A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 23. szám - Törvénycikkek számjelzése

90 A JOG. A m. kir. Curia (1894. ápr. 18. 3,298. sz. a.) annak megjegyzésével, hogy a felebbezéshez B. alatt csatolt orvosi bizonyítványt az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a értelmében figyelembe venni nem lehet, a másodbiróság Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. A bérlő a bér fizetésére csak azon esetben kötelezhető, ha a tulajdonos a bérlőt abba a helyzetbe hozta, hogy az a bérlemény tárgyát a hatóságilag megengedett módon használhassa. Ha ez meg nem történt, ugy a bérlő jogosítva Tan a szerződésileg kikötött idő lefolyta előtt a szerződéstől visszalépni s a bérletet felmondani, mert a közigazgatási hatóság hivatalos rendelkezései nem a bérbevevőt, hanem a bérbeadót terhelik. (A m kir. Curia 1894. március 20. 2,685. sz. a.) Nincs olyan hazai törvény, melynek alapján az özvegy nőtől az elhalt férj után maradt javaknak haszonélvezete megvonható azért volna, mert az özvegységében valamely férfival közös háztartást folytat, esetleg azzal ágyasságban él, vagy mert törvénytelen gyermeke született. (A budapesti kir. tábla 1893. április 17, 2,450. sz a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Valamely váltón vagylagosan két telepes különböző telephelyeken lévén megnevezve, a váltó fizetés végett mindkét telepesnek mindkét telep helyén bemutatandó és az óvás is mindkét helyen veendő fel, minthogy különben a váltóbirtokos az elfogadó elleni váltókeresetét is elveszti. A váltónak lejáratkor, illetőleg az óvás felvételére rendelt határidőben birtokosa a két telepes egyike lévén, az óvás felvétele a telepesek másikánál az annak elmulasztásával járó joghátrány kikerülése végett szükséges. (§. 43., 44. 2. bekezd. V. t.) A miskolci kir. törvényszék mint váltóbiróság (997/v. sz. 1892. évi február 1-én): Dr. Gencsy Samu ügyvéd által képviselt B. és W. cégnek előbb dr. Frankfurter Sándor, majd dr. Sugár Gyula ügyvéd által képviselt B. Jakab ellen 2,2()0 frt váltótöke és jár. iránt indított váltó perében a következőleg i t é 11 : A kassai kir. itélő táblának 77/891. v. sz. végzése jogerőre emelkedvén, ez által jogérvényesen van elintézve a S.-Szentpéteren 1890. június 16 án 1,000 frtról B.Jakab által elfogadott váltóbeli kötelezettség stb. megállapítása is; ebből kifolyólag a 9,735/v. 890. sz. sommás végzésnek a S.-Szentpéteren 1890. május 30-án 1,200 frtról kiállitott, szintén 13. Jakab által elfogadott váltóra vonatkozó része vétetik vizsgálat alá és e részben a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és felperes keresetének ezen részével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a 980/890. sz. óváslevelet önmaga csatolván a perhez, az ellenében azon ténykörülmény bizonyítására, hogy a S.-Szentpéteren 1890. május 30-án 1,200 frtról kiállitott, peressé tett váltón az óvás felvétele idején fizetési telephelyként Budapest és telepesként a magyarorsz. közp. takarékpénztár volt kijelölve, teljes bizonyító adatul szolgál, melyből folyólag az is megállapítandó, hogy a váltó fizetés hiánya miatt Budapesten a telepesnél való bemutatás mellett volt óvatolandó, mit felperes elmulasztván, a váltó elfogadója jelen perben alperes ellenében váltókereseti jogát elveszítette. Ezzel szemben felperes azt vitatta, hogy a váltón több telephely lévén jelölve, felperes az óvást bármelyik helyen felvétethette, ezen kifogása azonban nem volt figyelembe vehető, mivel a fizetési telephely mindig azonos lévén, telephelyül is csak az fogadható fel, mely fizetési helynek tekinthető és pedig jelen esetben, tekintettel az 1876: XXVII. t.