A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 23. szám - Törvénycikkek számjelzése

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 23. számához. Budapest, 1894. június hó 10-én. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla Il-ik számú polgári döntvénye. Ha az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverés megtartása előtt a végrehajtást szenvedő tartozását kifizeti, az árverés az utóajánlattevő beleegyezése nélkül felfüggeszthető-e t {1,225. ISQJ. polg. számhoz.) Határozat: A« utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverés az utóajánlattevő bi leesTYt zése nélkül, a végrehajtatok és végrehajtást szenvedő kívánságára nem függeszthető fel. Indokok: A végrehajtási törvény 170. és 171. §. szerint az árverés ugy a tartozás kifizetése mint a végrehajtató kívánsága folytán csak addig függeszthető fel, mig az árverelök valamelyike Ígéretet nem tett. Az Ígéret által már jog szereztetett az ingatlanhoz az esetre, ha magasabb Ígéret nem tétetik. Ezután tehát az árverés feltétlenül tovább folytatandó s a legtöbbet igérö az ingatlan vevőjének jelentendő ki. De az árverezési leütés nem marad hatályban — az árverezésnek a végrehajtási törvény 179. §. szerinti megsemmisítésétől eltekintve — az esetben, ha nyílt időben szabályszerű utóajánlat tétetik. Ily utóajánlat előterjesztése esetében ugyanis a végrehajtási törvény 187. §. értelmében az árverezés hatályon kivül helyezése mellett ujabb árverés rendelendő el. Ezen ujabb árverés megtartására nézve is irányadók ugyan az általános szabályok, de azon különbséggel, hogy az utóajánlat feltétlenül kötelező és hogy az utóajánlattevő az esetre, ha magasabb Ígéret nem tétetik, az ingatlan vevőjének jelentendő ki ha az árverésre meg nem jelennék is. Az utóajánlat e szerint az első árverezésen elért legmagasabb ígéret helyébe lép, az utóajánlattevőt, ki a bánatpénzt lefizetni s az ujabb árverezés költségeit előlegezni köteles, feltétlenül kötelezi, de másfelöl ajánlatán mint már megtett Ígéreten kezdődik az árverelés s ez biztosítja arra nézve, hogyha magasabb Ígéret nem tétetik, az ingatlan vevőjének fog tekintetni. Az ujabb árverés tehát csak folytatása a hatályon kivül helyezett első árverésnek, melyre nézve tulajdonképen csak az árverési leütés hatálya szűnik meg. Ezekből következik, hogy az utóajánlat a törvény által megengedett határidőben tett folytatólagos magasabb árverési Ígéret, mely ugyanazon tekintet alá esik, mint a többi árverezési Ígéret. Ha tehát az első árverezés alkalmával tett árverezési Ígéret után az árverezés a végrehajtató és végrehajtást szenvedő közös kívánságára sem szüntethető be, még inkább áll ez az atóajánlat mint folytatólagos magasabb árverezési igéret után, mely az első árverezésen tett s a leütés alapjául szolgált legmagasabb Ígéretet is megdöntötte s ujabb árverésnek hivatalbóli elrendelését vonta maga után s mely által épen ugy jog szereztetett az ingatlanhoz az esetre, ha magasabb igéret nem tétetik, mint a többi árverezési ígéretek által. Ezek szerint végrehajtást szenvedőnek az első árverezési ígéretnél fogva már elveszített ama joga, hogy fizetés által az árverezés felfüggesztését elérhesse, az utóajánlat folytán nem éled újra fel, mert a végrehajtásos ügy az utóajánlat által nem tereltetik vissza az első árverezési igéret előtti állapotba. Az utóajánlat intézménye ugyanis a törvény világos intentiója szerint azon célból honosíttatott meg, hogy a végrehajtatok és végrehajtást szenvedők érdekében az első árverezésen tett ígéreteket meghaladó magasabb vételár éressék el, de nem azon célból, hogy csak eszközül szolgáljon arra nézve, hogy végrehajtást szenvedőnek ujabb fizetési halasztás engedélyeztessék s hogy újból alkalmat nyerjen fizetés által az árverés felfüggesztését elérni, mert az utóajánlat által a már megtett árverési Ígéretek folyama nem hogy megszakadt volna, de sőt tovább folytatódott, az árverezési igéret után pedig már az árverezés megtartása nemcsak a végrehajtatok és végrehajtást szenvedő akaratától függ, hanem ahoz az árverelőnek is hozzászólása van. Az utóajánlattevő tehát az ingatlanhoz nyert feltételes jogától akarata ellen épen ugy nem üthető el, mint a többi ígéretet tevő. Mindezek alapján ki kellett mondani, hogy az utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverezés az utóajánlattevő beleegyezése nélkül, a végrehajtatók és a végrehajtást szenvedő kívánságára nem függeszthető fel. Kelt Maros-Vásárhelytt, a kir. itélő táblának 1894. évi május hó 4-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a kir. itélő táblának 1894. évi május hó 23-án tartott polgári teljes ülésében. Ha a gondnokság alá helyezés idült alkoholismusból eredt iszákossági őrültség miatt lett kimondva s a beteg állapota annyira javult, hogy az elmebetegségnek semmifélé tünetei nem észlelhetők, a gondnokság még sem szüntethető meg, ha a szakértői vélemény a javulást és az alkoholismus okozta őrültség tüneteinek el muraI dását a jövőre nézve attól teszi függővé, ha a gondnokolt továbbra is gondos felügyelet alatt marad. A pozsonyi kir. törvényszék (189 3. szept. 