A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 32. szám - Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. (Vége) - A perrendtartás 32. §-ához

A JOG. 127 szóban forgó részvényt felperesnek ajándékozta, annál is inkább, mert ellen esetben mi értelme sem volna annak, hogy alperes ezen részvényt felperes nevére állította ki. Minthogy alperes nem is állította, hogy ezen ajándékozás általa a felperes részéről irányában elkövetett s a visszavonás jogszerűségére egyediili alapot képező hálátlanság miatt visszavonta volna s minthogy azon körülmény, hogy felperes a kérdéses részvényt hátirattal ellátta a végből, hogy mint felperes állítja s az 1., 2. és 3. alattiakból kitűnik, azt felperes zálogba adhassa, a részvény tulajdon jogának felperes által alperesre történt átruházását nem bizonyítja, mert bár a 3 NB. alatti alapszabályok 7. §-a szerint a részvények tulajdonjoga egyszerű hátirat által is megszerezhető, de ezen hátirat csak a részvénytársasággal szemben csak harmadik jóhiszemű birtokosok, de nem az alperes, mint közvetlen szerző tulajdonának igazolására képezhet elfogadható bizonyítékot s mindezek alapján alperest, ki a kereseti részvény tulajdonául való megszerzését nem igazolta s a felperestől csak kölcsönként nyert részvény visszaadásának ideje, a kölcsönügylet felmondásaként tekintendő 2. és 3. a'atti levelek által beállott, ennélfogva alperest a kereseti részvény visszaadása, esetleg annak 100 frt egyenértéke, valamint a 251. § hoz képest pervesztesége folyományaként a perköltségek megfizetésére és pedig M. Sándor javára kötelezni azért kellett, mert az engedményesként perbe lépő M. Sándor és a pert indító G. ]ózsef közti jogügylet, mely szeriut G. József a per tárgyát képező követelést összes járulékaival M. Sándorra átruházta, M. Sándor felpereskénti perbelépése is törvényes állapot képez. Azonban felperes az 1876. évtől a kereset indításig követelésbe vett osztalék iránti keresetével elutasítandó azért volt, mert alperes, mint ajándékozó, az ajándéknak felperes részérőli igénybevétele, illetőleg az ahhoz való jog érvényesítése előtt rosszhiszemű birlaiónak tem tekinthető, következőleg a kereset megindítása előtti időre jóhiszeműleg elvett haszonvétel megtérítésére nem kötelezhető; azt pedig, hogy a kereset indítása óta a kérdéses részvényre bármi osztalék járulna, felperes kimutatni elmulasztotta, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1893. febr. 9. 1,204. sz. a.): A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely által felperes kereseti kérelmének a követelt részvény után 1876. év óta a kereset indításáig esedékes osztalék megfizetésére vonatkozó részével elutasittatott, helybenhagyja, egyéb részeit azonban megváltoztatja, felperest kereseti kérelmének a b.-gyarmati népbank részvénytársaság részvénykönyvébe 725. sz. a. G. József nevére bejegyzett 100 frt névértékű részvény kiadására, vagy e helyeit 100 frt tőke megfizetésére vonatkozó részével is elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében helyesen fejtette ki ugyan, hogy alperesnek ama ténye által, mely szerint a kereseti részvényt a részvénykönyvben G. Józsefnek nevére irattá, formaszerű szerződés nélkül is bebizonyitottnak veendő felperesnek az az állítása, hogy alperes a szóban forgó részvényt G. Józsefnek ajándékozta ; ezen ajándékozás alapján azonban alperest a részvény kiadására kötelezni nem lehetett. G. József felperes ugyanis keresetében beismerte, hogy ő az alperes birtokában lévő kérdéses részvényt az 1889. év folyamán alperes kérelmére üres hátirattal látta el, ezzel szemben azt az állítását, hogy