A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 22. szám - Numerus clausus Németországban

A JOG. 173 A kassai ügyvédi kamarának a kir. Curiához az ügyvédi regye'mi bíróság alakítása tárgyában intézett felirata. A kassai ügyvédi kamara választmánya f. é. á^r. 29-én megbízta a kamara titkárát, dr. H o 11 á u d e r Lajos ügyvédet, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának alakítása tárgyában a m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa által hozott s ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatok folytán a vitás kérdés teljes ülési eldöntése céljából a kamara nevében a m. kir. Curia elnökéhez intézendő felterjesztés tervezetét mulassa be. A kamara titkára által szerkesztett felterjesztés, melyet az ügyvédi kamara f. hó S án tartott teljes választmányi ülésében egyhangúlag elfogadott, következőképen hangzik: Nagyméltóságú Elnök ur ! Kamaránk fegyelmi bíróságának 1893. évi december 5-én 591. sz. a. hozott határozata ellen az érdeklett fél által bejelentett felebbezés folytán a Nagyniéltóságod bölcs vezetése alatt álló nagym. m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa 1894. évi ápril hó 14-én, 12/1894. fegy. sz. a. kelt t. végzésével kamaránk fegyelmi bíróságának jelzett határozatát megsemmisítette és az elsőfokú fegyelmi bíróságot utasította, hogy »szabályszeiüen alakítandó tanácsban ujabb határozatot hozzon*. Az indokok szerint a határozat megsemmisítve és ujabb határozathozatal rendelve lett azért, mert »a felterjesztett tanácskozási jegyzőkönyv szerint a neheztelt határozatot a kamara fegyelmi bírósága öt tagú tanácsban ugyan, de a kamarai titkárnak, mint szavazónak közreműködésével hozta«, — a kamara titkára azonban »az 1874: XXXIV. t.-c. 75. és 22. §§. értelmében az elsőfokú fegyelmi bíróságnak szavazattal felruházott ta?ja nem leheU. A jogi szaklapokból értesültünk arról, hogy a nagym. m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa 1893. évi december 23-án 454. sz. a. kelt határozatában is ugyanezen álláspontra helyezkedni méltóztatott. Ezekkel szemben azonban u alhatunk az ügyvédi kamarák majdnem 20 éves fennállása óta képződött, tudomásunk szerint egy esetben sem módosult azon állandó és egyöntetű birói gyakorlatra, mely a fentebb felhozott állásponttal ellentétben az ügyvédi kamara titkárának a fegyelmi bíróság tanácsában szavazó minőségében közreműködését törvényszerűnek elismerte. E felfogás vezérelte az ügyvédi kamarákat tiszti karuk választásánál és fegyelmi eljárásuk terén is, mert az kifejezésre jutott a nagym. m. kir. Curia mint kisebb fegyelmi tanács minden a fenforgó kérdést érintő határozatában szakadatlanul s kivétel nélkül a legutóbbi időig. Irattárunk bármely vonatkozó ügycsomója erről kétségtelen bizonyságul szolgálhat. Példaképen a sok közül következőket emiitjük : A elleni fegyelmi ügyben 522 86. sz a , valamint 368/88. sz. a , a elleni fegyelmi ügyben 143/92. sz. a., a .. .. ... elleni fegyelmi ügyben 102/U-í. sz. a., a elleni fegyelmi ügyben 293/93. sz. a. hozott határozataink hozatalában az 549 8b., 399/88., 4U0. 92., !35 93. számú tanácskozási jegyzökönyvek tanusága szerint a kamara titkára mint szavazó közreműködött s a nagym. m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa 108, B. 87. és 496/88. sz. a. hozott, továbbá az 1*93. márc. 23-án hozott, azután a 227/93. fegy. sz. a. hozott, végül az 1893. évi november 7-én leérkezett határozatai értelmében a titkár közreműködését szabályszerűnek találván, a hozott elsőfokú határozatokat a titkárnak szavazókénti közreműködése dacára érdemleges elbírálás alá vette és helybenhagyta. Az előre bocsátott tényekből constatálni kívánjuk, hogy a nm. m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa az 1874 : XXXIV. t.-c. 22. és 75. §§. értelmezése körül ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, a kamara titkárának a fegyelmi bíróság tanácsában szavazókénti közreműködését majdnem két évtizeden át szabályszerűnek, utóbbi időben pedig törvényellenesnek találván. Ezen ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokra nagyméltóságú Elnök ur nagybecsű figyelmét kikérjük a végből, hogy azokról tudomást nyerve, a vitás elvi kérdést az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett az 1^81 : LIX. t.