-c. 3. §-a 7. pontjának rendelkezésére, Budapest volt. Nem volt figyelembe vehető felperes azon előadása sem, hogy a váltóba telephelyként Budapest megállapodás ellenére, tévedésből Íratott, mivel ily kifogás csak a váltókötelezettet illeti meg, de nem egyszersmind azon felperest is, ki a váltót megállapodás ellenére töltötte ki, vagy ily kitöltést tudva, azt használta, felperesnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy a váltó fizetési és telephelyéül Miskolc nyíltan kiköttetett, illetve, mielőtt a váltó elfogadtatott volna, a váltón másodsorban jelölt fizetési hely és telepes személyre vonatkozó ezen nyilatkozat »fizetendő B. M. hitelbanknál Miskolcon«, a váltóra már reá vezetve volt, ezt azonban a felperesi tanuk nemcsak nem igazolták, de sőt ellenkezőleg azt bizonyították, hogy ily nyilt kikötés nem történt, egyedül Sz. Sándor tanú mondja vallomásában azt, miszerint ezen telepítési nyilatkozatot »valósziuíileg a kibocsájtó irta a váltóra« és igy vélelmezhető, hogy ez az elfogadás előtt történt, mindennek dacára és dacára annak, hogy Sz. Sándor a váltótulajdonos hitelbank egyik tisztviselője észre vette, miszerint a budapesti telepítés téves, azt nem töröltette, hanem a telepítési nyilatkozatot a »vagy a« szavak beírása által vagylagositotta Budapest és Miskolc között és a váltót ekként adta át óvatolás végett az óvás felvételét teljesítő személynek. A felperes cég pedig megszerezvén a váltót és a váltóóvást, az elkövetett mulasztást ezen okiratból már ismerte és igy jogelődének cselekvését magáévá tette, minthogy pedig ezek szerint a tévedés nem a tárgyban, hanem a cselekvési szabadságban forog fenn, annak következtetései azt terhelik, a ki a téves cselekvést elkövette stb. A kassai kir. itélő tábla (1,680/v. sz. 1892. december 27.): Az elsőbiróság Ítéletét az 1,200 frtos váltókövetelésre vonatkozó felebbezett részében megváltoztatja, a 9,735/890. v. számú sommás végzést az 1,200 frt váltótőke és jár. iránt is joghatályában fentartja és ehhez képest alperes rt. Jakabot, mint a SajóSzentpéteren 1890. május 30-án 1,200 frtról kiállitott váltó elfogadóját 1,200 frt váltótőkének és 6% kamatainak stb. felperes részére leendő megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Alperes a keresetnek az 1,200 frt váltókövetelésére vonatkozó része ellen első sorban azt a kifogást hozta fel, hogy miután a Budapesten a magy. orsz. közp. takarékpénztárnál vagy a b. m. hitelbanknál Miskolcon telepitett A) alatti váltón első telephelyül Budapest van kijelölve és e telephely a mint ez a keresethez csatolt óvásból kitűnik, csak az óvás felvétele után törültetett ki, a váltótörvény 3. §-ának 7. pontja értelmében Budapest és nem Miskolc tekintendő fizetési helynek és e szerint a váltó fizetés végett Budapesten és pedig a váltótörvény 43. §-a első bekezdéséhez képest a magy. orsz. közp. takarékpénztárnál, mint telepesnél lett volna fizetés végett bemutatandó és nem fizetés esetében ugyanott óvatolandó ; minthogy pedig ennek ellenére a váltó a keresethez mellékelt óvás szerint nem Budapesten az ottani telepesnél, hanem Miskolcon a b. m. hitelbanknál lett fizetés végett bemutatva és óvatolva, a váltótörvény 48. §-ának második bekezdése értelmében felperesnek váltókereseti joga alperessel, mint váltóelfogadóval szemben is elenyészett. Alperes eme kifogásával szemben felperes azt állítja, hogy tényleg fizetési helyül egyedül a váltó második helyen szereplő »b. m. hitelbank Miskolcon* lett kikötve és a váltón lévő és kék irónnal áthúzott »Budapesten a