A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - A magyar telekkönyvi rendtartás kapcsolatban az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárással - Olasz biztosítási törvény

84 A JOG. faggatás után a sértettnek hajadon és kiskorú leányával való viszonyát vallotta be a nevezett tanonc a bajának okául, ő a rendőrhatósághoz ment, a hallottakat a hivatalban talált rendőr­hadnagygyal közölte és attól a sértett leányának orvosi megvizs­gálását szorgalmazta, minek megtételére, úgymond, magát állásá­nál fogva kötelezettnek vélte. Ez a védelem teljesen tarthatatlan azonban azért, mert nincs törvény vagy törvényerejű szabály, mely a hatósági ellenőrzés tárgyát képező nyilvános és titkos kéjel­gési ügy felügyeletének ürügye alatt az egészségügyi hatóságokat vagy azoknak közegeit, a tiszti orvosokat, arra feljogosíthatná, hogy a női szemérmet és becsületet mélyen sértő ily vizsgálato­kat puszta szóbeszéd alapján bárki ellen keresztülvezessenek ; már pedig a vádlott egy oly tanoncnak előadása alapján tette meg jelentését, kit saját beismerése szerint csak egyetlen egyszer látott, kit nem ismert és ez okból megnevezni sem birt, miből folyóan a tárgyaláson még azt sem tudta bizonyítani, hogy sértő állításai egy betegének előadásán alapulnának. Hogy pedig a vádlott állása és hivatása az ily eljárásnak büntetlenségét bizto­sithatná, e tekintetben nem hagyható figyelmen kívül: hogy vád­lott az általa tényleg felismert bujakóros beteget még csak jegy­zékbe sem vette, e betegre nézve ,1 rendőrhatóságnak intézkedé­seit annak dacára ki nem kérte, hogy a ragályos súlyos bajt egy tanoncon, vagyis oly egyénen állapította meg, kinél a fertőző betegség tova hurcolásának veszélye és a rendszeres orvosi ápo­lás hiánya már a beteg állásánál fogva szükségszerűen feltétele­zendő volt, ellenben a közérdek és tiszti állásának kötelmei ellen elkövetett ily mulasztás mellett már hivatásából kifolyó jogaira támaszkodott akkor, midőn ugyanezen alkalommal egy más tisz­tes család gyermeke ellen vizsgálatot kivánt provokálni, miből folyóan még fellépésének jóhiszeműsége is kizárható. De a vád­lottnak azon lépése, melylyel a magánorvosi gyakorlat közben tudomására jutott orvosi titkot a hatóságnak bejelentette, még anyagilag is valótlan. Eltekintve ugyanis attól, hogy a vádlott bejelentésének valódisága a Btk. 264. §-a 4. pontjának tiltó rendelkezése folytán csak üzletszerű titkos kéjelgést bizonyító adatok esetén képez­hette volna vizsgálat tárgyát, a tárgyalás folyamán sértett fél igazolta azt, hogy a vádlottnak közleményéről történt kitanitás után serdülő leányát nyomban vármegyei tiszti orvos által megvizsgáltatta, ez a vizsgálat pedig kiderítette azt, hogy a gyanúsított egyén szűz, érintetlen és teljesen egészséges. Tekintve immár azt, hogy a rágalmazás akkor is fenforog, ha a tettes nem tudta, hogy a másról állított becstelenitő tény valótlan; tekintve, hogy abban az esetben, ha a tettes a valótlan tényt valódinak tartotta és azt mint ilyent hozta a nyilvánosságra, a büntetendő szándék az által nyilvánul, hogy oly állítást ter­jeszt, melyről tudja, hogy az illető személyt a közmegvetésnek teszi ki ; tekintve, hogy a rágalmazásnak a büntethetőségéhez még az sem kívántatik, hogy a tett állítás által tudva anyagi vagy er­kölcsi kárnak tétessék ki az, kire az állítás vonatkozik és nem is a tett indító oka, hanem amaz öntudat képezi az egyedül döntő nézpontot, hogy másnak tisztelés és becsülés iránti joga meg­sértessék ; tekintve, hogy ezek szerint a valótlan állítás használata ellen a törvényes védelem akkor sem tagadható meg, ha a meggyalázó állítás a hivatás gyakorlatában tanúsított könnyelműségből és meggondolatlanságból tétetik, a fennebbi rágalmi állítás miatt, melynek nyilvánossága a rendőrhatóság előtti használatban állott, a vádlott a rágalmazás vétségében vált bűnössé. A vádlott büntetése annak figyelembe vételével lett meghatá­rozva, hogy a vádbeli cselekményt mint művelt egyén az orvosi titok elárulása mellett és részben könnyelmű meggondolatlan­ságból követte el. (1893. évi október hó 26-án, 1,399. szám alatt.) A m. kir. Curia: A felebbezésnek az 1883. évi VI. t.