A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Adalék a csalás fogalommeghatározásához; (Kérdés.)

198 ság képződésének veszedelme, legalább némely helyeken, mindinkább kisért. Ha azonban ezen szükségesség nyilvánvaló is, az ügyvédi kamara elnöksége egyhangúlag azon meggyőződésben él, hogy egy derék, független s számszerint kielégítő ügyvédi kar érdekében a szabad ügyvédség elvét nem szabad megtámadni, mert ezen elv helyes és mérsékelt alkalmazás mellett, mindenütt jónak bizonyult. Semmi esetre sem ajánlatos azonban az egyes törvényszékeknél vagy törvényszéki kerületekben működő ügyvédek számát előre meghatározni. A baj orvoslása a szabad ügyvédség elvének elejtése nélkül is elérhető. A baj tnlajdonképeni oka ott keresendő, hogy az érvényben levő ügyvédi rendtartás szerint, bármely fiatal jogász négy évi prakticus előkészületi idő után, a melynek csak csekély része tölthető ügyvédi gyakorlaton, abban a percben, miután a birói vizsgát kiállotta, képes Németország bármely nagy törvényszékénél, bármily fontos kereskedelmi gócponton fölvenni a gyakorló ügyvéd felelősségteljes szerepét s megkezdheti saját szakállára a concurrentiát öregebb kartársaival. Ez az állapot tűrhetetlen. A korai, közvetlen belépés, ily nehéz, független, felelősségteljes s nehezen ellenőrizhető működési körbe a szükséges élettapasztalatok nélkül, sokszor tévedésekre, a saját erőknek túlbecsülésére, a nyerészkedés kedvéért tisztátlan eszközök használatára vezet, a melyhez hozzájárul még a patvarkodás emelése, a közönség kizsákmányolása, a hivatásbeli kötelességek elmulasztása; mindez különösen nagy városokban. Má-részről épen a kilátás oly rövid idő alatt ily állást elnyerhetni, s a vele egybekötött kereseti chanceok oly kívánatos színben tüntetik föl az ügyvédi hivatást, hogy éppen ebben kell keresni azon mérték nélküli tódulást az ügyvédséghez, a mely az egész kar életképességét s tisztaságát veszélylyel fenyegeti. Még sokkal nagyobb ezen inger abban az esetben, ha, mint ez példáúl Poroszországban van, az ügyvédi gyakorlatra bocsátáshoz még valamely szép forgalmú városka közjegyzősége elnyerhetésének reménye is fűződik. A segítség eszköze egyedül abban található meg, ha a birói vizsga letétele után még határozott időtartamú előkészítő tanulmány szükségessége mondatik ki. Az ügyvédi kamara indítványai azonban nem terjednek odáig, hogy az ügyvédség elnyerését általában valamely különös előkészítő stádiumtól tegyék függővé, hanem lényegileg csak valamely társas törvényszéknéli gyakorlathoz kívántatnék meg szerinte ez az előkészítő stádium. Az elnökség egyik tagja ezt az ügyvédségre általában kívánta kimondani, nehogy az ügyvédek közt osztályok keletkezzenek. Ezen indítvány azonban nem célszerű, mert kisebb helységek törvényszékeinél nem szükséges ily megszorítás, a mennyiben kevésbbé felelősségteljes s nem oly nagy ellenőrzést igénylő működésre van ott szükség, mint a társas törvényszékeknél. Az ügyvédi kamara indítványa tehát ez: A gyakorlatra bocsátás valamely társas törvényszéknél vagy járásbíróságnál, melynek székhelye a társas törvényszék székhelyén vagy ennek külvárosában van, csak akkor történhetik meg, ha a folyamodó a birói vizsga letétele óta, már három éve áll vagy igazságügyi szolgálatban vagy jogtanitó valamely német egyetemen, vagy ügyvéd, vagy ennek kinevezett közhelyettese, vagy az országos igazságügyi kormányzat engedelmével segédképen működött valamely ügyvédnél, vagy birodalmi, állami vagy községi hivatalt viselt. Külföldi judicatura. A mily mértékben az elfogadó a váltót beváltotta, oly mértékben bír minden előleges megállapodás nélkül is kártérítési igénynyel annak ellenében, a ki a váltót értékesítette. (Bécsi legf. ítélőszék 1,735/1890. sz.) Kiállítói aláírást képez a váltónak azon hozzátevésscl való aláírása is, hogy: »kötelezem magam mint főadós«, ha mellette a váltón egy másik személy »raint kezes« kötelezte magát. (Bécsi legfőbb ítélőszék 1892. nov. 9.) A főnök személyes tudomás nélkül is felelős az ügynöke által az üzleti összeköttetés létesítésénél a kötendő ügyletek természete felől a vevőnek közöltekért. (Bécsi legf. Ítélőszék 1892. nov. 23 ) A betéti társaság fogalmát nem zárja ki azon körülmény, hogy az, a ki betéttel járult a társasághoz, csak az üzleti nyereségben részesül, de nem egyúttal a veszteségben. (Bécsi legf. Ítélőszék 1892. dec. 14.) Oly épület vevője, mely az árverés előtt leégett, tűzkár-kárpótlásra igényt nem tarthat. (Prágai II. fb. 777/893. sz.) A szűkölködésbe került anyának igénye nagykorú leánya által való eltartásra peres uton érvényesítendő. (Prágai II. fb. 823/893. sz.) < >ly viltónyilatkozatok, melyek az írni nem tudó kiállító kiállító kezének vezetése által ennek nevével más által Írattak alá, váltóügyleteknél csak akkor kötelezők, ha az 1872. június 19-iki btl. 88. sz. által felhatalmazottak tekintetében előirt feltételeknek megfelelnek. (349/893. sz.) Nyilt kérdések és feleletek. Adalék a csalás fogalommeghatározásához. y (Kérdés.) »Büntető úton megtorolható cselekményt képez-e az, ha valaki valódi és le járt követelését ugy hajtja be, ha adósát tévedésbeejtéssel arra bírja, hogy utánvétel utján fizessen annyit, a mennyivel tartozik.