A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Bírósági végrehajtók mozgalma

A Jüö. 197 Bármennyire méltányoljuk is a törvényjavaslat indokolásában kilejezett azt a törekvést, hogy az új sommás eljárás behozatala a kincstár eddigi bélyegjövedelmét ne csökkentse, mégis azt hiszszük, hogy magasabb közérdek - a peiek csökkentése, a perlekedési hajlam korlátozása — javasolja mellőzését minden oly intézkedésnek, melynek hatása a roszakaratú peres felek huzavonájának előmozdítása volna. Annyival is inkább, mert ha — mint reméljük — az új sommás eljárás csökkenteni fogja is a tárgyalásoknak s ebből folyólag a bélyegköteles tárgyalási jegyzökönyveknek számát, a bélyegjövedelemnek ekként bekövetkezhető csekély csökkenését a perek számának állandó emelkedése ellensúlyozni fogja. Köveíelességünknek tartjuk továbbá a felszólalást a törvényjavaslat oly intézkedései ellen, melyek az ügyvédi és bírói karra nézve súlyosan nehezednek. Ezekben röviden s átalánosságban körvonalozva azokat a szempontokat, melyek alapján a törvényjavaslat egyes intézkedéseit módositandóknak véljük, áttérünk kérelmeink részletes előterjesztésére : 1. Méltóztassék kimondani, hogy az elsőfokú bírósági ítélettől, ha a pertárgyát pénzkövetelés vagy megl ecsülhetö vagyonjogi igény képezi, a peres tárgy értéke szerint járulékok nélkül 50 frtig . . 1 frt 50 frton túl 200 frtig 2 » 200 frton túl 1,000 frtig minden megkezdett 100 frt után tovább' 1 frt^állandó bélyegilleték jár, mely bélyegjegyekben rovandó le (9. §.) ; hogy a törvényjavaslat 8. és 9. §-aibau meghatározott állandó bélyegilletéket a peres felek az eddigi szabályok szerint, azaz ha mindkét fél megjelent, azok egyenlő részben kötelesek leróni (10. §.) : hogy már 1,000 frtot meghaladó pertárgy felett hozott ítélet után az Ítéleti illeték kiszabás alapján fizetendő ; ha a pertárgya csak részben ítéltetik meg, az illeték 10 frtnál kisebb nem lehet s hogy a kereset teljes elutasítása esetében az illeték 10 frtnál kisebb s 25 frtnál nagyobb nem lehet. (11. §.). Az illeték mérvének megállapításánál a legigazságosább eljárás az, mely az illetéket a per tárgyának értékéhez arányosítja. Követi ezt az elvet a törvényjavaslat is, de 1.000 frtig nagy ugrásokkal, melyek az elvet nagy részt megdöntik s csak 1,000 frton felül oly fokozatokban, melyek az állandó bélyegilleték alkalmazásában további csökkentést csakugyan nem tűrnek. De a mi helyes a törvényjavaslat szerint 1,000 frton felül, az kell hogy helyes legyen 1.000 frton alul is. Nem akadályozhatja a helyes elvnek 200 frtnál kezdődő alkalmazását — nézetünk szerint — a pénzügyi szempont sem. Mert igaz ugyan, hogy eddig az állandó Ítéleti illeték 200 frton felül 400 frtig is már 5 frt volt, de ugyancsak 5 frt volt az az illeték ÍI00 frton felül ^00 frtig. Ha már most azt tekintjük, hogy a mi javaslatunk és kérelmünk szerint csak 200 - 300 frt közti pertárgynál csökkennék az ítéleti bélyeg 5 frtról 3 frtra és 300—400 frt közti pertárgynál 5 frtról 4 frtra, ezt a csekély csökkenést ellensúlyozza az, hogy mig eddig 800 frtig 5 frt volt csak az ítéleti illeték, ezentúl javaslatunk szerint 500—600 frt közti pertárgynál 6 frt, 600 - 700 frt közti pertárgynál 7 frt s 700 - 800 frt közti pertárgynál 8 frt lesz. Xem tagadhatjuk, hogy több oly per van, melyben a pertárgy értéke 200 frt