A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 20. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 20. számához. Budapest, 1894. május hó 20-án. Köztörvényi ügyekben. Alperes felpereseket a birtokán termett búzájának learatására részesekül felfogadta, azonban utóbbiak a helyszínén megjelenvén, ott a munkát már mások által végezve találták : felperesek kártérítési kötelezettsége megállapítandó, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses búzatermés az aratás előtt zár alá vétetett s hogy az alperes nejének tulajdonát képező ingatlanon termett, mert alperesnek módjában állott a zárgondnokot a felfogadott aratók alkalmazására bíróság utján szorítani. Az pedig, hogy kinek földjén termett a learatandó buza. ez esetben közömbös. Annak bizonyítása továbbá, hogy felpereseknek módjukban állott volna a szerződés létrejötte és az aratás közti időközben másutt hasonló munkát vállalni, alperest terhelte. A szentesi kir. járásbíróság (1892. évi február hó 15-én 871. sz. a.i: Szathmáry Ede ügyvéti által képviselt R. István és társai felpereseknek Kiss Zsigmond ügyvéd által védett B. Imre alperes ellen 78s/^ véka buza, 10 kocsi szalma, törek és polyva, vagy ezek 1S5 frt 68 krt tevő értéke, mint okozott kár megtérítése iránti perében következőleg i t é 11: Felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Felperesek arra alapiiják keresetüket, hogy őket alperes pusztakengyeli földbirtokos 1890. évi június havában Cs. János szentesi lakossal egyetemben Puszta-Ecseren termett búzájának learatására részesekül felfogadta és munkájuk díjául a sorban levő keresztek minden tizenegyedikét részükre kiadni magát kötelezte. Ok 1890. évi június hó 23-án alperes ecseri tanváján meg is jelentek azzal, hogy ott a munkát megkezdjék, nevezett helyen azonban már akkor mások végezték az aratást s közülök csakis Cs. János vétetett föl, ők pedig szerződésileg vállalt kötelezettségük teljesítésétől elüttettek. Minthogy alperes neve zett birtokán az 1890. évben 930 kereszt buza termett, melyből őket szerződésük értelmében 0272 kereszt illeti meg, miután azon időben egy kereszt buza másfél véka tiszta szemet adott, egy véka buza piaci ára pedig 1 frt 90 kr. volt és miután 52'/2 kereszt búzából legalább is 10 kocsi szalma és törek, valamint polyva került ki s miután ez 30 frtra bízvást értékesíthető, kérik alperest keresetük értelmében elmarasztalni. Felperesek keresete az előadottak alapján kártérítési követelést képez, melylyel őket el kellett utasítani, mivel a becsatolt aratási szerződés tartalmából és az eskü alatt kihallgatott Cs. János és R. Albert tanuk vallomásából a bíróság is meggyőződött arról, hogy felpereseket alperes fogadta fel, mindazonáltal tekintettel arra, hogy a helybeli telekkönyvi hatóságtól hiteles másolatban megszerzett iratok kétségtelenné teszik, hogy azon ingatlanok, melyek termésének learatása és elnyomtatására felperesek felfogadva lettek, időközben zárgondnoki kezelés alá vétettek és H. Adolf szentesi lakos kinevezett zárgondnok kezelése alá adattak, tekintettel arra, hogy a per adatai szerint a kérdéses ingatlanok 1890. évbeli termésének beszedése a kinevezett zárgondnok közbenjöttével s az általa felfogadott munkások által történt; hogy a zárgondnoki kezelés alá vétel pillanatában alperesnek a szóban levő ingatlanok fölötti rendelkezési joga megszűnt és hogy dr. P. Albert eskü alatt kihallgatott tanú vallomása szerint alperes nejének képviselője azon alkalommal, a midőn a zár alá vett ingatlanok hasznosításának kérdése tárgyaltatott, határozottan kikötötte, hogy az aratáshoz azon egyének fogadtassanak fel a zárgondnok által, a kik az aratási munkálatok végzésére már előbb felfogadva lettek ; hogy Cs. János tanú vallomása szerint H. Adolf zárgondnok a kezelése alá vett ingatlanok termését felperesek elől másokkal mintegy erőszakosan vágatta le, hogy R. Albert tanú vallomásából kitetszőleg alperes felperesek károsodását megelőzni óhajtván, őket p.-kengyeli birtoka termésének learatására utasította ; hogy az elősoroltak azt, mintha alperes felperesekkel szemben utóbbiak kártalanításának alapjául szolgálható roszhiszeműséget tanúsított volna, világosan megcáfolják, a kir. járásbíróság alperes részéről oly a felperesek megkárosítását célzó szándékosságot, mely a marasztalásnak okát képezhetné, fenforogni nem látván, a keresetet elutasítani volt kénytelen stb. A szegedi kir. itélö tábla (1892. évi december hó 22-én 2 030. sz. a.): Az első bíróság Ítélete helybenhagyatik stb. ' Indokok: Tekintve, hogy törvénynél fogva teljes elégtétel, illetőleg a vesztett haszon megtérítése a károsodott felet csak' akkor illeti, ha bebizonyul, hogy a kár roszakaratból, vagy gonosz szándék folytán okoztatott; továbbá tekintve, hogy a per adatai szerint nem az alperes mulasztása, avagy szerződésellenes ténykedése okozta azt, hogy