14, 9,821. sz. a.) Dr. Neumann József mint B. Ernő herceg ügygondnoka felperesnek, dr. Mayer János Pozsony város árvaszéki ügyésze és R. Albin herceg alperesek ellen gondnokság megszüutetése iránti perében következőleg ítélt: Felperes hercegre nézve az 1887. nov. 2-án 11,588. sz. a. kelt Ítélettel elrendelt gondnokság alá helyezés oly kijelentés mellett szüutettetik meg, hogy ezen megszüntetésnek hatálya a jelen ítéletnek valamennyi érdekeltre nézve történt jogerőre emelkedésével veendi kezdetét. Indokok: Az 1881. évi nov. 1 én 3,263. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet 44 — 46. §§-ban előirt és folyamatba tett eljárás alatt, jelesül a grác vidéki cs. kir. járásbíróság előtt eszközölt vizsgálat folytán 1893. aug. 22-én kiállított orvosszakértői határozott vélemény szerint igazolást nyert azon körülmény, hogy gondnokol: felperes, a ki gyenge elmüségi alapon fejlődött idült alkoholismusból eredt iszákossági őrültség miatt gondnokság alá helyeztetett, jelenleg többé nem elmebeteg, gondozásra nem szorul és vagyonának saját kezelésére képes. Minthogy pedig ezek szerint azon ok, mely miatt felperes gondnokság alá helyeztetett, ez idő szerint többé fenn nem forog, a gondnokságot bíróilag megszüntetni és miután valamely elmebeteg állapota megvizsgálásának egészségi helyes voltát nem az eszközölt szakértői megfigyelések mennyisége, hanem a betegség felismert minőségéhez képest a vizsgáló által szükségesnek talált s alkalmazandott észlelések után előadott vélemény határozottsága alapítja, miután továbbá a jelen esetben kihallgatott tanuk előadásai felperesnek nem a jelenlegi egészségi állapotára, hanem korábbam magaviseletére tettek vallomást, az alperesi árvaszéki ügyésznek a jelen ügyben előterjesztett orvosi szakértői véleményre vonatkozólag felhozott azon kifogása, mely szerint a szakértői vélemény, mert csak két izbeni megvizsgáláson alapszik, hiányos ; de különben is a tanúvallomásokkal ellentétben áll, figyelmen kivül hagyni kellett stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1894. január 9, 6,009. sz. a.) az első biróság ítéletét megváltoztatja, a 11,588. sz. a. ítélettel elrendelt gondnokság alá helyezést meg nem szünteti. Indokok: A gondnokság alá helyezést elrendelő ítéletnek alapul szolgáló véleményben a szakértő orvosok azt jelentették ki, hogy R. Ernő herceg gyengeelműségi alapon fejlődött idült alkoholismusból eredt iszákossági őrültségben szenved. Ezt a véleményt megerősíti a vizsgálat folyamában kihallgatott tanuk vallomása és a dr. Schwartzer Ottó által 1893. május 14-én kiállított kórrajz. Mindezek az adatok azt igazolják, hogy az őrültség az idült alkoholismusnak a következménye és hogy a beteg, dacára az 1887. aug. 29-től, 1892. május 15-ig tartott gyógykezelésnek, nem volt képes az önállóságnak és akaraterőnek ama fokára emelkedni, a mely alkalmassá tette volna arra, hogy az ivási szenvedélynek ellentálljon. Igaz ugyan, hogy a kórrajz szerint a beteg állapota 1892. május 12-ke utáni időben javult és beteg az intézetet 1892. évi jul. 5-én titokban ugyan, de javult állapotban hagyta el; az is igaz, hogy a megkeresett gráci cs. kir. járásbíróság utján teljesített orvosi vizsgálat eredménye szerint a R. hercegen az elmebetegségnek semmiféle tünetei nem észleltettek : tekintettel azonban arra, hogy a szakértői vélemény ezt a javulást és az alkoholizmus okozta őrültség tüneteinek elmaradását a jövőre nézve attól teszi függővé, ha a gondnokolt továbbra is egy gondos barát felügyelete alatt maradand; tekintettel továbbá arra, hogy a megállapított javulás nyomban a betegség idült természeténél fogva még sokkal rövidebb ideig tartott, mint sem annak hátrányára és ekként a gondnokság alá helyezésre alapul szolgált káros állapot megszüntetése az adott körülmények között már most biztonsággal következtetni lehetne, a kir. itélő tábla az orvosszakértői véleményt ez idő szerint a gondnokság megszüntetésére alkalmas alapul el nem fogadta. Ez oknál fogva stb.