A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Bírósági végrehajtók mozgalma

196 A JOGh procedúra, de szokatlan esetben, szokatlan eszközökhöz kell nyúlnom. Hogy mi történik akkor, ha az óvatoló közeg az inkassált pénzt elsikkasztaná? Hát biz ezt a közeget mindenekelőtt becsukják, a váltóbirtokosnak pedig — a mennyiben pénze az óvatoló vagyonából ki nem kerülne — megfizetné a váltó értékét a nagy harang. Mert az óvatoló, a váltóbirtokosnak a megbízottja és cselekményének vagy mulasztásának következménye, a kártérítési igénynek fentartása mellett, a megbízót éri. A váltó-kötelezetteket pedig már az oknál fogva sem, mert — mit Bánfifay elfelejtett — a fizetés alkalmával a váltó nekik kiadatott. Kedvtelésből, mert provocálva lettem, végigjátszottam Bánffay collégámmal az általa feltett kérdés és feleleti játékot (Frage und Antwortspiel), noha kijelentem, hogy minderre szükség nem volt és hogy ezzel a kitűzött célhoz, t. i. a vitás kérdés megoldásához egy mákszemmel sem közeledtünk. Azt is megengedem, hogy Bánffay kérdéseire, nem a tőle kivánt és elvárt alapossággal és tudományos aparátussal feleltem, de ezt tekintettel a hely szűkére nem tehettem, mert Bánffay collegám minden kérdése egy vagy két teljes cikket vehetne igénybe. A mi az általam feltett és elbírálás alá bocsájtandó két jogesetet illeti, Bánffay collegámnak az erre vonatkozó élcelését, sikerültnek nem mondhatom. Mert eltekintve attól, hogy az általam proponált jogi esetekben foglalt tényállás képzelhető, magam is ismerek egy esetet, hol egy uri ember egy óra alatt szegény emberré lett. Azon feltevésből indultam ki, hogy a megindítandó perben az általam vázolt tényállás, hogy t. i. a telepes a midőn a váltó a birtokos által néki bemutatva lett, még fedezettel nem birt, hogy ezen fedezet időközben megérkezvén, a telepes, az óvás eszközlése alkalmával a fizetést felajánlotta és hogy a viszkereset megindítása előtt megszökött, vagy ha Bánffaynak jobban tetszik, tönkrement, bebizonyitottnak veendő és a perben vita tárgyát nem képezheti. A másik jogesetet Bánffay félreértette. Az óvási díj iránt nem az óvatoló közeg — ki díját megbízójától megkapta — hanem a váltóbirtokos és nem is a bagatell bíróság, hanem a kereskedelmi bíróság előtt felperesként szerepel. A kérdés eldöntését maga Bánffay úr sem egészen tisztán látja, mert lehetőnek gondolja, hogy a bíróság nem az ő nézetét fogja pártolni, mely esetben az Ítélet előtt ugyan kegyesen meghajolni kész, de azt kifogáson felülinek nem fogja tartani. Ezen valóban csodálkozom. Bánffay collegám mint a törvény szavainak legrendithetlenebb hive és tisztelője mutatta be magát a jogászközönségnek és most az egyszer a Curiáuak törvényt pótló és magyarázó judicaturája ellen revoltál. Nem a különféle theoriák, sőt nem is Bánffaynak széllé m d ú s kérdései fogják a felvetett kérdést megoldani, de csakis az általam proponált és elbirálás alá bocsájtandó jogesetek felett hozandó Ítéletek. Ha az első esetben a váltóadósok elmarasztaltatnak, vagy ha az óvatoló közeg a fizetés alól felmentetik, azon indokolással, Die sich selbst düncken weiss und gscheidt, Ander Leüt zu repraehendirn, Zu ihren Schriften examinirn, Die doch mit allén ihren Sinnen, Für sich selbst das wenigst nicht können. . . . ezek számára kisegitőképen — mondja — van a könyv irva aztán igy végzi szavait . . Mancher guter redlicher Mann, Das Buch mit Freud wirdt nemmen an, Und ihm darauss suchen seinen Theil, Der ihm kan bringen Nutz und Heyl . . . Vielleicht gibt Gott Segen und Gnad, Dass man noch ferner Ursach hat, Etwas bessers an Tag zugeben, Gott lass uns all mit Freud erieben. Amen.