ezt csupán alperesnek azon Ígérete folytán tette, hogy alperes a részvényt tőle zálogbatevés céljából csak kölcsön veszi s később visszaadja, felperes a per folyamán nemcsak hogy nem igazolta, de sőt alperes által 1. sz. a. becsatolt s felperes által nem kifogásolt levél tartalmával minden kétséget kizárólag bebizonyíttatott, hogy a részvény hátirása felperes részéről azzal a szándékkal történt, hogy ő a részvény tulajdonáról lemond, illetőleg annak tulajdonát alperesre visszaruházza. Miután pedig a keresk. törv. 173. §-a értelmében a névre szóló részvények tulajdonának átruházása üres hátirat mellett teljes joghatálylyal történik; mindezeknél fogva alperes, mint a kérdéses részvény jogszerű tulajdonosa, annak kiadására kötelezhető nem volt. Az elsőbiróság ítéletének az osztalékra vonatkozó része azért volt helybenhagyandó, mert a részvények, mint fődolognak engedményezéséből jogilag következik az osztalékra, mint járulékokra vonatkozó jog átengedése is, stb. A m. kir. Curia (1894. jun. 13. 400. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része a benne foglalt megfelelő indokainál fogva hagyatott helyben. A perköltség azért volt a prts. 251. § a alapján kölcsönösen megszüntetendő, mert főleg alperesnek azon eljárása, mely szerint a kérdésben forgó részvényt G. József nevére állította ki, szolgáltatott a jelen perre okot, stb. Bűnügyekben. Vádlottnak azon cselekménye, hogy forgó pisztolyból a kerthelyiségből csoportban távozók felé lövést tett, nem a kbtkv. 115. g-ának 1. pontjába ütköző testi épség, hanem 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásnak minősitendő, minthogy az által az utóbb felhívott §-ban foglalt kihágást képező fenyegetés megállapítottnak tekintendő. A fehértemplomi kir. törvényszók mint büntető bíróság (18,791/B. sz. 1894. évi január 13 ): D. Antal vádlottak a H. Mária sérelmére elkövetett s btkv. 279. §-ába ütköző ás minősülő szándékos emberölés 65. §. szerinti kísérletének bűntette vádja és következményei terhe alól felmenti és azonnal szabad 1 ábra helyeztetni rendeli. Vétkesnek mondja ki azonban ugyanezen vádlottat a kih. törv. 115. §-ának 1. pontjába ütköző közegészség elleni kihágása miatt és ezért őt ugyan a kih. törv. 115. §-ának első bekezdése alapján az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 25 nap alatt és végrehajtás mellett fizetendő és behajthatlanság esetén a kih. törv. 22. §-a alapján 3 napi elzárásra átváltoztatandó és az 1887. évi VIII. t.-c. 1. §-ába körülirt célra fordítandó 15 frt pénzbüntetésre ítéli; de mely büntetést az 1893. évi november 1-től eddig kiállott vizsgálati fogsága által kitöltöttnek veszi. Indokok: A vizsgálat adatai szerint B. Antal péksegéd, verseci lakos 1893. évi november 5-én este '/2ll órakor a városkert kijáratánál azon szándékkal foglalt állást, hogy a városkert nyári helyiségében táncmulatságról hazatérő H. Máriát — kivel szerelmi viszonyban élt — lelövi és rögtön utána önmagát végezi ki. A mint a nyári helyiségből a kérdéses Időben H. Mária az anyja és több férfi és nő társaságában kilépve a városkert kijáratához értek, B. Antal revolveréből H. Máriára egy lövést intézett, a löveg azonban senkit sem ért. A végtárgyalás eredménye szerint H. Mária sértett, nemkülönben H. Franciska sértett nő anyja tanúk esküvel megerősítették, hogy vádlott a kérdéses alkalommal a revolverrel felfelé a levegőbe lőtt és hogy meggyőződésük szerint különben is vádlott csak félemlíteni és semmikép sem szándékolta sértettet életétől megfosztani, még pedig annál kevésbé, mivel vádlott szerelmi viszonyt folytatott sértett leánynyal, nőül akarta