felperesek a kereset alapját képező szerződés szerint elvállalt aratási munkát nem végezhették, hanem az a körülmény, hogy az ingatlan, melyre felperesek szerződtek, az aratás idejére zárlat alá kerülvén, a felett többé nem alperes, hanem a zárgondnok rendelkezett; tekintve, hogy felperesek nem bizonyították azt, hogy alperes az ingatlan zár alá vonása tekintetében annak elhallgatásával őket tévedésbe ejtette, sőt a per bizonyítékaiból az sem tűnik ki, hogy a zárlat a NB-/. alatt becsatolt aratási szerződés keletkezésekor már elrendeltetett; tekintve végül, hogy a zár alá vétel 1890. évi június 12-én történvén, a dolog természete szerint sem juthatnak felperesek olyan helyzetbe, hogy a kérdéses időben más helyen aratási munkát egyáltalán ne találhattak volna; s a mennyiben felperesek az alapon iuditották keresetüket, hogy munkát másutt nem kaptak, tartoztak volna bizonyítani azt, hogy munkái másutt sikertelenül kerestek ; alperes kártérítési felelősségét a kir. itélő tábla sem találta megállapíthatónak, miért is az első bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia (1894. évi április hó 6-án 2,114. sz. a.): Mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, alperes kártérítési kötelezettsége felperesek irányában megállapíttatik és a kir. járásbíróság további szabályszerű eljárásra, illetve a keresetileg követelt összeg mennyiségének elbírálására utasittatik stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk vallomása által bizonyítva van, hogy a NB alatt csatolt szerződés, mely szerint felperesek az ecseri birtokon létezett mintegy 80 holdnyi búzatermésnek learatása és betakarítására a kikötött rész mint munkabérért felfogadva lettek, az alperes megbizásából köttetett; támogatja a körülményt saját perbeli az a védekezése, hogy miután az aratás előtt a kérdés alatti búzatermés zár alá vétetett és zárgondnoki kezelés alá helyeztetett, a zárgondnok egyszersmind utasíttatott, hogy az aratásnál a már felfogadott munkásokat alkalmazza; minthogy pedig ez nem történt, a felelősség egyedül a zárgondnokot terheli, kit e miatt alperes szavatosként perbe is idéztetni kérte. Tekintve azonban, hogy alperesnek fentebbi védelme, úgyszintén az is, hogy a jelzett buzavetés alperes neje tulajdonát képező ingatlanon termett, figyelembe nem vétethetett, mert alperesnek módjában állott a zárgondnokot a felfogadott aratók alkalmazására bíróság utján szorítani; az pedig, hogy kinek földjén termett a learatandó buza, ezen esetben közömbös; azon állításának bizonyítása pedig, hogy felpereseknek módjukban állott volna az 1890. évi június havában létrejött NB-/. alatti szerződés és az aratás közti időközben másutt hasonló munkát vállalni, felperesek tagadása ellenében alperest terhelte, ezt azonban nem bizonyította; ennélfogva valónak volt veendő felperesek az az állítása, hogy miután 1890. évben az aratási munkától elestek és előhaladt idő miatt más munkát nem kaphattak, az által, hogy az alperessel kötött szerződés teljesedésbe nem ment, kárt szenvedtek, miből folyólag alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani és a kir. járásbíróságot további szabályszerű eljárásra, illetve a keresetileg követelt összeg mennyiségének elbírálására utasítani kellett. Az oly ingatlan tekintetében, a mely osztatlanul képezi többeknek telekkönyvi tulajdonát, az egyes tulajdonostársak jutalékaikat különböző személyeknek haszonbérbe nem adhatják. Ezért nem eszközölhető a bérleti jog telekkönyvi feljegyzése és pedig a tulajdonostársak egyes jutalékaira nézve éppen nem, az egész közös ingatlanra pedig mindaddig nem, a mig a bérleti jogügylet az összes tulajdonostársakkal megkötve, általuk a bejegyzési engedély megadva nincs. A budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság (1892. okt. 29. 12,783. sz, a.) P. Frigyes és B. Józsefnek azon kérelme, hogy a Budapesten 1890. évi március 15-én kelt és hiteles magyar fordításban is bemutatott bérleti szerződés, továbbá a Budapesten 1891. január 22-én és 1891. február 18-án kelt magyarázó pótszerződés alapján a bérleti jog a Budapest főváros pesti részének 704. sz. tkvi betétében 708. helyr. sz. a. fölvett és özv. T. Ferencné stb. tulajdonát képező ingatlanból F. Pálnét, W. Sándort, K. Aladárt, K. Elemért, K. Dalmát, özv. T. Ferencnét, özv. O. Lajosnét és özv. D. Petemét megillető részekre az 1904. évi május 31-ig terjedő időtartamra fo'yamodók javára bekebeleztessék, elutasittatik és mint ilyen a fentérintett telekkönyvi betétben feljegyeztetni rendeltetik ; mert a telekkvi rendttás 6(3. §., valamint az 1853. április l8-án kelt igazságügyministeri rendelet 13. §. értelmében bérleti jog nemcsak az egész telekkönyvi jószágtestre, hanem annak egyes alkatrészeire is szerezhető ugyan, mindazonáltal közös és osztatlan állapotbani ingatlanoknál; tekintve, hogy a társtulajdonosok illet-