és 400 frt között van, mint oly per, melynél a pertárgy értéke 500 és 800 frt között mozog s hogy ennélfogva több perben lesz az Ítéleti illeték az eddigi 5 frtnál kisebb, mint nagyobb ; de e csekély jövedelemcsökkenéssel szemközt állanak a többi bélyegemelések is nemcsak a kiszabis alapján fizetendő Ítéleti illetéknél (l1/to° o) az eddigi l°,'o helyett), hanem a felebbezési, felülvizsgálati és felfolyamodási bélyegilletékeknél is, továbbá abban, hogy a kiszabás alapján fizetendő Ítéleti illeték legkisebb tételét teljes pervesztesség esetén 5 frt helyett 10 frtban, részleges pervesztesség esetén 8 frt helyett 10 frtban javasoljuk megállapitani. Olyan jövedelem-csökkenés, melyet je!en javaslatban javasolt egyéb illetékemelések ne ellensúlyoznának, meggyőződésünk szerint a bélyegilletékeknél nem fog bekövetkezni, ha az Ítéleti illeték arányosítása már a 200 frtot meghaladó pertárgy-értéknél ugyanegy elv alapján alkalmaztatik, miért az elv következetes alkalmazásának szempontja mindenesetre figyelmet érdemel. Fent előterjesztett kérelmünk második lényeges része az, hogy bélyegjegyekben csak 10 frtig legyen az Ítéleti illeték lerovandó. Ezt a.kérelmet karunk érdeke indokolja, mert a jelenlegi viszonyok között, a midőn az ügyvéd ritkán számithat fele részéről előlegre, a 25 frtig terjedő Ítéleti illetékeknek bélyegjegyekben való lerovása az ügyvédeknek oly megterhelésével járna, mely azok anyagi helyzetével, a legtöbb esetben, épen nem áll arányban. Már a 10 frtig terjedő ítéleti illetékeknek a per folyama alatt való lerovása megkétszerezi az eddigi állapothoz képest az ügyvéd megterheltetését, de számolunk azzal, hogy kívánatos az mikép az illeték lerovásában is alkalmaztassák a minden téren elfogadott tizedes rendszer, hogy az új sommás eljárás behozatala folytán okvetetlenül módosítandó illetékszabályok terheinek viselése alól — egy bizonyos elviselhető határig — noha többségében nyomasztó körülményekkel küzdő karunk sem vonhatja ki magát; fel kell azonban emelnünk kérő és tiltakozó szavunkat a teher oly emelése ellen, melyet a mai viszonyok között karunk túlnyomó részére elviselhetetlennek tartunk. Igaz, hogy az illetékkiszabással megbízott hivatalok munkája — a törvényjavaslat tervezetével szemben — emelkedni fog, ha már 1,000 frtot meghaladó pertárgy felett hozott Ítélet után az ítéleti illeték kiszabandó lesz, holott a törvényjavaslat szerint a kiszabás csak a 2,500 frtot meghaladó pertárgyra vonatkozólag hozott ítéleteknél venné kezdetét, de ez a munkatöbblet ellenértéket talál a javaslatunk elfogadása esetén bekövetkező jövedelem-többletben, a mennyiben a törvényjavaslat szerint az ítéleti illeték á,500 frnyi pertárgyig csak l°'o, mig ha már 1,000 frtnyi pertárgynál kezdődik az illeték kiszabása, már 1,000 frton felül az Ítéleti illeték V/^la lesz, ugy, hogy javaslatunk pénzügyi szempontból sem mondható károsnak. Ha — mint reméljük meghallgatásra talál az a kérelmünk, hogy az ítéleti illeték csak 10 frtig legyen bélyegjegyekben lerovandó, ennek természetes következménye lesz a törvényjavaslat oly módosítása, hogy 1,000 frtot meghaladó pertárgy felett hozott Ítélet után az illeték kiszabassék, hogy a kiszabandó Ítéleti illeték legkisebb összege ugy teljes, mint részleges pervesztesség esetén 10 frt legyen. Végül oly irányban kértük a