magy. orsz. közp. takarékpénztárnál ;< szavak az első forgatmányos borsod-miskolci hitelbank ügyvezetője által csak tévedésből vezettettek a váltóra és hogy ezek a szavak még az óvás felvétele előtt törültettek, de a törlést az óvást felvevő kir. közjegyző észre nem vette. Erre vonatkozóan mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy miután az óvás közokirat és mint ilyen az abban foglaltakra nézve teljes bizonyítékot képez és miután a keresethez csatolt óvás tartalma szerint a megóvatolt váltón első telephelyül Budapest van kijelölve, kétségtelen, hogy a váltótörvény 3. §-ának 7. pontjából folyólag, a mennyiben az érintett telepítés jogérvényesen történt, az óvás csakis Budapesten, még pedig a váltótörvény 43. §-ához képest az ugyanott kijelölt telepesnél volt hatályosan felvehető. Azonban a kereseti váltóra vagylagosan vezetett kétrendbeli telepítésnek egyike sem érvényes. Ugyanis a váltónak a telephelylyel vagyis külön fizetési helylyel való ellátása a váltó alkotása alkalmával csak a kibocsátó által vagy annak beleegyezésével, később pedig csak az összes váltókötelezettek hozzájárulásával eszközölhető joghatályosan. Már pedig a fen forgó esetben az első helyen foglalt telepítés a kibocsátótól származottnak nem tekinthető ; mert már a váltó külső megtekintéséből is kitűnik, hogy az nem a kibocsátó kézírása, mert az első forgatmányos b. m. hitelbank tanuképen kihallgatott alkalmazottja, H. Ede és Sz. Sándor igazolják, hogy a váltón akkor, midőn ez a nevezett pénzintézethez leszámolás végett benyujtatott, a kérdéses telepítés nem foglaltatott és az csak utólag tévedésből vezettetett rá; e tanuk ellen alperes részéről emelt érdekeltségi kifogás pedig, tekintettel arra, hogy a váltó nevezett hitelbank részéről csak a lejárat után és kifejezetten minden további felelősség nélkül forgattatott, felperes cégre törvényes alappal nem bir és végül: mert maga alperes sem állítja, hogy e telepítés a kibocsátótól származnék, vagy hogy az utólagos kibocsátó és a többi váltókötelezett beleegyezésével eszközöltetett volna. De a második helyen foglalt »b. m. hitelbank Miskolcon« telepítés sem tekiuthető érvényesnek, mert a váltó külalakja mutatja, hogy csakis a jogosittatlanul s a fentebbiek szerint tévedésből irt első telephely után utólag Íratott a váltóra, a fentebb megnevezett tanuk pedig azt, hogy a telepítés magától a kibocsátótól eredne, nem igazolták, sőt vallomásukból az tűnik ki, hogy a kibocsátóval szemben külön fizetési helynek kitétele kifejezetten ki sem köttetett ; mert felperes tagadja alperes azon állítását, hogy az utóbbi telepítés a kibocsátónak sajátkezű aláírása legyen, illetve, hogy az tőle származnék és mert tekintettel arra, hogy a váltón tényleg két telephely volt kitüntetve, a váltó külalakja sem szól a mellett, hogy épen a második telephely volna érvényesnek tekintendő. Ezek szerint a kereseti váltó telepitett váltónak nem lévén tekinthető, a váltókeresetnek alperessel mint elfogadóval szemben való fentartására óvás felvételére szükség nem volt; minélfogva alperesnek az óvás felvételének szabálytalanságára alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett. De nem volt figyelembe vehető az alperes részéről másodsorban felhozott azon kifogás sem, hogy a közte és a váltókibocsátó B. Miksa között létrejött megállapodás szerint ő (alperes) a váltót csak szívességből látta el elfogadói aláírásával és hogy annak kifizetését egyedül B. Miksa vállalta magára, ki is a váltóösszeget már egészben törlesztette és csupán az érintett megállapodásból alperest illető kifogások kijátszása végett ruházta át