A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 25. szám - A jövedéki kihágások fölötti biráskodás kérdéséhez

Tizenharmadik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1894. június 24. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart :'». sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓ!, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve Negyed érre 1 frt 50 kr Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá ny nyal küldendők. TARTALOM : A jövedéki kihágások fölötti bíráskodás kérdéséhez. Irta: dr. Gyenes József, kir. törvényszéki albiró Pécsett. — Néhány kérdés az óvatoló személy pénzfelvételi kötelezettsége körül, [rta : I. P 1 i h á 1 Ferenc, kir. közjegyző Nagy-Kanizsán. II. Dr. Lux Albert, kir. közjegyző Szakolcán. — Belföld. (Bírósági végrehajtók mozgalma. — A budapesti ügyvédi kamara a bélyeg- és illeték-szabályok módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyában.) — Ausztria és külföld. (A szabadügyvédség és a berlini ügyvédi kamara. — Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Adalék a csalás íogalommeghatározásához. Irta : Aliquis.) —Vegyesek.— Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A »régi jó idök« igazságszolgáltatása. Irta : Révai Bódog. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) ^ A jövedéki kihágások fölötti biráskodás kérdéséhez. Irta : Dr. GYENES JÓZSEF, kir. törvényszéki albiró Pécsett. A mióta az 1871. évi LXVI. és 1873. évi XXXIX. t. cikkek által a jövedéki kihágások eseteiben a kiderített tényállás alapján való Ítélkezés az e téren bírói hatósággal felruházott kir. törvényszékek eljárási körébe utaltatott, azóta a büntető jog eme távoleső materiájával a kir. törvényszékek is kénytelenek foglalkozni. Ezen foglalkozás az idők folyásával hovainkább tágabb körre terjed ki. A tömérdek ujabb adó-illeték, egyedárúság, különféle fogyasztási s termelési adók behozatalával egyidejűleg, ennek okozati következményeként állott elő egy beláthatatlan csoportja az uj jövedéki kihágásoknak s ezzel kapcsolatban egész halmaza jelent meg ezen kihágások kinyomozását s azok tekintetében való büntető eljárás szabályozását tárgyazó törvények és rendeleteknek. Az elkövethető kihágások a törvényekben oly precisirozottan vannak körülírva, hogy a vizsgálatnak kellő judicium s elégséges jogérzék mellett való keresztülvitele nyomán azok fenn vagy nem forgása s egyes konkrét eseteknek a megfelelő törvényszakasz szerint való minősítése nem nehéz feladat. A vizsgálat megejtését eszközlő pénzügyi közegek teendői a legnagyobb szabatossággal körvonalozvák, — büntetések minimuma és maximuma — minden esetre vonatkozólag kimérve van. Szóval minden egyébbről történik gondoskodás, csak arra nézve nem tétetik intézkedés, hogy a bíráskodással felruházott kir. törvényszékek a korrekt, objektív Ítélkezés kétségtelen bázisául szolgálható, oknyomozó irányban összegyűjtött vizsgálati anyagot kapjanak kezeikbe. Nézzük ugyanis, a jelenlegi eljárás mellett mi módon áll elő s csoportosul a vizsgálati anyag ? A kihágás felfedezéséről az adózási müveletek ellenőrzésére hivatott pénzügyi közegek által az 1842-iki harmincadi utasításban körülirt kellékeknek megfelelő tényleirás vétetik fel. Ezen tényleirás szolgál a vizsgálat alapjául. Úgy annak felvételénél, mint később a vizsgálat és a bizonyitási eljárás folyamán s rendszerint az Ítélet meghozataláig jogosítva van a vizsgáló hatóság a gyanúsított fél kérelmére a rendes büntető eljárástól való elállást engedélyezni. Az ezt ^ megtagadó határozat ellen a félnek a felettes pénzügyi hatósághoz, egészen a pénzügyministerig folyamodási joga van. A vizsgálat s bizonyitási eljárás megejtésére a pénzügyi igazgatóságok hivatvák, s ugyanezek vannak jogosítva a befejezett vizsgálat eredményéhez képest a kir. törvényszékhez intézendő vádkereset beadására s jogorvoslatok használatára. A vizsgálatnak és bizonyitási eljárásnak az 1842. évi harmincadi szabályok és utasítások szerint kell eszközöltetni. Ezen szabályok és utasítások azonban, miként ezt dr. S z é k e 1 y József: »A jövedéki büntető eljárásról, tekintettel a monarchia mindkét felére« című, ezen jogvidéket érdeklő, rendkiviili alapossággal megszerkesztett tanulságos szakmunkájában is felemliti, ma már csak az illető pénzügyi hivatalokban vannak meg egy-egy — ex illo tempore — visszamaradt német szövegű példányban. Ott, a hol a jövedéki kihágás elkövetésével gyanúsított egyén teljes beismerést tesz, mely annak tényálladékét egészen kimeríti, s tagadhatatlan, hogy ilyen esetek, kivált a dohány- s sójövedéki kihágásoknál gyakran előfordulnak, a pártatlan igazságszolgáltatás semmi nehézséggel sem jár. De