-c. 4. §-a értelmében a nagyméltóságú in. kir. Curia tanácsainak teljes ülésében eldöntetni méltóztassék. Kamaránk fegyelmi bíróságának működése tekintetéből kiváló jelentőséggel bir ezen vitás kérdés teljes ülési eldöntése nemcsak eljárásunk egyöntetűségének biztosítása szempontjából, henem azért is, mert az eldöntés módozata döntő a kamara fegyelmi bíráskodásának gyakorlására és fegyelmi eljáiásunk ügymenetére is. Ez okból bátorkodunk a kérdés érdemére nézve is néhány észrevételt tenni, indokolásául azon felfogásunknak, hogy a kamara titkárának a fegyelmi bíróság tanácsában szavazókénti közreműködése a fennálló törvény által kizártnak nem tekinthető. Az 1874 : XXXIV t.-c. 19. §-a szerint az ügyvédi kamarák a fegyelmi hatóságot gyakorolják az idézett törvény határozatai szerint, a 20. §. szerint pedig az ügyvédi kamara ha'ásköréhez tartozó ügyek a közgyűlés, a választmány, vagy az elnök által intéztetnek el, mely három tényezőn kivül az ügyvédi kamarának más intéző közege nincs. Minthogy pedig sem a közgyűlés, sem az elnök a fegyelmi hatóság gyakorlására hivatva nincs, annak gyakorlására csakis a 20. §-ban emiitett választmány lehet hivatott. Ez a választmány azonban a 22. §. szerint áll : az elnökből, elnöki helyettesből, titkárból, pénztárnokból, ügyészből, nyolc választmányi és négy póttagból, a törvény pedig a fegyedelmi ügyek 5 tagú tanácsbani elintézését rendelvén, természetes, hogy a választmány fentebb felsorolt tagjai egyidejűleg részt nem vehetnek a fegyelmi tanács hatá-ozathozatalában, mert ez esetben több, mint kétszer-háromszor öt tagból állana a tanács. Ha tehát a 75. §. azt jelenti ki, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi birósága az elnökön kivül négy választmányi tagból áll, ezzel csak a fegye mi ügyeknek öt tagú tanácsbani elintézését kívánta elrendelni és nem lehetett szándékában egyrészről a 20. § ban intéző közegnek nyilvánított választmánynak a 22, §-ban felsorolt többi tagjai közreműködését a tanácsból kizárni, másrészről ezen tagok kizrrásával a 20. § ba ütköző egy negyedik közeget teremteni, a melyet ezen 20. §-ba beilleszteni nem lehetne E szerint a 75. §-f ugy kell értelmezni, hogy azt a 20. §. általános keretébe belefoglalni lehessen, vagyis olykép, hogy a benne emiitett választmányi tagok kitétele a 20. §. által kijelentett tág értelmében értetődjék. E magyarázat helyességéről tanúskodik a 75. §. szószerinti szövege is, mely az elnököt is választmányi tagnak tekinti, midőn azt jelenti ki, hogy a bíróság áll az elnökön kivül 4 választmányi tagból. Ha az elnök választmányi tagnak nem tekintetnék, ez a §. ugy lenne szövegezve, hogy a bíróság áll az elnökből és 4 választmányi tagból. Támoga'ja e felfogást a 22. §. is, mely egész világosan kijelenti, hogy a választmány áll az elnökből, helyettes elnökből, titkárból, 8 választmányi tagból és 1 póttagból, a miből következik, hogy a 75. §-ban emiitett választmányi tagok alatt a választmánynak a 22. §-ban felsorolt összes tagjai értendők, kivéve az ügyészt, ki a 75. §. végbekezdése szerint fegyelmi ügyekben az ügyvédi kart mint közvádló képviseli s igy törvényszerű hivatásánál fogva kizártnak mutatkozik a fegyelmi bíróság öt tagú tanácsábani közreműködésből. Hogy a 75. §-ban emiitett e kifejezés oválasztmányi tag' alatt a választmánynak a 22. §-ban felsorolt összes tagjai értendők, — az ügyész kivételével, — tehát a titkár is, abból is következik, hogy az ügyv. rendt. választmányi tag alatt más §§-ban is a 22, §§ban körülirt összes tiszti kait érti. Így a 24. §. szerint a »választmány tagjává meg nem választható az, a ki bűntett, vagy vétség miatt megfenyíttetett, ezen §. 