A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 28. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra

JL JOG. 215 Az 1891. évi XVII. t.-cikkel elérni óhajtott cél legalább a mai napság még nem érvényesült. A nagyin, m. kir. igazságügyminiszter által 1892. évi okt. hó 22-én 4,510. I. M. E. szám alatt kiadott, a bíróságok büntető ügyvitelét szabályozó magas rendelet 13. J;-ának 2. pontja, mely azt mondja: » Fontos célszerűségi okok fenforgása esetében bűnvádi ügyben teljesítendő egész vizsgálatnak foganatosítása a törvényszék területén lévő járásbíróságra bizandó«, nagyon elasticus. Maga az elérni óhajtott cél csak a rendelet szövegében van meg nagyon helyesen, de megvalósítva nincs. Ha a statisticai adatokat egybevetjük, akkor azokból kitűnik, hogy a vizsgálatok alig egy-két százaléka esik el, a központi vizsgálóbíró által vezettetik keresztül, a többi pedig megmarad célszerűségi okoknál fogva a felmenteni célzott járásbíróságoknál. A mi pedig a fizetési meghagyásokról szóló 1893. évi XIX. törvényt illeti, az én szerény nézetem szerint az szintén legalább jelentékenyen nem lesz képes az alsófokú bíróságok, a járásbíróságok munkáját apasztani; mert én legalább a magam részéről nem lennék hajlandó fizetési meghagyást szorgalmazni, tudom azt, hogy sok húza-vona után még a már kiszorgalmazott végrehajtás folyama alatt is — miként azt a 12. §- > megengedi — ellenmondással élő adósom makacs magatartása folytán végtére is tárgyalnom kell, még az esetben is a 14. §. értelmében, ha különben a követelésem egy részében, mint valódi, az adósom által elismertetett is s így új processus után juthatok csak ahhez, mihez jogom. A kilátásba helyezett birói létszámemelés lenne egyedüli alkalmas eszköz arra nézve, hogy az elsőfokú bíróságok, a járásbíróságok a vállukra rakott ujabb terheket elviselni képesek legyenek. Azonban, ha alapos azon informatióm, hogy összesen vagy 63 birói és vagy 74 albirói állás rendszeresítése terveztetik, akkor ezen tervezett birói személyzet aránylag nagyon csekély annyira, hogy egy törvényszék egész területére átlagosan számítva alig kettő jut. Ily szaporítás mellett nem haladhatunk, mert számítani kell azon természetes, ki nem kerülhető ténynyel, hogy minden átalakulás bizonyos s meg nem határozható ideig bizonytalanságot szül; lassabban, zokkenőleg és bizonytalanabban halad a szekér kevésbé járatos uton, ki.áltképen ha maga a szekér is uj s nem kicsiszoltak a tengelyei. Az 1893. évi XVIII. t.-c. életbeléptetése folytán, hogy mennyivel lesz gyorsabb az eljárás s mennyivel többet végezhet a biró az abban foglalt szép elvek szigorú alkalmazása mellett, arra ezúttal már vissza nem térek s utalok az annak idején arra vonatkozólag tett szerény észrevételeimre. Egyet azonban megjegyzek, hogy mink a rózsahegyi kir. törvényszék területén működő összes bíróságok eddig is sommásan tárgyaltunk, de még sem jutottunk azon édes helyzetbe, hogy a természet szépségeiben — egyéb nincs — gyönyörködhettünk volna. Ezek előrebocsá'ása után bátorkodom szerény észrevételeimet a kitűnő tervezet csak azon egyes §-aira megtenni, a melyeket saját felfogásom szerint nem helyeselhetem, mellettük indokokat felhozni nem tudok. Altalános rendelkezés. A tervezet 1. § ára azon megjegyzésem van, hogy az első pontjában foglalt helyes intézkedést a második bekezdő pontja leronthatja, ha valóban alkalmazásba jön. Én ugy vélem, hogy az e pontban megjelölt