nem igy áll a dolog a még sokkal nagyobb számban előforduló oly jövedéki kihágásoknál, hol a terhelt egyén tagadásával szemben, a végzetes tévedések elkerülésétől kötelességszerűig szigorúan óvakodó ítéletnek az okszerű következtetés, az indiciumok által való bizonyítás s az összes ténykörülmények összevetéséből merített bírói meggyőződés alapján kell megszületnie. Mi szabhat irányt ezen meggyőződésnek, mi képezheti rugóját az ügy elbírálásának s ezzel kapcsolatban logikai alapját a törvény alkalmazásának? A tényállásnak oly módon való felderítése, hogy abból a fenforgó kihágás kritériumai s különösen azon motívumok jelenléte, melyek annak elkövetésénél impressziv szerepet játszottak s a melyeknek méltatása s fenn vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése az 1883 : XL1V. t.-c. által a bíróságoknak első sorban kötelességévé tétetik, a birói judicium segélyével kétségtelenül felismerhetők legyenek? Csakhogy ki foganatosítja ezt a vizsgálatot a jövedéki kihágási ügyekben? Foganatosittatik a pénzügyi közegek által; a pénzügyigazgatóság kiadja a pénzügyőri biztosnak, ez a vádlott lakhelye által, vagy más módon illetékessé vált pénzügyőri szemlésznek, ki aztán annak teljesítését a felsőbb utasítás szerint eszközli ugyan, de mint kizárólag a különféle adótörvények rendelkezéseit ellenőrző s ez irányban egyoldalú pénzügyi közeg több mint valószínű, de az eredmény konkludálja is, hogy a fentebb emiitett utasítások minden fázisaival nem leend ismerős, de még ha ismerős volna, sem képes a vizsgálat módozataiban való járatlanságánál fogva annak megítélésére, mely tényeknek szükséges a vizsgálat során való erősebb kidomboritása s miként szerzendők be tagadás esetére a bizonyítékok a nélkül, hogy vádlott a védelem szabadságában korlátoztatnék s az eljárásra elfogultság bélyegét rá lehetne sütni.'' A vizsgálatokon csaknem kivétel nélkül azon irányelv vonul keresztül, mely lehet akár a hivatalos túlbuzgalom, akár a fogyasztási adó beszedésére jogositottuak a büntető eljárás mellőzésével való kiegyezhetésre, vagy annak megindítására irányuló fakultatív jogosultsága befolyásainak a következménye, hogy fődolog a corpus delicti beszerzése s a kihágás megtörténtének ez által való konstatáláiia. A terhelt egyén védekezése kevesebb figyelemben részesül, megtaláltatik egy üveg pálinka, vagy csekélyebb mennyiségű dohány vádlott lakhelyiségében: mellékes dolog, hogyan, ki által és mikor, sőt sokszor az is, hogy vádlott tudtával került-e oda ? meg vau a bűnjel, vádlott fizetni nem tud, vagy nem hajlandó, bíró ítéld el őt! Még bonyolultabb s a szigorú pártatlanság alkalmazását nagyon megnehezítő esetek fordulnak elő, a bor- s hús fogyasztási, a különféle szesztermelési, fogyasztási, sör- s cukoradó-jövedéki kihágásoknál, hol a tettenérés ritkábban fordul elő s a kihágás megállapítása többszörös akadályokba ütközik. Ily ügyekben a pénzügyi közegek részéről talán egy esetben sem jutnak kifogástalan, a vád teljes tényálladékát kétségtelenül magukban foglaló s terhelő és mentő bizonyítékokra részletesen kiterjedő vizsgálati adatok a kir. törvényszékek rendelkezésére, s nem jutnak még többszörös pótlás elrendelése esetén sem, mert miként a tapasztalás mutatja, a közvetlen írásbeliség, melynek utján a pénzügyi hatóságoktól a homályos ténykörülmények tisztábahozatala beszereztetik, nem képes paralysálni a kutatási túlbuzgalomból eredő veszélyeket. Igaz, hogy a jövedéki kihágások által maguk után vont elitéltetés nem érint valamely nagyhorderejű magánérdekeket, nem von le az illető személynek társadalmi becsülete s polgári jogainak élvezhetéséből. De hát ez az osztó igazság szempontjából közömbös dolog, mert ennek arculütését képezi az, hogy üljön le 10—20 napi elzárást egy oly egyén s vonassék el ez által egy napi keresményéből élő szegény családfő ugyanennyi ideig tartó munkától, a kinek cselekménye a vizsgálatnak korrekt iránya következtében talán sokkal enyhébb beszámítás alá esett, sőt a reá nézve kedvezőbb nuanceoknak kellő kidomboritása mellett, a lü6. §. elvének szigorú alkalmazásával, büntetés alá vonható sem lett volna. Távol áll tőlem, hogy a felhozottakkal a pénzügyi organizációt ócsárolni akarnám, igen értékes és hasznos szolgálatot tehet a pénzügyi közeg a kihágások felderítése miatt lefolytatott vizsgálatnál mint szakértő, de az anyag helyes csoportosítása, annak ítélet alá leendő elkészítése már vizsgáló birói funkciót abszorbeál. S ez az egyedüli bázis, a melyre a birói vélemény helyezkedhetik, mert maga a biró nem a felek mindent kimerítő előadásának összbenyomása alatt állva hozza meg Ítéletét, a hol helye van a Lapunk mai szama IS oldalra terjed.