A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 29. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Folytatás.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 29. számához. Budapest, 1894. július hó 22-én. Köztörvényi ügyekben. A szegedi kir. itólő tábla 5. számú polgári határozata. A végrehajtónak az iSyi: LI. t.-c. íj. f-ában megjelöli érdekeltségéről, továbbá az 1881 : LX. t.-c. lóg. f-ában az árveresen való részvételre nézve jogi alt tilalomról, végül az 1S81: LX. t.-e. ióy. S-a értelmében főbb végrehajtató érdekében kihirdetett átverés felfüggesztéséről az 1881: LX. t.-e. ijz. f-ának utolsó bekezdése alapján. A szegedi kir. itélő tábla a b—i takarékpénztár és társainak Gy. Kálmán ellen folytatott végrehajtási ügyében a megtartott ingatlan árverés ellen beadott előterjesztés felett hozott elsőbirósági végzés megvizsgálása alkalmával felmerült következő jogkérdések felett: 1. a kiküldött végrehajtónak az 1871 : LL t.-c. 17. §-ban megjelölt érdekeltsége alapul szolgálhat-e az általa teljesített árverési cselekmény megsemmisítésének ? 2. a végrehajtást szenvedőre kiterjed-e az 1881 : LX. t.-c. 169. §-ában az árverésben való részvételre vonatkozóan foglalt tilalom abban az esetben is, ha nem saját adóssága miatt és nem saját személyében, hanem mint az elhalt adós örököse ellen intéztetett a végrehajtás? 3. felfüggeszteudő-e az árverés az 1881 : LX. t.-c. 172. §. utolsó bekezdése értelmében abban az esetben is, ha az árverési hirdetmény az idézett törvény 167. §-a szerint a csatlakozott valamennyi végrehajtató érdekében bocsáttatott ugyan ki, de a kitűzött árverés tárgyát képezett több jószágtestek egyikének eladásával elért vételárból a telekkönyvi állás figyelembe vételével és az előnyös tételek valószínű összegére való tekintettel kétségtelenül kitelik ? Kimondotta és a határozattárba felvétetni rendelte, hogy ; ad 1. A kiküldött végrehajtónak az 1871: LI. t.e-. 17. g-a alapján vitatott érdekeltsége a/ általa foganatosított árverési cselekmény megsemmisítésére alapul nem szolgálhat. > ad 2. Az 1881: LX. t.-c. 169. §-ában foglalt az a tilalom hogy a régrehajtást szenvedő a/ árverésen mint árverelő részt nem vehet, nem terjed ki a végrehajtást szenvedőre abban az esetben, ha ellene nem saját adóssága, hanem mint az elhalt adós örököse ellen vezettetik a végrebajtá-. ad 3. Abban az esetben, ha az árverési hirdetmény a végrehajtási törvény 167. §-a értelmében több végrehajtató érdekében együttesen bocsáttatik ki. ha a kitűzött árverési határnapon csupán egyik végrehajtató jelenik meg, a mennyiben az 1881: LX. t.-c. 172. §. utolsó bekezdésében foglalt előfeltételek megvannak, vagyis a már elért vételárból a megjelent végrehajtatónak követelése a telekkönyvi állás figyelembe vételével és az előnyös tételek valószínű összegére való tekintettel kétségtelenül fedezve van, a többi jószágtestekre a további árverés felfüggesztendő, tekintet nélkül arra. hogy a meg nem jelent végrehajtatok követelései az elért vételárral fedeztetnek-e vagy sem. Indokok: ad 1. Az 1871 : LI. t.-c. 17. §-a azt a rendelkezést tartalmazza ugyan, hogy a bírósági végrehajtó nem járhat el oly ügyben, a melynél maga, vagy az ott megjelölt hozzátartozói érdekelve vannak és ebből folyóan, tekintettel az 1875 : IX. t.-c. 2. §-ában foglaltakra, a kiküldő bíróság szabálytalanul jár ugyan el. a mikor valamely ügyben oly végrehajtót alkalmaz, a ki abban az ügyben akár közvetlenül, akár közvetve érdekelve van, mindamellett ez a körülmény a foganatosított árverés megsemmisítésének elapul nem szolgálhat azért, mert az ingatlanokra foganatosított árverés megsemmisítésének kizárólag csak az 1881 : LX. t.-c. 169. §-nak a —g) pontjaiban meghatározott esetekben lévén helye, a foganatosított árverést más okból megsemmisíteni nem lehet, a fentebb megjelölt szabálytalanság alapján pedig annál kevésbé, mert ez nem vonatkozik az árverési eljárás oly lényeges mozzanatára, mely az árverés joghatályát érintené. ad 2. Az 1881 : LX. t.-c. 169. § a azt rendeli, hogy a végrehajtást szenvedő az árverésen, mint árverelő, részt nem vehet, kivéve ha a végrehajtatónak nem személyesen kötelezett adósa s az ingatlanok árverelését csak azért tartozik eltűrni, pert annak ő telekkönyvi tulajdonosa. A törvény e rendelkezéséből okszerűen következik, hogy az örökös, a ki nem személyesen kötelezett adósa a végrehajtatónak és a ki csak öröksége erejéig marasztaltatott, vagy a ki ellen a végrehajtás a végrehajtási törvény 14. §. értelmében a hagyatéki vagyonra foganatosittatik, nem zárható ki mint árverelő az árverésből annál kevésbbé, mert ő voltaképen a jelzálognak nem személyesen kötelezett tulajdonosa és mint ilyentől el nem vonható az a jog, hogy a reá háramlóit ingatlant, érdekeinek megfelelő más mód hiányában, árverésen való vétel utján megtartsa. ad 3. Az 1881: LX. t.