A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - Phantasia a jogban. A Jog eredeti tárcája. (Vége.)

162 A JOG. alapján nincs jogosítva kiigazítani akkor, ha a hibásan bejegyzett jogra már mások további nyilvánkönyvi jogokat szereztek, ha csal; ezen további jogszerzők a kiigazításba bele nem egyeznek, mert ily esetben a harmadik személyek szerzett joga szerintük csak törlési per útján dönthető meg, minélfogva ily esetben a kiigazítást igénylő perre utasítandó. Részemről ezen felfogást nem oszthatom, sőt határozottan tévesnek tartom, mert: 1. A tkvi rdts 168. §-a nem tesz különbséget sem a közvetlen, sem a további nyilvánkönyvi jogszerzők ellen foganatosítandó kiigazítás közt, vagyis a kiigazítást a további nyilvánkönyvi jogszerzők érdekében nem korlátolja. 2. Mert azon jogi elv, hogy a téves bejegyzés által nyilvánkönyvi jogot szerezni nem lehet, téves bejegyzés jogerőre nem emelkedhet stb., épen ugy vonatkozik a további nyilvánkönyvi jogszerzőkre, mint a közvetlen jogszerzőkre. 3. Mert a tkvi rdts 168. §a azon tévedések, hiányok, hibák, fogyatkozások kiigazításához kiváut módot és alkalmat nyújtani, melyek a hivatalos közegek figyelmetlenségéből, tévedéséből, hibájából keletkeztek, minélfogva a hivatalos közegek ily tévedése hivatalból igazítandó ki, a mi azt jelenti, hogy a hiba által veszélyezett fél részéről a hiba kiigazítása körül egyéb tevékenység nem kívántatik, mint a jelentéstétel, illetőleg a kérvényezés. Az eljárás ezen sajátsága kizárja, hogy a tkvi rdts 168. §-ában említett hibák, tévedések kiigazítása iránt peres úton kellessék fellépni. 4. Mert a perreutasitás teljesen céltévesztett: bizonyításra nem szorul, hogy törlési pert csak oly egyén indíthat, ki a telekkönyvbe már mint jogosult, bejegyezve volt; nyilvánvaló az is, hogy törlési per más célból nem indítható, mint azért, »hogy felperes nyilvánkönyvi jogát oly bekebelezés alól mentesítse, mely érvénytelenül eszközöltetett ki, vagya mely érvényesen lett ugyan kieszközölve, de időközben elévülés, fizetés vagy egyezség folytán elenyészett.« A törlési kereset sajátságos jogi természete ezek szerint kizárja, hogy a kiigazítást igénylő fél, ki nyilvánkönyvi tulajdonos (helyesebbeu nyilvánkönyvi jogosult) soha nem volt, törlési pert indíthasson, mert hiszen törlési per indítására még csak felperességi joggal sem bír. Egyébiránt a kiigazítást igénylő perre utasított fél más egyéb per, igy tulajdoni per utján sem juthatna célhoz, mert tulajdoni perben a további nyilvánkönyvi jogszerzők rosszhiszeműségét kellene bebizonyítania, mert harmadik nyilvánkönyvi jogszerzőkkel szemben hatályos Ítéletet csak ez esetben nyerhetne. Az elmondottakkal az ellennézet tarthatatlanságát, ha még eléggé nem sikerült volna kimutatnom azt, hiszem, sikerre számithatok, ha megjegyzem, hogy harmadik nyilvánkönyvi jogszerzőkkel szemben a tkvi rdts 168. §. szerinti rövid útú kiigazítást nem lehet jogsértőnek tartani, mert nevezettek saját érdekükben kötelesek lettek volna a nyilvánkönyvi jogelődök szerzésének alapját szemügyre venni, már pedig, ha a kellő óvatosságot, t. i. a telekkönyv kiegészítő részét képező telekkönyvi okmánytárban a beTÁRCA. Phantasia a jogban.