teendőket csak egy s ne több biró végezze, ha csak lehetséges, az ügyforgalom szempontjából. Ha pedig nagyobb forgalmú az illető járásbíróság, akkor a biró mellé egy segédszemélyzeti tag, jegyző rendeltessék ki, ki a nem birói teendőket elvégzi. A felosztásnak, annak folytán több napló vezetésének a kezelés tekintetéből meg lesz azon hátránya, hogy a keresés nehézkesebb lesz; megáilapitandó lesz elsőbben az, hogy tulajdonképen a keresett ügy melyik előadó bírónál van, nem lévén az ált. bír. ügyv. szabályzat 300. §-ában meghatározott iktatókönyv vezetendő és kettős lenne a munka s több birói személyt foglalkoztatna. Á 2. és 4. §-ok ugyanazon intézkedéseket foglalják magukban, melyeket az 1891. évi 4,291. 1. M. E. szám alatt kiadott általános birói ügyviteli szabályzat 298. §-a, valamint az 1893. évi XVIII. t.-c. 20. § a meghatároz az egyezségi ügyek felvételével. Egyezségi eljárás. Az 5. §-ra vonatkozó észrevételem ugyanaz, mint az 1. =;-ra nézve. A 6. §. megengedi az 5. §• szerint vezetendő naplónak, vagyis mondhatni, iktatókönyvuek a segéd- vagy kezelő-személyzet valamely tagja általi vezettethetését, tehát ez által elismeri, hogy azon teendő nem birói; miért határozottan kifejezendő lenne az, hogy a naplót a segéd- vagy kezelő-személyzet azon célra kijelölt tagja vezeti s nem a biró saját, hanem maga az illető személy felelőssége alatt. Ha fentartjuk a §. első pontját változatlanul, akkor azon kijelentésnek, hogy a napló segéd- vagy kezelőszemélyzet valamely tagja által vezettethető, nincs gyakorlati értelme; mert a »saját felelősség« melletti vezettethetés annyi, mint személyes vezetés, miután énem fedése céljából oly éber figyelmet kell fordítanom s annyira utána nézni a munkának, hogy azon idő alatt csaknem saját magam végeztem volna el azt, a mit ellenőrzők. Nem tudom helyeselni a 8. §-ban foglalt azon intézkedést, hogy az iratok két éven át a bírónál maradjanak. Tudvalévő dolog, hogy bíróságaink s nemcsak az irodák, hanem maguk a birói személyzet szobái is — tárgyaló-termek ! — inkább hasonlítanak fogház magánzárkáihoz, mint bírósági helyiségekhez ; oly picinyek és oly szükkeblűségre valló bútorzattal ellátva vannak. Egy rabcellában pedig irattárt elhe'yezni nem lehet. Az ezen §-ban megjelölt teendők ugyancsak olyanok, melyek nem birói személy által bízvást végezhetők; miért a §. olykép lenne módosítandó, hogy azok szintén a segéd- vagy kezelő-személyzet a célra rendelt tagja által végzendők, vagy legalább végeztethetőkké mondassanak ki. (Folyt, köv.) Belföld. Törvényjavaslat a részletfizetésekről. A kereskedelmi minisztériumban uj törvényjavaslat készült: az ingóságoknak részletfizetésre való eladásáról és az 1883. évi XXXI. t.-c. módositásáról. A törvényjavaslat mindössze tíz rövid paragraphusból áll, de intézkedései nagy mértékben alkalmasak arra, hogy a részletfizetés terén mutatkozó visszaélések és anomáliák megszűnjenek. A törvényjavaslatot Lukács Béla kereskedelmi miniszter az őszszel terjeszti a törvényhozás elé. A javaslat első szakasza szerint ugy az eladó, mint a vevő köteles kölcsönösen visszatéríteni az átadott ingóságokat, illetve befizetett összeget az esetben, ha az eladó a vevővel szemben fentartotta a jogot, hogy a szerződés be nem tartása esetén a szerződéstől visszaléphet. Ezzel ellenkező egyezkedés nem érvényes. A második szakasz a fenti esetekben felelősségre kötelezi a vevőt a szerződés okozta károkért és