4. bek. szerint pedig, ha a «választmány valamelyik tagja« ellen fegyelmi, vagy bűnvizsgálat indíttatik : mindaddig, mig ez tart, tisztségét nem folytaihatja. Nem szorul bizonyításra, hogy a 24. §. az elnök, helyettes elnök, titkár, pénztárnokra, szóval a szorosabb értelemben vett választmányi tagokon felül a 22. § ban emiitett összes választmányra alkalmazandó, tehát a 75. §. szerint fegyelmi birákul szereplő ^választmányi tagok* kifejezésének is ugyanezen, azaz u titkárra is kiterjedő értelem tulajdonitható, mert a törvény ugyanazon egy kifejezésének csak egy és ugyanazon értelme lehet. Hogy csak ezen magyarázata a törvénynek mutatkozik helyesnek, abból is kitűnik, hogy ez a 22. tj-ban emiitett négy »póttagnak* is a fegyelmi tanácsban közremüküdhetését teszi lehetővé, mig a 75. §-ban emiitett ^választmányi tag« merev szószerinti értelmezése esetében a póttag sem vehetne részt a fegyelmi tanácsban, mert a póttag szószerint nem választmányi tag, a mint szószerint a titkár sem választmányi tag. De nem működhetnék közre a helyettes elnök sem, kinek hogy a szorosabb értelemben vett választmányi tagnál rendszerint, t. i. az elnök nem helyettesítése esetében csekélyebb joga lenne, illetve fegyelmi ügyekben semmi részvételi joga nem lenne, a törvényből kibetűzni nem lehet, mert a törvény nem korlátozza a helyettes elnök hatáskörét az elnök helyettesítésére és a helyettes elnökök más fegyelmi bíróságnál is szerepelnek mint rendes tagok, pl. az 1^71 : VIII. t.-c. 35. §. alapján alakított legfelsőbb fegyelmi bíróságnál. Felfogásunk helyessége mellett szól egyébiránt a nagyméltóságú m. kir. Curiának majdnem két évtizeden át hasonértelmű és a legutóbbi idó'től eltekintve, állandóan egyöntetű birói gyakorlata, mely okoknál fogva a régi gyakorlat által szentesitett törvénymagyarázat fentartása annál indokoltabb és kívánatosabbnak mutatkoznék, mert a kamara választmányának összes tagjai mint ügyvédek egyaránt minősitvék a fegyelmi birói functio teljesítésére, a törvénynek tehát közöttük e tekintetben különbséget megállapítani oka nem lehetett volna ; mert továbbá a fegyelmi bíráskodás a választmányi tagoknak életpályáját nem képezvén, a törvénynek oly m igyarázata felel meg leginkább a törvényhozás intenciójának, mely a fegyelmi bíráskodás terhének az egyenlően hivatottak közötti igazságos és méltányos megosztását lehetővé teszi ; végül mert a titkár kizárása a fegyelmi bíráskodásból a fegyelmi eljárás ügymenetét felette hátráltatóiag befolyásolná s a helyben lakó választm. tagok egyike-másikának akadályoztatása esetében lehetetlen lenne fegyelmi ülést tartani, ha a jelenlevő s az ügykezelésnél fogva is minden ügyet ismerő titkár a fegyelmi tanácsban mint szavazó közre nem működhetnék. Egyébiránt feltéllen bizalommal várjuk a nagyméltóságú m. kir. Curiának a helyettes elnök s pénztárnokra is kiterjeszteni kérelmezett bölcs döntését, mely a jövőben követendő eljárásunk irányára nézve törvényszerű útmutatásul fog szolgálni. Kelt Kassán, az ügyvédi kamara 1894. május 8-án tartott teljes választmányi üléséből. Aranyossy László s. k., Dr, Hollánder Lajos s. k., elnök. tiiká r. Ausztria és külföld. Numerus clausus Németországban. Mint már jeleztük e lapokban, a német birodalmi igazságügy tninister mult hó 19-én rendeletet küldött a főtörvényszékek elnökeihez, felhiván azokat, hogy az ügyvédi kamarák meghallgatásával saját meggyőződésüket is kifejező szakvéleményt adjanak a szabad ügyvédkedés körül netán szükséges reformokról. A rendelet szövege lényegében a következő : Hivatali elődöm kezdeményezése következtében, már az 1885. évben puhatolódzások történtek abban az irányban, hogy vájjon a birodalmi törvényhozás által életbeléptetett korlátlanul szabad ügyvédkelés nem jár-e veszélylyel az ügyvédségre és az összes törvénykezésre nézve s vájjon minden bíróságnál az ügyvédek számának törvényes korlátozása, a főtörvényszék és az ügyvédi kamarák egybehangzó véleménye alapján, az ügyvédek szükséges száma, ama veszélyeket elhárithatná-e. A puhatolódzások eredménye szerint, akkor eltekintettek a kérdés további rendezésétől, minthogy a vidéki bíróságok, valamint az ügyvédi kamarák nézetei nagyon eltérők voltak s az ügyet nem világosították fel. Ez idő óta azok, kik az ügyvédi pályára léptek, különösen nagy városokban a szükségletet nagy mérvben felülmúló számot képeznek. Mig Berlinben, az 1878. évbeu, az akkori városi bíróságnál, kerületi és kamarai törvényszékeknél összesen 93 ügyvéd működött, most a berlini törvényszékeknél 611 ügyvéd, ezek közt 509 az I. folyamodású országos törvényszéknél működik. Jelentékeny szaporodás tapasztalható ebben a tekintetben Majnái Frankfurtban, Boroszlóban, Magdeburgban és más városokban is.