« Különben a dolog könnyebben leendő megérthetése végett itt irom le a tényállást is: A. tartozik B.-nek 100 frttal. A. megbukik, fizetésképtelenné leszen. B. meg akarja kapui követelését, elküldi oda útazóját és oly feltétel mellett, hogy a 100 frtot utánveheti, felvesz A.-tól egy rendelményt. B. a helyett, hogy az árút elküldötte volna, küld A.-nak értéktelen fadarabokat, forgácsot, stb. és utána vesz a küldeménynek 100 frtot, a mivel neki A. tartozik. A. jóhiszemben kiváltja az árút, B. megkapja követelését, vagyis az utána vett 100 frtot. Az a kérdés most már, hogy A. csalást követett-e el, avagy egyáltalán büntethető-e, vagy pedig nem követett el, miután csak a régi tartozását kapta meg adósától? Aliquis. Vegyesek. Adat a mai anyakönyvek hitelességéhez. Lapunk egyik munkatársától a következő érdekes és hiteles adatokon nyugvó közleményt vettük : »Egy örökösödési perből veszszük a következő adatokat : B, Katalin, Barsmegye V-c községben 1888. évben végrendelet hátrahagyása mellett elhalt és végrendeletében örökösül leányát B. Paulát és K. Jánost nevezte meg. A csinos hagyatékon nevezettek megosztozkodni nem tudtak, mert mindenik tagadta a másiknak B. Katalintól való származását. A kir. törvényszék K. Jánost B. Paula ellen perre utasította. Ebben a perben ugy a felek előadása, mint a kihallgatott tanuk vallomásából kiderült, hogy B. Katalin 1852-től egész 1888. évben bekövetkezett haláláig J, János v—ci plébánosnak gazdasszonya volt, a ki ismét jó barátságban élt a Komárommegye cs —i plébánossal : M. Alajossal s a kinek gazdasszonya megint R. Rozália volt. A plébánosok barátsága átszállt a gazdasszonyokra is s igy történt, hogy a midőn R. Rozália az ő plébánosától teherbe ejtetett, lebabázni V—re ment, a hol a jó kollega: J. János, a kis gyermeknek minden aggodalom nélkül egy öreg és nős ember : K. János személyében apát talált és a gyermeket, mint K. Jánosnak R. Rozáliával (a kit K János sohse is látott) folytatott törvényes házasságából származottat vezette be K. János neve alatt az anyakönyvbe s hogy a kollegiális érzésnek eleget tegyen, magát keresztapának, B. Katalin gazdasszonyát pedig keresztmamának vezette be. Viszont a midőn pár hó múlva B. Katalin hasonló sorsba jutott és plébánosa : J. János által nemzett gyermekkel lebabázandó volt, átment Cs—ra s ott a bajon szerencsésen át is esvén, a jó barát: M. Alajos plébános a gyermeket, mint törvénytelent pusztán János névre keresztelte, magát és gazdasszonyát keresztszülöttnek vezetvén be. Az elsőnek született K. János rövid pár hó alatt elhalt, az utóbb Cs—on született János gyermek azonban megmaradt s mert Barsmegyébe V—cen anyja, illetve természetes apja által neveltetett, lassan tan-, majd hadkötelessé vált, ehhez pedig anyakönyvi kivonatra volt szükség. J. János plébános ekkor, minden fejtörés nélkül, mintha az teljesen rendén volna a cs—i kollegának V —cén született, de már elhalt gyermekének anyakönyvi kivonatát adta a fiu kezébe, igy tehát ez, mint K. János és R. Rozália törvényes gyermeke tanult és katonáskodott, holott a valóságos apa- és anyakönyvi kivonattal ekként manipuláló plébános legjobban tudta, hogy ez ténybeli hazugság. Mikor aztán B. Katalin, mint K. Jánosnak valóságos s természetes anyja 1888-ban meghalt, K. János tudta ugyan, hogy ez volt az ő, bár csak természetes anyja, J. János pedig természetes atyja, de azt semmiképen sem tudta megmagyarázni magának, hogy ennek dacára miért van az ő anyakönyvi kivonatában apául K. János, anyául pedig R. Rozália beirva, a kiket nem ismert, tán soha nem is látott, mely helyzet még kellemetlenebbé vált akkor, a mikor a fenti perben B. Katalintól való leszármazása kérdésessé vált. Bonyolította ugyanennek az örökösödési pernek elbírálását az a körülmény is, hogy miután viszont K. János tagadta B. Paulának B. Katalintól való leszármazását, ez erre nézve szintén anyakönyvi kivonattal védekezett, a mely szerint B. Paula 1853. évben, mint B. Katalinnak természetes gyermeke Hodrusbányán (Hont m.) született, — holott a tanuk vallomása szerint B. Katalin Hodrusbányán soha nem volt; ugy miként jött létre ez az anyakönyvi kivonat, illetve bejegyzés, azt ismét az odavaló és akkori plébános tudná megmondani.