-cikk 7. §. első pontja alapján hely adatván, a kir. tábla Ítélete meg­változtattatik s az első biróság ítéletének helybenhagyásával vád­lott felmentetik. Indokok: Az eljárás során kiderített tányállás szerint dr. Nagyszombat városának tiszti főorvosa 1892. évi októ­ber havában városi rendőrhadnagy hivatalában meg­jelenvén, szóbeli uton jelentette, hogy egy tanuló, kinek nevét megmondani nem tudta, sértett félnek leányától buja­kórba esett, minek folytán felhívta nevezett városi rendőrhadna­gyot, hogy tegye meg a további intézkedéseket. Erre rendőrhadnagy sértett felet magához kérette és a városi főorvos által jelentett esetet vele közölvén, bizalmasan felkérte, hogy győződjék meg a feljelentett tényről és járjon el az ügyben mint apa. Sértett annak folytán, nem a városi főorvossal, hanem más orvossal leányát megvizs­gáltatta és miután eme vizsgálatból az derült ki, hogy leánya szűz állapotban van és ment mindennemű ragálytól vagy kórtól: tiszti főorvos ellen 1893. évi január 16-án a kir. járásbíróságnál rágalmazás miatt feljelentést tett. Minthogy fen­tebb előadott tényállás szerint dr hivatalából ki­folyólag, mint városi tiszti orvos jelentette fel a panaszolt állí­tásban foglalt, utólag valótlannak bizonyult tényt, az ilynemű hivatalos uton tett és hivatalos kötelességből folyó jelentések pedig a Btk. szakaszaiban felsorolt bűncselekmények egyikének sem képezik tényálladékát és igy büntetendő cselekmény fenn nem forog : ezeknél fogva a kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatá­sával a kir. járásbíróság Ítéletét kellett helybenhagyni. (1894. jan. 18 án, 146. sz.) Szabadlábon védekező éves (szül. 1868. május 71. §-ába ütköző köz­C'selédkönyvben a születési évszám megváltoztatása, ha az alkalmazás nyerésnél nem lényeges, egymagában nem képez bün­tetendő cselekményt, de a szolgálati bérösszeg meghamisítása a kbtkv. 71. §-ába ütköző kihágást képez. A budapesti kir. járásbíróság: L. R. zalamegyei nagytilaji születésű, 2c 4-én) hajadon, büntetlen cseléd a kbtkv. biztonság elleni kihágás miatt ellene emelt vád és következmé­nyeinek terhe alól felmentetik. Cselédkönyve elkoboztatik s az államrendőrséghez áttétetni rendeltetik. Indokok: Büntetlen előéletű vádlott határozott tagadá­sával szemben nem merült fel bizonyíték arra nézve, hogy cseléd­könyve második lapján a születési évszámot 1868-ról 1869-re ő igazította volna ki s hogy a cselédkönyve 23. és 24-ik lapján lát­ható vakarásokat ő eszközölte volna s miután az sem volt be­igazolható, hogy akként meghamisított cselédkönyvét tudva hasz­nálta volna, őt az ellene emelt vád terhe alól felmenteni, cseléd­könyvét azonban ujabbi visszaélés meggátlása okából elkoboz­tatni s illetékes elbánás végett az államrendőrséghez átküldeni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir ítélőtábla az első­bíróság Ítéletét a cselédkönyv elkobzását s annak a rendőrséghez áttételét illetőleg helybenhagyja, egyéb részében azonban meg­változtatja, L. R. vádlottat a kbtk. 71. §-ába ütköző közbiztonság elleni kihágásban bűnösnek mondja ki s ezért a hivatkozott §. alapján három napi elzárásra és a tartási költségnek annak idején a fennálló szabályok értelmében megtérítésére itéli. Indokok: A kbtkv. 