« Ezzel a naiv s talán ma már sokak előtt komikusnak tetsző versikével, melyet azonban az akkori fölfogás minden nagy munkánál megkövetelt, végződik a középkor egy nem csekély fontosságú és kiváló érdekű jogi munkája. Annak idejében is igen megtudták becsülni s jó hasznát tudták venni a hatalmas könyvnek a mit nagy elterjedése s az akkori időben nem keveset mondó második kiadás szükségessége bizonyít legeclatansabban. Ránk, az utókor jogász-generatiójára nézve pedig azért bir kiváló érdekkel; mert példákban és practice elénk tárva, bemutatja nemcsak a középkori német perrendtartást, a mi miatt pedig már csak mint jogtörténeti anyag is igen becses volna, hanem érdekessége és élénkségével mintegy játszva, egy önmagában is érdekes criminologiai lecture kapcsán belevisz a mult századok valóságos jogéletébe. Tökéletesen előttünk áll az egész fölvilágosodatlan középkor a maga nyers erejével, nepotismusával, folyton napirenden lévő vallási villongásaival és soha nyugtot nem hagyó dogma és hitkérdéseivel, türelmetlenségével s az emberek egymás iránti fanaticus gyűlöletével, ökölharcával, a melyet nem enyhit még akkor a civilisatio s cultura jótékony hálása. Ezt mind gyönyörűen meg lehet ösmerni Ayrern »Historischer Processus«-ábó) s azért tán nem volt érdektelen ezen — ma már — könyvészeti ritkasággal bővebben foglalkozni. hogy az óvatoló közeg a fizetést elfogadni nem köteles, a második esetben pedig, ha a váltóadós elleni, pusztán a felvett óvásra alapított kereset elutasittatik, néki és társainak van igaza, ellenkező esetben Kovaliczky collegámnak és társainak. Ne sajnálja tehát Bánffay collegám bíróságainknak fáradságát, kik az eszmék tisztázásához készséggel hozzájárulnak és ha beleegyezik, legközelebb alkalmat adok neki egy váltónak óvatolására, melynél a telepes a tőkét és járulékait kifizetni kész és ki a perben mint tönkrement vagy megszökött ember fog szerepelni. Dr. Lux Albert, kir. közjegyző Szakolcán. Belföld. s" Bírósági végrehajtók mozgalma. A »Birósági Végrehajtók Közlönye« országos egyesület megalakítására hívja fel a bírósági végrehajtókat s egyben közli a bírósági végrehajtók kívánalmait felölelő memorandumot, mely sok igazságot és egészséges eszmét foglal magában s igy nagyon is kívánatos lenne, hogy az illetékes helyen kellő méltatásra találjon. A memorandumot következőkben ismerletjük : A 1 iirósági végrehajtó jelenleg meg nem határozható állást foglal el a társadalomban, mert dacára annak, hogy működésük minden izében állami feladat, a bírósági végrehajtók szorosan vett köztisztviselőknek, bírósági hivatalnokoknak nem tekinthetők s a köztisztviselők minősítéséről alkotott 1883 : I. t.-c. sem szól róluk, de a kir. közjegyzők s az ügyvédek példájára jogokkal ellátott önkormányzati testületet sem képeznek. Ennek a bizonytalan helyzetnek okát a törvényes minösités alacsony voltában találja fel az emlékirat, miért is a bírósági végrehajtói minösités alapfeltételéül a középiskolai érettségi bizonyítványt kívánja kimondatni A végrehajtói vizsga újból lévén szabályozandó a vizsgálat tárgyai közé a végrehajtói tőrvény, valamint az eljárási törvények és rendeleteken kívül a magánjog, perrendtartás, perenkivüli és bűnvádi eljárások alapelemei is felveendők lennének ; vizsgáló-bizottságok pedig a kir. ítélő táblák székhelyein volnának szervezendők az ügyvédi kar és a végrehajtók bevonásával. Kívánja ezenkívül az emlékirat a vizsgát megelőző és követő végrehajtói gyakorlatot is, mert kezdő végrehajtóinknál nagyon sok bajnak szülő oka éjjen a gyakorlat hiányából ered. A magasabb fokú qualificatiónak