A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 27. szám - A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve

A J O Gr. 107 ménvt el nem követett, mely a községi birót sértett nö letartóztatására feljogosíthatta volna, e szerint vádlottuak mint közhivatalnoknak ama tényében, hogy sértett nöt törvényellenesen letartóztatta, a Btk. 193. § ába ütköző személyes szabadság megsértés vétségének minden ismérve benufoglaltatik; ez okból öt ebben a vétségben bűnösnek kimondani kellett. Vádlott tagadása ellenében mivel sem volt igazolható panaszos azon állítása, hogy vádlott a zárkában öt még tettleg is bántalmazta; mert habár panaszos testi sértéséről orvosi látleletet is hozott fel, mégis mert az orvosi látlelet szerint bezáratása, tehát állítólagos megveretése után csak 10 nap múlva jelentkezett az orvosnál, nincs kizárva annak lehetősége, hogy más által bántalmaztatott, mit megerősít az a körülmény is, hogy a tanuk közül egyik sem igazolja azt, hogy a községi biró által a zárkában bántalmazva lett volna, csupán N. J. vallomása nyújt némi terhelő adatot e tekintetben, midőn igazolja, hogy látta, miként panaszos arca véres volt, de a bántalmazásnak vádlott részéről történt elkövetésére a tanúnak vallomása bizonyítékot annál kevésbé nyújt, mivel nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy panaszos arca véres voltát a zárkában önmaga idézte elő. Ekként vádlott ellenében a Btk. 195. §. végbekezdése szerint büntetendő vétség nem volt megállapítható. Vádlott büntetése kiszabásánál figyelembe volt veendő mint enyhítő körülmény eddigi büntetlen előélete ; miért is az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésben kellett marasztalni. A mellékbüntetés alkalmazását a Btk 202. §. rendeli. A pécsi kir. itélö tábla (1893. évi február hó 20-áu, 255/B. szám alatt) következő ítéletet hozta : A kir. ítélő tábla az első bírósági Ítélet megváltoztatásával M. J. vádlottat a Btk. 193. §-bau körülirt személyes szabadság megsértésének vádja s következményeinek terhe alól felmenti, egyebekben pedig az első bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: M. M., P. Gy. és M. J. tanuk vallomásaival bizonyítva van, hogy B. Regina sértett fél, kit vádlott mint községi biró három ízben eredménytelenül idéztetett meg, 1890. évi november 3-án délelőtt 10 óra körül a községházánál megjelenvén, a képviselőtestületi ülésen elfoglalva volt vádlott által arra utasíttatott, hogy az ülés bevégeztéig várakozzék; azonban a helyett, hogy a községi biró utasításához alkalmazkodott volna, lármával követelte ügyének azonnal való elintézését s miután többszöri figyelmeztetés dacára a képviselőtestület tanácskozását zavarta, azért őt vádlott mint községi biró a községi zárkába elzárta, honnan a községi biró utasításához képest N. J. segédjegyző 12 óra körül kibocsátotta. Tekintettel arra, hogy a községi bíró a községi hatóság tekintélyének fentartása érdekében jogosítva van a hivatali eljárása közben botrányos magaviseletet tanúsító felek ellenében rendbüntetésül elzárást alkalmazni; tekintettel továbbá arra, hogy a vádbeli eset alkalmával a sértett fél a képviselőtestület tanácskozását zavaró tiszteletlen magaviselete által eme rendbüntetés a'kalmazására okot szolgáltatott: ennélfogva a vádlottnak ama ténye, hogy a sértett felet emiitett magaviselete miatt rövid időre elzárta, törvényellenesnek tekinthető nem lévén, a Btk. 193. §-ában körülirt személyes szabadság megsértésének vétségét meg nem állapithatja; miért is vádlottat az ellene e címen emelt vád alól fel kellett menteni. Arra