törvényjavaslatnak az Ítéleti s határozati bélyegilleték lerovására vonatkozó módosítását, hogy az állandó Ítéleti bélyegilleték lerovására nézve maradjon meg az eddigi szabály, hogy t. i. egyesség után vagy az egyik fél meg nem jelenése folytán avagy az ellenfél meghallgatása nélkül hozott bélyegköteles határozatok után felperes, illetőleg a megjelent vagy folyamodó fél, ellenben tárgyalás folytán hozott határozatok után mindkét peres fél egyenlő arányban tartozzék a határozati bélyegilletéket leróni. Tapasztalatból tudjuk, hogy jelenleg igen sok alperes, ki tudja a kereset alaposságát, csak azért nem jelenik meg a tárgyaláson, mert tudja, hogy az Ítéleti illeték felét ő tartozik a tárgyaláson leróni s igy előlegezni. A törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy rendszerint felperes tartozik a bélyegjegyekben lerovandó határozati illetéket leróni, a roszhiszemű alpereseket felmenti attól az egyetlen tehertől, hogy az Ítéleti illetékhez járulni tartoznak s teljesen szabaddá s tehermentessé teszi a legalaptalanabb védekezést. A perek oly huzavonáját fogná a törvényjavaslat újítása előidézni, hogy a jóhiszemű peres felek szempontjából ily ujitást feltétlenül mellőzendőnek tartunk, annyival is inkább, mert pénzügyi érv sem támogatja ezt az ujitást. A kincstárra nézve ugyanis egészen közömbös az, hogy az Ítéleti illetéket egy peres fél, avagy mindkét fél rója le. 2. Mél óztassék az elsőfokú bíróság előtt megkötött egyezségekre nézve az eddigi szabályokat fentartani. Ugy a peres feleknek, mtnt a jogszolgáltató államnak érdeke parancsolja a bírói egyezségek megkötésének könnyitését; mert nemcsak a felekre nézve előny, idő- és pénzmegtakarítás az, ha a vitás ügy egyezség utján gyorsan rendeztetik ; hanem a birói egyezség oly csekély mértékben veszi a jogszolgáltatás közegeinek munkásságát s idejét igénybe, hogy minél több a birói egyezség, annál kevesebb biróra van szükség Ha a birói egyezség előmozdításához anyagi magán és közérdek íüzödik, ugy elhibázottnak kell tartanunk minden oly intézkedést, mely a birói egyezség megkötésére nagyobb terhet róván, azt megnehezíti. Pedig kétségtelen, hogy ha a birói egyezségek után fizetendő bélyegilleték felemeltetik, az magában véve csökkenteni fogja a kiegyezési hajlamot s fokozni fogja a nálunk amúgy is erősen kifejlett perlekedési kedvet. Ép ezért nem tartjuk helyesnek az első fokú bíróság élőit megkötött birói egyezségek után fizetendő bélyegilleték felemelését s különösen annak tervezett tetemes felemelését. Hogy mily tetemes a felemelés, azt bármely tetszés szerint választható példa igazolja. Például 8,000 frt után jelenleg az egyezségi bélyegilleték 25 frt; a javaslat szerint az Ítéleti illeték fele, azaz mivel az ítéleti illeték l'/lo°/o-kal számítva 88 frt, az egyezségi ilteték 44 frt lenne. Igaz, hogy a javaslat is fentartja azt az eddigi szabályt, hogy ha a követelés alapjául szolgáló okirat után a szabályszerű illeték lerovatott, akkor ez az illeték az egyezségi illetékbe betudatik. Alkalmazva e szabály t az eddigi s a javaslat szerint fizetendő egyezségi illetékre. 