megfelelöleg a végrehajtói ügykör kiterjesztendő lenne, különösen megbizandók volnának a kézbesítések eszköz lésével, mi által az e téren tapasztalható számtalan visszásság megszüntettetnék. Ezenkívül megbízhatók lennének a bírságok, pénzbüntetések és hivatalból beszedendő költségek behajtásával, a lakás-felmondások, váltó-óvások, ingatlan árverések és csődleltározások teljesítésével. A kenyérkérdést illetőleg a dolog természetének megfelelöleg leghelyesebb lenne a végrehajtók közhivatalnoki jellegének elismerése s ennek folyományakép állami fizetésben és nyugdíjban való részeltetése. Ha ez azonban legyőzhetlen akadályokba ütköznék, a francia végrehajtók példájára önkormányzati szervezet lenne nekik adandó, mely esetben is a végrehajtói jövedelem minimuma törvényileg biztosittassék olykép, hogy azok, kik e jövedelmet el nem érnék, államilag segélyezlessenek s részükre nyugdíjalap szerveztessék. A díjszabás legyen világo» és könnyen áttekinthető ; elemeit képezzék : az eljárási és napidíj idő és összeg szerint, távozási dij pedig (vidékre) távolság szerint. A gyakorlati kiképzés kötelezővé télele maga után vonja a helyettesi rendszer behozatalát. A végrehajtói vizsgát letett gyakornok végrehajtói helyetteskép működhessék a helyettesitelt végrehajtó felelőssége mellett. Ha állami hivatalnoki jelleget és fizetést a törvényhozás nem adhat, ugy szervezze a végrehajtók önkormányzati testületeit, a kamarákat, melyeknek feladata lesz a kari érdekek felkarolása, a testület tisztaságának megőrzése, a jelöltek ellenőrzése, a végrehajtók elleni panaszok elintézése fegyelmi joghatósággal. A fegyelmi eljárásban a vád hatóságot a kir. ügyészség, a felebbezési forumot a kir. tábla képezhetné. Végül szükségesnek tartja az emlékirat a felelősség biztosítása végett a végrehajtói óvadék megkivánását, mely már a helyettesi rendszer behozatalának megkönnyítése végett is szükséges. Ebből az óvadékból nyernének kielégítést a végrehajtó hivatalos eljárásából felmerülő kártérítési igények. A »Birósági Végrehajtók Közlönyének« most megjelent újabb száma pedig az alakítandó országos egyesület alapszabályainak tervezetét közli. A bírósági végrehajtók teljesen indokolt mozgalmát melegen ajánljuk az ügy iránt érdeklődők figyelmébe. A budapesti ügyvédi kamara a bélyeg- és illeték-szabályok módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában, a következő kérvényt nyújtotta be a képviselő házhoz. Mélyen tisztelt képviselőház ! A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott magy. kir. miniszterelnök ur folyó év május 9-én törvényes tárgyalás végett benyújtotta a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. És pedig benyújtotta oly szövegben, melyet egy az igazságügyi miniszter ur által összehívott oly szakértekezlet ajánlott, mely szakértekezlet tanácskozmányatban karunknak általunk kijelölt tagjai is résztvettek. Az a körülmény azonban, hogy a törvényjavaslat tárgyában tartott előzetes szaktanácskozmányban az ügyvédi karnak általunk kijelölt tagjai is részt vettek, nem mentheti fel kamaránkat az alól a kötelesség alól s nem érintheti kamaránknak azt a jogát, hogy a benyújtott törvényjavaslatot tárgyalja, annak egyes intézkedéseire vor átkozó aggályait kiemelje s az aggályt keltő intézkedések módosítására nézve javaslatot tegyen. Ebből a szempontból indulunk ki, midőn észrevételeinket a benyújtott törvényjavaslatra nézve tisztelettel megteszszük és azokat a mélyen tisztelt képviselőház elé azzal a tiszteletteljes kérelemmel terjesztjük, hogy módosítási javaslatunkat — a törvényjavaslat tárgyalásánál — figyelembe venni méltóztassék.