71. §-ába ütköző közbiztonság elleni kihágást az követi el, a ki alkalmazás céljából a cselédkönyvet meghamisítja, vagy az ily hamis vagy hamisított okiratot használ, mihez képest a kihágást az is elköveti, a ki más által hamisított könyvet használja. Az ugyan nincs bizonyítva, hogy vádlott a cselédkönyve 2., 23., 24. lapjain látható, az eredeti bejegyzésekből szemmel látha­tólag eltérő igazitásokat maga eszközölte, de kétségtelen, hogy az átalakított cselédkönyvet használta, mert az a bejelentési hiva­talnál vétetett el tőle. A születési évszám meghamisítása egymagában a jelzett ki­hágást a jelen esetben meg nem állapítja ugyan, mert a vádlott eddigi szolgálati minőségénél fogva alkalmazás nyerése céljából a vádlott életkora közömbös volt, de alkalmazás nyerést illetőleg lényeges befolyással lehetett a cselédkönyv 23., 24. lapjain a vád­lott eddigi szolgálati bérének összegében látható igazitások: minél­fogva vádlotlat a kbtkv. 71. §-ába ütköző'közbiztonság elleni ki­hágásban bűnösnek kellett kimondani. Vádlott büntetésének meg­állapításánál mint enyhítő körülmények vétettek figyelembe vád­lott büntetlen előélete és alacsony míveltségi foka. A tartási költségben marasztalás a bűnösség folyománya. A cselédkönyv elkobzását s annak a rendőrséghez áttételét illetőleg az elsőbiró­ság ítélete a kbtkv. 25. §-a, illetve a btkv. 61. §-a rendelkezésénél fogva hagyatott helyben. (1894. évi ápr. 19-én, 1,854.) Kivonat a „Budapesti Közlön>"-ből. Csődök: Orosz Árpád e., m.-szigeti tszék, bej. jun. 25, félsz, jul. 9, csb. Szép Géza, tmg. dr. Máris Illés. — Ditrichstein Gyula e., kolozsvári tszék, bej. jul. 10, félsz. jul. 19, csb. Becsek Lajos, tmg. Sipos Gábor. — Filip Ignác e., szegzárdi tszék, bej. jun. 9, félsz. jun. 20, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Török Béla. Kosenfeld Sándorné e., nagy­váradi tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 10. — Franki Ferenc e., debreceni tszék, bej. jun. 25, félsz. jul. 4, csb. dr. Hrehuss Viktor, tmg. Sajó György. — Török Ármin e.,_ szegzárdi tszék, bej. jun. 11, félsz. jun. 23, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Őrffy Lajos. — Fried S. e., szatmár-németii tszék, bej. jun. 30, félsz. jul. 23, csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Hermaon Adolf. — Sheer Mór e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. jul. 11, félsz, aug. 9, csb. dr. Schmidt Gusztáv, tmg. dr. Moravcsik Gyula. — Ctrünfelder György e., szabadkai tszék, bej. máj. 30, félsz. jun. 13, csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Hermann Adolf. — Id. Heller Simon e., szegedi tszék, bej. jul. 16, félsz. aug. 14, csb. Steingassner Ákos, tmg. dr. Györki Imre. Pályázatok : A pécsi tszéknél b i r ó i áll. jun. 4-ig. — A siklósi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. jun. 4-ig. — A mohácsi jrbságnál második j a r a s b i r ó i áll. jun. 4-ig. — A pécsi jrbságnál jegyzői áll. jun. 4-ig. ­A mohácsi jrbságnál jegyzői áll. jun. 4-ig. — A dárdai jrbságnál a 1­birói all. jun. 4-ig. — A pécsi tszéknél jegyzői áll. jun. 4-ig. ­A sasdi jrbságnál jegyzői áll. jun. 4-ig. — A dárdai jrbságnál a 1­J egy zoi all. jun. 4-ig. — A szolnoki tszéknél aljegyzői áll. jun. • üg' _ ,A kal°CSal tSzéknél al Jegyzői áll. jun. 4-ig. — A szentesi jrbságnál aljegyzői áll. jun. 5-ig. — Az újvidéki tszéknél aljegyzői aü. jun 5-ig. — A nagy-kaposi jrbságnál járásbirói áll. jun. 4-ig. — A zombori tszéknél aljegyzői áll. jun. 6-ig. - A trencséni jrbságnál .| a r a s b i r o i all. jun. 6-ig. — A kis-várdai jrbságnál aljegyzői áll. jun. 6-ig - A szentes! jrbságnál aljegyzői áll. jun. 6-ig. - A sajó­szentpéteri jrbságnál a 1 b i r ó i áll. jun. 7-ig. - Az újvidéki tszéknél j ekg y z o i áll, jun. 7-ig. — A kaposvári jrbságnál albirói áll. jun. 7-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nal. (Hold-utca 7. sz )

Next

/
Oldalképek
Tartalom