nézve, hogy a csatolt látleletben leirt súlyos testi sértés előidézésével a vádlott nem terhelhető, a kir. itélö tábla az első bírósági ítélet ide vonatkozó indokait elfogadta. A m. kir. Curia (1894. évi február hó 1-én, 6,164/1893. szám alatt) következő ítéletet hozta: A kir. itélö tábla ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. Kár, illetve károsítást szándék a hűtlen kezelés lényeges kelléke. (Btk. 361. §.) A szabadkai kir. tszék: Cs. Sándor és F. Ferenc, a btk. 361. §-ába ütköző s a btk. 362. és 3*53. §-a szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt vád alá helyeztetnek. Ellenben K. János és M. Sándor ellen folyamatban lévő eljárás megszüntettetik. Indokok: A vizsgálat adataival bebizonyithatónak mutatkozik, hogy F. Ferenc és Cs. Sándor vádlottak az ó-kanizsai község tulajdonát képező artézi kútfúró egyik géppel közös elhatározásukból Szegeden saját hasznukra, az elöljáróság engedélye nélkül, magános embernél artézi kutat fúrtak és Ott a község tulajdonát képező vascsövekből 30 métert felhasználtak és hogy a nyereségen mindketten osztoztak. Minthogy vádlottak vagyonnyerés céljából hatóságilag kezelésük alá adott eszközökön követték el a vádbtli cselekményt: Cs. Sándor és F. Ferenc vádlottak a btk. 361. §-ába ütköző és 362 — 363. §-ai szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt vád alá helyezendők voltak. Ellenben megszüntetendő volt az eljárás K. János és M. Sándor ellen, mert tagadásukkal szemben bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy a gépnek F. Ferenc által való jogtalan használata az 8 beleegyezésükkel történt, vagy nevezettek a nyert haszonból részesüllek volna. (1892. okt. 22. 8,478. sz.) A szegedi kir. itélö tábla: A kir. törvénysaék végzésének felebbezett része megváltoztatik s felebbező vádlottak irányábau a további eljárás megszüntettetik. Indokok: F. Ferenc beismeri ugyan, hogy ő az ó-kanizsai község tulajdonát képező artézi kut fúrására szolgáló szerekből az omniát, darut, négy furószálat, 12 drb mosócsövet, 100 méter csövet Cs. Sándor községi mérnök engedélye és reábirása folytán Szegedre szállította, ott azokat artézi kut fúrására használta és azokból 30 méter csövet felhasznált oly feltétel alatt, hogy a használatért naponta 5 frtot fizet a községnek, hiányosért pedig ujat lesz köteles adni. Minthogy nevezett F. Ferenc a községnek jelzett ingó dolgait nem a községi hatóságnak felhatalmazása s megbízása folytán bérelte, hanem azokat felelősség terhe és díjfizetés feltétele alatt Cs. Sándortól, ki annak kezelésével hatóságilag volt megbízva, vette át; minthogy e szerint a kicseréléssel netán okozott károsítás miatt F. Ferenc ellenében a btk. 371. íja alapján csakis az őt megbízó Cs. Sándor emelhetett bűnvádi panaszt, ez pedig beismerte, hogy F. Ferencnek megengedte a kérdéses műszerek használatát, ellene pedig hűtlen kezelés miatt feljelentést nem tett; ennélfogva F. Ferenc a hűtlen kezelés bűntette miatt folyamatba tett büntető eljárást jogos vád hiányában megszüntetni kellett. Cs. Sándor vádlott ugyan beismeri s községi határozattal bizonyítva van, hogy az artézi kut fúrásához tartozó műszerek gondozásával, a község céljára leendő felhasználásával hatóságilag ő volt megbízva, hogy a hatóságnak előleges rendelkezése nélkül adta át használatra a műszerek egy részét F. Ferencnek ; minthogy azonban a községi gazdaszék 1892. szept. 