A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 24. szám - Ki tartozik előlegezni és fedezni az elhunyt ügyvéd iratai leltározásának költségeit?

96 A J ÜO. homlokán ment be s a bal szemén jött ki, látóképességének tel- I jes elvesztése után életben maradt. A lövések zajára elősiető Z. ! Lajos és neje, valamint T. Antal, Z. Zsófiát és vádlottat egymás I mellett a földön fekve találták. Vádlott beismeri és tanuk vallomásából kétségtelenül kitűnik, hogy Z. Zsófiát vádlott ölte meg s halálának közvetlen oka a vádlott N. István által közvetlen közelből reá irányzott lövés. Vádlott beismeréséből kitűnik az is, hogy előre megfontolt szándékkal határozta el a Z. Zsófia megölését, mi különben kitűnik onnan is, hogy a revolvert az nap délben vette meg akkor, a midőn már tudomása volt arról, hogy kedvesével este találkozni fog; a szülei részére irt levél is előre megfontolt szándékát igazolja. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy a vádlott a leány szülei által történt kiutasítás folytán támadt nagymérvű elkeseredettség hatása alatt határozta el magát előbb az öngyilkosságra s később a leány megölésére is, hogy szerelmi búbánatból folyó szenvedélytől feldúlt lelki állapotban, habár akaratának szabad elhatározási képességét nem is vesztette el — követte el a cselekményt, ennélfogva cselekményének előre való megfontolásában a gyilkosság alkateleméhez szükséges higgadtság megállapítható nem volt, miből folyólag a tett gyilkosságnak sem minősíthető. Másrészt azonban nem volt elfogadható vádlott azon védekezése, hogy elhalt Z. Zsófia maga kérte őt arra, hogy ölje meg, mert mig egyrészt azon állítása vádlottnak, hogy Z. Zsófia július hóban a zöldkerti temetőben összetett kezekkel, sirva kérte, hogy ígérje meg neki, hogy vele kell majd meghalnia, hogy midőn a leány- I uak azt mondta »most meghalunk«, a leány azt válaszolta volna »nem bánom«, mivel sincs igazolva, másrészt a körülményekből következtetve sem tekinthető valónak, mert ha csakugyan igaz volna vádlott előadása, az esetben a leány is, épp ugy, mint vádlott, elkészült volna a halálra, nem pedig az előre meg sem állapított helyen, minden előleges megbeszélés nélkül, meg sem gondolva a bekövetkezhető eredményt, jelent volna meg. De kitűnik abból is, hogy elhaltnak nem volt szándéka a meghalásra, hogy tulajdonképen meg sem jelent vádlott hívására, hanem csak véletlenül találkozott vádlottal akkor, midőn szülei őt a boltba küldték s onnan visszatért. Azon körülményből, hogy a lövés közvetlen közelből történt, szintén nem következtethető a leány beleegyezésére, mert hisz szerelmesek lévén egymásba, mi ok sem forgott fenn arra, hogy távol állva egymástól beszélgessenek, vagy hogy a hozzáközeledő vádlottól elhúzódjék, a lövés elől pedig már nem is távozhatott, mert az ijedtség is bénitólag hathatott reá és nincs kizárva az sem, hogy az elhalt nem is gondolta, hogy vádlott komolyan kész szándékát végrehajtani. Föltéve azonban vádlott abbeli védekezésének valóságát, hogy Z. Zsófia július hóban csakugyan kérte vádlottat arra, hogy vele halhasson, miben azonban még az, hogy vádlott keze által kíván meghalni, benn nem foglaltatik, ennek dacára az figyelembe nem vehető, mert július hótól a cselekmény elkövetéséig egy hónap telt el, ez idő alatt pedig elhalt nem kérte többé vádlottat az együttes meghalásra, már pedig a komoly és határozott kívánság nyilvánításának hatása alatt kelett a cselekményt végrehajtani, nem pedig hosszú idő múlva akkor, midőn esetleg már