-c. 166. §-a értelmében elrendelt csatlakozás esetében akként rendelkezik a 167. §., hogy bármelyik végrehajtató kérelmére, a korábbi és későbbi végrehajtatok követeléseinek behajtása céljából valamennyi végrehajtató megnevezése mellett, együttes árverési hirdetmény bocsátandó ki és hogy abban az esetben, hogy ha a korábbi végrehajtató érdekében elrendelt árverés bármi okból meg nem tartatnék, ugy az árverés a későbbi végrehajtató érdekében tartatik meg. A 169. §-nak rendelkezése szerint azonban a kiküldött az árverési határnapon a helyszínén megjelenvén, a nem hivatalból foganatosítandó árverést csupán abban az esetben foganatosíthatja, ha vagy a végrehajtató vagy a végrehajtást szenvedő az árverés foganatosítását kívánja. Ebből a rendelkezésből pedig az következik, hogy ha több csatlakozott végrehajtató javára elrendelt árverésnek foganatosítását a kitűzött határnapon egyik végrehajtató sem és a végrehajtást szenvedő sem kívánja, a kiküldött azt nem foganatosíthatja, mert a 167. §-nak fentebb idézett utolsó rendelkezése is nem azt mondja, hogy ha a korábbi végrehajtató érdekében elrendelt árverés bármi okból meg nem tartatnék, az a későbbi érdekében hivatalból megtartandó, hanem csupán azt, hogy ez megtartatik, t. i. a mennyiben a későbbi 169. §-nak amaz előfeltétele megvan, hogy az árverés foganatosítását valamely jogosult fél kivánja. Ha pedig az összes végrehajtatok elmaradása azt eredményezi, hogy az elrendelt árverés, a mennyiben a végrehajtást szenvedő sem kivánja, nem foganatosittatik, akkor ebből okszerűen az is következik, hogy a többi végrehajtató érdekében elrendelt árverés is csupán annak a végrehajtatónak javára és követelésének kielégítése végett tartatik meg, a ki az árverésnél jelen van, vagy a foganatosítást kivánja; a mi különben kitűnik a végrehajtási törvény 166. és 169. §-ainak egész szelleméből, mert az ezen szakaszban foglalt rendelkezések csupán azt célozzák, hogy a több árverési kérelem által okozandó felesleges költségek és a szükségtelen ujabb hirdetés kibocsátása stb. mellőztessék, vagyis, hogy az eljárás egyszerűsittessék, de nem volt és nem lehet céljuk az, hogy a meg nem jelent és a foganatosítást nem kívánó végrehajtató javára és pedig esetleg saját érdeke ellenére is megtartassék az általa nem is kérelmezett árverés. Abból pedig, hogy az elrendelt árverés csak a jelenlevő, avagy a foganatosítást kivánó végrehajtató követelésének kielégítése végett tartatik meg, önként következik, hogy mihelyt az árverés eredménye azt mutatja, hogy ez a követelés a már elért vételárral fedezve van, ugy a további árverés a végrehajtási törvény 172. §. egyéb előfeltételeinek feuforgása esetében felfüggesztendő s pedig annyival inkább, mert e felfüggesztés által a meg nem jelent végrehajtatóknak szerzett jogai egyáltalán nem érintetnek. Kelt Szegeden, 1894. évi június hó 4-én. Hitelesíttetett a szegedi kir. itéló tábla I. polgári tanácsának 1894. évi június hó 18-án tartott ülésében. A gyó'ri kir. itélő tábla 3. sz. polg. határozata. Végrehajtás, bíróilag át nem adott ingó hagyatéki jutalékra. A győri kir. ítélőtábla S. Adolfnak S. Károly elleni j,J8r///8g^. P. sz, a. beérkezett, továíbá ugyanazon felek közt folyamatban levő j,4QO/1894.. P. sz. a. beérkezett kielégítési végrehajtási ügyeket felülvizsgálva, az annak folytán felmerült jogkérdés tárgyában, hogy a mauterni cs. kir. járásbíróság és a leobeni es. kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság a magyar bíróságot készpénzbeli követelés behajtása céljából kielégítési végrehajtásnak, a végrehajtást szenvedőt mint vélelmezett örököst, részben ingóságokból álló hagyatéki vagyonból megillető jutalékra való foganatosítása iránt kereste meg, kimondotta s 11 határozattárba felveendőnek rendelte a követkéz!' határ ozatot : A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett örököst, ingókból alló még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgári törvénykönyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása céljából a régrehajtás sem rendelhető el.