7-én és 17-én hozott határozataiból kitűnik, hogy a műszerek bérbeadása a községi kútfúrás szünetelése esetén, a község érdekével megegyezőnek tartatott s a bérbeadást 1892. máj. 8-án tartott községi közgyűlés sem kifogásolta, a községi tanács pedig 1893. febr. 3-án 408. szám alatt kinyilatkoztatta, hogy a Cs. Sándor által történt használatba adásból a községnek kára nem származott, sőt a fölajánlott bérösszeggel 83 frt helyeztetett kilátásba ; minthogy e szerint O Kanizsa község részéről Cs. Sándor által okozott kár nem mutattatott ki, károsítás hiányában pedig hűtlen kezelés büntette nem állapitható meg, ennélfogva a büntető eljárást Cs. Sándor irányában is megszüntetni kellett. (1893. márc. 7. 1,003. sz.) A m. kir. Curia: Habár az ó-kanizsai község tulajdonát képező furóeszközök, mű- és anyagszerek csakis a község részére készítendő artézi kutak furatásánál leendő használat végett adattak át Cs. Sándornak, mint művezető községi mérnöknek s csupán e célra bocsáttattak az ő rendelkezése alá; habár a nevezett mérnök azon műszerek és anyagok egy részét, a nélkül, hogy a községi elöljáróság engedélyét előlegesen kikérte volna, önhatalmúlag F. Ferencnek egy magánvállalatná leendő használatra átengedte; tekintve azonban, hogy F. Ferenc maga is beismeri, hogy a műszereket és csöveket Cs. Sándor neki oly kikötéssel kölcsönözte ki, hogy ha azokbau hiba esik, azokat ujakkal pótolni, a hiányokat megtéríteni, a műszerek használatáért pedig az elöljáróság által utólag meghatározandó összeget a községnek megfizetni köteles leend ; tekintve, hogy e szerint a hűtlen kezeléshez megkívántató kárositási szándék Cs. Sándor ellen fenforogni nem látszik s a műszereknek az elöljáróság tudta nélkül történt kikölcsönzése s az ezekkel való jogositlan rendelkezésében pedig magában véve sem a hűtlen kezelésnek, sem valamely más büntető uton megtorlandó cselekménynek alkotó elemeit ki nem meriti: a kir. itélö tábla végzése ezen és az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1893 dec. 28. 4,582. sz.) Az a körülmény, hogy a főkönyvben, mely önálló bevezetéseket tartalmazni nem szokott, több lap üresen hagyatott, nem tekinthető ugyan szabályosnak, de a btk. 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás tényálladékát sem állapítja meg-, mert ezen hézagok a cselekvő ós szenvedő vagyon megállapítására semmiféle befolyással nem bírnak. A szegedi kir. törvényszék mint büntető bíróság 2,928/B. szám 1893. április 18.): E. Jakab vádlottat a btkv. 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondja s a hivatkozott 416. §-a alapján az Ítélet foganatba vételétől számítva 14 napi fogházbüntetésre, továbbá a szabadságvesztés büntetésének kitöltésétől számítva, egy évi hivatalvesztésre ítéli stb. Vádlottat a kir. törvényszék a btkv. 416. §-áuak 3. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja alól felmenti. Indokok: A napló 1. sz. a. csődbirósági végzés szerint E. Jakab kereskedő ellen saját kérelmére a csődeljárás 1891. évi január 10 én megnyittatott. Az 5. naplószám alatti csődbirósági iratok tanúsága szeriut a leltározott csődtömeg 51,236 frt Oá krra becsültetett s ezzel szemben a táblás kimutatás szerint a csődhitelezők követelése 62,69 i frt 93 krt tett ki. A bukás okára nézve vádlott azt adta elő, hogy 1885. évben üzlete körébe a női szabóságot is felvette, mely tetemes veszteséggel járt s hogy 1890. év június havában az üzleti helyiségében ki nem derített módon tűz ütött ki s mely árúkészletét annyira megrongálta, hogy becslése szerint 25,000 frt kárt szenvedett, a biztosító társaságtól pedig csak 9,000 frt kártérítést nyert. A vizsgálat és végtárgyalás adatai nem szolgáltattak olyan adatokat, melyek a vádlott fenti előadását megcáfolnák.