mást gondolt és öngyilkossági szándékáról letett. Szintúgy nem volt figyelembe vehető azon kifogás sem, hogy vádlott nagymérvű felingerült állapotban volt s ennek behatása alatt követte el a cselekményt, mert az épen semmivel sem támogattatik, a meDnyiben vádlott egész nap nyugodt, megfontoló magaviseletet tanúsított, de még feiingerültségének inditó okát semmi külső okból sem lehet következtetni. Ily körülmények között beigazolva lévén vádlott ellenében a szándék, ez okból a szándékos emberölés bűntettében bűnösnek kellett őt kimondani, tekintettel azonban vádlott exaltált és rajongó természetére, hogy a szerelem szenvedélyétől elvakult állapotban követte el a cselekményt, büntetlen előéletére és arra, hogy látóképességét mindkét szemére örökre elveszté ; e túlnyomó enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett volt vádlott ellenében a B. T. K. 92. §-a alkalmazandó, az ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel kellett sújtani. Í1893. évi december hó 13-án, 15,834. sz.) A nagyváradi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék Ítéletét azzal a részben való változtatással, illetve meghatározással, hogy a vádlottra elsőfokban kiszabott s ennek az Ítéletnek kelte napjától kezdődően számítandó fegyházbüntetéséből vádlottnak 1893. évi szeptember hó 11-től a mai napig tartott vizsgálati fogságával a B. T. K. 91. §-a alapján három hónapot kitöltöttnek vesz, indokainál fogva helybenhagyja. (1894. január 23-án, 36. sz.) A iu. kir. Curia: Tekintve N. István vádlott elmebeli állapotának vizsgálat után kiadott orvosszakértői véleményt, hogy a vádlott élénk képzelő tehetséggel biró, rajongásra hajlandó s a megölt Z. Zsófia sértettel folytatott szerelmi viszonya következtében »exaltált« egyénnek bizonyult; tekintve ama bizonyítékot, habár ugyanazon orvosszakértői vélemény szerint a vádlott a vádbeli cselekményt öntudattal, ép elmével követte el és beszámítás alá eső képességgel bírt is, vádlottnak azon cselekményében, hogy előre való elhatározás következetes végrehajtásával Z. Zsófiát szándékosan megö'te, azonban az ölésre használt revolverrel magát fejbe lőtte, a B. T. K. 278. §-ában meghatározott előre való megfontolás ismérvei meg nem állapíttathatván: a kir. itélő tábla Ítélete az elsőfokú biróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva azzal a meghatározással hagyatik helyben, hogy N. István vádlott fegyházbüntetése a mai naptól számítandó s abból a vizsgálati fogság által négy hónap kitöltöttnek vétetik. (1893. márc. 28-án, 1,681. sz.) Vízjogi ügyekben. A halászati jogosultság megállapítása keretében a jog haszotiélvezetének megállapítása helyt nem foghal. (Ily kijelentés foglaltatik a füldmívelésügyi m. kir. ministernek B. B. vármegye alispánjához 1,002 94. sz. a. intézett rendeletében.) A felebbezés korlátozására vonatkozólag 2,608/90. sz. a. kiadott belügyministeri rendelet a halászati kihágási ügyekre nézve — a halászatról szóló 1888: XIX. t.-c. 6r. ,f-ára való tekintettel — alkalmazást nem tiy érhet. (Iiy kijelentés foglaltatik a földmívelésügyi minister urnák M. vármegye alispánjához 60,248 93. sz. a. intézett rendeletében.