A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 22. szám - A királyi közjegyzők országos egyletéről

Tizenharmadik évfolyam. 22. szám, Budapest, 1894. június 3. Szerkesztőség : V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart :>. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉKE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvedek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve : Negyed évre 1 frt őO kr Fél » 3 » — » Egész > 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A királyi közjegyzők országos egyletéről. — A téves, fogya- j tékos és szabályellenes telekkönyvi bejegyzések helyesbitése perenkivüli | úton. Irta: O'sváth Imre, pestvidéki tvszéki biró. - Tengerjogi kérdések. Irta : dr. Z a r e v i c h Antal, kir. táblai biró Fiumében. — A sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. — Belföld. (Kormányváltozás és igazságügyünk. — A kassai ügyvédi kamarának a kir. Curiához az ügyvédi fegyelmi biróság alakítása tárgyában intézett felirata.) — Ausztria és külföld. (Numerus clausus Németországban. — Külföldi judicatura.) — Sérelem. (Jogegység a judicatnrában.) — Irodalom. (A szabadalomból folyó jogviszonyok. Irta: dr. Deutsch Izidor, bpesti ügyvéd. — Az egyenes adók reformja. Irta : dr. E x n e r Kornél, m. kir. pénzügyi fogalmazó.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. —• Hirdetések. MEI.I ÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbíróság! határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) **A királyi közjegyzők, országos egyletéről. A kir. közjegyzők országos egylete folyó évi május hó 20-án Zi mányi Alajos budapesti kir. közjegyző, mint egyleti elnök vezetése mellett közgyűlést tartván, ez alkalommal a tanácskozás következő elnöki megnyitó beszéddel vette kezdetét: Egyletünk alapszabályai közgyűlési határozat folytán módosíttatván és a módosított alapszabályok a kir. belügyministerium által megerősíttetvén, ez által az egylet intéző közegei más alakulás alá esnek. Az uj alakulás lényeges részét az képezi, hogy a vidéki bizottságok megszüntetésével az egylet tagjainak összességéből a közgyűlés 21 tagot választ, luk »központi bizottság* nevezet alatt — maguk között szervezkedve — vezetik az egylet összes ügyeit. A mai közgyűlés tárgya ennek a központi bizottság tagjainak megválasztása. A választás megtörténtével egyszersmind az eddig működött központi és vidéki bizottságok működése meg fog szűnni. Elnöki tisztemben áll tehát, hogy a központi bizottság eddigi működéséről a tisztelt közgyűlésnek számot adjak és kimutassam, miképen hajtotta végre a központi bizottság azokat a határozatokat, melyek az előző közgyűlésekben megállapittattak és miképen járt el a központi bizottság az egylet egyik céljának, tudniillik a közjegyzői intézmény fejlődésére és a közjegyzői kar jólétének előmozdítására irányzott feladatának teljesítésében, valamint az egylet által nyújtandó segélyezés rendezésének kérdésében. Hogy ez a beszámoló előterjesztésem indokolva is legyen, fővonalaiban kifejtem itt azt a nézetirányt, a mit a központi bizottság jogéletünk jelen állapotában tevékenységének intézésében követett. Vannak, a kik egyletünk működésének sikeréhez kevés bizodalommal viseltetnek és ugy vélekednek, hogy egyletünk semmit sem fog elérni abból, a mi az intézmény felvirágzására vagy karunk jólétének emelésére szolgálhatna. Ezek azonban tévednek; mert az a nagy haladás és fokozatos fejlődés, a mely századunkban a tudomány minden ágában, az ipar, kereskedelem, gazdászat és az életviszonyok egyéb nemeinél kifejlődött és a forgalom sokoldalúságában nyilvánul, a jogviszonyok fejlődésére szintén lényeges befolyással bír és mindinkább megköveteli, hogy a jogügyletek megkötése vagy megszüntetése körüli eljárás