* — A »Jog« eredeti tárcája. — pC (Vége.) Különben maga szerző is elismeri az állam jogát, hogy ha önállósága igényli, a házasságkötést az egyháztól függetleníteni, de nem tartja szükségesnek, hogy ezen célból az egyházi megkötési formának kényszere helyébe az állami kötelező formát léptesse életbe. Ez, természetesen, nézetnek dolga és jobbára meddő a vita, mely az általánosan kötelező és a facultativ házassági jogrendnek elméleti értékfoka körül már annyi jeles jogászt foglalkoztatott. Hiába volna tagadni, hogy ha a kérdést kizárólag az egyéni szabadság szempontjából mérlegeljük, akkor a facultativ rendet illeti meg az elsőbbség. De az is kétségbevonhatatlan, hogy az állami souverainitás dogmájának, melynek egyik legkiválóbb elemét képezi, hogy az állam polgárainak összes jogi viszonyait önön tekintélyére alapítva, saját jogi rendje szerint állapitsa meg, hogy ennek az elvnek egyedül a kötelező polgári formának meghonosítása felelhet meg. Kizárólag a mult hagyományainak kegyeletes tisztelete, - melynek D. oly nagy fontosságot tulajdonit, hogy azt az állítást kockáztatja, miszerint a porosz tallérnak forgalmon kivül helyezése által meg fog szakadni azon fonalak egyike, melyek a Hohenzollerenek királyságát a porosz nép phantasiájával összekötik — kizárólag ezen szempont állami érdekek kiszolgálásánál mérvadó nem lehet, legkevésbbé akkor, midőn az egységes jogszabályozás szükségessége^ mellett oly túlnyomó erejű érvek harcolnak, mint hazánkban. És ha D. közöttünk volna és ismerné viszonyainkat, bizonyára nem kiáltana fel : »muss denn Alles einförmig geordnet sein ?« (25. lap). * Tisztelt munkatársunk ez idő szerint a közoktatásügyi minisztérium által engedett tanulmányi stipendiummal utazik külföldön és ennyiben helyesbitjük előbbi közleményünket. A Szerkesztőiig. jegyzés alapjául szolgáló okmány megtekintését elmulasztották mulasztásuk következményét viselni tartoznak. Jogsérelemről annál kevésbé lehet szó, mert szabályt képez, hogy a nyilvánkönyvi jogelődökre vonatkozó bejegyzés nemcsak a törlési per eshetőségére gondolva (1886: XXIX. t.-c. 76. §. 8. pont alapján kiadott 947/1888. I. M. rendelet 8. pont), hanem a bejegyzésbe netán becsúszott tévedéseket illetőleg is megvizsgálandó, annál inkább, mert a téves telekkönyvi bejegyzés kiigazítása iránti igény elévülés alá nem esik, igy az ily igény érvényesitését az elévülés kifogásával gátolni nem lehet. Ide vonatkozólag még végül meg kell említenem, hogy a birói végzésbe becsúszott tévedés megigazitása iránt kellő időben a felfolyamodás útja is igénybe vehető (tkvi rdts. —. §-ai) és ez esetben a felsőbíróság utasítja az eljáró tkvi hatóságot a kiigazítás megtételére. B) A fogyatékos birói végzések kiigazítása. Ha a bírósági végzés fogyatékos (hiáuyos), mert például az előterjesztett kérelem egyik-másik része iránt sem helyt adólag nem intézkedett, sem a kérelmet el nem utasította, ez esetben szinte jogosult a kiigazítás iránti igény. A hiány (fogyatékosság) pótlása azonban csak addig rendelhető el, mig azon telekkönyv állása, melyre a kiigazítás igényeltetik, meg nem változott. Ezen szabály a tkvi rdts 168. §-a magyarázatában találja alapját, mert a tkvi rdts idézett szakasza csakis a telekkönyvibejegyzésbe becsúszott hibákat és téve déseket jelzi kiigazithatóknak, miből természetesen az következik, hogy a birói intézkedés azon hiányai, melyek a telekkönyvekből, illetőleg a tkvi bejegyzésekből ki nem tűnnek, ha kiigazíthatók is, a