venni őt és a frigy csak azért nem jöhetett létre, mert vádlott nővére sértett szegénysége miatt azt ellenezte. Vádlott ugy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás folyamán szinte tagadta, hogy szándéka lett volna sértettet életétől megfosztani s a cselekményre vonatkozólag azt adja elő, mikép azon elkeseredésében, hogy sértettet nem birja nőül venni, több napon át ivásnak adta magát, folyton a korcsmákat látogatta, honnan ittasan a kérdéses alkalommal a városkertbe került, hol rendesen táncmulatság van; a mulatságnak midőn vége volt, a társaság kifelé jött, a nála levő revolvert kivette és egy lövést tett a levegőbe. Különben azzal védekezik, hogy teljesen ittas volt, mely utóbbi körülményre nézve a tanúk által be lett igazolva, hogy vádiolt a kérdéses alkalommal tényleg ittas állapotban volt. Továbbá J. Teréz, Z. István, H. Antal és P. István tanúk egybehangzóan igazolták, hogy vádlott sértettől 8 — 10 lépésnyi távolságban jobb kezét nem vízszintesen, hanem felfelé tartva, a levegőbe sütötte el a revolvert. Ezek szerint a tényállás a vizsgálat folyamán kideritettekkel szemben változást nem szenvedett és a vád alapját elveszítette, minthogy nincs semmi indok arra nézve, hogy tanúk esküvel megerősített vallomásai aggályosaknak tekintessenek, vádlottat a szándékos emberölés büntette kísérletének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni, ellenben minthogy minden kétséget kizáró módon vádlott saját beismerése szerint is meg van állapítva, hogy a város közvetlen közelében lőtt, őt az ez által elkövetett közegészség és testi épség elleni kihágás miatt vétkesnek és tekintve, hogy büntetlen előéletű és hogy beigazoltan ittas állapotban volt, az itélet rendelkező részében foglalt büntetéssel büntetni, mely büntetést azonban, mivel több hétig vizsg. fogságban volt, kitöltöttnek venni kellett stb. A temesvári kir. itélő tábla (327/B. sz. 1894. február 19.) : az elsőbirósági Ítéletnek a vádlott vétkességét megállapító nem felebbezett részét érintetlen, egyéb felebbezett részét pedig helybenhagyja. A m. kir. Curia (3,684/B. sz. 1894. június 19.) : Mindkét alsóbirÓ8ági itélet megváltoztatásával vádlott a kbtkv. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban mondatik ki bűnösnek, ezért tizennégy napi elzárásra, továbbá az 1892 : XXVII. t.-cikkben kijelölt célokra fordítandó 10 frt pénzbüntetésre, mely behajthatatlanság esetére egy napi elzárásra változtatik át, Ítéltetik, mely büntetések vádlottnak 1892. november 7-én egész 1893. január 3-ig tartott vizsgálati fogságával kitöltöttnek, illetve a pénzbüntetés lerovottnak mondatik ki. Egyéb részében a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az eljárt kir. törvényszék Ítéletében arra nézve felhozottak, hogy vádlott ellen szándékos emberölés kísérlete meg nem állapitható, e helyen is elfogadtatnak, vádlott cselekménye azonban nem a kbtkv. 115. §-ának 1. pontjába ütköző testi épség, hanem a kbtkv. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásnak volt minősitendő, mert vádlott maga beismerte, hogy forgó pisztolyból, csoportban a kertihelyiségből távozók felé lövést tett, ez által az a fenyegetés, mely a felhívott §-ban foglalt kihágást képezi, megállapítottnak tekintendő, ennélfogva ebben volt bűnösnek kimondandó ; büntetése pedig tekintettel büntetlen életére, nagyfokú ittasságára, a fenti szerint volt megállapítandó, mely büntetése azonban az elszenvedett vizsgálati fogsággal kitöltöttnek, illetve lerovottnak volt kimondandó. Egyéb részeiben a kir. itélő tábla Ítélete vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben.