A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - Néhány kérdés az óvatoló személy pénzfelvételi kötelezettsége körül. 1.[r.]

A JOG. 195 kínálására nézve az 1874. évi XXXV. t.-c. VIII. fejezetében körülirt eljárást jelöltem ki. Plihál Ferenc, kir, közjegyző Xagy-Kanizsán. II. B á n f f a y Simon kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző a »J o g« l'3-ik számábau zokon vette kis cikkemben használt »jogi absurdum«-féle kifejezést és ennek következtében tollát tenta helyett maró lúgba mártotta. Megengedem, hogy a »jogi absurdum« kifejezés helyén nem volt, de nem is mondtam, hogy a pénz átvételének megtagadása jogi absurdum, hanem csak azt, hogy é n annak tartom. Másrészt azonban sofismákkal jogi kérdést tisztázni nem fogunk. Áttérek már mostan Bánffay collegámnak fogas kérdéseire és a mennyire lehet, ezekre válaszolok. Előre bocsájtom azonban, hogy a kérdés mindig pénz körül forgott és mindeddig az volt vitatva, tartozik-e az óvatoló közeg a fizetést, tehát pénzt átvenni vagy sem. Elhagyta tehát Bánffay collegám a vita keretét, a midőn az óvás tárgyául nem pénzt, hanem búzát vesz. Búzát az óvatoló közeg átvenni nem tartozik, mert ehhez való szakismerettel nem bir és mert ez esetben az óvásnak kizárólagos célja annak constatálása, hogy a kereskedelmi kötésnek bizonyos időn belől elég téve nem lett. Ez esetben tehát, ha kötelezett az óvás alkalmával kijelenti azt, hogy a buza rendelkezésemre áll, nem is utasítom a megbízómhoz, hanem nyilatkozatát az óvásba egyszerűen beveszem. A többi a megbízómnak a dolga. Más szempont alá esik a készpénz, melynek megismerésére a diplomatikus óvatoló közeg kellő szakismerettel bir és melynek átvétele és átadása — eltekintve a fatális 40 csomó egyestől — különös fáradsággal nem jár. Nem is a törvény, de a curiai döntvény követeli, hogy a váltó az óvás, eszközlése előtt a váltónak birtokosa részéről bemutattassék. Es azt egészen helyesen teszi, meri a váltóadós nem tudhatja, hogy kinek kezén forog a váltója és ezért a váltóbirtokos részéről történt előleges bemutatás nélkül nem terhelhető az óvás költségével. De ez, a felvetett kérdéssel semminemű összefüggésben nem áll és ebből az óvatoló közegnek pénzátvételi kötelezettségére következtetést vonni nem lehet. Mert könnyen megesik, hogy a váltóadós vagy telepes (nem telepitvényes) a váltó lejáratakor a fedezettel nem rendelkezik, a következő napon pedig, a midőn az óvás eszközöltetik, igen. A 40 csomag egyesre vonatkozólag elismerem, hogy hát ez bizony egy kissé kellemetlen. De miután hivatásunk nemcsak felelősséggel, de néha kellemetlenséggel is jár, átveszem és átolvasom a 40 csomag egyest és hálát fogok adni a mindenhatónak, hogy Bánffay uroak nem tetszett 400 csomag egyest rám diktálni. Ha pedig az általam átvett egyesek között egy-két darab hamisítvány lesz, tisztemmel járó felelősségemnél fogva, a fizető ellen meglévő viszkereseti jogomnak fentartása mellett, az átvett még újítások volnának, a felek kérik: »dieselben nit inn acht zu nemmen, darauff nit zu urtheilen, sondern sie zu verwerffen, auch forderlichen ein rechtmessigen Ausspruch under der Herrn eigen Insiegel besiegelt und gefertigt ergehen zu lassen.