kiigazítás csak addig találhat helyet, mig azon telekkönyv állása, melyre a kiigazítás (helyesebben pótlás) igényeltetik, meg nem változott.5 E szabály egyébiránt a jogosságnak is teljesen megfelel, mert nem lehetne indokolni, hogy a birói intézkedés azon hiányai, melyek a telekkönyv alapján fel nem ismerhetők, a további nyilvánkönyvi jogszerzők hátrányára utólag pótolhatók legyenek. Ki kell itt emelnünk, hogy a birói intézkedés fogyatékossága miatt a tkvi rdts 168. §-a szeriüti kiigazítási eljárás azért indokolt, mert lehetővé teszi, hogy a bíróság az általa érdemileg még el nem intézett kérelmi részt utólag hivatalból is elintéz5 Előfordulhat, hogy a 641. sz. tkvben I. 1—12. és II. 1—12. sorszámú, továbbá + 1—3. sorszám alatt felvett külön jószágtestekre kéretett zálogjog-bekebelezés, de a bíró a II. 1—12. sorsz. jószágtest véletlen kihagyásával csakis az I. 1—12. és + 1—3. sorszámú jószágtestekre rendeli el a zálogjogi bejegyzést, hogy lehetne ily esetben a kihagyott birtoktestre a zálogjog-bekebelezést az esetleges nyilvánkönyvi jogszerzők kárára utólag elrendelni ! A kérdés egyébiránt az utolsó hetek folyamán oly beható és mesteri fejtegetéseket hallatott hazánkban, hogy vele itt ismét foglalkozni valóban untató volna; a röviden érintettek csupán utalás számra tartanak igényt. De ismét tévedést látok benne, midőn a kötelező polgári forma elleni érvként azon körülmény érvényesíttetik, hogy a papot mindenki ismeri, a polgári tisztviselőt nem és igy előfordulhat, hogy a felek nem, vagy nem illetékes polgári tisztviselő elé járulnak, a mi a házasság semmisségét vonja maga után. Mert a polgári hatósági közegben való tévedés és illetve a csalás lehetősége éppen ugy feuforog a facultativ, mint a kötelező polgári formánál, sőt tudva levő, hogy ily eset egyházi kötelező alak mellett is előfordult; a megcsalattatás következményei ellenében pedig az előrelátó törvényhozás a jóhiszemű feleket bizonyos biztosítékok mellett mindig meg fogja védeni. Nem ismerni reá a nagy gondolkozású jogászra akkor sem, midőn siratva az egyházi házasságkötésnek mellöztetését, melvnek oly erős gyökerei vannak a múltban, maga elismeri, hogy a népnek zöme a házasságnak polgári érvényű megkötése után nem igen hajlandó egyházának áldását is kikérni és éppen azért tartja szükségesnek, hogy legalább egy alkalom tartassék fenn, melynél a nép reá van szorulva papjára. Eltekintve attól, hogy a statistikai adatok mindenütt, és éppen Németországra vonatkozólag is, meghazudtolják a tanár ur állítását, mert általános a ta >asztalat, hogy a házasok túlnyomó többsége a polgári házasságkötés után az egyházhoz is járul és elenyésző csekély az ellenkező magatartást tanúsítók száma, valóban nem érthetem, hogy az általa, bár hamisan elfogadott előzmények után miként juthatott D. a fennebbi következtetésre? Ha való volna, hogy a nép zöme szívesen felejti el papját akkor is, midőn életének egy forduló pontjához ért, hol vannak akkor azok az erős, sokszázados gyökerek, melyek a népet az egyházi házasságkötéshez fűzik? És komolyan értette, hogy kívánatos és szükséges a népet egyházához, annak külső szertartásosságaihoz való köteleztetése, avagy csak csillámló dialektikája ragadta el? Mert a mily való, hogy a népet Istenfélelemben és vallásosságban nevelni első rangú állami érdek, mert a ki hisz