szakértelemmel és men'ül hitelesebben történjék. Igen kiterjedt az a tér, a melyben a jogügyletek sokasága a jogi közhitelesség fontos kérdését érinti és nagyra tehető oly jogesetek száma, melyekben a közhitelesség szolgálatában a közjegyző a jogb'ztosság létesítésére befolyhat. Lapunk mai szama 1 Igaz, hogy mindezek mellett mégis igen kicsiny jelenleg az a kör, a mit abban a tágas keretben a törvényhozás a mi tevékenységünknek kijelölt. Az is igaz, hogy ez ideig a tőrvényhozás mind abban az intézkedéseiben, a miket eddig a közjegyzőségre vonat' kozólag tett, karunk érdekeire nézve inkább hátrányos befolyást gyakorolt és a közjegyzők iránt elkerülhetlen szükséges közbizalmat és közbecsülést nem emelte, sőt több tekintetben illusoriussá tette. Ezt mi királyi közjegyzők az országban felmerült számtalan concret esettel tudnánk illustrálni. Reámutathatunk a törvénynek arra az intézkedésére, ho gy mi közjegyzők el vagyunk tiltva magánalakú szerző dések s magánokiratok szerkesztésétől. Ez a tilalom semmi más jogállamban fenn nem áll és ez nemcsak a közjegyzőkre hátrányos, de még inkább káros ez az ügyfelekre, kik ez által sok esetben zúgirászokhoz vannak utalva. Vagy pedig gyakorlati tapasztalásból kimutathatjuk, hogy habár a hagyatéki ügyekben való tárgyalás a közjegyző munkaköréhez tartozik, mégis több járásbiró számos értékes hagyatéki ügyet letárgyal, az átadási végzést meghozza és a telekkönyvi átirást hivatalból eszközli, a nélkül, hogy ama hagyatéki iratokat a közjegyző látta volna. Vagy pedig felemlíthetnénk számtalan esetet, midőn a körjegyzői kényszer alá utalt jogügyleteket a házasfelek között a községi jegyzők és a zúgirászok minden tartózkodás nélkül megkészítik, a telekkönyvi átírásokat akadály nélkül kieszkőzlik, mit az által érhetnek el, mert az ügyfeleknek házastársi minőségüket az okiratban — számításból elhallgatják — nem nevezik meg, mit sem gondolván sem a veszélyes jogkövetkezményekre, sem a kincstári érdekek és a törvény kijátszására. Felhozhatnánk továbbá, hogy nálunk a községi jegyzők hatalmas befolyást fejtenek ki arra nézve, hogy a közönséget a kir. közjegyzőktől elidegenitsék. Ezt érdekök igy is hozza magával, mert jogügyletek megkötésénél ők is jogositv , vannak eljárni és nekik alkalmuk és módjuk is megvan a közönségre közvetlen befolyást és nyomást gyakorolni ettől eket senki nem tiltja. Miből következik, hogy sokszor visszaéléseket is követnek el és e részben sehol sem találnak meg torlásra. Még több másnemű körülményt is felemlithetnénk, melyek a közjegyző befolyását és az irántuk való közbizalmat csakugyan illusoriusokká teszik. Igaz tehát, hogy mindezek reánk közjegyzőkre méltán lehangoló és csüggesztő hatással bírnak és ugy tüntetik fel a helyzetet, hogy mindezeken a mi egyleti működésünk semmit sem segíthet. Azonban nem tennénk helyesen, hogyha e miatt nem is gondolnánk azokra az egyéb körülményekre, a melyek mindezek dacára magukban hordják az okokat, a melyek a közjegyzői intézménynek kedvező fejlődését és a közjegyzői kar jólétének javulását akaratlanul is érlelik és a fejlődésre kényszeritőleg is befolynak. E körülmények által magától is be fog állani intézményünk javulása, kivált ha mi azt egyleti tevékenységünk által is előmozdítjuk. Nem kívánok ez alkalommal akadémikus fejtegetésekbe bocsátkozni állitásom támogatására, csak azt a jelenséget említem fel, hogy mindezideig törvénykezési rendszerünkben a peren kívüli jogügyekben való intézkedés legnagyobb része a bíróságok hatáskörébe van utalva. Ámde látjuk, hogy a bíróságoknál az egész országban mindenütt régi idő óta oly nagy a hátralékok száma és hogy eme restantiák a személyszaporitás folytonos fokozása dacára szakadatlanul annyira emelkednek, hogy előreláthatólag a oldalra terjed.