozó nézetét nem osztja, azért ide vonatkozó indokait mellőzi. Minthogy azonban alperes tagadásával szemben, annak elfogadó névaláírása valódiságát felperes az első bíróság ítéletének indokaiban kifejtettek szerint be nem bizonyította, ennélfogva ítéletét ide vonatkozóan felhozott indokainál fogva helyben kellett hagynia stb. A in kir. Curia (1894. évi június hó 14-én 634. sz. a.): Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes, a sommás végzés joghatályának fentartása mellett köteles annak értelmében mint elfogadó 63 frt tőkét stbt felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperesnek névaláírása a váltón, az idegen váltónak lényeges tartalmát képező fizetési felhívást befejező szöveg alatt van s a váltó szövegének utolsó sora, melybe a felperes nevét bele irta, nem vonatkozván a fizetési felhívásra, váltójogi hatálylyal nem bir s igy a váltónak szövege helytelenül feltünteti, hogy a felperesnek névaláírása a fizetési felhívásra vonatkozik. E szerint azt a másod bíróság helyesen tekintette a váltó törvény 3. §. 5. pontja alapján érvényes kibocsátói névaláírásnak. A minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján alperesnek mint elfogadónak fizetési kötelezettsége a váltó törvény 23. §-a alapján meg volt alapítandó. Nem lehetett súlyt helyezni a névaláírás valódiságának tagadására, mert az alperes kifogásaiban, a melyekben aláírását hamisnak állítja, utóbb maga is megengedi, hogy a felperes olyan okirat alapján érvényesiti ő ellenében a kereseti követelést, a melyet aláirt és csupán azt tagadja, hogy aláírásával váltói kötelezettséget elvállalni szándékozott volna. Ily körülmények között tehát az aláírás valódiságának tagadása nem tekinthető határozottnak (prts 159. §.) ennélfogva ennek figyelmen kivül hagyásával az alperes névaláírása valódinak veendő. Ezeknél fogva tekintettel arra, hogy az alperes a váltó kiállítói és lejárati idejének megállapodásellenes kitöltésére a váltó aláírásánál a váltói kötelezettség elvállalására irányuló akaratnak hiányára és végül az ellenérték ki nem szolgáltatására alapított, különben is csak általánosságban érvényesített egyéb kifogásait bizonyítani meg nem kísérelte : Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes a sommás végzés értelmében fizetésre kötelezendő stb. volt. Az eredeti részvénybirtokos ama ténye által, mely szerint a kereseti, névre szóló részvényt a részvénykönyvben a jelenlegi birtokos nevére irattá, formaszerü szerződés nélkül is bebizonyitottnak veendő utóbbinak az az állítása, hogy a szóban forgó részvényt az elöbbeni birtokos neki ajándékozta. A b.-gyarmati kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság (1892. évi február hó 24-én 512. sz. a.): Dessewffy Elek ügyvéd által képviselt M. Sándor mint G. József jogutóda felperesnek, Golka György ügyvéd alperes ellen a b.-gyarmati népbank 725. sz. részvénye vagy 100 frt értéke, továbbá 95 frt 02 kr. s járulékai iránti kereskedelmi perében következőleg itélt: A kir. törvényszék alperest kötelezi, hogy »a balassagyarmati népbank« részvénytársaság részvénykönyvébe 725. sz. a. G. József részvényes nevére bejegyzett 100 frt névértékű részvényt, vagy e helyett 100 frt tőkét 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt M. Sándornak, mint G. József engedményese felperesnek 35 forint perköltséggel együtt adja át, illetve fizesse meg. Felperest ellenben ezen részvény után 1876. év óta követelésbe vett osztalék iránti keresetével elutasítja stb. Indokok: A tárgyalás során beszerzett adatokból különösen a felperes által 4 NB. alatt becsatolt s az alperes részéről sem kifogásolt kivonattal igazoltan áll az, mit egyébként alperes sem vont határozott tagadásba, hogy a kereseti részvény az alperes kívánsága folytán a b.-gyarmati népbank részvénytársaság által felperes nevére állíttatott ki s jelenleg is felperes nevén áll, illetve annak más névre történt időközi átírása a részvénykönyvbe j bejegyezve nincs. ] Ezen tény által tehát formaszerű szerződés nélkül is be1 bizonyítottnak veendő felperes azon állítása, hogy alperes a