a vásárolt tárgyak értékének oly csökkenéseért, a mely az ö hibájából származott. Az eladott ingóság használása esetén a vevő köteles annak értékét megtéríteni. Ezen tul terjedő egyezkedés vagy esetleges birság megállapítása érvénytelen. A harmadik szakasz értelmében a részletek be nem fizetése esetén az egész hátralékos összeg csak akkor esedékes és az eladó csak akkor követelheti annak egyszerre való lefizetését, ha a vevő már három részlettel adós és ha az esedékes részletek az egész vételár tizedrészét teszik ki. A negyedik szakasz kimondja, hogy a három első paragraphus oly szerződésekre is alkalmazandó, a melyeket a részletfizetésre történt vásárlás céljából más jogügyleti formában, például bérszerzödés alakjában kötöttek. Az ötödik szakasz szerint, ha Írásban kötötték meg az egyezséget, a vevőnek is át kell szolgáltatni az okmány egy példányát. A hatodik szakasz értelmében a sorsjegyeket és más nyereménynyel járó értékpapírokat részletre eladni nem szabad. E tilalomnak alá vannak rendelve azok a társaságok és egyesületek is, a melyek ily értékpapírok megszerzése céljából keletkeztek, ha nem az 1875 : XXXV. t.-c. 11. §-ának megfelelöleg alakultak meg. Egyéb értékpapírokra vonatkozólag az 1883 : XXI. t.-c. intézkedései maradnak érvényben. A hetedik szakasz 10—600 koronával sújtja azokat, a kik a jelen törvényjavaslat intézkedései ellen cselekszenek és e kihágások felett az iparhatóság itél. A bírságpénzeket az ipari és kereskedelmi szakoktatás céljaira fordítják. A nyolcadik szakasz értelmében ez a törvény oly üzletekre nem terjeszkedik ki, a melyeknél a vevő bejegyzett kereskedő. A kilencedik szakasz szerint a javaslat a kihirdetés napján lép életbe, de az életbelépése előtt kötött üzletekre nem alkalmazható. A tizedik szakasz a kereskedelmi és igazságügyi minisztereket, Horvát-Szlavonországban a bánt bízza meg a törvény végrehajtásával. Ausztria és külföld. Az angol ügyvédség szervezkedése. Az angol és különösen a londoni ügyvédi kar is égető szükségét kezdi érezni annak, hogy legyen egy központi képviselőtestülete, ügyvédi kamarája, mely a kart ki- és befelé képviselje, jogait és kivált ságait őrizze, érdekeit védje, kebelében a fegyelmet fentartsa. E végből egy 15-ös bizottságot küldött ki, mely alaposan megvitatván az ügyet, a következőkben állapodott meg : A bizottság szükségesnek tartja, hogy az ügyvédi képviselőtestület állandóan működésben legyen s fizetett személyzetet tartson. Az erre szükséges összeg ne önkéntes adakozásokból, hanem rendes tagsági díjakból teremtessék elő, még pedig oly arányban, hogy évenkint legalább is 1,000 font legyen fordítható az iroda kiadásaira, ha azt akarják, hogy kellően működjék. Egyúttal a kamara szervezésére vonatkozólag is javaslatot dolgozott ki a bizottság. Nyilt kérdések és feleletek. Nyilt kérelem a kir. közjegyző urakhoz. (Válaszok.) I. A »J o g« folyó évi július 8-áu kelt 27-ik számában L e x ur előadja, hogy a kir. közjegyző felhívás folytán reggel hat órakor székhelyéről a féllel együtt egy és egynegyed órán át egy községbe kiutazik s onnan egyenesen az erdőbe hajtat a végett, hogy tanúsítsa, mikép az erdő tulajdonosa az erdőben talált levágott tűzi és épületfát a vevőnek tényleg átadja. A tény további lefolyásaként előadja továbbá Lex ur, hogy a közjegyző a felekkel az erdőt délutáni két óráig bejárja s délután hat órára a községbe visszaérkeznek, a tény lefolyásáról a jegyzőkönyvet