« A jegyző mindkét iratra ráirta: praesentat. s átszolgáltatta a másolatokat. Az elnök aztán fölhívta a felek képviselőit, hogy most távozzanak és hagyjanak deliberatióra időt. A megjelölt napon pedig ismét jelenjenek meg, korán reggel, addig a birák meg fognak egyezni a véleményben. Látni való, hogy ez eléggé hosszadalmas eljárás és ekképen nem csoda, ha egy-egy pör a középkorban évek hosszú sorát vette igénybe. Az arbiterek elolvasták a végiratokat, erre aztán az elnök egy Ítéletet állapított meg, melyet, ha az arbiterek elfogadtak, a jegyző Írásba foglalt. Jelen pörben szereplő Ítélet tökéletesen hű képét adja az elintézés ezen módjának : «Mi Augustus Octavianus, a Il-ik római császár, mindenkor a birodalom növelője, Caiphas a jeruzsálemi zsidó főpap, Johannes, nazarethi Jézus, Isten fiának apostola s evangélistája, Aristoteles a philosophia magistera Stagiritában, als niedergesatzte Compromissarij oder Schutz Richter a fölebbezésben, die sich vor dem Durchlauchtigen Gottsfürchtigen, keuschen und frommen Joseph, Sohn Jacob des Patriarchen in Canaan zu Hebron, königlicher Würden in Egypten, Praesidenten und Statthalter, als delegirten und verordneten göttlichen Comissario und Ober Richter egyrészről — Lucifer .... és nazarethi Jézus közt másrészről, Bekennen somyt und sonders, hogy mi nach Verlesung aller in beyder iDstanz verübter acta und actitaten verführte Kundschafften, und allén andern für und einbringen, auch dessen so vor uns dem geschwornen und verpeenten Compromiss gemess, so schrifft: als mündlich, und gethanem Beschluss einkommen für recht achten und sprechen, hogy az előbbi instantiában .... jól és jogszerűen Ítéltetett und aber übel und unbefugter weiss davon appellirt worden, und demnach diese sachen dabey bülich zubewenden sey, wir erkennen und sprechen auch ferner . . . (következik azután maga az ítélet lényege, a mit már ismertettünk) .... alles und jedes bei peen dem Compromiss einverleibt, Inmassen dann Moyzes anstatt seines Herrn Jesu és Balial, Lucifer s az egész pokol-község helyett, dessen Ausspruch alsó angenommen stett, festzuhalten, hamis pénzt, megbízómnak megtérítem. Sajnos valóban, hogy szabályrendelet nem existál az iránt, hogy nagyobb összeg csakis nagyobb bankjegygyei fizetendő. Mellesleg megemlítem, hogy ezen incidensből én is próbáltam egy néhány csomag egyest megolvasni és azt tapasztaltam, hogy 3 perc alatt két 100—100 frtos csomagot olvasok és hogy tehát nálam ezen 40 csomagnak átolvasása és átvétele épen egy óráig tart. A mi díjaimat illeti, ez esetben a szokásos óvásdíjon kivül még idő szerinti dijt fogok számítani és meg vagyok győződve, hogy a bíróság ezt meg fogja állapítani, mert ha a tisztelt fizető mulatni és boszantani akar, ám fizesse meg mulatságának az árát is. A mi Bánffaynak végrehajtási esetét illeti, ki kell jelentenem, hogy igénytelen nézetem szerint tévúton van. Az óvatoló közeg t. i. a váltóbirtokosnak megbizottja lévén, az általa már átvett pénz, többé nem a váltó-adósé, hanem a váltóbirtokosé és ennek folytán a váltóadósnak tartozásáért le nem foglalható. A megkinálási analógiám nézetem szerint egy cseppet sem sántit. Mert itt is és ott is a szónak értelme képezi a kérdés tárgyát. Benfoglaltatik-e a fizetési felszólitás kifejezésében a pénz átvételének a kötelezettsége és benn foglaltatik-e a meg kínálás kifejezésben a pénz fizetésének a kötelezettsége? Ez a kérdés lényege és valamely szó vagy kifejezés értelmének magyarázatáuál nem tesz különbséget, vájjon ezen szó vagy kifejezés a köz- vagy váltótörvényben fordul-e elő. Az 1,000 métermázsa búzára sajnálattal nem reflectálhatok, mert