8,000 frtos egyezség után, ha az okirat után a 25 frtnyi fokozati bélyeg lerovatott, jelenleg az egyezségi bélyeg 50 kr., a törvényjavaslat szerint lenne 19 frt, mert a 44 frtba a már lerótt 25 frt beszámíttatván, még mindig 19 frt teher hárul az egyezséget kötő felekre. Ily teher nem fogja eme1 ni az egyezség kötési kedvet, ugy, hogy azt hiszszük, a kincstár is drágán fogja megfizetni az egyezségi illeték felemelése utján elért jövedelem-többlete! az által, hogy több lesz a bíró közbenjöttével letárgyalandó per s több bírót kell a perek elláthatása végett alkalmazni. Ha mindezeknél fogva javasoljuk a törvényjavaslat módosítását az első fokú bíróságok előtt megkötött egyezségekre nézve, csak helyeselhetjük annak intézkedéseit a felebbezési fórum előtt létrejött egyezségekre nézve, mert oly felek, kik az első fokú bíróság idejét, munkásságát igénybe vették s csak azután látják jónak az ügyet, ismét bíróság előtt, egyezség utján rendezni, méltán sújtatnak a felemelt egyezségi illetékkel. 3. Méltóztassék a törvényjavaslat 30. §-át akként módosítani, hogy itélő bíró a bélyeglerovás ellenőrzésével ne terheltessék. Az itélő bírónak sokkal fontosabb a hivatása és Ítélkezési működése, semhogy ettől figyelmét más célokra elvonni jogosult volna. ítélő biróra óvakodni kellene oly terhet róni, mely a jogszolgáltatás hátrányával járna ; pedig azt nem lehet kétségbe vonni, hogy ha a biró anyagi felelősség terhe mellett kénytelen bélyegek lerovására felügyelni, leletek felvétele iránt intézkedni ép az anyagi felelősség miatt oly teendőkre köttetik le figyelme, s melyek tulajdonképi hivatásától vonják el a bírót. Ezekben kimerítettük azokat az észrevételeinket, melyeket a törvény javaslat egyes intézkedései ellen kötelességünknek tartottunk megtenni s bizton reméljük, hogy a mélyen tisztelt képviselőház azokat a törvényjavaslat érdekében becses figyelmére méltatni fogja, annak a törvényjavaslatnak érdekében, mely egyéb rendelkezéseibén nemcsak szabatosságban múlja felül az eddigi bélyeg- és illetékszabályokat, hanem a legtöbb esetben, például a részitéleteknek az ugyanegy peres ügyben létrejött egyezség és hozott Ítéletnek a kiszabás alá eső és kifogással megtámadott sommás váltóvégzések után kiszabandó Ítéleti illeték esedékességének, nemkülönben a bélyeghiány rövid idő alatt történő s igy vétlen mulasztásra következtetést engedő pótlásának kérdésében a méltányosság elveit tartja szem előtt. Tisztelettel kérjük ezek után a mélyen tisztelt képviselőházat : Méltóztassék kérelmeinket a törvényjavaslat által egyébként követett méltányosság szempontjából megbírálni s a törvény megalkotásánál figyelembe venni. Kiváló tisztelettel maradtunk a budapesti ügyvédi kamara választmánya nevében. Budapesten, 1894. évi június hó 15-én. Mély tisztelettel A budapesti ügyvédi kamara. Ausztria és külföld. A szabad ügyvédségről véleményt mondók sorába a berlini ügyvédi kamara is beállott a napokban, egy hosszabb véleményes jelentéssel, a melyhez egy törvényjavaslat is van csatolva az ügyvédi rendtartás módosítását illetőleg. A berlini kamara nem ismeri félre azon bajokat, a melyek Németországban az ügyvédek korlátlan gyakorlatra bocsátása által, különösen a nagyobb társas törvényszékek székhelyein keletkeznek. Ezen bajok nagyon veszélyeztetik az ügyvédi kar tekintélyét és integritását, valamint magát a jogvédelmet is. Valamilyen törvényes segitség szükségessége tényleg el nem vitatható. Az ügyvédi hivatás szabaddá tétele által a kar tekintélyén nem csekély csorba esett s az ügyvédi proletár-