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,956. Az egyenesadó jelszólamlási bizottság a más nevében benyújtott felebbezést pusztán azért, mert ahhoz alakszerű meghatalmazás csatolva nem lett, vissza nem iitasithatja, hanem ha alapos kétsége van az iránt, hogy az adóköteles fél a felebbezés beadására, az azt benyújtónak megbízást adott, ezt a körülményt előbb felderíteni köteles. (1893. évi 13,946. sz.) 1,957. Semmiségi okot képez, ha az egyenesadó felszólamlási bizottság az adóköteles fél részéről beadott felebbezést, az abban foglalt ama határozott állítás mibenlétének felderítése nélkül, miszerint az adókivető bizottság tárgyalásán jelen volt felebbező előtt a határozat másképen lett kihirdetve, mint a hogy tényleg meghozatott, egyszerűen elkésés címén visszautasítja. (189^. évi 13,034.. szám.) 1,958. Kataszteri birtokív-másolatoknak a községi elöljáróság által eszközölt hitelesítése után; ívenként 1 frt bélyegilleték jár. Ez a bélyegilleték teljes mérvében annyiszor rovandó le, a hány hitelesítési záradék vezettetik az illető kataszteri birtokivre. (1893. évi 11,904. szám.) Kivonat a „Budapesti K.özlöny"-taől. Csődök: Huszár Béláné e., balassa-gyarmati tszék, bej. jul. 12, félsz. jul. 27, csb. dr. Vida Géza, tmg. Hudecz Zsigmond. — Butermann Jakab e., miskolci tszék, bej. jul. 17, félsz. aug. 1, csb. Geöcze Bertalan, tmg. Jesze István. Wandmann Zsigmond e., szabadkai tszék, bej. jul. 28, félsz. aug. 18, csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Balogh Lajos. — Rosenfeld Jakab e., debreceni tszék, bej. aug. 5, félsz. aug. 27, csb. dr. Wass Antal, tmg. dr. Grósz Adolf. — Philipp H. A. e., temesvári tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 16, csb. dr. Wesztermayer Vidor, tmg. dr. Weisz Bernát. — Rózsa Adolfné e., székesfehérvári tszék, bej. aug. 10, félsz, szept. 4, csb. Sohár Béla, tmg. dr. Lauschmann József. — Frankfurter Márton e„ szegedi tszék, bej. aug. 4, félsz, szept. 3, csb. Steingassner Ákos, tmg. dr. Bock Róbert. — TrOginayer Gyula e., újvidéki tszék, bej. jul. 21, félsz. jul. 25, csb. dr. Perczel János, tmg. Szalay Lajos. —• Sternfeld Mór e., szegzárdi tszék, bej. jun. 28, félsz. jul. 7, csb. ifj. Závody Albin, tmg. dr. Pirnitzer Béla. — Kreisler Sándor e., kaposvári tszék, bej. jul. 10, félsz. jul. 17, csb. Dohmann Miklós, tmg. dr. Zánkay Gusztáv. — Ludwig Szobotnik e., — — tszék, bej. aug. 1, félsz, szept. 4, csb. Kelemen András, tmg. Bozgán Floris. — Obermüller Ferenc e., újvidéki tszék, bej. jul. 21, félsz. jul. 26, csb. dr. Perczel János, tmg. dr. Nemes Sándor. — Gergely István e , gyulafehérvári tszék, bej. aug. 6, félsz, szept. 4, csb. Gerassim János, tmg. dr. Garda Kálmán. Pályázatok : A német-újvári jrbságnál aljegyzői áll. jun. 27-ig. — A szegedi tszéknél b i r ó i áll. jun. 27-ig. — A szegedi itélő tábla kerületében 9 (kilenc) joggyakornoki áll. jun. 23-ig. — A szegzárdi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. jun. 28-ig. — A szegzárdi tszéknél a 1 b i r ó i áll. jun. 29-ig. — A szabadkai jrbságnál jegyzői áll. jun. 29-ig. — A temesvári itélő tábla kerületében joggyakornoki áll. jul. 10-ig- — A pozsonyi itélő tábla kerületében "1 (két) joggyakornoki áll. jun. 28-ig. — A maros-vásárhelyi itélő tábla kerületében 4 (négy) joggyakornoki áll. jun. 28-ig.— A kalocsai tszéknél b i r ó i áll. jun. 30-ig. — A pozsonyi tszéknél jegyzői áll. jun. 30-ig. — A besztercebányai tszéknél jegyzői áll. jun. 30-ig. — A kaposvári tszéknél jegyzői áll. jun. 30-ig. — A debreceni tszéknél jegyzői áll. jun. 30-ig. — A siklósi jrbságnál aljegyzői áll. jul. l-ig. — A bethleni jrbságnál aljegyzői áll. jul. l-ig. — A zala-egerszegi tszéknél jegyzői áll. jul. l-ig. — Az aradi tszéknél jegyzői áll. jul. l-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-tarsaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)