a vita keretén kivül esik. Kérdi Bánffay úr, hogy minő jogon vonom le díjaimat a kifizetett váltóösszegből ? Azon a jogon, mert a msgbizóm díjaimat, melyek részére a váltóadás ellen megállapittatnak, előlegezni tartozik. Ha pedig a váltóbirtokos ebbe bele nem egyezik, a pénzt az óvási oklevéllel együtt a tényállás előadása és ujabbi díjaimnak felszámítása mellett — melyeket egyúttal kiutalványoztatni kérem — birói kezekhez leteszem. Azt is kérdi Bánffay, hogy minő joggal veszem fel az óvást, ha a váltóadós kötelezettségének eleget tesz ? Biz én akkor fel nem veszem. Csak az a kérdés, hogy miből 'áll a váltóadósnak kötelezettsége az óvás eszközlésének alkalmával. Nézetem szerint a tőkéből, a netáni 1—2 napi kamatból és az óvásdíjból. Ha a váltóadós ezen kötelezettségének eleget tesz, akkor szent a béke, az óvást fel nem veszem. De ha csak a tőkét, vagy csak a — tőkét és kamatot fizetni akarja, akkor kötelezettségének egész terjedelmében eleget nem tett és az esetben az óvást felveszem. Hogy mi módon veszem fel az óvást, ha a váltót visszaadom? Egyszerűen ugy, hogy a váltót mielőtt kezemből kiadom, magamnak leirom. Megengedem, hogy ez egy kissé szokatlan an Eydts statt angelobt und zugesagt. Ennek hitelére fennebb emiitett birák az elnökkel és mellett ezen nyilatkozatot saját pecsétünkkel megpecsételtük und uns mit eignen Hánden unterschrieben. Actum zu Jerusalem, 34. év. Márt. 25. Péntek. Névaláírások. A meghatározott időben Mózes és Belial a procuratorok megjelentek. Az elnök, miután figyelmeztet azon létrejött megállapodásra, hogy az egyezség kötelező s utal arra, hogy erre meg is esküdtek, újabb megeskettetés után előbb fölolvastatja, majd átadja nekik az ítéleteket. Mindkét félnek kötelessége a bíráknak köszönetet mondani, valamint közösen viselik a felek az egyezségi eljárás költségeit is. Erre vonatkozólag az elnökhöz tájékozás céljából kérdést is intéznek, a mire nekik a kiadások jegyzéke Írásban átadatik. A felek kötelesek ezt rögtön ki fizetni. Ezzel be is fejeződött a peres eljárás. A pört ezentúl még a legügyesebb ügyvivőnek sem lehetett elnyújtani; mert, ha valahol, ugy ezen pörben megtétetett volna az, a furfangos, magát minden körülmények közt föltaláló s a maga ügye érdekében fűt-fát megmozgató Belial által, a ki magában a pörben is az ügyes és ravasz jogász mintaképe akar lenni ellentétben Mózessel, a ki a komoly, megfontolt méltóságteljes bölcs jogászt kívánja elénk állítani. Érdekesnek tartom még az akkori jogfelfogást élesen jellemző egyes elszórt nézeteknek megemlítését. »Isten mindent tud és senkin sem követ el igazságtalanságot. Egy dolog nem lehet három, és három nem lehet egy. Varázslók nem jutnak az égbe. Argwon passirt nicht, dass raan drauff urtheil. Semmiből nem lesz semmi. Jogerőre emelkedett ítélet nem válik vizzé. Böse Kleider dörffen viel Flickens, Böse 1 lándel viel Schmuckens. Judcn sind Lecker, Schelmen und Bűben in der Haut. A fejedelmek és urak tanácsosaik tudtával cselekedjenek. A sirás senkit sem tesz szebbé sem jámborabbá. Senki sem adhat olyat a mije nincs« stb. Rövid, de mindig a szöget fején találó megjegyzések, melyek perbeszédek és pöriratok kapcsán szórattak el és az a jó tulajdonságuk meg van, hogy bevilágítanak az akkori idők — jogászi gondolkozásmódjába. A könyvet a szerzőnek egy rövid verses defensiója fejezi bu, melyben azt mondja: »Es gibt auff Érden jetzt viel Leüt,